Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 7. (1827)
MAGYAR DITSŐSÉG. Pindar’ napja ditsön derül. Árpádnak kiesült honnyi határain Oszlott a’ buta kor’ köde, A’ bús vér-zivatar, mellybe sok évekigi Tartá, Hunnia földedet. Megszűnt a’ fene vad viszszavonás’ dühe . Melly szent véribe fördeni Látott, Frantzot, Olaszt, Németet és Magyart. Áldlak Nemzetem’Istene! Hogy mennyből le hozád Delphi szövétnekét Kedves Szittya Magyarjaid Közzé, a vas idő’százados éjjelén , Mellynek mennyei lángjai, Már Pannont Amathusz’berkeivé tevék, itt is Tempe’ viránnyai Nyílnak, ’s báj ligetek’rejteki fednek el, Már sok Hellai szirtokon Hippocrene felé törni sperö Magyart. Kiknek lelkeik Alkeosz ’S Flaecus századinak újra születtenek.n Tán a’ messze idők setét ’S bús köd lepte egét vndoritó világ Tűnik távol elönybe felé úgy van. Melpoménét a’ violák megett Ott, hol Lethe’ homályi köztös boldog seregen szent öröm ömledez, Látom mennyei karjain , Ambrás’ zsókjaival tiszteli Révait.