Közgazdasági Szemle – 1972.

január - Rabi Béla: Néhány gondolat a beruházási egyensúly megteremtéséhez szükséges teendőinkről

, RABI BÉLA nózisok, s így a központi tervezés nem tud megfelelő színvonalú infor­mációkra támaszkodni e munkában. Az ebből adódó problémák bemuta­tására csak egyetlen példa. A IV. ötéves terv a beruházási ráfordításokat úgynevezett folyó áron irányozta elő, számolva mintegy évi 2 százalékos árnövekedéssel. Köz­ismert, hogy az elmúlt években a beruházási javak árnövekedése ezt az előirányzatot elég jelentősen meghaladta. (A KSH hivatalos kiadványai szerint — amelyek érthetően csak a reprezentatív ármegfigyelés adatait tartalmazzák — az elmúlt két évben az áremelkedés 3—4 százalék, más felmérések alapján, a költségnövekedéssel együtt a 4, esetleg 5 százalé­kot is elérte.) Az is ismert, hogy a fogyasztói árak növekedése nem, vagy alig haladta meg a tervezettet. Ha ennek figyelembevételével vesszük szemügyre a felhalmozás és a fogyasztás százalékban kifejezett tervezett és tényleges arányát, illetve azok eltérését, akkor aligha tudunk egyér­telmű választ adni arra a kérdésre, hogy a felhalmozási ráta tervezettnél magasabb aránya rossz szimptóma-e, illetve, hogy az árelmozdulások miatt milyen arányváltozást tarthatunk indokoltnak. Az áttervezés hiányosságai tehát már a terv legfőbb arányainak ki­alakítását is bizonyos mértékig elbizonytalanítják és még több, de főleg jobban észrevehető problémát okoznak a fejlesztési célok tervezésekor. A tervezés megbízhatóságának fokozása és a beruházási feszültségek el­kerülése végett elengedhetetlen lenne, hogy tökéletesítsük az ártervezés módszereit, magát az árak tervezését és azt a népgazdasági tervezés szer­ves részeként alkalmazzuk. A fő beruházási arányok kialakításához tartozik az állami és a vál­lalati beruházások arányának és volumenének meghatározása. Ebben a vonatkozásban a központi tervezésben a vállalatoknál képződő beruhá­zásra felhasználható pénzügyi források felmérésénél jelentkezik bizony­talanság. 1970-ben például a vállalati beruházási lehetőségek mintegy 10 milliárd Ft-tal haladták meg a tervezettet, 1971-ben az eltérés kb. ugyan­ilyen mértékű. (A nagyságrendek jobb érzékelhetősége végett hozzá kell még tenni, hogy a decentralizált szféra az összes beruházásnak mintegy felét teszi ki és meghaladja az évi 50 milliárdot.­ Azt hiszem, ezek után nem kell még részletesebben alátámasztani, hogy ilyen mértékű eltérés már nagyon zavarja az irányítást és gyengíti a tervezés hatékonyságát. A tervezés bizonytalanságának több oka van. Ezek közül a leglénye­gesebb a megfelelő információk hiánya. Számbavételi rendszerünk, sta­tisztikánk és más információs csatornáink a reform bevezetése óta még nem tudtak odáig fejlődni, hogy a tervezés számára megfelelő időben, rendszerezett és megbízható adatokat szolgáltassanak. Az is igaz, hogy a vállalati beruházások tervezésének módszerei sem fejlődtek ki eléggé, és így az információigény megfogalmazása sem megfelelő. A tervezés eddig nem foglalkozott kellő részletességgel a vállalati jövedelemterve­zéssel és a vállalati beruházási magatartás elemzésével. Hiányosságok tapasztalhatók a pénzintézetek hitelezési gyakorlatában és a vállalati beruházási lehetőségek befolyásolásában is. Jó határozataink vannak például a hitelpolitikai irányelvekben a forgóeszköz-finanszírozás köve­telményeire vagy a beruházásokkal kapcsolatos fedezetigazolás rendsze­rére, de a megvalósítás gyakorlata nem mindig és nem teljesen felel meg .

Next