Kossuth Népe, 1945. október-december (1. évfolyam, 127-196. szám)
1945-10-02 / 127. szám
Bravó Városháza (F. F.) A demokrácia kiépítése csak úgy sikerülhet, ha az építőszándékú sajtó szabadon bírálhatja a közéletet, és ha azok, akik a közéletet irányítják, a komoly, közérdekű hozzászólást szívesen veszik és meghallgatják. Úgy érezzük, ez kialakult közvélemény és igazság. Azért szögeztük leazt a meghatározást, hogy „építőszándékú", mert az a kritika és hozzászólás, amely tudva azt, hogy lehetetlent követel és csak l’art pour l’art heccelődik, valóban a reakciót szolgálja. A jószándék keretén belül viszont elengedhetetlen, hogy a sajtó szabadon nyilvánítson véleményt. A fasizmus nem törte a kritikát. Ha egy jobboldali politikus azt mondta a parlamentben, hogy a miniszternek korszakalkotó ténykedése volt a vecsei összekötő híd korlátjának a kijavítása, akkor az egész sajtónak, mint „történelmi jelentőségű" eseményről kellett beszámolni a hidacska felavatásáról. Tra sz .népi" író, azt írta egy folyóiratban, hogy „a városi írók megmételyezték a falut“, — akkor ezt az otromba hazugságot nem volt szabad kritizálni, hanem dicshimnuszt kellett zengeni az ostoba és rosszhiszemű megállapításról. A végén minden történelmi jelentőségű, minden korszakalkotó volt és minden puffogó közhely klasszikus definíció. Ide vezetett az irányított sajtó és a „führerprinzip". A demokratikus sajtónak elsőrendű kötelessége, hogy ennek a megalázó, népámító újságírásnak még az irmagját is kiirtsa. És itt térünk rá kis cikkünk címének Indokolására. Minden irányító fórumnak figyelmébe ajánljuk azt, ami a Városházán a fiatal magyar demokratikus sajtóval történik. Minden komoly észrevételt azonnal felülvizsgálnak és nem üldözik a bíráló sajtót, hanem értesítik tévedéséről, vagy a szóvá tett ügy rendezéséről. A valóban demokratikus és megnyugtató rendszer úgyszólván példátlan a magyar közéletben. Őszinte lelkesedéssel gratulálunk a Városházának abban a biztos tudatban, hogy a rendszernek meg is lesz a kívánt eredménye. Ez az az út, amely elejét veszi annak, hogy kis pörsenésekből nagy sebek keletkezzenek — és így nem lesz illuzórikus a magyar újságíró igazságot kereső munkája. Nem az újságíró ellen indul személyi hajsza — mint olyan sokszor a múltban —, hanem a hibát, az igazságtalanságot orvosolják. Mégis csak haladunk... Brávó Városháza! Akiket pedig néha érint a sajtó bírálata, ne folyamodjanak a múlt elintézési stílusához, hanem nyugodjanak bele abba, hogy csak Indiában vannak olyan szent bivalyok, „akiket“ bírálni nem szabad — a magyar demokrácia ilyent nem ismer. FK London: Magyarországon demokratikusabb a légkör, mint a tököl keleteurópai államban Az angol, amerikai rádió és sajtó az elmúlt két napon sokat foglalkozott Magyarországgal. A Reuter-ügynökség jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium hivatalosan közölte, hogy a diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele és a békeszerződés megtárgyalása kérdésében egyezmény jött létre az amerikai és a magyar kormányok között, miután a magyar külügyminiszter biztosította az amerikai külügyminisztériumot, hogy szabad, zavartalan választásokat tartanak. A „Daily Telegraph“ szerint a külügyminiszterek tanácsa a magyar kérdést tartotta a legkönnyebbben megoldhatónak, mivel a magyar kormány és nemzetgyűlés — írja a lap — nem áll egyetlen párt uralma alatt és Magyarországon a légkör demokratikusabb, mint a keleteurópai államokban. A „Times“ vezércikkben foglalt szeptember végi vasárnapon olyan volt ez a város, mint egy napsugárba és hímzett ünnepi köntösbe öltözött menyasszony. Feliratok,jelszavak hímzései ékesítették az ünnepi köntöst, a Hősök terén pedig ezerhangú kórus hangjai szárnyaltak az őszi napsütésben. A százezrek pedig együtt énekeltek a kórussal, de a beszédek egyes mondatait is visszhangozták. Reggel másfél nyolckor megindult a tömegek áramlása a Hősök tere felé, a két munkáspárt választói tömeggyűlésére. A Hősök terén mintegy kétszázezer ember gyűlt össze. A hatalmas gyűlést Bechtler Péter alpolgármester beszéde nyitotta meg, utána Vesnyikov, a Szovjet Unió kiküldötteinek vezetője tolmácsolta a Szovjet Unió szakszervezeteinek és dolgozóinak baráti üdvözletét. John Haire angol munkáspárti képviselő az angol munkáspárt és a szakszervezetek üdvözletét hozta. Mi angolok, kéz a kézben, nagy szövetségeseinkkel — mondta — mindent meg fogunk tenni, hogy önöket és Európa dolgozó népeit segítsük az újjáépítésben. Unatkozik Magyarországgal, megállapítván, hogy az ideiglenes magyar kormány elismerésének ügye nagy lépéssel halad a megvalósulás felé. Méltatja a „Times“ azt a tényt, hogy Magyarországon még a Harmadik Birodalom idejében is sikerült, legalább is formailag, életben tartani a parlamentáris kormányzatot, az ellenzék alkalomadtán hallathatta szavát, a sajtónak valami kis szabadságot adtak, a magyar vezető férfiak néha őszintén beszéltek és a hercegprímás élesen elítélte a gyilkosságokat és deportálásokat. A külügyminiszterek értekezlete hétfőn a hajnali órákig «■ viccért és a hivatalos zárójelentést most már valószínűleg a holnapi nap folyamán kiadják. Az angol rádió beismeri, hogy a tanácskozások igen sok kérdésben — így például a balkáni korttes jugoszláv kiküldött „Halál a fasizmusra, szabadságot a népeknek!" — szavakkal kezdte beszédét. A külföldi szónokok után Szakosíts Árpád beszélt. Köszöntötte a szovjet és az USA vezetőit a diplomáciai kapcsolatok felvételéért. — Segítenünk kell a munkásosztályon, amely éhesen is teljesítette kötelességét — mondta azután. — Harc a reakció ellen. Ezt hirdetjük, mióta felszabadultunk, a reakció viszont egyre hangosabb. A földeket meg kell művelni, de hiányzik hozzá sok minden, üzemanyag, vetőmag, igásállat. A spekuláció mindent kicsempész és suttogó propagandája mindent tönkretesz. Sok minden nincsen jól, sok mindenen kell segíteni. Ehhez kérjük most az erőt és a hatalmat, a dolgozó tömegek egységes és kemény támogatását. Rákosi Mátyás beszélt ezután. — Az erő az egységben van. Legyenek egységesek a város és a falu dolgozói és akkor nincs az a reakció, amelynek ki ne tudnánk törni a nyakát, — mondta Rákosi. — Erre az öszszefogásra azért ia szükség van, mányok elismerése tekintetében — zsákutcába jutottak, ami azonban nem jelenti, hogy a szövetségesek nem jutnak majd megegyezésre. A „Sunday Times“ nem is tartja kudarcnak a konferencia végeredményét, de sikeresnek sem minősítheti munkáját, mert megoldást nem sikerült elérni. A „Daily Mail“ diplomáciai levelezője lehetségesnek tartja, hogy az „öt nagy“ — Attlee, Truman, Sztálin, Csangkaisek és de Gaulle — találkozni fog egymással azoknak a kérdéseknek a kibogozása céljából, amelyeket a külügyminiszterek lapácsa nem tudott megoldani. Remélik, hogy ez a találkozó biztosítani fogja a külügyminiszteri tanács későbbi ülésezéseinek a sikerét. A „Daily Mail" azt hiszi, hogy erre a találkozóra a közeljövőben sor kerül, mert az utóbb időben a reakció újra szemtelenebbül emelgeti a fejét. Azok kritizálnak most a legjobban, akik egy évvel ezelőtt nem győzték eléggé sürgetni a gyárak leszerelését, a magyar élelmiszernek Németországba szállítását. Ezek kezdik piszkálnia felelősség kérdését és minél nagyobb vaj van a fejükön, annál szemtelenebbül emelgetik a fejüket . Ne csak egységesen, de fegyelmezetten, rendben menjünk a választási urnák elé. A rendzavarás csak a reakció malmára hajtja a vizet Meg vagyok győződve róla, hogy október 7-ike a magyar reakciónak egyik legsúlyosabb veresége lesz. A Független Kisgazdapárt újpesti gyűlésén Gyöngyösi János külügyminiszter a demokratikus pártok koalíciójának fontosságáról beszélt. A földreformra nemcsak bel-, hanem külpolitikai okokból is szükség volt. Meg kellett mutatnunk ezzel is a külföld demokratikus közvéleményének, hogy erős lépéssel megindultunk a demokrácia felé. A külföld figyeli azt, mi történik most a fiattal magyar demokráciában. Többek között azért van szükség a mi választásokra, mert a pártok képviselőinek számarányában hiba van és ezt csak a szavazat, a nép egyeteme szabhatja meg végérvényesen. Szükség van a választásra külpolitikai okból is, mert ez a követelménye annak, hogy bennünket az Egyesült Nemzetek tárgyalófélnek elismerjenek. A Kisgazdapárt pasaréti gyűlésén Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szólalt fel. — A Szovjet Unió kormánya, amely az első pillanattól kezdve sok jóindulatot tanúsított irántunk — mondta, — most minden feltétel nélkül hajlandó felvenni velünk a diplomáciai összeköttetést. Az Egyesült Államok is hajlandók elismerni az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, ha a választások tiszták és zavartalanok lesznek. Ez a feltétel nem jelent bizalmatlanságot. A demokrácia próbája ez a választás. Ha tisztán folyik le, a magyar demokrácia nagy vizsgát tesz. Súlyos felelősség van tehát rajtunk, hogy a választások minden kritikát kibírjanak. Akármilyen lesz a választások eredménye, utána is folytatni kell a pártok közötti együttműködést A Nemzeti Paraszt Párt a Kossuth-szobornál rendezett vasárnap nagygyűlést. Kovács Imre volt a gyűlés egyik szónoka. — A mi jelszavunk, arcpal a magyarság felé — mondotta. Azokat a kisparasztokat, akiket az elmúlt rendszernek sikerült megtévesztenie és becsapnia, vissza akarjuk engedni a demokratikus nemzeti társadalomba. Velük szemben nem a megtorlást, hanem a megértést kell tanúsítani. Veres Péter beszélt ezután. A reakció elleni küzdelem nem gyerekjáték, hanem nagyon komoly harc — mondotta. — A magyar parasztság nélkül nem lehetséges demokratikus népi társadalom. A Polgári Demokrata Párt a képviselőház üléstermében tartotta választói nagygyűlését. Szent-Iványi Sándor azt hangoztatta, hogy van különbség polgári és munkásdemokrácia között. Együtt kívánnak dolgozni a többi párttal, de a polgári demokrácia, amely az európai kultúrát kitermelte és ebben az országban is előharcosa volt minden szép és jó tervnek, nem azonos a munkásdemokrácia eszményeivel. Supka Géza arról beszélt, hogy a magyarság ma legnagyobb forradalmát éli és a polgárság, amely mindig a mér,leg nyelve volt, fel fogja ismerni, milyen magatartást kell tanúsítania, ha fenn akar maradni. A polgári demokrácia is az egyént akarja megmenteni, hogy el ne merüljön a kollektívumban. A Magyar Radikális Párt választói gyűlésén Csécsy Imre a párt régi szellemi vezéreiről beszélt. Ady Endre, Biró Lajos, Vámbéry Rusztem és a többiek mutatták meg az utat a békés és gyökeres reformok megvalósításának szükségét. Utána Zsolt Béla azt a különbséget világította meg, amely a Radikális Pártot elválasztja a többi párttól. Kétszázezer Sonyt közönség a munkáspártok közös gyűlésén A nagy-budapesti választások előtti utolsó vasárnapon minden párt gyűlést tartott