Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-12 / 77. szám
A Pesten lefegyverzett oláh határőrök közül több szökevények vonultak keresztül megyénken, ezek közül 25 épen az oláhok segélyével befogatott, kik hasonlólag az erősítési munkálatok körül lesznek alkalmazandók, további rendelésig. Mártius 15. és 19-kén templomi szertartás közben buzgó imát emeltünk a’ mindenek urához, a’ haza jobb létéért ’s Bennünk életéért. — Isten halgassa meg. Erdélyből. (A’muszkák.) Naponta jobban meggyőződöm, miként végzet akarja, hogy ügyünkre a’ legrémesebb fordulatok is jótékony hatással legyenek. Többek közt én a’ muszka interventiót isten áldásának tekintem. Mint a’ gyermeket az éj rémeivel, úgy ijesztgetének minket az éjszaki óriás erejével, ’s íme mi megmérkőztünk vele, ’s a’ kis Dávid gyöze a’ goliaton. Febr. 4-én Szebenbe 3500 gyalog ’s 1200 lovas kozák, mart. 11. 12-dik éjjelén újra mintegy 350 gránátos ’s 150 kozák vonult be, mig Brassóban ötezer gyalog szállásozott. Brassóban tábornok Engelhard, Szebenben a’ czárnak egyik szárnysegéde vitte a’ vezér útet. Ágyusok a’ sereg számához illő arányban állának. ’S ma már földünkön csak gyalázatos emlékük áll. Mint ellenség lépett e’ sereg határinkra, ’s mint félbarát távozott. Egypár hó még, ’s a’ muszka birodalom bennük revoltánsokat kapott volna. Jöttek volt a’ legiszonyúbb ellenszenvvel, mint kikkel a’ krajovai újság azt hitette volt el, hogy pogányok lévén, mi az oláhokat keresztjeikért, szűzmáriájokért üldözzük. ’S mikor meggyőződtek keresztyénségünkröl, mikor látták, hogy templomunkban Szeben a’ szent képek alatt nekik zabot, szénát osztogat, mint raktárból, megbotránkoztak, ’s kimondák , mikép lehetlen, hogy isten elleneinket segítse. Jöttek volt mint zsoldosai a’ felbujtogatott szász és oláhnak, kiknek a’ szászok többek közt naponkint kétkét font húst ígérenek. De midőn 7 kapott napjára 3 fontot, ’s más ígéretükben is csalatkoztak, a’ szászoktól hajlamaikat elvonták, ’s az oláhok iránti rokonszenvök is kisebbedett. ’S mikor történnék, hogy Kossuth-huszárt fognának, ’s az ellenfél népe bántani akarná, dzsidájával a’ bántót mellbe ütötte, ’s mikor közülünk valaki foglyokúl esett, csak fegyverét, de pénzét nem vették el, úgy állt előttünk e’ napokig a’ muszka mint rém, mint barbar szolganép, ’s most úgy áll mint jámbor, barátságos, földmivelésre termett tömeg; de a’ melly katonaságra semmi adománynyal nem bir, úgy állt a’ nép előtt mint rablócsorda a’ pusztákról, ’s most miután tánczát látták, ’s mig böjtjük el nem jött, folytonos daljukat halták, úgy áll, mint egy szolganép, melly szabadságért sohajtoz. Óriási színekben festi a’ katonaságot nekünk, hogy rémítsen a’ reactio, ’s gyáváknak, semmiknek nekik minket, hogy kedvűk legyen ránk rontani. De megcsalatásukat kijelenték, ’S megcsalattatásunkat ’s illetőleg fölébredésünket ezennel Austriának tudtára adjuk. Erdély népét a’ muszka katonasággal többé rémíteni nem lehet. Mint embert szánja, mint katonát megveti. Mintegy útonálló sphinx tátongott a’ szabadság ösvényén az éjszaki medve eddig nekünk : most nevetjük őt, mert átlátók, mikép ereje csak sokaságban ’s a’ szolgagépiességben áll. Pedig ütött az óra, mellyen túl nem a’ szám, hanem a’ lelkesedés vív gyözedelmet. Mint rabszolga jött e’ nép, görnyedve a’ botozás vaspálczája alatt, ’s mint gondolkodó fő ment el, mellyet miként egy tisztjük mondá: a’ mennyi bot a’ világon van, sem vezetheti vissza régi fegyelmébe. Hallotta e’ nép, hogy botozás nélkül katonaság létez; holott nálok az alorvost, részegségért Szebenben 30-ig, egy közembert, mert altisztjét ledurrákolta, bolondozta, 300 vesszőig verettek; hallotta, mikép fizetjük mi embereinket, mikor ők három hóra 1 rubelt, ’s igy napjára 2, 23/30 v. krajezárt kapnak; látták szagos magokra tekintve, hogy Európában őket legolcsóbban, ’s igy legroszabbul öltöztetik; halták, hogy itt a’ capitulatio nem 25 év, miként nálok; hallották ugyszólva magát a’ szabadság, testvérség geniusát szólani, ’s közülünk annyi fájdalommal mentek el, hogy van egyén, ki elbújt, ’s most elöbúván sorainkban a’ féljobb ’s félbalt legvidámabb kedélylyel csinálja. Mint óriás jött, ’s mint púja távozott szemünkben e’ nép, mint egy hószobor emelkedett elünkbe a’ tél fagyában, ’s a’ természet és szabadság napsugára melegedtével nagyságát előttünk elvesztette. Kivonult, vivén magával a’szabadságvágy miasmáját, melylyet koránsem véltünk, hogy keblűkbe mi adánk. Fájdalommal beszéltek ők a’ litvániai vernikora profetiájáról, miszerint eljö az idő, mikor a’ lengyelek, mint a’ mezőnek füvei fognak elöbujni szabadságukért akkor, mikor a’ más nemzetek is mint az árvíz a’ hegyekről fognak az eltiport lengyel földre seregleni. Elmondák, hogy ők hisznek ezen próféciában, ’s mikép a’ nép az időt eljöttnek gondolja, mert mindenki meg van arról győződve, hogy az idén beteljesedik, ’s ők minden csatában csak veszthetnek. A’ melly nép illy gondolatok költészetétől lelkesül, azzal az áltatok gyűlölt czár győzni nem fog. Mintegy kőfal állotta a’ nép a’ csaták első tüzeit, de ha megbomlott, mint lelkiismeretétől üldözött futott elbödülve, mig fegyverünket szeme elöl elvesztő. y . .. . E’ nép az idén csak veszteni fog. Ott állanak most a* Pruth partlapályain, hova ha ki nem vertük volna is, felsőbb rendelet következtében egy pár nap múlva, (14-e táján) vonultak volna. Ott állanak most szemben a’ csatára kész török százezer embereivel alig 40—50,000-en. ’S ha hozzánk érkezett magán tudósítások nem csalnak, a’ csata kitörő félben van; ’s ha határszéli hegyeink viszhangja nem csal, úgy tegnap a’ Duna felé ágyudörgések bömbölének. Azt hittük, hogy az interventio csak Europa nyugotát fogja mellettünk talpra tenni: imé a’ török teszi utánunk a’ második csapást az északi colossusra. Azt hittük, hogy szabadság harczunk csak nyugotról várhat szövetséget: imé a’ miveit török futár, kit testi szemeinkkel lálánk rongy oláh mezében meghozta, mikép ők oláhhonban az osztrák katonaság 2 millió pénztárát lefoglalák, ’s hogy ők a’ menekülteket, ha le nem fegyverzik is, de földükön el nem tűrik, ’s ha kell, egy roppant erőt ígért segítségünkre. Talpra hát minden magyar! Europa szeme rajtad függ. Eljött a’ század, hol ismét régi szereped színpada áll nyitva számodra. Etele ősapád szerte Európában a’ népek vándorlását másfél századig tartó hullámzással: neked jut most a’ szerencse a’ szabadságvágy és harcz vándorlását kivívni. Etele Európát anyagilag önté újba: szabadságzászlóink az európai institutiók geographiája földabroszának fog új alakot kölcsönzeni. Rajta magyar, megnyílt a’ világ dicsőségtemploma számodra, lábad küszöbén áll, rajtad áll bele lépni. Kővári László: Föl vagyunk szólítva következő ellennyilatkozatot közrebocsátani. A’ Közlönynek i. e. 58-ik száma alatt a’ 205. lapon következőket olvashatni. Beöthy Ödön: „Hitelesen jelenthetem a’ f. háznak, miként a’ rendelet tisztán tett említést, a’ rendes és pótló tagokról, úgy a’ katonai mint polgári személyek részéről. Egyébiránt Nagyváradon történt, hogy a’ kapitány vetélkedett a’ felett, hogy ő neki az ítélő bíróságnál elnöknek kell lenni, és kijelentette, hogy ő az elnök mellett fog ülni, mind a’ mellett hogy ki volt jelölve, kik az ülnökök a’ katonaság részéről; minek folytán annyira ment az ellenkedés, hogy a’ bíróságnak szót kellett osztani és nem lehetett ítélni.“ A’ nagyváradi vegyes rögtönitélő törvényszék tagjai ezen nyilatkozat folytán kötelességöknek tartják a’ hivatalos Közlöny szerkesztőségét ellennyilatkozatuk felvételére megkérni, mert ezzel tartoznak önmaguknak, de különösen azon századosok erkölcsi állásának, kikkel együtt működni bárha rövid ideig is alkalmuk volt. A’ törvényszék tagjai ismerik a’ szóló főispánt, és öntapasztalatukból tudják, hogy az ismeretség nőttével a’ hazafiat érdemek, és kebel tisztaság teremtette tiszteletnek is nevekedni kell irányába, ’s e’ hit ’s e’ meggyőződés fogja minden betűjében vezetni a’ törvényszék jelen nyilatkozatát iró tollat. A’ dolog, melly elferdítve adatott elő a’ főispánnak, igy történt: Mart. 16., a’ midőn 9 órakor a’ Nagy Károly ügye volt tárgyalandó, reggeli 8 órára az elnök elöleges tanácskozmány végett hívta össze a’ törvényszéket. Melly elöleges tanácskozmányban Ujpécsi százados lemondása jelentetett bé, és a’ mennyibe a’ törvényszék nyilvánosan lenne tartandó, a’ terem rendezése hozatott szóba, e’ közben közvádló Pajor István oda nyilatkozott, hogy talán jó lenne magunk közt megállapítani azt is, hogy kinek hol lészen állandó helye, ezt pedig azért kívánta, hogy a’ helykinálgatásokkal se czeremoniázni, se egyik vagy másik hely elfoglalását senkinek rész néven venni ne lehessen. ,,A’ katonaságnál“ úgymond,“ a’ hadbíró az elnök, balján szokott helyet foglalni“. ’S úgy tovább elsorolta a’ katonai törvényszéken divatozó ülési rendet, erre azonban megjegyeztetvén, hogy itt a’ törvényszék egészen nyilvános, ’s igy a’ vád és védelem is élő szóval lévén előadandó, a’ közvádlónak és védőnek a’ terem rendezésére megbízott törvényszéki tag két olly helyről gondoskodott, mellyröl a’ bíróság is, ’s az eljárást figyelemmel kísérő hallgatóság is minden kiejtett szavukat tisztán érthesse. Közvádló Pajor István erre nemcsak megnyugvását, sőt helyeslő beleegyezését nyilvánította. Ennyiből állott, és nem többől az ülés rendéről való értekezés; a’ megállapodás pedig az jön, hogy üljenek a’ katonák baljára, a’ polgáriak jobbjára az elnöknek, kinek hol tetszik; természetesen jegyzőkönyvbe ez sem vétetett. Ezután a’ nyilvános ülés rögtön megkezdetvén, Nagy Károly ügye tárgyaltatott, ’s be is fejeztetett. Ezóta a’ törvényszéknek több egyének lemondása miatt ülése nem volt, ’s igy bár ki lett légyen az, ki a’ t. főispán úrnak hamisan referált, úgy hisszük, méltóvá tette magát arra, hogy ezen nyilatkozatunk által főispán úr előtt ismertessük. Abban sem mondott igazat a’ bemondó, hogy a’ törvényszék kanapé kérdés miatt eloszlott, mert ez soha sem történt; abban sem, hogy Nagy Károly azért nem ítéltetett el, mintha a’ h) pont szolgált volna akadályot; mert a’ g) pont szerint a’ h) pont teljesítése sokszor szükségtelenné válik, hanem azért, mert a’ c) pont szerint az ellenállhatlan kénszerités közbejöttének valótlansága a’ közvádló által be nem bizonyittathatott; és még abban sem igazán jelentett, hogy a’ Fábri ügye tárgyaltatott volna, mert a’ katonai egyének sűrű lemondása miatt ezt még megkezdeni sem lehetett. Jelen nyilatkozattal tartozott a’ törvényszék az igazságnak, ’s azon pietásnak, mellyel Beöthy Ödön hazafias érdemei iránt viseltetik, mert mindnyájan úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ t. főispán a’ bal értetesités következtében nem személyt, hanem éretlen hiúságot kívánt sújtani, ’s csak a’ hazafias örömnek nyújtunk útat, midőn bizonyságot teszünk arról, hogy sérti a velünk működő hadbíró, sem a’ hozzánk kinevezett századosok keblében ez nem fészkelt. Állítjuk és hiszszük, hogy senki örömestebbe’ nyilatkozatunkat nem olvasandja, mint Beöthy Ödön, mert ismerjük jellemét, mert tudjuk, hogy az érdemtelenül sújtott állása tisztaságának bebizonyítása nemes keblének legtisztább örömöt nyújtani, ’s midőn a’ törvényszék arról kezeskedik, hogy nyilatkozatát örömmel veendi, Beöthy Ödön azzal hizeleg magának, hogy az érdeklett százados vagy századosok irántai tiszteletét öregbitette. így érzünk mi Beöthy Ödön irányában még akkor is, midőn a’ tobákolás ’s napi dijakkal méltatlan él gúnyol bennünket, ’s bár e’ tubákos életre volna egy pár szerény szavunk, mégis öntudatunk ’s fentebb kifejtett tiszteletünk érzetében a’ felelettel jelenleg adósai maradunk. A’ n.váradi politicai vegyes törvényszék nevében Ambrus János, elnök Föl vagyunk szólítva következő sorok közlésére: Fő hadi paráncs Naszód mart. 26. A’ midőn egy felől nem lehet nem boszankodni, ollyszerű események föltüntére, mint a’ tegnapi tűzvész, melly nem más, mint rendetlenség és hanyagság kifolyása, úgy másfelől az örömet, és illetőktől a’ méltánylást sem tagadhatja meg az ember, azon szorgalmatos, ügyes eljárásért, mellyet a’ tűz tovább harapodásának megakadályozásával tegnap estve másod ízben tanúsítottak a’ szathmári vadászok. — Meg vagyok győződve, hogy más még nagyobb részek alkalmával is kitűnő lélekjelenlét, ’s elszánt tettek által érdemlendik ki a’ honfiúi czimet. Terhes fáradságuk jutalmául ma egyenkint fél font húst és egy-egy fertály bort kapnak ingyen, századosuk Sikur nyugtatványára, kinek mint lelkes vezetőnek dicséretet szavazok. Damaszkin, őrnagy. Nyilatkozat. Sérült honvédeink részére két rendbeli előadás rendeztetvén a’ debreczeni színpadon, ez alkalommal „Don Caesar de Bazan“ és „Báró és Bankár“ czimü darabok tűzettek ki előadásul; ’s hogy én forró részvétem daczára is, nem oszthatom pályatársaim azon szerencséjét: igénytelen áldozatommal él szent oltárhoz járulhatni, egyedül azon rám nézve mostoha körülménynek tulajdonítandó, miszerint az említett két darabban, — mellynek megválasztása tőlem legkevésbbé függött,— szokott szakmámat csak megközelítő szerep is egy sem fodül elő. Nehogy tehát bárki által is azon méltatlan váddal bujtassam, mintha imádott hazám iránt tartozott honleányi kötelességemről — egy perezre is — megtudtam volna felejtkezni, kötelességemnek tartottam, föl nem lépésem ez egyedüli okát, ezennel nyilvánosság elébe bocsátani. Kelt Debreczenben april 12-én 1849. Bulyovszki Lina, a’ nemz. színház tagja. 281 KÜLFÖLD. OLASZORSZÁG. Az osztrák lapok — ’s jelenleg fájdalom nincsen alkalmunk külföldi lapokba pillanthatni, hogy ellenőrizhessük és devalválhassuk ama győzelmi hirkürtöléseket, mellyek e’ bérleti hirenczek által terjesztetnek — telvék Radeczky tábornagynak Károly Albert seregén vett győzelmekkel. Legyen szabad az adatokat kissé összevetnünk. Parisban Odilon Barrot ministerelnök a’ nemzeti gyűlésben következő két telegraphi sürgönyt olvasott fel: I. A’ franczia követ a’ külügyministerhez, Turin martius 25-én. A’ hadsereg Biella és Borze-Manero bérczei közé vettetett vissza. Az osztrákok Novarát, Bercellit és Trinoth megszállották. Bizonyosnak látszik, hogy a’ király leköszönt és Helvetiában keresett menedéket. A’ kormány Abercrombie urat és engemet megkért, hogy Turin fedezése végett fegyverszünetet eszközöljünk Mi a’kormány rendelkezése alá ajánlottuk magunkat, ’s elutazandunk, ha úgy kivánandja. Turin csendes; mindenki készséggel járul a’ rend fentartásához. Szíveskedjék én ezt Normanby lorddal is közölni.“ — 2. A’franczia consul a’ külügyministerhez. Nizza martius 27-én. Károly Albert, miután a’ savói herczeg javára leköszönt, Francziaország felé vevén útját, ma délelőtt 11 órakor itt keresztül utazott. A’ piemonti hadsereg Novaránál megveretett, de becsülete mentve van.“ Annyit tehát tudnánk, hogy a’ piemonti hadsereg csatát vesztett, hogy Károly Albert leköszönt fia javára, hogy Austria seregei e’ pillanatban piemonti földön vannak, ’s hogy fegyverszünet iránt tétettek lépések. A’ bécsi lapok szerint Austria olly föltétel alatt ajánlott, fegyverszünetet, hogy a’ sardiniai hajóhad átadasssék Austriának hadiköltségek fejében fizettessék 40 millió scudi, a’ hadsereg létszáma pedig szállitassék alább. Austria ellenben magára vállalja Savoy-Carignan herczeg számára a’ trón biztosítását. Ennyit és nem többet, bírtunk a’ tömérdek egymással ellenkező hírek halmazából mint való vagy valószínű tényeket kiböngészni. Itt azonban első tekintetre mindjárt szembeszökő körülmények ötlenek föl. 1. Miért kellett Károly Albertnek azon napon, midőn hadserege az osztrákok által megveretett, megszöknie ’s idegen földön keresnie menedéket? 2. Miért nincsen a’ turini kamráknak a’ fegyverszünet föltételeiről tudomása ? 3. Iégi oka van Austriának a’ sarainini trónt Savoy-