Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-05 / 71. szám
A’ 8-ik honv. zászlóaljhoz: Reisch József alorvosul. A’ szegedi táb. kórházba : Keleti Bertalan főorvosul; Vidáts Alajos alorvosul. A’ 35-ik honv. zászlóaljhoz: Hajdú Ferencz, alorvosul. A’ debreczeni tábori kórházba: Galantai Gábor alorvosul; Kovács Sigmond alorvosul; Simkovits Antal, Váróczi József, Menyhárt Sándor, Székelyi Károly és Töpler Károly orvossegédekül kineveztettek. A’ 44-ik honv. zászlóaljhoz: Fóris N. 22-ik honv. z.aljalorvosa, főorvosul. A' 32-ik honv. zászlóaljhoz: Heinzmann N. 3-ik zászlóalji alorvos főorvosul. Az utászkar 3. zászlóaljhoz: Jansbauer Ignácz a’ mezőhegyesi lótenyésztő intézet alorvosa főorvosul előléptették. — Vrasdy Márton, nő főhadnagy és sebész mester, a’ derecskei kórházba főorvosnak. — Végre Nagy Sándor nagyváradi főrorvosul hadnagyi ranggal kineveztetett. — Bárgyovszky Márton, 35. honv. zászlóalji alorvos. — a’ 27. h. zászlóaljhoz ugyanazon minőségben. — Balás László, a’ 14. honv. szászlóalji alorvos ugyanazon minőségben — a’ 17. huszárezredhez áttétettek. Debreczen april 3. 1849. Osztályfőnök hiv. távollétében T – 11 - nyi titkár. ADAKOZÁSOK. 5182. A’ remetei helvét hitvallású egyház tagjai 60 fontnyi harangjukat, egy czín tányért, több czin, ón és réz darabokkal egyetemben a’ haza oltárára felajánlván, fogadják áldozataikért a’ nemzet köszönetét. Debreczenben april. 2-án 1849. A’ honv. bizottmány. F. ig. 1902. Mesterházy alezredes ur által közelebb beadott adományozási kimutatás szerint, a’ cibaki kórház részére ajándékkép több czikkek gyüjtetvén be, az adakozásban Tomcsányi József békési alispán felhívására hazafias készséggel részt venek Szarvas m.város lelkes női, és adtak: 20 darab lepedőt számos fehérnemüeket, és tépést. — Nagy Ambrus ügyvéd felhívására: Gyoma m. város polgárai 19 lepedő, 21 ing, 12 lábravaló, és 48 font tépést. — Dévaványiak: 38 lepedő, 39 ing, 53 lábravaló, 13 törülköző, 46 kötöző ruha, 1 csomó tépésnek való, és 2 font tépést. — Ördög Ferencz egy nagy csomó tépet és pólyáknak való ruhákat. — A Földvári jegyző két leányai két ing, és 1 lepedő. — Horti Kovács Józsefnő 4 kissebb, 6 nagyobb nyomfolt, 4 lábravaló, 1 párna 5 kendő. — Szekerka Lajos 2 fontnyi tépetet. — Egy tulatiszai ellenséges sereg által megszállott közönség ajándéka a’ szerencsétlen Debellacsiak részére 15 ft 20 kr. pp, a’ nevezett korház részére pedig adott 18 ing, 19 lábravaló, tépés és pólyákat. — Czibakháza és földvári községek a’ kórházban szenvedők fájdalmai könnyítésére tevék, mit csak tehetőnek. — Végre a’ Tiszántúli némely meg nem nevezett lelkes nők számos fehérneműeken kívül aszaltgyümölcs és evőedénynyel is ellátták a’ kórház betegeit. — A’ hazafiuságnak eme szép példájáért a’ névtelen lelkes nők öntudatuk magasztos érzetében találják fel jutalmukat; a’ gyűjtők pedig és az adakozók vegyék a’ haza háláját. Debreczen mart. 29. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. F. u. 8287. Kis-Kún kerületek harczosaink szenvedésénak némi enyhítésére : 68 pár fehérneműt, 4 r., 80 nad., 16 attil., 1 mel., 25 törölközőt, 4 zsebkendőt, 7 töltött párnát, 17 párnahajat, 7 zsák. 47 pár bakkancsot, 20 lep., 5 derek., 1 zacskó tép., és 2 zacskó papirost adakoztak. Ezen segedelmezés, a’ midőn kellő méltánylással közzététetik, egyszersmind a* nemzet, és kormány nevében legszivélyesebb köszönet nyilvánittatik. Debreczen april 1. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. 8726. F. G. Nagy Gáborné, debreczeni polgár neje, a’ honvédek számára 2., 2 g., 3 lep. ajándékozott, miért is szives köszönet nyilvánittatik. Debreczenben mart. 28. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. F .g. 8118. sz. A’ kolozsvári lőszer főraktár parancsnoksága alatt lévő tüzér, és szekerészeti egyének, úgy műhelybeli művesek a’ szerencsétlen erdélyi családok felsegéllésére mart. 15—ki zsoldjukat hazafias készséggel mint következik, ajánlván: — tűzmester Szabó Ignácz 38, tizedesek: Pap Bán Gergely, Albertfy István, Fasche József, Bartock József, Biaczofszky József 28. Főágyúsok: Faltin Samu, Molnár András, Krajnák József, Vett János, Kocza János 14. Szekerészeti tizedes: Bálint Mihály, Bumbolt Antal 28. Közszekerészek: Soproni János, Szillasy Gáspár, Milos János, Schmidt György, Habosy György, Hagymásy János, Molnár János 10, pengő krajczárnyi napi zsold, főmester Vohnheim József 2 ft fegyverművesek: Valingovszky János, Gröszler Ignácz, Schuberth József, Nipel Ignácz, Finna Samu 1fi 45 kr. Különbféle mesteremberek: Sinszky István, Simon István, Bába László, Rácz Mihály, Zipczer Imre, Halassi Tódor, Balogh János, Balázs Márton, Redelberger Antal, Molnár István, Totmayer József, Szabó János, Magyar Mihály, és Ferdinand György 1 pengő forintnyi napi dijjukat, öszvesen 30 ft 59 krt. pengőben adakoztak. E’ hazafiui segedelmezésért az illetőknek a’ haza nevében szives köszönet szavaztatik. Mészáros Lázár, hadügyminister, 1694. F. g. Polányi István hadbíró a’ honvéd hadsereg számára 1 uj borjú táskát, 1 uj tölténytáskát szíjjal, ’s 1 uj szurony tokot szijjal ajándékozott. Melly ajándékáért a’ haza és kormány nevében hálás köszönet mondatik. Debreczenben mart. 28. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. Alulirt hivatalnál az álladalom részére következő adakozások történtek: u. m. Laki Ferencz egy töltéstáskát, Horvát Sándor 2 szuronyos fegyvert, Olgyai Lajos pozsoni képviselő egy vadászfegyvert, Kállai Adolf egy szuronyos fegyvert, Sándor József egy szuronyos fegyvert, Olgyai Zsigmond egy vadászfegyvert, névtelen egy vadászfegyvert tölténytáskával, Konti Lajos két szuronyos és két vadászfegyvert, egy névtelen egy vadászfegyvert ajándékoztak az állománynak, miért az illetőknek szives köszönet nyilvánittatik. Debreczen, apr. 3-án 1849. Az orsz. rendőri hivatal. Vas Gereben ur, a’ „Népbarátja“ érdemes szerkesztője, a’ honvéd 36-ik zászlóalj 6-ik századának, egy altiszti kardot ajándékozni szíveskedett. Hazafiúi ajándékáért, édes örömmel nilvánitom hálás köszönetemet. H. Szoboszló april 1. 1849. Polányi József, százados, a’ 6-ik század parancsnoka. 1840 H. 1768. A’ nagykunmadarasi kórház részére, több nagykunmadarasi és arcádszalóki nők 3 paplant, 29 párnát, 1 derekaljt, 58 lepedőt, 6 inget, 11 gatyát, 7 font tépetet, 6 pólyát ’s több rongy darabokat. E’ lelkes nők, kik nevöket megemlíttetni nem akarják, vegyék a’ haza, és szenvedő emberiség nevében hálás köszönetemet. Osztályfőnök hivatalos távollétében Tabényi, titkár. Kenderes helység hatósága átadott a’ sebesültek részére 13 font tépetet, kenderesi néhai tiszteletes Papp István özvegye a’ madarasi kórház részére egy derekaljt, egy párnát, egy lepedőt, két törülk.kendőt, 4 sérkötőt és 3 font tépést; ugyanazon kórház részére Fejér Terézia asszony Kenderesen 1 font tépést és két gatyát. Mindezekért szives köszönetemet mondom. Garai, törzs, orvos. Igazítás: A’ Közlöny 69-ik számában Stanzer Károly 14-ik zászlóalji százados, mint saját zászlóaljához kinevezett őrnagy és parancsnok hibásan lévén beigtatva, azon közlemény ezennel oda modositatik, hogy nevezett őrnagy a’ beszterczei első zászlóalj parancsnoka leend. CXXXV. Ülés a’képviselőházban apr. 1-jén d.e. 11 ór. Elnök: Almássy Pál; tárgy: Vadnay Miksa és Kemény Dénes feletti emlékbeszédek. Szász Károly : Parancsotokra állok itt, hánom képviselői, egy utolsó szives istenhozzádot küldendő azon kora sírdombhoz, melly elhúnyt társunk, barátunk Vadnai Miksa hideg tetemeit fedezi. Sokszor magasztalta fel gyáva hízelgés az érdemtelen porokat, soknak sírjánál emelkedik büszke mausoleum, kinek kegyelem volna, hogy az utóvilág nevét elfelejtse. Én nem akarok, nem is tudok Vadnai Miksának a’ fényes szónoklat csillogó színeiből glóriát szőni szerény sírdombja fölé, én csak a’ meleg részvétnek, az elösmerő méltánylásnak egyszerű szavait akarom hangoztatni fölötte; legyenek azok melegek , mint a’ láng, melly keblében a’ haza és szabadság szent ügyéért lobogott; legyenek szerények mint ő; igénytelenek, mint azoknak elmondója. Az emberiség útja rendeltetése felé, — úgy akarták istenek — egy folytonos harcz, mellyet ég és pokol vívnak egymással e’ sárgömbön, ’s mellynek csak az utolsó trombita-hangja vetend véget. Csak keveseknek jutott részébe elöl lobogtatni az élethalál harcz diadalmas zászlóját, ’s e’ keveseket is többnyire némi feloszolhatlan homály lengi körül, mint az izraelitáknak füsttel vegyes tűzoszlop volt vezetője az ígéret földéhez. Mások ollyanok, mint az ünnepi röppentyű, melly magasra emelkedik, hogy pillanatig meteor fényt terjesztvén, széjjel pattanjon, egy maroknyi hamut, ’s nagyobb setétséget hagyván maga után. Vadnai Miksa sem ama nagyszerű vezetők, sem eme csillogó charlatánok közé nem tartozott. Az ő hatásköre annyira terjedt, mennyire a’ keblet hevítő láng melegítve kihatott. Láthattátok őt az ifjúság lelkes körében apostolkodni, ’s őket az igazság, szabadság ’s nemzetiség ügyében szent lángra buzdítni, hogy méltók legyenek ama dicsőebb honhoz, mellyet e’ bűnös nemzedék isten átkából el nem érhet. Láthattátok előbb ön szive sugallatából, majd a’ kormány kiérdemlett bizodalmából az egyszerű nép koszorújában, mellyet ébresztett a’ honfitársaik lelkesültéből megnyert szabadság áldásaira, annak utalmazásában életök és vérök elszánt áldozatával magokat érdemesekké tenni; olvastátok a’ Pesti Hírlapnak, a’ rend és szabadság ez egyesült orgánumának hasábjain az ő lelkes czikkeit mellyek egy Kossuth és Eötvös, egy Szalai és Kemény mellett is örökre fényes lapjai maradnak a’ magyar journalistikának. Egy szóval, Vadnai ha nem elővezére, de minden esetben elszánt hős lelkületű közkatonája volt a’ szabadság ügyének; ’s ne tévedjetek az ítéletben , avagy csak a’ tacticai fordulatokban virtuosus vezért illeti a’ gyözedelem babéra, ’s kiknek önkéntesen, örömmel ’s vetélkedve ontott hű vérén vagy maga a’ gyözedelem vásárolva, közönyösen mellőzendők? Nem, tisztelt társaim, ha a’ csillogóbb babért a’ vezetők halántékaira tűzitek is, ne tagadjátok meg a’ haza harczának lelkesült közvitézétől, ne tagadjátok meg Vadnai Miksától is tiszta arany érdemjelét az őszintes méltánylásnak, a’ testvéri részvétnek; tűzzétek azt erős férfi mellére, mellynek minden dobbanása fennen hirdető, hogy nem fog e’ haza ármány ’s erőszaknak martalékul esni, mert fiai ezreiben él és lángos szabadságának tántoríthatlan szerelme. A’ sírt, mellybe ott a’ Sajó regényes partjain alábocsátkozott, a’ mely a’ csendes üreget, melly a’ végetlenségnek kapuja sem bús özvegy szivszaggató jajgatásai, sem elmaradt árvák lélekrázó keservei nem környezék. Neki csak egy szerelme volt, a’ szép hölgy, az ifjú szabadság, a’ hévvel, szenvedéllyel imádott magyar szabadság, mellyel jegyben járt, de végképi egybekelését vele meg nem érhette. Ott nyugszik most, de szabadságért epedö szelleme e’ kedves földtől végkép még el nem válhatott, ott szendereg, ’s végszendergéseit a’ szabadságharcz dörgő ágyúi zsibongják körül — édesen, mint dajkaének,— ’s az örökkévalóság küszöbét csak azután kívánja végkép átlépni, ha kivívott szabadságunk diadal ünnepének utolsó ágyúdörgése is elhangzandott. Nyugodj csendesen idvezült barátunk! Álmaid szövődjenek azon dicső jelenetek képeiből, mellyeknek létesítésére élted minden erejét áldozád. A’ trombiták rivalnak, a’ kard cseng, az ágyú dörög, honfi társaid fergetegkint haladnak előre, a’ zsarnok sápad, mig kidül,’s milliók győzelmi éneke harsog fel az egek nyílt csarnokához Nyugodj csendesen, ’s helyedet egy hozzád hasonló foglalja el, méltó azokhoz, kik melletted a’ derék Borsod megyét e’ házban illustrálják. Nekem pedig bocsáss meg, hogy erőtelen szavaim érdemeid színvonalán messze alul maradtak. A’ mi utaink, ámbár egy végczélra irányozva, de ez életnek tönkeleges mezején soha nem találkoztak, mint két egymástól távoli vidéken utazó hajók, mellyeknek delejtűje folyvást ugyanazon sarkcsillagra mutat, de egymást soha nem láthatják. Én téged ekkorig csak nevedről ösmertelek; most tetteidről ösmerlek, de a’ lelkek lényegükben ösmeik egymást, azokat idő és tér köze el nem választja; ’s most, midőn te már az örökkévalóság végetlen vidékein járod új pályádat, én pedig még e’ sárgömb iszapjában gázolok, bizodalommal nyújtom feléd baráti jobbomat zárt koporsód fölött; azzal a’ bizodalommal, hogy mi még látjuk egymást, ’s azoknak társaságában, kiknek e’ hon szabadságából ’s dicsőségéből csak remény jutott osztályrészül, örvendve fogunk alátekinteni e’ szép haza dús mezejére, melylyen akkor egy boldog, egy szabad, egy dicső nemzet él, mert boldogságát az örök igazság elvein erkölcsre alapította,’s ez alapot megrendíteni épen úgy óvakodik maga, mint rettenetes boszszújával sújtja akárki fiát, legyen az bár Habsburgi Rudolfé is, ki azt próbálni merészlendi, ügy legyen, elmondám. (Éljenzés.) Kazinczy Gábor: Uraim, tisztelt társak ! E’ helyt, ez órát ünneppé szenteli a’ hála, melly nem csak a’ jelennek napsugaraiban zendül föl, mint Memnon szobor, hanem visszaszárnyal a’ múltba, melly lelépett a’pályatérről,hogy szobra köré az emlékezet örökifjú koszorúit fűzze. Önök nekem hagyák föl a’ fájó örömet, melly egygyé lett két hazánk nagy polgárának sírjára megvigye a’ köz elismerés áldozatát; nekem azért, hogy lássa a’ hon, mint ismeri el Kemény Dénes érdemeit pályatársainak legutolsóbbika is, ki olly ismeretlenül áll e’ helyen, miként ő a’ köztisztelet bajnoka volt. De e’ tisztelethez én is megvittem adómat, mint hivebben senki más, ’s a’ koszorút, bár mi kéz fűzé, értékessé az oltár szentesíti, mellyre tétetik. Keblemben még megmegrezzen a’ fájdalom, melly elborított, midőn a’ veszteségekhez, mik ez utóbbi napokban nemzetünket sújták, a’ Kemény Dénes halálát is sározta a’ végzet; mert hiszen van-e becsesb kincse e’ hazának, mint azon jellemek, mik a’szolgaság napjaiban tiszták maradtak, sőt lőnek nagyok; hogy tisztaságukban fényes arczát tükrözhesse a' jog; és lőnek nagyok, hogy majdan el bírják viselni — ha kell — a’ csapásokat, mik e’ hazára méretendnének. Soraink sem maradtak illetetlenül A’ bűn minek elég, ha zsoldja meg van, bár honnan, bár miért vegye; az erőtlenség , mellyeik önbizalma nem volt, az események fergetegében meghagyni remegő magát, megtartá aratását e’ sorokban is. Hagyján minden erkölcsi halál egy nyeremény. A’ viharzó élet az, melly letépi a’ himes palástot, mit derűs napokban csalékonyan szólt magára az álság. A’ bűnösök és lanyhák fölött lelkiismeretek mond ’s mondánd a’ nemzet majd ítéletet. Nem csak aranykönyv kell, hová az erény tettei jegyeztessenek, kell érez lap is, mire a’ bűn emlékezete égettessék. De sorainkból az enyészet is kivette adóját. Itt csak a’ történet szólal föl, az egyetlen bíró, melly a’ szenvedelmek szilaj viharjátéka fölött áll. ítél ’s elitél, hogy osszon életet vagy 256