Közgazdasági Szemle – 1957.
1. szám - Hoch Róbert–Rédei Aranka: A fogyasztói árképzés fő elvei
HOCH ROBERT—RÉDEI ARANKA A fogyasztói árképzés fő elvei Gazdaságvezetési módszereink tökéletesítésének egyik legfontosabb láncszeme az árképzésünkben rejlő hibák feltárása, elemzése és kijavításuk útjainak felkutatása, elvi megalapozása. Bevezetőként szükségesnek látunk néhány megjegyzést: 1. Cikkünk főként a ruházati iparban és kereskedelemben szerzett tapasztalatok alapján készült. A ruházati szakma sok tekintetben specifikus, ezért az ott szerzett tapasztalatokból adódó következtetések csak korlátozottan általánosíthatók. 2. A fogyasztói árképzésben két fő probléma van: a) a megfelelő árszínvonal biztosítása és b) a helyes árarányok kialakítása. E cikk keretében az előbbi problémát csak érintjük, vizsgálatunk tárgya a helyes árarányok kialakításának problematikája. 3. Cikkünk keretében a legkevésbé sem kívánunk javaslatot tenni az árképzés rendszerének megváltoztatására vagy akár csak megjavítására. Nem kívánjuk bizonyítani sem a fix árak rendszerének, sem a szabad árak rendszerének egyedül üdvözítő voltát. Azokra a legfontosabb előnyökre és hátrányokra, valamint ellentmondásokra kívánunk rámutatni, amelyek a fix árak és a szabad árak rendszerében ténylegesen megvannak. Vázoljuk továbbá azokat a problémákat, amelyeket a hatósági árképzés két fő elve a „beazonosítás elve" (az árjegyzéki árak elve) és az „önköltségi elv" vet fel. Szabad árak és fix árak Az árszínvonal szempontjából a fix áraknak vitathatatlan, egyértelmű, kézzelfogható a fölényük a szabadon alakuló árakkal szemben. Az árszínvonal szilárdsága, tehát a pénz stabilitása, a reáljövedelmek stabilitása, illetve tervszerű alakítása, az árualap és a vásárlási alap mérlegszerű egyensúlya, a szabadpiaci árszínvonal befolyásolása (ezen keresztül a nemzeti jövedelem társadalmi rétegek közti elosztásának befolyásolása) a legeredményesebben a fix árakkal biztosítható. Sokkal bonyolultabb a helyes árarányok problematikája. Itt már nem beszélhetünk a fix árak egyértelmű előnyéről a szabadon alakuló árakkal szemben; a fölény egyáltalán nem magától értetődő. Mindenekelőtt válaszolni kell arra a kérdésre: mit értsünk „helyes árarányokon"? Minden társadalomban a munkát (az élő- és holtmunkát egyaránt) a szükségleteknek megfelelően kell elosztani. Ha társadalmi munkamegosztás van, akkor ezt az elosztást társadalmi méretekben kell elvégezni. Még bonyolultabbá teszi a dolgot a nemzetközi munkamegosztás. Közgazdasági Szemle