Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-01 / 68. szám

jt­k a’ kétségbe esett dynastia helyzetét, tökéletesen hiszszük, hogy késs lesz a’ legutólsó ’s legalábbvaló módokat is fölhasz­nálni, jövője roskadozó épületének támogatására. Az ég áldása legyen rajtunk í — y. U. 1. Épen pecsételni akarom levelemet, jó hozzám egy jó barátom’s fülembe súgja, hogy Bem Szebent mart. 11-én éjjel ostrommal bevette, ’s hogy e’ kudarczot a’ világhírű oro­szok vallották. Én majd nem eszméletemet vesztém, annyira meglepett e’ hír olly időben, midőn a’ császári zsoldban levő lapok váltig azt kürtölik, hogy Erdély egészen meg van már tisztítva a’ magyaroktól. E’ hírt, mig önöktől bizonyosat nem tudunk, említeni sem merjük, mert valószínű, hogy a’ legke­­gyelmesb büntetés lőpor és golyó lenne. G­y. Pest, martius 24. Tisztelt szerkesztő úr! A’ fővárosban ma nagyszerű esemény történt, mert saját kormányunk egyik tagjától, részint elszórva, részint néhol felragasztva jött hoz­zánk több proclamatio, mellyben felhivatnak magyar honfiai, hogy vitéz seregünk nem sokára az osztrák zsoldos sereget meg­semmisítvén , a’ főváros ismét birtokunkba jutand, ’s ekkor vi­gyázzunk, hogy Babarczi, Havas, Pázmándi, Szentkirályi, Al­­mási, Sennyei és Kapi ’s több gáztársaikra ügyeljünk, nehogy megszökjenek. Ezek közöl, mellyek felragasztva voltak, nap­fényt kevés ideig láttak, hanem az elszórtakat, ha becsületes honfi találta meg, azokat csókolva, mint én, ’s magánkörben elhúzódva olvasgattuk. Isten­­ add hogy seregünk közeledjék, bizonynyal mondhatom, hogy a’ nevezett honárulók, a’ főváros­ban fogják foguk fehérét hagyni. — M­iskolcz, mart. 28. A’ védsereg eszméje, mellyet Szemere Bertalan Felsö- Magyarországnak visszaszerzett területén életbe léptetett, élénk mozgásba hozta vidékeinket. Népszerű lévén az eszme, gyorsan indult valósulásnak. Alig néhány napja, hogy a’ vörös zászló ki­­ütteték, ’s e’ pillanatban csupán az egy Miskolcz igazlelkü pol­gárai közöl 400 erőteljes férfi áll lobogónk alatt, felszerelve harczra készen. A’ vidékről özönlik a’ nép, melly már a’ né­met erőszak zsarnokságait átszenvedé, ’s melly átlátta, hogy ha magát nem védi, vesznie kell. Egy szóval, a’ nép önerejének eszméletére jött, az önvé­delem szüksége vérébe ment át, ’s ebben fekszik győzelmünk csalhatlansága ’s nemzeti jövendőnk biztossága. Én, megvallom, nagy előszeretettel vagyok ez intézvény iránt, nemcsak a’ néphad­viselés e’ nemének annyira költői természete miatt, hanem mert ezt theoriában is igen bölcsnek tartom; mert ebben a’ hazaszeretet fenséges eszméje, elvont magasságából a’ családiságra, sőt egész az önszeretetre van reducálva. És ebben van megfejtve, miért tódul a’ nép olly kedvvel, olly örömmel a’ védsereg soraiba. Azért, mert szégyenli a’nép, hogy 100 német lovas 20 ezer polgár személye és vagyona fölött olly határtalan szemtelen­séggel bírt uralkodni, ’s átlátja, hogy csupán egyesíteni kell vala erejét, ’s ő mentve van, az ellenségnek pedig vesznie kell. ’S miért csatlakozik e’ sereghez az ifjúságnak legkényel­mesebb osztálya is ? Azért, mert e’ vállalat regényes oldala ingerrel bir a’ köl­tői kedélyű ifjúságra; mert az úgyszólván a’ katonai élet com­­fortja; mert itt nem kell hónapokat sebes marschban tölteni; mert nem kell messze távoznunk kedveseinktől, a’ szülői ház­tól ; mert a’ feladat épen tűzhelyeink közvetlen védelme; ’s mert itt a’ becsületvágy is megtalálja élvezetét azon tudatban, hogy mig a’ családot ’s édes mieinket védjük, egyszersmind a’ hazát is megmentjük. Végre miért küldi az anya féltett kincsét, életreményét, egyetlen fiát a’ zászló alá ? Azért, mert látja, mert érzi, hogy ha vész a’ hon, vész a’ család is. A’ fiú az osztrák zsoldosok soraiba erőszakoltatnék; örökségével pedig az osztrák rendelkeznék. Fel kívántam igen röviden jegyezni ’s a’ közönség tudo­mására juttatni, biztos adatok nyomán azon sükert, melly a’ véd­sereg működéseit már illy rövid idő alatt is követte, hogy ki­fessék, mivé nőheti ki magát ez intézmény, ha majd egy orszá­gos egészet képezend, és organikus öszhangzásban fog működ­hetni, hozzá értve az erélyes és ügyes vezérletet. Felsőmagyar­­országon es­peresben már kilenc, apróbb nagyobb csapatban két­ezer főre menő védsereg működik. Minden zegét zugát ismer­vén a vidéknek ’s tudomása lévén minden mozdulata felől az ellenségnek, melly t. i. területén, vagy annak határain találta­­tik , egy rövid 24 óra alatt összevonhatja egész erejét és siker­rel imponálhat három négyszerte nagyobb erőnek. Biztosítja az álladalom kincseit, különösen azokat, mellyek hadsergeink szá­mára akár élelmezési, akár pedig felszerelési készletek gyanánt elhelyezvék, vagy munkában vannak az iparosok kezei között. *­édő támadó hadat visel egyszersmind, szünetlenül. Mindent lát és tud, a­­nélkül hogy­­ láttatnék és tudatnék hely és idő, minőség és mennyiség tekintetében. 30 főből álló védcsapat megmentett, azaz visszaszerzett a’ hazának a’ losonczi expediti­­óval 800 pár bakancsot és 85 ökröt, Kassáról az ellenség elöl eltakarított 1200 mázsa ként és salétromot. Aranyitkán, 80 má­zsa puskaport és 40 puskagyám­okot. Aranyitkáról eltakarított a’ rablócsordák elől 800 mázsa ezüstöt. Még korábban Rima­szombatból 800 nyerget, 400 pár bakancsot és 40 ezer főf vásznat. Mindez csupán 10 napi működés sükere, nem számítván Oroszhegyi nyereményeit, és nem számitván azon erkölcsi ha­ KÜLFÖLD. OLASZORSZÁG. A’ „La Constituente Italiana“ czimü lap febr. 14. számában következő, Magyarországot érdeklő tudósítást ol­vasunk. Turin, febr. 14. A’követkamara tegnapi ülésében olvas­tatott fel, a’ magyar kormány sardiniai követének báró Splé­ny­i­n­e­k irata, melly mellett, a’magyar nemzetnek Eu­­rópa népeihez szóló nyilatkozatát több példányban osztatá szét a’ követek közt. Az irat következőleg hangzik: Elnök úr! Magyarország, a mellyet a’ sardiniai király ő felsége udvaránál képviselni alúlirottnak szerencséje van, — e’ perezben szabadság- és függetlenségi harczát vívja Austria el­len ; ’s ne volna bár e’ háborúnak föviditó oka egyszersmind törvényszerű védelme a’ jognak és alkotmányosság azon meg­dönthetlen alapelveinek, miken minden társadalom és státusnak nyugodnia kell, már csupán ennélfogva méltán számíthatna a’ polgári sult nemzetek rokonszenvére. Szentséges jogainak, ’s követelései törvényességének igazolása végett intézte a’ szabad népek és ezeket képviselő kormányokhoz azon nyilatkozatot, mellyet olly kérelemmel van szerencsém elnök úrnak kézbesí­teni, hogy azt a’ követkamara tagjai közt szétosztani szívesked­jék. Alól­rott meg van győződve róla, mikép a’ nemes sardinai nemzet t. képviselői szintúgy mint kormánya, ezen okirat his­tóriai és jogi adatainak nyomán, pártolni fogják Magyarország elsajátithatlan jogait, ’s ezen tettekkel olly szövetséget hoznak létre Magyar- és Olaszország közt, melly alapja leend hatalmuk és jövő nagyságuknak. Az események legújabb iránya remény­séget nyújt nekem, hogy Magyarország a’ benne lakó szlávok­­kal újra kibékülni ’s szabad institutióit velők meg osztani fogja, és a’ különböző népfajok egymással szemben álló érdekeit egy testvéri szövetségkötésbe olvasztván, hű és hatalmas barátja le­end Olaszhonnak, mellyel, jó és balsorsban eddig is egyenlően osztozott. És csak igy egymáshoz csatolva fogja üdvözölhetni e’ két nagy nemzet minél előbb szabadulásának uj napját, semmi­sítheti meg eddigi bajainak forrását, törheti meg közös ellensé­gét, hogy zsarnoki elnyomása alól örökre megmeneküljön. A’ legöszintébb tisztelettel vagyok elnök úr iránt. Turin, febr. 13. 1849. Báró Splényi magyar követ a’ sardiniai ud­varnál. Valerio követ, felelt a’ rendkívül lelkesedett kamara nevében Magyarország e’ szép szózatára, ’s Lanza indítványa nyomán meghagyatott az elnöknek, hogy adja tudtára a’ magyar követnek, legmelegebb rokonszenveket ’s óhajtásukat, bár mi­­nél elöbb szoros szövetség kötné egymáshoz a’ két nemzetet. FERRARA. Ha azt hitte Austria, mikép a’ szabadságra vá­gyó olaszt elnémítani, elég egy pár ezred fegyveresnek váro­sonkénti beszállásozása: közelebbről bőv alkalma van e’ csaló­dásából kiocsúdni. A’ ferrarai nép derekasan viseli magát az osztrák zsarno­kok irányában; árt, vét nekik a’ hogy tud. Folyó hó 6-ról írják a’ lapok, miszerint a’ Ferrarát meg­szállott osztr. cs. katonatisztekből többet, midőn épen a’ gar­­nison-kórházba mentek volna, a’ nép megtámadott, és kövek­kel dobálta őket. E’ szerencsésen sikerült kis kraval neki bátorította a’ la­kosságot, ’s következő napon fegyveres kézzel törtek a’ kato­nákra ; egy osztrák tisztet agyon lőttek, hármat pedig a’ szó teljes értelmében széttéptek, ’s csak nagy erőnek sikerült meg­gátolhatni , hogy a’ dráma véresebb ne legyen. Ugyanez nap három futárt, kik a’ várparancsnokságtól St. Mária Magdalénába levéllel küldettek, Ponte lago­scuro-nál, mi­dőn a’ Pó-n átmentek volna, római őrségbeliek föltartóztattak, lefegyvereztek és fogságba tétettek. Azonban nem csupán e’ tettek azok, mik által Ferrara né­pének az osztrákok iránti engesztelhetlen ellenszenve nyilat­kozott. Már néhány hó előtt B e r t­u­z z i osztrák consul lakáról a’ császári czímert letépték, bemocskolták,’s maga a’consul is élet­veszély közt szökött ki szállásáról, mit a’ haragos nép midőn észrevett, neki esett a’ háznak, mellyben a’ consul lakott, ’s azt egészen földig rombolta. Illy tények fölött hatalmas lángokban tört ki Radeczki ma­gas boszúja, és Coronini gróf vezérlete alatt egy brigadeot kül­dött át f.hó 18án a’Pón, ’s délután 1 órakor a’ császáriak bevo­­núltak Ferrarába. A’ város egy küldöttség által kérdé meg tábornagy b. Hay­­nau-tól a’ császári sereg beszállításának czélját, ’s feleletül egy iratot nyújtott át nekik Haynau, mellyböl következőket olvastak:­­ ..I) Adják ki azon bűnösöket, kik a’ minapi kravállnál 3 tisztet agyonvertek. 2) Adjanak 6 kezest, biztositékúl, hogy a’ császáriak eme követeléseit teljesitni fogják. 3) Hordják el a’ citadella elibe épített barrk­ádokat. 4) Törvényes uraknak a’ szentséges pápának leszaggató*4 czímereit újra rakják föl. 5) Sarcz gyanánt fizessenek 200 ezer scudit, 6000-et pe­dig a’ mindenéből kipusztitott osztrák consul Bertuzzi számára. 6) Minden előbbi egyezkedések pontjainak szoros megtar­tása követeltetik. Mindezen követelési pontok 24 óra alatt teljesittessenek, különben a’ város lődöztetni fog.“ A’ nép jobbnak látta ez ismeretes modorú osztrák capaci­­tálásnak ezúttal engedni, ’s elég ildomos volt az erőszak eme követeléseire igent mondani. A’ sarezot lefizette, a’ barrk­adokat elhordta, a’ pápai czí­­mereket visszarakta, még kezeseket is adott. A’ mutatott engedelmesség valóban még is szelidité Haynau tábornagyot, ki aztán a’ hatósági tanácscsal alkura lépett, hogy tegyék meg azt, miszerint a’ beteg katonákat vitessék ki a’ ha­tárig, miután a’ közelebbi események folytán nem látja bátorsá­­gosnak a’ városi kórházakban hagyni szét betegeit. És miután küldetésében illy módon eljárt volna, mindkét brigadejával visszavonult Haynau, ’s már u. a. hó 20-kán ismét előbbi szállásán Polesello-ban ült. Nápoly. Beszélik, mikép a’ fővárosban nem sokára con­­gressus fog tartatni, mellynek czélja az olasz ügyek elintézése leend. Egyébiránt hivatalosan tudatik, mikép Fer­dinánd ki­rály a’ siciliai kérdést akkép oldá meg, hogy Sicilia számára az 1812-ki alkotmány korszerű változtatásokkal megerősittetik; elkülönzött közigazgatása és kormánya leend, egy alkirály alatt, kit mindenkor a’ király tetszése ’s saját belátása szerint fog ki­­­nevezni; serege vegyes leend; kevesek kivételével, mindenki­nek közbocsánat biztosittatik; végezetre, a’ hadviselés költsé­geit Sicilia tartozik viselni. Napier lord bízatott meg, hogy e’ vég ultimátumot a’ siciliai új kormányelnökkel S­c­o­r­d­i­a her­­czeggel közölje. Rómából és Toscanából Toricelli és Mazzini kül­dettek követekül Palermóba. A’ siciliai parlament meghagyta a’ végrehajtó hatalomnak, hogy mind a’ két köztársaságot elis­merje. Sardinia, Vittorio Colli külügyminister beadván lemon­dását, helyébe Domenico Deferrari neveztetett. FRANCZIAORSZÁG, Páris, mart. 9. A’ mai ülésben a’ külpolitika forogván szőnyegen, Sar­­ron következő interpellatiót intézett a’ kormányhoz : „Hajlan­dó-e a’ kormány az olasz népek önállását ’s jogaik teljes gya­korlatát elismerni ? mit teend azon esetben, ha a’ harcz újólag kitörvén Lombardiában, Austria piemonti földre lépne, vagy ha a’ catholikus hatalmak interveniálni fognának a’pápa világi ural­ma visszaállítása végett; végtére, ha Austria, régi igények nyo­mán, megkísértené Toskánában a’ nagyherczegség visszaállítá­sát?“ Mire a’ külügyminister Drouynde Lhuys ekkor vá­laszolt : „Ha a’ kormány kijelentené, hogy amaz esetekben nem lép a’ cselekvés terére, ez által olly lépésekre bátoritná fel az idegen hatalmakat, minőket maga a’ közbenszóló sem óhajt;­­ ha ellenben nyilvánitná, hogy ha ezen esetek csakugyan előfor­dulnának, fegyveres kézzel fogna közbejőni, ez által idő előtt ’s szükségen kívül vetni el a’ háború koczkáját.“ — A’ mai vi­tatkozás tehát nagyobbszerü eredmény nélkül folyt le. Thom,osztrák teljhatalmú minister kormánya részéről három jegyzékét nyújtá be a’ külügyministernek. Az elsőben igazolja a’ bécsi cabinet a’ Ferrarába tett beütést; a’ másikban kijelenti, mikép az interventio joga és szüksége a’ római ügyre nézve kétségbe nem vonható, annak kivitelére nézve azonban oda nyilatkozik, hogy a’ másodrendű hatalmiak, minek Spanyol­­ország és Nápoly ’s mind azon catholikus fejedelmek, kik az in­­terventióban részt venni óhajtanak, a’ Zucchi tábornok által vezérlett pápai seregeket gyám­olitsák; a’ harmadikban nyilvá­nítja, hogy semmi esetben sem fog Toscanát illető azon jogairól lemondani, mellyeket részére az 1735—ki és 1815—ki szerző­dések biztosítottak. A’ választási törvényeken , úgy látszik, semmi lényeges változtatás nem fog történni. Bourgestian folyik a’ vádper a’ május 15-kei lázadók el­len. Az itélőszék harmadik ülésében a’ vádiottak kihallgattatván, egyenesen tagadták, hogy a’ nemzetgyűlésbe történt berohanás a’ képviselők szétűtésére lett volna irányozva. SPANYOLORSZÁG: A’ congressusban (követkamrában) martius 5-én San­chez Silva képviselő jelenté, hogy ő interpellálni fogja a’ kormányt arra nézve, valljon milly politikát gondol követendő­nek a’ kormány, a’ pápa és a’ romai nép viszonyait illetőleg. A’ külügyminister azt felelte, hogy a’ kormány meg fogja gondolni, valljon felelhet-e ezen interpellatióra, vagy nem. A’ ,Clamor publ. szabadelvű lap e’ tárgyra nézve igy nyi­latkozik: „Már maga Spanyolország zavaros helyzete vissza­tarthatná a’ ministereket a’ beavatkozástól Ha erejök megfe­szítésével csak azt sem tudták kivinni, hogy Cataloniában a’ lá­zadás elnyomassák, annál kevesbbé kell és lehet egy jogtalan külháborúba keveredniük Eszélyes dolog-e a’ kimerült nemzet nyakára tolni ezen vállalat tetemes költségeit most, midőn a’ kormány nem bir eleget tenni kötelezettségeinek, midőn az ál­­ladalmi kincstárnak évi deficitje 4—500 millió ? A’ ministerek, kik saját országukban romokban heverni hagyják az egyháza­kat, éhezni hagyják az oltár szolgáit, kalandos vállalatra adják fel őket, hogy egy szabad álladalom kormányformáját megha­tározzák, még pedig tisztán politikai czél elérése végett, mely­­lyet ők a catholicismus fátyoléval akarnak eltakarni.“­ Egyéb­iránt híre van, hogy Cataloniában több ezer gyalog és néhány száz lovas szállíttatott hajóra, hogy a’ pápa világi uralmának helyreállítása végett, Olaszhon felé evezzenek. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. 216 talmat, melly mig egyfelől olly jótékonyan hat vissza a’ nép nyugalmára, személy- és vagyonbiztosságának érzetére, re­­spectusban tartja az ellenséget, félelmessé tevén magát az előtt, önereje ’s a’ nép rokonszenve által, annyira, hogy például Hur­­bán eddig Kassát és vidékét zsarolná éhes rongyos csordáival, de észrevévén, hogy 600 főből álló védsereg toppan elébe a’ szabolcsi 200 lovason kívül, szedte vette sátorfáját és eltűnt, el­párolgott, és most híre sincs. Rövid időn többet. Ezen tudósítás kiegészítéséül hitelesen értesíthetjük a’ kö­zönséget, mikép a’ felsömagyarországi védsereg öt nap alatt már 2618 mark olvasztott ezüstöt (értéke 52,360 pft) mentett meg az ellenség kezéből és küldött Debreczenbe. Nyomatik az álladalmi Nyomdában.

Next