Korunk 1998 (III. folyam 9.)

1998 / 1. szám = A Kárpátok alatt

Amikor Ady, a század elején, az Új versekkel döngetett „kaput, falat”, Góg és Magóg fiának vallva magát, senki sem vethette még a szemére, hogy miért Dévénynél akar betörni „Új időknek új dalaival”; hogy miért emlegeti egy másik állam híres útját, azaz Vereckét; és egyáltalán miért kérdi: „Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?” Jöttek viszont rövidesen olyan új idők, amikor költő és közember kényszerűen válogatta meg szavait, s akkor sírhatott és akkor örülhetett, ha egymagá­ban volt — vagy araikor elvárták tőle, előírták a sírást vagy a kacagást. Mindez pedig történik nyolcvan éve, például a Duna-medencében, hangsúlyosan a Kárpátok alatt Kárpátalja, ez az amúgy is szegény, sok nemzetiség lakta terület — amely magyar, csehszlovák, szovjet és ukrán országvezetéshez igazodott rendre — mondhatni felmutatja e szá­zadi históriájában azt a megszámlálhatatlan szenvedést, amit szerencsésebb fekvésű tájak, országrészek legfeljebb részben ismerhettek meg. Lassú változást élő jelene pedig, legalábbis az először odalátogató szemében, mintha egy ago­nizáló Szovjetunió és egy banánköztársaság ke­reszteződésének volna az eredménye. A többszörös (1997 nyarán még legalább három­szoros) sorompóval biztosított határátkelőhely, az órákat veszteglő kocsisorral, a rokonaikat meglátogatni akaró, illetve a kis és nagy csempész ukrán állampolgárokkal: a legteljesebb kont­raszt érzetét kelti a hajdani Bereg vármegye pa­tinás középületeit felkereső turistában vagy a Dsida Jenő gyermekkori otthonát is őrző bereg­szászi állomásépületnél koszorúzóban. Ungvári, munkácsi útibeszámolók és még inkább a kárpát­aljai magyar írók művei jó ideje figyelmeztetnek rá, hogy a Korunk nem halogathatja ezt az eléggé fájdalmas, de már pozitívumokat is felvillantó szomszédolást. A szomszédolás azonban önmagunkról, tör­ténelmünk, kultúránk egészéről is szóL A század­előn Ady, az utóbbi évtizedekben valószínűleg Illyés Gyula életművében találjuk erre a legtöbb utalást, pontosabban az „ötágú síp” tudatosítá­sát Mára ez a síp, amelyen a magyar irodalom játszik, még több ágú lett. Ebből is kap némi ízelítőt „a Kárpátok alatt” készült lapszámunk­ban a Korunkhoz hűséges olvasó, 1998-as bekö— szöntőként. K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents