Közgazdasági Szemle – 1957.
1. szám - Hoch Róbert–Rédei Aranka: A fogyasztói árképzés fő elvei
HOCH RÓBERT — RÉDEI ARANKA Árutermelésben a termelés és a fogyasztás viszonyát bonyolult mechanizmus közvetíti. Eme bonyolult mechanizmusnak egyik legfontosabb láncszeme az árrendszer, beleértve az árarányok összességét. Az árarányoknak mindenekelőtt biztosítaniuk kell a kínálat és a kereslet összhangját. A kínálat és a kereslet összhangja (változatlan kínálat esetén) biztosítható — legalább elvileg — pusztán az árarányok megváltoztatásával. Mindig van olyan ár, amelyen nincsen sem túlkínálat, sem túlkereslet. Kétségtelen az is, hogy a központilag megállapított és hatóságilag rögzített árarányok nem tudnak alkalmazkodni a kínálat és a kereslet szerkezetének változásához. Ezért a fix árak rendszere, legalább a ma ismert rendszere, a kereslet és a kínálat átmeneti diszharmóniáinak egyik állandó forrása. Ez az oka annak is, hogy a szocializmus eddig ismert gazdasági rendszerét a csaknem állandó (hol kisebb, hol nagyobb) áruhiány jellemzi. Ez is oka annak, hogy oly erős az árrendszer liberalizálásának követelése. S valóban: ha az árak a kínálatnak és a keresletnek megfelelően alakulnak, akkor nem lehet áruhiány, mert az árak a túlkeresletnek megfelelően emelkednek, s ezzel (ha nem is arányosan) csökkentik a keresletet. De túlkínálat, ,,elfekvő" készletek szabad áralakulás esetén is lehetnek. Tekintsünk el azonban az utóbbi megállapítástól, tegyük fel, hogy a szabad áralakulás biztosítja a kínálat és a kereslet összhangját. Vajon ez az összhang a termelés és a szükségletek összhangja-e? Vajon pusztán az árváltozás eredményeként (akár hatósági árszabályozásról, akár spontánul változó árakról van szó) létrejövő kereslet-kínálati egyensúly önmagában a termelés és a szükségletek harmóniája-e? Nem, nem az. Ha méregdrágák a ruházati cikkek, s a lakosságnak ruházkodásra nincs több pénz a zsebében, mint amennyit a boltokban elkölthet, még egyáltalán nem állíthatjuk, hogy a fogyasztók ruházati szükségleteit — akár csak a legalapvetőbb szükségleteit — kielégítettük. S azt sem lehet a termelés és a szükségletek harmóniájának nevezni, ha a fogyasztási cikkeket csak ráfizetéssel, önköltségnél alacsonyabb áron lehet értékesíteni. Mégis az árarányokkal szemben támasztott első követelmény, hogy kifejezzék a kínálat és a kereslet viszonyait. A szóban forgó mechanizmusban az árrendszerhez kapcsolódó másik döntő fogaskerék: a profitok aránya. Az ún. piaci gazdaságban a szabadon alakuló ár a kínálat-kereslet viszonyához alkalmazkodik. Az árarányok változása megváltoztatja a profitok arányát a keresettebb cikkek javára. A profitok viszonylagos különbsége hat a termelés szerkezetére, s az eltolódik a viszonylag nagyobb profitú, általában a keresettebb cikkek felé. A termelés szerkezetének változása ismét megváltoztatja a kínálat és a kereslet viszonyait, következésképpen megváltoznak az árarányok. Ez ismét megváltoztatja a profitarányokat. Korántsem kívánjuk a szabad árak rendszerét és a konkurrencia szabályozta termelést idealizálni. Nemcsak azért, mert a piaci mechanizmus ténylegesen sohasem hozza létre a termelés és a fogyasztás teljes összhangját, hanem azért sem, mert még az összhang megteremtésére irányuló tendencia is rendszeresen eltorzul. Az értéktörvény mechanizmusa egyáltalán nem biztosít ideális összhangot a termelés és a szükségletek között. E kérdés szempontjából élő-