Korunk 1993 (III. folyam 4.)

1993 / 1. szám = Magunkról - egymásért

ígéretünkhöz híven, a Korunk harma­dik folyamának negyedik évét önvizsgá­lattal kezeljük. 1993-ra tervezett súly­pontjaink a nemzet, a nemzetek erkölcsi és szellemi önvédelmének elméleti meg­alapozását s az ezzel kapcsolatos tévesz­mék eloszlatását, a mindegyre feltörő indulatok racionalizálását ' próbálják elősegíteni. Hogy a társadalmat elem­ző törekvéseinknek hitele legyen, úgy véltük, mindenekelőtt a magúnk portá­ján kell szétnéznünk: a Korunk múltját és jelenét járja körül jó néhány tanul­mány, vallomás, olvasói levél. Ábécé­rendben megszólalnak a mai szerkesz­tőség tagjai is, s ahogy ez (szerintünk) természetes, mindenki mondja a magáét — ám a közösségre s a holnapi Korunk­ra gondolva, amelyet jobbnak, korsze­rűbbnek szeretnénk, mint a korábbi éve­ké (évtizedeké) volt vagy amilyennek a mostanit látjuk. Nézetek ütköztetésé­ből alakulhat a használhatóan új, a ha­gyományt továbbépítve megtagadó-meg- újító, a mai szükségletekhez igazodó, sa­ját arcéit mutató, gondolkodtató folyói­rat, amelynek a hangja nem csupán Ko­lozsvárt és Erdélyben, nem csupán ma­gyarul, de nem is csupán Romániában hallható meg, s amely valóban érdemes a meghallásra, meghallgatásra. A Korunk önelemzése természetesen nem szűkíthető le a szerkesztőség, a fo­lyóirat belső ügyeire. Erre mutat janu­ári lapszámunkban egy átfogó transz- szilvanizmus-elemzés csakúgy, mint Bi- bó István eddig közöletlen töredéke Er­dély közszelleméről, illetve napjaink ki­sebbségi sajtója és a Kelet-Európa-poli­tika összefüggéseinek felvillantása. De talán ide sorolható Milan Kundera írása is a halhatatlanságról. ^Korántsem a szerkesztői-munkatársi halhatatlanság, hanem a kapcsolatte­remtés, a tájékozódás-tájékoztatás s a folyamatos lapépítés jegyében számo­lunk be az 1992 utolsó heteiben lezajlott találkozókról. November 30-án a párizsi

Next

/
Thumbnails
Contents