Korunk 2002 (III. folyam 13.)

2002 / 1. szám = Erdélyi magyar filmtükör 2002

Az erdélyi magyar film, a Janovics­­Je­­nő nevéhez kapcsolható, világviszonylat­ban úttörőnek számító, az első világhábo­rút megelőző időben indult kolozsvári film­gyártás emléke már-már a mitologikus ho­­­­mályba vész. Feltámasztására ha történtek is kísérletek, új játékfilmek nem születtek. Amit erdélyi filmként lehet számon tartani sát, Emberek a havason című, Velencében díjnyertes művét, a negyvenes évek elejéről annak is a forgatókönyv, a rendező és a külső felvételek okán volt „csak” köze Er­délyhez. Pedig a művészi kapacitás régóta anyagi lehetőségekért kiáltó­­ magyar­­ nyelvű televíziózás romániai gyakorlata látszott bizonyos keretet biztosítani újra a filmezéshez, és ebben az intézményes for­­mában születtek is elismerésre méltó telje­sítmények (például Xantus Gábor képző­művészeti tárgyú dokumentumfilmjei), ám a lehetőségek korlátozottsága, beszűkülése nem tette lehetővé, mindmáig, az érdemi folytatást. Az utóbbi években mozdulni lát­szik valami­­ bent is és kívülről is. Fiatalok egyre többet hallatnak magukról, erről ta­núskodik például a Filmtett című kolozsvá­ri lap megindulása. Marosvásárhelyen év­ről év­re bemutatkozhatnak a romániai ma­gyar (amatőr vagy nem amatőr) filmkészí­tők. Budapesti neves filmszakemberek fe­dezik fel újra Erdélyt, s van már példa a­ Bukaresttel való szövetkezésre, érdemi koprodukciók elkészítésére. Páskándi Gé­za, Bodor Ádám, Csiki László, most pedig Király László irodalmi szövege mozgatt meg magyar (és román) filmesek fantáziá­ját, a Fény hull arcodra, kedvesem a Buda­pest Film stúdió és a bu­karesti ( ast i­­­dm ... közös munkájaként, kizárólag erdélyi ma­­gyar színészekkel, igazi premiernek igét­ke-­­ zik. Előbb-utóbb talán újra beszélhetünk kolozsvári filmgyártásról is. No meg Erdélyhez kötődő filmesztétikáról, filmkrí- . . i tikáról, filmes életről. A Korunk-hagyomá­nyok ugyancsak köteleznek, hogy támogas­suk, szolgáljuk mind.!'*, ami «/bbj »/ irányba mutat.

Next