Közgazdasági Szemle – 1972.

január - Rabi Béla: Néhány gondolat a beruházási egyensúly megteremtéséhez szükséges teendőinkről

, RABI BÉLA nózisok, s így a központi tervezés nem tud megfelelő színvonalú infor­mációkra támaszkodni e munkában. Az ebből adódó problémák bemuta­tására csak egyetlen példa: A IV. ötéves terv a beruházási ráfordításokat úgynevezett folyó áron irányozta elő, számolva mintegy évi 2 százalékos árnövekedéssel. Köz­ismert, hogy az elmúlt években a beruházási javak árnövekedése ezt az előirányzatot elég jelentősen meghaladta. (A KSH hivatalos kiadványai szerint — amelyek érthetően csak a reprezentatív ármegfigyelés adatait tartalmazzák — az elmúlt két évben az áremelkedés 3—4 százalék; más felmérések alapján, a költségnövekedéssel együtt a 4, esetleg 5 százalé­kot is elérte.) Az is ismert, hogy a fogyasztói árak növekedése nem, vagy alig haladta meg a tervezettet. Ha ennek figyelembevételével vesszük szemügyre a felhalmozás és a fogyasztás százalékban kifejezett tervezett és tényleges arányát, illetve azok eltérését, akkor aligha tudunk egyér­telmű választ adni arra a kérdésre, hogy a felhalmozási ráta tervezettnél magasabb aránya rossz szimptóma-e, illetve, hogy az árelmozdulások miatt milyen arányváltozást tarthatunk indokoltnak. Az ártervezés hiányosságai tehát már a terv legfőbb arányainak ki­alakítását is bizonyos mértékig elbizonytalanítják és még több, de főleg jobban észrevehető problémát okoznak a fejlesztési célok tervezésekor. A tervezés megbízhatóságának fokozása és a beruházási feszültségek el­kerülése végett elengedhetetlen lenne, hogy tökéletesítsük az ártervezés módszereit, magát az árak tervezését és azt a népgazdasági tervezés szer­ves részeként alkalmazzuk. A fő beruházási arányok kialakításához tartozik az állami és a vál­lalati beruházások arányának és volumenének meghatározása. Ebben a vonatkozásban a központi tervezésben a vállalatoknál képződő beruhá­zásra felhasználható pénzügyi források felmérésénél jelentkezik bizony­talanság. 1970-ben például a vállalati beruházási lehetőségek mintegy 10 milliárd Ft-tal haladták meg a tervezettet, 1971-ben az eltérés kb. ugyan­ilyen mértékű. (A nagyságrendek jobb érzékelhetősége végett hozzá kell még tenni, hogy a decentralizált szféra az összes beruházásnak mintegy felét teszi ki és meghaladja az évi 50 milliárdot.) Azt hiszem, ezek után nem kell még részletesebben alátámasztani, hogy ilyen mértékű eltérés már nagyon zavarja az irányítást és gyengíti a tervezés hatékonyságát. A tervezés bizonytalanságának több oka van. Ezek közül a leglénye­gesebb a megfelelő információk hiánya. Számbavételi rendszerünk, sta­tisztikánk és más információs csatornáink a reform bevezetése óta még nem tudtak odáig fejlődni, hogy a tervezés számára megfelelő időben, rendszerezett és megbízható adatokat szolgáltassanak. Az is igaz, hogy a vállalati beruházások tervezésének módszerei sem fejlődtek ki eléggé, és így az információigény megfogalmazása sem megfelelő. A tervezés eddig nem foglalkozott kellő részletességgel a vállalati jövedelemterve­zéssel és a vállalati beruházási magatartás elemzésével. Hiányosságok tapasztalhatók a pénzintézetek hitelezési gyakorlatában és a vállalati beruházási lehetőségek befolyásolásában is. Jó határozataink vannak például a hitelpolitikai irányelvekben a forgóeszköz-finanszírozás köve­telményeire vagy a beruházásokkal kapcsolatos fedezetigazolás rendsze­rére, de a megvalósítás gyakorlata nem mindig és nem teljesen felel meg 2

Next

/
Thumbnails
Contents