Korunk 1994 (III. folyam 5.)

1994 / 1. szám = Kettős identitás

Identitás, etnoregionalizmus, modernizáció — három idegen hangzású szó (három a magyar igaz­ság?), amelyek azonban nem idege­nek jelenünktől és jövőnktől, sőt a rájuk adott válaszok minősége meghatározza életünket. De nem csupán rólunk, Romániában élő magyarokról, nem csak Erdélyről, Közép- és Kelet-Európáról van szó, hanem a XX. század végéhez közele­dő s önmagára egyre inkább kezet emelő emberiségről. Vagyis mind­arról, amiről a Korunk folyamato­san szólni szeretne olvasóihoz. Ha 1994-es évfolyamunk élére ezt a há­rom szót emeljük, akkor ennek oka a fokozott figyelemsűrítés: a tájban benne élő vagy attól (bűnősen?) el­szakadó ember és közösség túlélési esélyei, a századvég műszaki-civilizá­ciós-gondolkodási szintjén megvaló­suló életvitelének lehetőségei — úgy véljük — annál reálisabbak, mi­nél józanabbul ítéljük meg önma­gunkat. Az egyén és közösség éntu­data, önazonosságának megélése a számvetés első lépcsőfoka, a jövő- tervezés alapeleme. Ez azonban szükségszerűen része egy viszony- rendszernek, hiszen a sok egymás mellé rendelt vagy egymásnak fe­szülő, egymás ellen kijátszott öna­zonosságtudat lángba boríthat egy házat, várost, országot, képes fel­robbantani a Földet. Januári számunk e kimeríthe­tetlen kérdéskörből egy olyan szeg­mentumot emel ki, amely a magyar­ságnak legalább évszázados gondja. És amellyel a Kárpát-medence többi népe sem csak tegnaptól kénytelen szembenézni. De a szegénység, a há­borúk az utóbbi években, évtize­dekben elindították a „harmadik vi­lág” lakóit is gazdagabbnak tudott vidékek, országok, földrészek felé — így a nyugati világ riadalma és

Next

/
Thumbnails
Contents