Korunk 2002 (III. folyam 13.)
2002 / 1. szám = Erdélyi magyar filmtükör 2002
Az erdélyi magyar film, a JanovicsJenő nevéhez kapcsolható, világviszonylatban úttörőnek számító, az első világháborút megelőző időben indult kolozsvári filmgyártás emléke már-már a mitologikus homályba vész. Feltámasztására ha történtek is kísérletek, új játékfilmek nem születtek. Amit erdélyi filmként lehet számon tartani sát, Emberek a havason című, Velencében díjnyertes művét, a negyvenes évek elejéről annak is a forgatókönyv, a rendező és a külső felvételek okán volt „csak” köze Erdélyhez. Pedig a művészi kapacitás régóta anyagi lehetőségekért kiáltó magyar nyelvű televíziózás romániai gyakorlata látszott bizonyos keretet biztosítani újra a filmezéshez, és ebben az intézményes formában születtek is elismerésre méltó teljesítmények (például Xantus Gábor képzőművészeti tárgyú dokumentumfilmjei), ám a lehetőségek korlátozottsága, beszűkülése nem tette lehetővé, mindmáig, az érdemi folytatást. Az utóbbi években mozdulni látszik valami bent is és kívülről is. Fiatalok egyre többet hallatnak magukról, erről tanúskodik például a Filmtett című kolozsvári lap megindulása. Marosvásárhelyen évről évre bemutatkozhatnak a romániai magyar (amatőr vagy nem amatőr) filmkészítők. Budapesti neves filmszakemberek fedezik fel újra Erdélyt, s van már példa a Bukaresttel való szövetkezésre, érdemi koprodukciók elkészítésére. Páskándi Géza, Bodor Ádám, Csiki László, most pedig Király László irodalmi szövege mozgatt meg magyar (és román) filmesek fantáziáját, a Fény hull arcodra, kedvesem a Budapest Film stúdió és a bukaresti ( ast idm ... közös munkájaként, kizárólag erdélyi magyar színészekkel, igazi premiernek igétke- zik. Előbb-utóbb talán újra beszélhetünk kolozsvári filmgyártásról is. No meg Erdélyhez kötődő filmesztétikáról, filmkrí- . . i tikáról, filmes életről. A Korunk-hagyományok ugyancsak köteleznek, hogy támogassuk, szolgáljuk mind.!'*, ami «/bbj »/ irányba mutat.