Korunk 1993 (III. folyam 4.)
1993 / 1. szám = Magunkról - egymásért
ígéretünkhöz híven, a Korunk harmadik folyamának negyedik évét önvizsgálattal kezeljük. 1993-ra tervezett súlypontjaink a nemzet, a nemzetek erkölcsi és szellemi önvédelmének elméleti megalapozását s az ezzel kapcsolatos téveszmék eloszlatását, a mindegyre feltörő indulatok racionalizálását próbálják elősegíteni. Hogy a társadalmat elemző törekvéseinknek hitele legyen, úgy véltük, mindenekelőtt a magunk portáján kell szétnéznünk: a Korunk múltját és jelenét járja körül jó néhány tanulmány, vallomás, olvasói levél. Ábécérendben megszólalnak a mai szerkesztőség tagjai is, s ahogy ez (szerintünk) természetes, mindenki mondja a magáét — ám a közösségre s a holnapi korunkra gondolva, amelyet jobbnak, korszerűbbnek szeretnénk, mint a korábbi éveké (évtizedeké) volt vagy amilyennek a mostanit látjuk. Nézetek ütköztetéséből alakulhat a használhatóan új, a hagyományt továbbépítve megtagadó-megújító, a mai szükségletekhez igazodó, saját arcéit mutató, gondolkodtató folyóirat, amelynek a hangja nem csupán Kolozsvárt és Erdélyben, nem csupán magyarul, de nem is csupán Romániában hallható meg, s amely valóban érdemes a meghallásra, meghallgatásra. A Korunk önelemzése természetesen nem szűkíthető le a szerkesztőség, a folyóirat belső ügyeire. Erre mutat januári lapszámunkban egy átfogó transzszilvanizmus-elemzés csakúgy, mint Bibó István eddig közöletlen töredéke Erdély közszelleméről, illetve napjaink kisebbségi sajtója és a Kelet-Európa-politika összefüggéseinek felvillantása. De talán ide sorolható Milan Kundera írása is a halhatatlanságról.Korántsem a szerkesztői-munkatársi halhatatlanság, hanem a kapcsolatteremtés, a tájékozódás-tájékoztatás s a folyamatos lapépítés jegyében számolunk be az 1992 utolsó heteiben lezajlott találkozókról. November 30-án a párizsi