Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-04 / 70. szám
erősíteni magunkat: a* kormány ez üdvös — *s máshol is, hol hasonló körülmények vannak, létesíteni óhajtott, intézkedése elismerő nyilatkozatot érdemel: — ez okból ezt bár többen pártolták a’ tegnap nyilvánított egyetértés fentartására nézve óhajtásunkat a’ béke érdekének alárendeltük. *) Tiszteink fizetése a’ magyarországi minta szerint szabályoztatott ’s az erdélyi rendszer mellett hiányzott magyarországi hivatalok felállittattak. Főjegyzőnk Kis László nyolcz évi hivataloskodása terhei alatt meggyengült egészsége helyrehozhatására 3 hónapra hivataláról lemondva helyette Tunyogi Sándor első aljegyző választatott. A’ gyűlés e’ közben mindig higgadtabb ’s férfiasabb tanácskozássá vált. Urak, tanuljunk higgadtak lenni, a’ személyt, az ügyet megválasztani, ’s polgártársainkat nem gyanúsítani; ki erre nem képes, a’ mostani nehéz időben ne zavarjon, hanem lépjen ki; különben a’ kelet római birodalom sorsára jutunk, hol a’Byzancz kapui előtti ellenség — mig bent a’ ministerek illededelmi szabályok fölött koczódtak — betört ’s minister és ország semmivé lett. Középszolnokból: A’ „Közlöny“ 45-ik számában közlött tasnádi czikket illetőleg a’ középszolnoki megyei bizottmánytól egy reclamatiót vettünk, mellyben czáfoltatik azon tasnádi levélben volt állítás : „mintha a’középszolnoki főispánnak praefectusa minden anyakán hűségesen fel- ’s kivenné a’ főispáni illetményt.“ A’ nevezett középszolnoki főispán, illetményét csak múlt évi novemberi — meddig megyéjével folytonos érintkezésben állott — vette ki ’s azóta nem, mint az az alispáni utalványi könyvből ’s a’ pénztárnoki számadásból tisztán kiviláglik. Ugyan azon tasnádi czikkben a zsibói pap ügyében az mondatott, hogy fizetése fogsága ideje alatt tőle megtagadtatott; ezen eljárás — ha valóban meg is történt volna — azzal mentetik, hogy ez nem az érintett középszolnoki főispánnak, hanem legfőbbb tiszteinek rovattathatik föl hibául. Egyébiránt ez ügyet ezennel bevégzettnek tekintetni kérjük. Debreczen, ápril 2. Azon kitartó lelkesedés,azon áldozatkészség, mellyet debreczeni polgártársaink és hölgyeink igazságos ügyünk mellett tanúsítanak, megérdemli, hogy e’ lapokban követendő például följegyeztessék. Alig léptek ki küszöbeinken a’ sebesült és beteg vitézek ápolása végett alakult nőegylet tagjai — vivén magokkal azon önkéntes adományt, mellyel kiki tehetsége szerint áldozott kormányunknak, egy új felszólítást hordoztatott házról házra, fehér neműek adására hiván fel a’ honfiakat. És a’ fölhívásnak már eddig is több helytt óhajtott sükere lön. Debreczen hiv magyar lakói minden alkalommal bebizonyítják igaz hazaszeretetöket. Az álladalom nem kivánja ingyen egyesek adományait. Készpénzzel fogja kifizetni mind azt, mit részére felajánlottunk. Egy pár fehér ruháért 2—3 pst ígér. Áldozzátok a’ hazának azt, mire magatoknak különös szükségetek nincs. Ruhátlan vitézeink számolnak hazafiságtokra! Kormányelnökünk lelkes neje — mint tudjuk — 1000 lepedő elkészítését vállalta el a’ helybeli kórház számára. Sokan találkoztak Debreczen magyar érzelmű hölgyei közt, kik szives készséggel nyújtottak neki segédkezet dicsérendő vállalatában. Ismerünk leányt, ki egy maga 30 darab lepedő elkészítésére ajánlkozott. Találják föl jutalmukat a’ szabaddá leendő haza boldogságának érzetében. A’ városunkba érkező katonaságra nézve, kimondhatlan kedvező körülmény az, hogy mihelyt a’ szabadságtérre eljut, téritt asztalt fel az utcza közepén, természetesen jó pénzért. Mig másutt éhen szomjan káboroghat ide ’s tova csapszék vagy vendéglő után, itt rég elfelejtő éhét szomját a’ „Laczi konyháján.“ ’S miért ne ebédelhetne a’ magyar honvéd ott, hol egykor dobzse László magyar király ebédelt ? ’S nem érheti-e meg az időt, mikor e’ helyen illy szó hangozik fülébe: „ah! par pitié pour les grandeurs du monde, faites l’ aumone au dernier de vos rois.“ Két század honvéd minapában távozott el körünkből, mint értesültünk Arad felé. Helyettük ma egy osztály Bocskai huszár érkezett városunkba. A szanini hangászkar üdvözli őket. Kénytelenek vagyunk ismét visszatérni az annyiszor emlegetett járdapallókra. Nem azért, hogy azokat megegyenesitsük, sem azért, hogy éjelenkint megvilágositsuk, hanem hogy rajta békével járhassunk. Tisztelet becsület a’ lovasoknak, jelen időben még a’ lovaknak is! hanem ha e’ keskeny pallókat lovakkal vágatjuk fel végig hosszig — mint mostanában szokás — akkor bizony mi szegény gyalog emberek nehezen lábolják ki a’ debreczeni napokat, mennyiben utszáink közepén a’ sár, gyalog embernek alig lábolható. Már ha menni kell, mégis csak inkább a’ ló, mint az ember! Kérjük Izraelnek mind lovait, mind lovagjait! Virágvasárnapon lélekemelő ünnepélyeknek voltunk tanúi. Reggel 8 és 9 óra közt a’ kath. templom előtt vallásos parádét tartottak a’ köztünk levő zanini vitézek; 11 órakor pedig a’képviselőházban gyászbeszéddel ünnepeltetett meg két elhunyt képviselő emlékezete. Kazinczi G. gyász beszéde színe, lelke volt a’ költészetnek. Tele azon ragyogó képekkel, miket csak kelet forró vérü gyermekének képzeletárjában találhatni, minőket művészileg összeállítani, megteremteni, alig tud más úgy mint Kazinczi G. Ajánljuk e’ beszédet mindazok figyelmébe, kik a’ szépet életben és ideálban szeretni tudják!.. Nem hagyhatunk említés nélkül egy furcsa eseményt a’ közel múltból, minek tudomására biztos kútfő után jutottunk. Egy népes magyar városban meghagyatik a’ jegyzőnek a’ levél-tár rendbeszedése. Rendbe szedi; egyszersmind jelenti a’kupaktanácsnak , hogy a’ levelek közt sok ollyas lázító irat van, kivált Rákóczitól, mik által a’nemes város ő felsége előtt compromittáltatnék; indítványozza azért a’ levelek megégetését!! A’ becses oklevelek megégettettek. Ott van róla a’ határozat a’ jegyzőkönyvben. Milly sok adat elvesz a’ históriára nézve illy vandal kezek dulásai által! Haladunk! Nézzétek meg őket a’ sátor alatt, és a’ sátron kívül, mivel űzik az unalmat sulymos és pattogatott tengeris teheneik mellett ? újságokat olvasnak. Igen, a’ mi kofáink újságokat olvasnak! Nem lesz többé használatban köztük ama példabeszéd gyermekeikhez: „ne légy különb ember apád NÉMETORSZÁG. E’ lapok 67-d. számában volt közölve Welckernek a’ Pál templomában tett azon nevezetes indítványa, mellyről még az „Augsb. Allgemeine 7.“ is azt mondá, miszerint olly hatást idézett elő, miilyennek tanúja nem sokszor volt a’ birodalmi gyűlés. Nem tudjuk, a’ nagy Statusphilosoph ékesszólása-e vagy hirtelen köpenyforditása lepte meg a’ frankfurti követeket, úgy látszik azonban, hogy ez utóbbit sejtette maga Welcker is, mert jónak látta indítványának szülő okait is föltárni később a’ gyűlés előtt. „Ha én előbb — igy szólt mart. 12-kén — a’ porosz császárság ellen nyilatkoztam, koránsem azért tettem, mintha Poroszország iránt ellenszenvvel, Austriához pedig előszeretettel viseltettem volna; én csak azt akartam gátolni, hogy Austria kizárassék a’ német státusegységből, csak meg akartam kísérteni minden módot, hogy Németország épsége megmentessék. Én úgy látom, azt hiszem, mikép mi már minden módot megkísértettünk, ’s hogy itt az ideje, Németország többi részeitmellőzve Austriát, mellyet már úgy sem tarthatunk meg,) egy erős státustestté olvasztani össze. (Nagy tetszés.) Büszkék lehetnek, kik Austria kilépését eleitől fogva hitték, mert azok élesebben láttak mint én; de engedjék meg nekem, hogy én is büszke legyek arra, miszerint Németország egységében mindeddig bíztam, sőt hittem. Örülhetnek a’ porosz császárság barátai, hogy e’ dolog nem egy elhamarkodott határozatból származott, mert ha igy történt volna, bizonyára olly szenny esik a’ porosz koronán, mellyet soha nem lehetett volna róla lemosni. Az idők nehezek, ’s a’ körülmények szilárd határozatot igényelnek tőlünk. A’ kabinetböl és kívülről a’ legnagyobb veszély tolul felénk: a’ birodalmi gyűlésnek jutott a’ nehéz, de szép feladat, megmenteni a’ nemzet függetlenségét. A’ haza veszélyben van, szabadítsák meg önök a’ hazát !“ (Nagy tetszés.) Welcker indítványára kinyomatása elhatároztatott, ’s vitatása 8 nap múlva kerül szőnyegre. *) Őszintén szólva, e’ periódust nem értjük egészen. Szerk. 254 KÜLFÖLD. OLASZORSZÁG. A’ „Gazetta di Miano“ szerint, a’hadügyminister az alkotmányozó nemzeti gyűlés hivatalteremében akkint nyilatkozott, miszerint a’ római köztársaságnak edddigelé 24.000 jól felszerelt embere áll már annyira csatakészen, hogy akármelly perczben táborba állhatni velők. Lovasságuk azonban még nincs. A’ római „E p o c á“-ból pedig azt olvassuk, miszerint 4000 tökéletesen felfegyverzett és jól fegyelmezett epirusi görög ajánlotta fel szolgálatát a’ római köztársaságnak. Az alkotmányozó gyűlés, — melly ezentúl a’ capitolium nagy palotájában fogja tartani üléseit, — mart. 2-kán egy proclamatiót bocsátott szét Európa népeihez. Nem juthatván azonban egészben hozzánk ez érdekes irat, kénytelenek vagyunk csak némi töredékeinek közlésére szorítkozni. „Egy uj nép“ — igy szól többek közt a’ proclamatio — „egy egészen uj nép áll előttetek, barátságot, testvéri szeretetet kérve tőletek. „Azon nép áll ismét előttetek, melly hajdan a’ leghíresebb volt világszerte. De egykori nagyságának, ’s jelen újraszületésének, a’ pápák kora fekszik közötte. „Europa népei ti ismertetek bennünket, midőn Róma nevét a’ félvilág rettegte; ismertetek bennünket, midőn nevünket szánakozva emlité a’ nép. Megutálhattok érte, hogy az időben zsarnokai valánk a’világnak; de ne akarjátok, hogy tovább is szánakozás tárgyai legyünk az emberek előtt. ..A’ római birodalom népe meg akarta változtatni politikai állapotát, respublicát alkotott és kimondá a’ népfönséget. A’nép akarta igy! ’S ki áll a’nép fölött? Az isten csak! Isten pedig szabadságra teremté népeit. ’stb. Ezután mutogatják, mikép ők nem ellenei a’pápai hatalomnak, csak hazájokat szeretik; és a’ pápák semmit sem tettek érték, midőn ők hajdani nagyságuk romjain sírtak. Ezért fel kellett mondaniok a’ pápa iránti engedelmességet, ’s mivel legjobbnak látták az önkormányzási formát, köztársaságot alkotának. Itt ők meg akartak állapodni; vér nélkül szerették volna bevégezni a’ forradalmat, ’s ha megháborittattak, ők nem okai, de elszánvák, szabadságukat fegyverrel is védelmezni, ’stb. Martius 6-ról írja a’ „Monitore Romano“, hogy Mazzini azon napon jelent meg a’ nemzetgyűlésen. Midőn belépett, a’ követek mindnyájan felállottak, ’s a’ szűnni nem akaró „éljen Mazzini!“ kiáltásoktól zengettek a’ terem falai. A’ gyűlés akaratából Mazzini az elnök mellett foglalt helyet; innen tartott egy rövid, de nagy szellemét és szivét híven tükröző beszédet. A’ római köztársaság új képviselőjének szónoklatát roppant tetszéssel fogadta a’ ház. — Az olasz nép, úgy látszik, hatalmasan készül a’ háborúra. A’„Monitore Toscana“ mart. 6-kai száma lelkes felszólítást hoz a’toscanai egyetem ifjúságához, mellyben többek közt az áll, hogy ha megharsan előttök a’ harczi tárogató, csatlakozzanak a’ néphez, ’s álljanak az első sorba, mert szégyen volna mást ereszteni maguk ebbe ott, hol a’ haza védelméről van szó, ’s hol a’ haza fönmaradása vért kíván. Ugyanezen lap írja G e nu á ból, hogy ott mart. 4. este tömérdek nép jelent meg az utczákon olasz lobogókkal, ’s szünet nélkül kiáltozá: „éljen a’ függetlenség, éljen a’ háború!“ Pellegrini ügyvéd tartott beszédet a’ néphez, a’ harcz szükségéről és elkerülhetlenségéről, mit roppant tetszés követett, ’s ezután a’ nép csendesen haza oszlott. TURIN: A’ követkamara mart. 7éki ülésében 5 millió kölcsön szavaztatott meg a’ mozgó nemzetőrség hadi fölszerelésére. Az „Opinione“ pedig, mint bizonyost akarja tudni, miszerint a’ kormány genuai banputeroktól 8 millió lírát vett volna fel. POROSZORSZÁG: Berlinből mart. 9-éröl írják, hogy ott a’ kedélyek nagyon föl vannak ingerülve Austria ellen, ’s a’ legconservativebb clubbok is csak szidalmak és gyalázó szavak kíséretében említik. Quousque tandem .. ? A’ német császárság kérdése, — mint igen hihető — azon fordulat által, mit Frankfurtban Welcker indítványa okozott, igen kedvező színben tűnik föl jelenleg a’ poroszok előtt; bár itt sem hiányzanak félénkek, kik előre rettegnek, hogy az oroszok és osztrákok beléjök fognak kötni. A’ kormány azonban, úgy látszik, egész resignatióval, de korán sem tétlenül várja a’ minden esetre bekövetkezendő nagyszerű események fejlődését. Különösen a’ hadügyministeriumban rendkívüli sürgés forgás van. A’ fegyvergyárak hatalmasan működnek. A’ hadi előkészületek körül nagy tevékenység látszik. Martius 13-kán egy ágens indult Amerikába, azon utasításával a’ kormánynak, hogy ott fregattokat vásároljon, ’s eszközölje, hogy azok ápril végére okvetlenül megérkezzenek. Beszélik, miszerint a’ ministerium 70 milliónyi kölcsönre akar engedelmet kérni a’ kamaráktól. Mart. 15-én érkezett Londonból a’ hir, hogy a’ dániai fegyvernyugvás 3 hónappal meghosszabbittatott. FRANCZIAORSZÁG. Párisi híreink martius 13-ig terjednek; valami különösen nevezetes nem igen van köztök. A’ nemzetgyűlés asztalán harmadszor áll a’ választási törvény , melly úgyszólván csak olvastatik folyvást, viták nem igen merülnek föl körűlé. A’ mart. 12-ki ülésben Passy pénzügyminister kérte, hogy szavazzák meg az 1849-re szóló budget két tizenketted részét (két hónapra.) Egy rész csak egyre akarta megadni, többen az egész évi budgettet akarták tárgyalás alá venni, végre is a’ kért két hónapi (april és május) költség fejében, 176 millió frank kölcsön vétele megengedtetett. Úgyszintén a’ köztársasági elnök részére 100,000 frank havidij határoztatott. (Ebből egy napra épen 3333 1 /3 fr esik. Bizony szép diurnum!) A’ belügyministerium rendeletet bocsátott a’ megyék főispánjaihoz , mellyben meghagyatik, hogy pontos és kimerítő összeírást készítsenek a’ megyéjökbeli polgári őrségről, mit a’ ministeriumnak azonnal küldjenek be. Auron (falu) és Nevers közt a’ vasúti munkások föllázadtak , mivel dolgoztatóik a’ munkaidőt egy órával meg akarták hosszabitani, a’ nélkül, hogy a’ napi bért emelték volna. Bourgesból egy osztály lovasság csapot a’ békétlenkedőkre, ’s erőszakkal lőnek kényszerítve a’ munka folytatására. Emlékezünk még Bugeaud pattogós szavaira , mikben a’ béke és rend fentartójának mutatja be magát. Ugyancsak jól is indult a’ béke-csinálásban! Nyomatik az álladalmi nyomdában. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. C s ö d net. 2—3 A’ Tőketerebesi postaállomás elnyerését tárgyazó, már ezelőtt is közhírré tétetett csőd, ezennel megujj ittatik. Ezen postaállomást elnyerni kívánó egyének, folyamodványaikat eddigi hivataloskodásukról, erkölcsi magok viseletéről, tudományos ismereteikről és vagyonuk mennyiségéről szóló hiteles bizonyítványokkal ellátva, az országos postai kormányhoz czimezve, az alírt postafőigazgatósághoz i. e. április hó végéig mulhatlanul beküldték. Kelt Debreczenben április 2-án 1849. A’ debreczeni kér. posta főigazgatóságtól. 1—3 Bereg megye képviselő bizottmánya a’ munkácsi járásbeli vereczkei alorvosi állomás betöltését, 200 pft. tisztilak ’s 6 öl fa fizetés mellet, csődület útján kívánván eszközölni, az ajánlkozni akarók 1. évi május hó 21. tartandó bizottmányi ülés eleibe folyamodványaikat, okirataikkal felterjeszszék. Kelt Beregszászban mart. 31. 1849. Péchy Pál, Beregmegye m. alispánja. Árverés. 2—3 Az ellenséghez szállíttatni szándékolt ’s lefoglalt asszó- ’s jó asztali borok, e’ f. hó 5-én azaz csütörtökön reggeli 9 órakor a’ sóháznál közárverés utján a’ legtöbbet ígérőnek el fognak adatni. Debreczen, április 1-én 1849. Káldor őrnagy. 106 B. Köröztetés. 2—3 Csongrádmegye megkeresése folytán Zentáról menekült Gábor Mihály útközben eltévedt fiacskája a’ végett köröztetik, hogy megtalálás esetében Csongrádmegyének azonnal jelentés tétessék. A’ gyermek 6 éves, haja gesztenyeszin, szemei sárgák, volt rajta egy hosszú ing. Debreczen mart. 28. 1849. 2 2 Nagyváradhoz egy órányira a’ csinált út mellett levő mindszenti pusztán áll a’ lak 4 szobából a’ szükséges melléképületekkel, két holdnyi udvarral és 4 holdnyi luczernai ’s házi kerttel, a’ kivenni szándékozók bővebben értekezhetnek Nagyváradon Majer orvostanár az oláh püspök utczájában, és a’ pusztán Bökönyi uraknál. Eladó lovak: 2—3 Három, eves-szürke, hámos, fiatal ló, Nagy Péter fia utczában, 971. szám a. Márton Lajosnál, szabad kézből eladó. 65. 66. B. Névváltoztatások. Seyfried Károly vezetéknevének Sziklayra, Pawlovszky Antalénak Vadászfyra, Kun Andorénak Szabadfyra, ’s Böhm Gyuláénak Taksonyra kért átváltoztatása megengedtetvén, ezennel országszerte köröztetik, ’s a’ mennyiben e’ nevek a’ Közlöny 66. számában hibásan voltak közölve, ekkér kiigazítandók. Kelt Debreczenben april. 3-kán 1849. - nál!“ Ők magok is tudni, tanulni akarnak; gyermekeiket pedig többre taníttatják, mint mennyit magok tudtak. Haladunk! Hanem ha csakugyan haladunk, és a’ Nádor vendéglő visszakereszteltük bikává, ne hagyjuk meg régi szennyét ama derék gőzmalomnak se , mellyet „István gőzmalomnak“ neveznek. Törüljük ki onnan az István nevet, hiszen úgy is fel van az írva nemzetünk emlékkönyvébe azon lapra, mellynek urait örök szégyen teszi feledhetlenekké.