Korunk 1994 (III. folyam 5.)
1994 / 1. szám = Kettős identitás
Identitás, etnoregionalizmus, modernizáció — három idegen hangzású szó (három a magyar igazság?), amelyek azonban nem idegenek jelenünktől és jövőnktől, sőt a rájuk adott válaszok minősége meghatározza életünket. De nem csupán rólunk, Romániában élő magyarokról, nem csak Erdélyről, Közép- és Kelet-Európáról van szó, hanem a XX. század végéhez közeledő s önmagára egyre inkább kezet emelő emberiségről. Vagyis mindarról, amiről a Korunk folyamatosan szólni szeretne olvasóihoz. Ha 1994-es évfolyamunk élére ezt a három szót emeljük, akkor ennek oka a fokozott figyelemsűrítés: a tájban benne élő vagy attól (bűnösen?) elszakadó ember és közösség túlélési esélyei, a századvég műszaki-civilizációs-gondolkodási szintjén megvalósuló életvitelének lehetőségei — úgy véljük — annál reálisabbak, minél józanabbul ítéljük meg önmagunkat. Az egyén és közösség öntudata, önazonosságának megélése a számvetés első lépcsőfoka, a jövőtervezés alapeleme. Ez azonban szükségszerűen része egy viszonyrendszernek, hiszen a sok egymás mellé rendelt vagy egymásnak feszülő, egymás ellen kijátszott önazonosságtudat lángba boríthat egy házat, várost, országot, képes felrobbantani a Földet. Januári számunk e kimeríthetetlen kérdéskörből egy olyan szegmentumot emel ki, amely a magyarságnak legalább évszázados gondja. És amellyel a Kárpát-medence többi népe sem csak tegnaptól kénytelen szembenézni. De a szegénység, a háborúk az utóbbi években, évtizedekben elindították a „harmadik világ” lakóit is gazdagabbnak tudott vidékek, országok, földrészek felé — így a nyugati világ riadalma és