Közgazdaság, 1948. január-május (3. évfolyam, 1-23. szám)
1948-01-04 / 1. szám
®ÁLk: iU'i !jhfz. © ® W SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: FARKAS FERENC, HÁY LÁSZLÓ, KEMÉNY GYÖRGY, MAJOR RÓBERT III. évf., I szám Ára 2»— forint 1948 január 4 *■ • * & JANUÁRI BERUHÁZÁSOK: 115 MILLIÓ ■Hí—MIMPETfriRTOWWMUlllH.illTHI iramMMMHMMMtfMBBMIiJMiMMirirMIIIIIIBWHMUUMB^^ ■m<^>n> SZABAD KERESKEDELEM A SZOVJETUNIÓBAN ———■MIUW'imiMI^.AimOTj^hii^PriBfiVWrWligW——————I———HH——a—BBg—B3!—HB——■————■«—B—^WgRIBlliE^nffr>riYEmaJ^^JI»MKUHll WfB— HAZATÉRŐ MAGYAR VAGYONOK 1848—1948 Minden új esztendő várakozással tölti el az embert, mint ahogy új lendülettel indulunk neki minden új hónapnak, hétnek vagy akár napnak is. Ez az év azonban különös jelentőségű nekünk, magyaroknak. Apáink és nagyapáink kuruckodó és dühös negyvennyolcasok voltak (már akik), noha nemigen voltak tudatában annak, mit jelent az: negyvennyolcasnak lenni. Ma, a felszabadult Magyarországon talán újból értékelni tudjuk a 48-at, a nagy fellángolás, a nagy felszabadulás és lelkesedés korszakát. Negyvennyolc azonban több is volt, mint puszta fellángolás. Negyvennyolc kettős jelentőségű számunkra. Megvan a maga világtörténeti és magyar történeti értéke. Mert 1948-ban a párisi faubourgok proletárjai az első szocialista forradalom közös eszméivel mentek barrikádra, ugyanakkor Palermo, Drezda, Berlin és Bécs polgárai a polgárság jogaiért szállottak síkra. Nálunk Magyarországon elválaszthatatlan egységbe fűződött össze a szociális és nemzeti felszabadulás gondolata. És amikor »Európa csendes, újra csendes« lett, nálunk lobogtak még a forradalom és a szabadságharc lángjai. Magyarország az európai fejlődés élén járt, mert legtovább tartott ki a harcban, mert a legmerészebben és a legteljesebben igyekezett megvalósítani a szabadság gondolatát és mert nálunk »nemzeti«-nek lenni annyit jelentett, mint forradalmárnak lenni, »polgárinak lenni annyit jelentett, mint a parasztság felszabadításáért harcolni. A híres nyegyvennyolc csak jogilag tette a jobbágyot szabad polgárrá, hogy ne mondjuk, paraszttá. 97 évnek kellett eltelnie addig, amíg a jobbágyból lett magyar paraszt úgyszólván kivétel nélkül a 48-as jogok mellé földet is kapott. De már csak három év kellett ahhoz, hogy a földjét öntözőrendszerek hálózzák be, hogy műtrágyát, nemesített vetőmagot, gépet, felszerelést kapjon, megnyíljék előtte az a lehetőség, hogy a botosispán, szolgabíró és csendőr szolgaságok után megszabaduljon a látástól-vakulásig való nehéz munka szolgaságából is. Iparunk alig néhány évvel, vagy hónappal 48 előtt indult el, félénken, tapogatózva és bizonytalanul. De a fejlődő magyar ipar nemcsak gépeket, kohókat, gyárakat és erőműveket termelt, hanem kitermelte azt a réteget is, amelynek igazán köze volt ahhoz, amit csinált, ami igazi gazdája volt és lett a gépnek és a gyárnak. Kitermelte a sajátos, rebellis, örökké elégedetlen, mindig harcrakész magyar munkásságot, a magyar parasztság leszármazottaiból, s ez a munkásság az az erő, amely Mohács és Muhi után legnagyobb nemzeti katasztrófáinkból is ki tudta, vezetni az országot. Mert nemcsak elégedetlen, nemcsak rebelis, hanem ugyanakkor alkotó, megértő és áldozatkész is. Ez az a munkásság, amely a magyar parasztság véréből fakad és azzal együtt építi az új országot — magának és maguknak. A magyar munkásság építő lendületével, a magyar ipar és vele együtt az egész magyar gazdasági élet ott tart, hogy az elkerülhetetlen és szükség-szerű fokozatokon át száz év alatt eljusson a tervszerűség és célszerűség állomásáig. Mit várunk 48-tól? Ezerkilencszáznegyvennyolctól ezernyolcszáznegyvannyolc ígéretének beteljesítését várjuk. Mgy. V * Újítások a kollektív szerződéseknél Az új kollektív keretszerződés szeptember hó 29-én lépett életbe, az iparági, szakmai és üzemi kollektív szerződéseknek ehhez kell alkalmazkodniok. A keretszerződés maga sok újítást hozott így a precíz munkaidőt, bérezés képén három térfilek csoportot, a progresszív teljesítménybérrendszer kiépítését és így tovább, de a dolgozókat — bár az iparági, szakmai és üzemi kollektív szerződéseknek alkalmazkodniok kell a keretszerződéshez — mégis inkább utóbbiak érdeklik, hiszen ezek állapítják meg végeredményben szerzed jogaikat és természetbeni juttatásaikat, mindenkor az illető iparág, szakma vagy üzem különleges kérdéseihez, helyzetéhez megfelelően. Három hónap telt el a kollektív keretszerződés megjelenése óta, s még mindig igen sok szakmánál rendezetlen a kollektív szerződés. Annyi a vitás kérdés, hogy a munkavállalói és munkáltatói csúcsérdekképviseletek csak igen hosszas tárgyalások után tudnak megegyezni. Eddig a következő fontosabb keret-, illetve szakmai kollektív szerződések jelentek meg: gyáripari és kereskedelmi kollektív keretszerződés, továbbá a szakmai kollektív szerződések közül a faipari, vas- és gépipari, közhasználatú villamosműveké, pénzintézeti alkalmazottaké kisipari, biztosítóintézetek magánalkalmazottaié, szállítmányozási vállalatok magánalkalmazottaié, a szövetkezeti alkalmazottaké, végül a malomipari, textilipari, bőripari, vegyipari, tejipari, és konzervipari szakmai kollektív szerződés. A műszaki értelmiségiek szakmai kollektív szerződése kihirdetésre vár, míg a bányászok, nyomdászok és az ásványolajiparban alkalmazott munkavállalók szakmai kollektív szerződése tárgyalás alatt áll. Túlságosan részletekbe mennénk, ha minden egyes kollektív szrződésnél felsorolnánk, miben különböznek a régebbiektől. Egyöntetűen megállapíthatjuk azonban, hogy a kollektív szerződések a legjelentősebb újításokat az egészségügyi és szociális intézkedéseknél vívták ki. A szerződések előírják, hogy az egészségre veszélyes és káros munkáknál a munkavállalóknak az Országos Közegészségügyi Intézet által jóváhagyott, úgynevezett védőételeket (szalonna, tej, stb.) kell adni, a védőétel minősége és mértéke természetesen iparáganként, szakmánként, illetve üzemenként változó. Nagyon sok üzemet ismerünk, ahol még mindig elhanyagolják az egészségügyi berendezéseket. Minden egyes szakmánál szigorúan megszabják, milyen védőruházatról, milyen világítási és hőmérsékletű munkahelyekről, milyen egészségügyi felszerelésekről kell gondoskodni Leglényegesebb talán az akkordbérrendszer fejlesztése. Eddig úgyszólván szemre rögzítették a normákat, így aztán előfordult, hogy a rossz norma alapján egy segédmunkás többet keresett túlértékelt teljesítménye alapján, mint egy szakmunkás. ,-"gaMag3raraRCT3na«^*iaimi'jiw.u»»iam»iJMkLU.i i min Új alapokra fektetik a normamegállapítást, -bevezetik a pontos munkaidőmérés rendszerét, és ahol csak lehet, mindenütt kötelezővé teszik a teljesítménybérrendszert. Értesülésünk szerint a bírósági fórumok foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy összhangba hozzák a kollektív szerződéseket a jogi szabályozással. Vitán felül áll hogy ebben az esetben nem csökkenne a kollektív szerződések jelentősége, de a munkajogi kódex egyik előfutáraként jogszabályba foglalnák a kollektív szerződések mindegyikénél előforduló, visszatérő, egyforma rendelkezéseit. Ez a jogszabály vonatkozna az összes iparágra, de a kollektív szerződéseknek csak a munkafeltételeket megállapító — és nem a szerződő felek közötti viszonyt rendező — határozmányait tartalmazná. A rendeleti szabályozásnál tehát a munkaidő, a munkabérek általános szabályai, az adóterhek, a fizetéses szabadság, a kulturális és szociális szükségletek jönnének többek között tekintetbe. A hivatalos lap karácsonyi száma közölte a 15.500/1917. sz. kormányrendeletet a kollektív szerződésekről és az Országos Munkabér megállapító Bizottság bővített hatásköréről. A napilapok csak hozzávetőlegesen érintették a rendelet lényegét- pedig ez a rendelet döntő horderejű. Az OMB az iparügyi minisztérium égisze alatt működik. Eddig csupán a kollektív szerződések kihirdetésével foglalkozott, esetleg egy-egy vitás kérdésre válaszolt. Most megbízták az OMB-t a kollektív keret-, iparági, szakmai és üzemi szerződések jóváhagyásával. Ezentúl az OMB hagyja jóvá a kollektív szerződések alapján működő egyeztető bizottságok határozatait is. Ugyancsak az OMB szabja meg azoknak a foglalkozási ágaknak a munkafeltételeit és bértételeit, melyeknél jellegüknél fogva nem lehet kollektív szerződést megállapítani. Konkrét példa: a sírásóknak nincs munkáltató érdekképviseletük, nem köthetnek kollektív szerződést, az OMB-hez fordultak ügyük elintézése végett. Mindezen túlmenően az OMB beleszól minden egyes bérkérdésbe, nemcsak jóváhagy az eddigi regisztrálás helyett, hanem hivatott arra, hogy nivellálja a béreket. Végre eljött ugyanis az ideje annak, hogy ne csak frázisokkal, hanem a valóságban is megszüntessék az egyes iparágak vagy üzemek, nemkülönben az ipari és mezőgazdasági munkásság, továbbá bizonyos esetekben a fizikai és szellemi munkavállalók bére, illetve fizetése közötti szembeszökő aránytalanságokat. Az egyes gazdasági szektorokban dolgozók juttatásának egybehangolása előtt nyilvánvalóan előbb a szektorokon belül, az egyes iparágakban, szak(Folytatás a 2. oldalon.)