Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-17 / 81. szám

kat, írjegyük k­i és kifit végig Vállalnak, ürítek ki ha képviselő urak számára; míg ez nem történik, az ülést nem fogom meg­tartani; képviselő urakat pedig kérem, hogy mindannyian ki­jelölt helyeikre vonulni méltóztassanak. (Megtörtént.) És most az ülést megnyitván, felszólítom a’ hallgatóságot, hogy a’ tárgy komolyságához képest, melly a’ kormányelnök úr által inditvá­­nyoztatni fog, illő és kellő csendben lenni szíveskedjék, a’ mi­nek megtartására, a’ mint keilend, bizonyosan intézkedni fogok. Már most kérem kormányelnök urat, méltóztassék előadni in­dítványát. /Jf • TM * Kossuth Lajos: Részemről is csendet vagyok bá­tor kérni, mert e’ templom nagy, ’s én kissé rekedt vagyok, mellem faj; nem fognak érteni különben. Hazám képviselői 1 Méltóztattak parancsolni, hogy a’ mikor szükségét látom, a’ táborba menjek; voltam legköze­lebb , — ’s onnan visszaérkezvén, kötelességemnek ismerem, ha bár nem­ újak azok, minthogy már a’ honvédelmi bizottmány által közhírré vannak téve, itt a’ 1. képviselőhöz előtt nyilvános ülésben hivatalosan megemlíteni egy pár szóval hadjáratunknak eddigi eredményeit. Vetter altábornagy úr, ki a’ magyarországi hadseregek fővezérévé lön kinevezve, mindjárt Tiszafüreden meghűlés kö­vetkeztében veszélyesen, legalább súlyosan megbetegedvén, a’ magyar seregeknek ideiglenes fővezérletéről intézkednem szük­séges vala; mert bár mennyire fájlaltuk is a’ tisztelt férfiúnak betegségét, de úgy vélekedtem, hogy a’ miatt a’ hadi munkála­tokban fenakadást engedni nem lehet az ország kára nélkül; ’s azért az egyesült hadseregnek, melly Görgei, Damjanits, Klapka és Aulich tábornokok hadseregének osztályaiból állott, fővezér­­letét ott a’ seregnél jelenlevő tábornokok rangbani legidősbbi­­kére Görgei tábornokra bíztam, és szerencsésnek tartom maga­mat jelenthetni a’ 1. képviselőház előtt, hogy a’ nevezett főve­zér és a’ többi vezérek között, valamint az ügy lelkétől, a’ ha­zának szent szeretetétell által ihletett lelkesülés , úgy kölcsönös legjobb egyetértés, és a’ munkálatokban ez által biztosított ösz­­hangzás ,a’ legjobb siker, mellynek ellmozditásában személyes jelenlétemmel is részt vehettem: a’ legörvendetesebb esemény, a’ mellyet tudathatok örömmel a’ t. képviselőháziak (Tetszés) Atalában a’ magyar hadsereg lelkesülve van; annak utoló tagjait is általhatotta az ügy szentségére, ’s az isteni gondviselésnek erre alapított biztos oltalmazó reményére fektetett meggyőző­dése a’ győzelemnek; ’s a’melly sereg igaz ügyében, hazája mel­lett, istenben és vitéz karjaiban bízva a’ győzelemnek biztos hi­tével megyen az ütközetbe, az nem féli a’ halált, az a’ neki ki­jelölt pontot elfoglalja bizonyosan; és én láttam örömmel vér­zem­ el sokakat, kiknek még dllő félben is utósó szavuk az volt: „Éljen a’ haza! “ — Ily auspiciumok között, illy vezérek által, illy lelkesült hadsereg folytatván a’ maga munkálódását az el­lenség ellenében, milly Galga völgyén Macidtól mintegy Fém­­szaruig erős, megerősített állomást vén, két utón folytattattak a’ munkálatok; az egyik hadsereg ais Gyöngyös-hatvani után ment előre; a’ többi hadsereg-osztályok Jászberénynek kerülve, ott egyesültek, ’s a’ Zagyva és Tárna vizenn hídon általlép­­tek, — ’s ez által az ellenségnek oldalába jutottak szemközt Hatvannál. — Görgei mint fővezér a’ maga hadosztályának közvetlen parancsnokságát Gáspár akkori ezredesre bíz­ván . — Gáspár megütközött az ellenséggel Hatvannál , és annak elbizakodott vezérét Schlicket, ki magához hivatta volt embereit ebédre épen neve napján azon biztatással, hogy egy­szersmind egy kis magyar nyálkergetést fognak majd látni, diadalmasan meg- és visszaverte, és Hatvant ostrommal foglalta el, melly tette által eddig is tapasztalt vitézségén­ kívül, had­­vezéri képességét bebizonyítván, és különben is a’ hadseregben az ezredeseknek egyik legidősbje lévén, a’ reám­bizott hatalom­nál fogva öt tábornoknak neveztem ki. (Helyes.) A’ többi sere­gek Jászberény felé mozdulván elő, legelőször találkozt­ak az el­lenséggel Tápió-Bicskénél Jullasich vezérlete alatt, és a’ posi­­tiónak minden kedvezőtlensége mellett is, valamint színre azon kis tévedés mellett, hogy a’ hírek, mellyek érkeztek, a’ falut üresnek mondották, míg az a’ kerítések mögött erős hadsere­gekkel a’ legjobb állásban megvolt rakva, ’s ez által a’ legelöl nyomult seregeink pillanatig hátrálni voltak kénytelenek: a’ve­zéreknek bátorítása és új vitéz zászlóaljaknak, különösen a’3-ik és 9-dik és az ezelőtt úgynevezett Schwarzenberg ezred 3-dik zászlóaljának megérkezése, ’s a’ csatábani részvéte által a’ csa­ta a’ leguiadalmasabban végződött, és Jellasichnak egyesülve volt, mintegy 18 ezernyi serege tökéletesen meg- és visszaveretett! A’ visszavert sereg Kóka felé vette vissza vonulását azon czélból, hogy a’ Windisch­graecz személyes vezérlete alatt és Schlick alatt le­vő sereggel egyesüljön, az irtózatos, és csaknem bevehetetlen­nek látszó positiókon, mellyek Pestmegye azon részén Isaszeg vidékén vannak Kókától kezdve Gödöllőig; és csakugyan Isa­­szegnél, a’ legnehezebb positiókban, hol a’ lovasság erejét tö­kéletesen kifejteni nem is lehetett, ott, a’ hol a’ battériákkal keresztülkasul megrakott erdős dombokat nyílt védtelen mezei, szuronyszegezve kellett bevenni: vitéz hadseregünk az ellen­ségnek összes, egyesített erejét, Windischgraetz, Schlick és Jel­­lasich személyes vezérleteik alatt a’ legdicsőségebben megver­ték. (Éljen !) És e’ nehéz positiók elfoglaltatván, mikor egy­szersmind combinative a’ hatvani útról Gáspár tábornok a’ ma­ga hadosztályával előre nyomult, Gödöllőt a’ főhadiszállást az ellenség által kiüríttetni kényszerítette úgy, hogy már Gödöllő maga ütközet nélkül vétetett be; és én a’ szabadságot védelme­ző isten fiának feltám­adsi ünnepén estve azon ágyba fektettem le fáradt fejemet, m­ellyböl reggel huszáraink Windischgraetzet kiriasztottak. (Tetszés.)Innen folytatván további működéseiket ve­zéreink, nyomban, mindjárt Kerepest, Czinkotát seregünk meg­szállotta ; míg egy másik hadosztály a’ szolnoki vasút vonalon előny­om­ulva, azt mindenütt a’ nemzet hatalmába vette, és ak­kor Alonorig, Üllőig előre nyomult; seregünknek jobb szárnya pedig Váczig terjedt el. A’ fővárosba nyomban minden haladék nélkül bemenni a’ legkisebb nehézség sem volt volna, mert egy lészröl seregeink a’ folytonos három négyszeri győzelem által még inkább fellelkesülve, és a’ győzelem reményeiben megedz­­ve, más részről pedig a’ legerősebb positióiból kivert ellenség folytonos fárasztó marschok és hátrálások által űzetve, és morá­lis erejében depotencirozva — úgy állott egymásnak ellenében a’ két hadsereg, hogy legkisebbé sem lehetett volna kételkedni azon, hogy Pestre nyomban bemehetünk. Azonban én, és a’ ve­zérek számbavettük a’ körülményeket, ha az országnak kára, ’s nagy időveszteség nélkül a’ fővárost Budavár fokozóti veszé­lyétől, kárától és szenvedéseitől megmenteni lehet, ha egy­szersmind meglehet kímélni vitéz honvédőink becses vérét, a’ melly kiontandó vala, ha Budavára Pestről ostromoltatik, abban állapodtunk meg, hogy olly módon ik­teztessenek a’ hadi munká­latok, miszerint, ha isten igazságos fegyvereinknek kedvez, ke­vés napok alatt a’ főváros a’ nélkül, hogy ágyúztatásnak volt volna kitéve, és kevesebb véráldozattal kerülhessen vissza a’ magyar nemzetnek birtokába, azon magyar nemzet birtokába, shelly nétiicsafe a’ föv­áiósban él ugyan, fiiért hírtes hely az ófz í­sztágban, melly magát a’ magyar nemzetnek mondhatná úgy, mint­­ az ország maga összesen, de a’ melly mindenesetre egy igen­­ drága egy igen becses kincse Magyarországnak. E’szerint öltöztetvén a’ hadi munkálatok, ’s az ellenség látván Vácz felé nyomulásunkat, arra szinte erőt küldő­­, és apr. 10-kén Damjanics tábornok és vezér, a’ Götz tábornok vezérle­te alatti ellenséges sereget megverte, és Váczot ostrommal be­vette, maga Götz az ellenséges vezér halálosan megsebesítve fog­ságunkba kerülvén. Méltóztassanak megengedni a’ tisztelt képviselő urak, hogy a’ hadi munkálatoknak további tervezetét nyilvánossá ne tegyem, a’ mig függőben, mig kivitel alatt vannak; csak annyit mondok tehát: miként, valószínű lévén több adatoknál fogva az ellen­ségnek azon szándéka, hogy, ha már seregeink által megveret­­nék is, legalább egy pár nagy tekintetű és fontosságú erős pon­tot biztosítson egy ideig magának Magyarországon, hogy onnan azután, ha mindent elvesztett, szöhesse ismeretes ármányainak fonalát, és annak birtokából intézhesse cselszövéseit arra, hogy a’ magyar nemzet essék megint vissza régi nagylelkűsége tó­­bájába, miszerint annyiszor megcsalatva, nemzeti életénél leg­­becsesebb erejében annyiszor m­egtámadtatva — ha kénysze­rítve volt is fegyvert fogni nemzeti létéért, le nem igáztatott ugyan soha az ellenség fegyvere által igazságos harczasoa; de mindig elvesztette harczának gyümölcsét túlfeszített nagylelkű­sége által. (Igaz!) Más részről tudva van a’ tisztelt képviselőhöz előtt, mi­ként Per­ez­el tábornoknak a’ bácsi hadsereg vezérletére lett kiküldetése az általa eddig kivívott dicsőséges eredmények által annyira biztosítva, annyira igazolva van, hogy azt kell mon­dani , mikép az ő oda való kiküldetése egyike volt azon szeren­csés húzásoknak a’ sors urnájából, mellyek körül a’ nemzet sza­badságának megszerzése ’s biztosítása forog. (igaz, Éljen Per­­zel!) Pétervárad, melly már már Eszék sorsával volt az ellen­ség ármányai következtében fenyegetve, megmentve, birtosilva jön. Szent-Tamás, melly a’ magyarnak annyi haszontalanul el­pazarolt nemes vérébe került, m­ert az ott folyni kész nemes vért árulók vették volt körül, Perczel tábornok által hevére, ’s az ellenség a’ római sánczokból is, honnan a’ magyar és német falvak porrá égetve, pusztítattak, ’s azon legszebb vidéken Ma­gyarországnak a’ békés és iparos magyarfaj földönfutó kol ússá tétetett volt, ostrommal kikergetve, ’s maga az egész Gsajkás­­kerület is már a’ törvénynek ’s magyar hatalomnak meghódolt. — Meg vannak téve az intézkedések, hogy Bánátra nézve leg­­közelébb Hasonló biztos sikerrel történjék meg az, a’ mi e’ nem­zetnek érdekében van, ’s Bánát az ellenségtől szintúgy kitisz­títva ’s a’ nemzetnek visszaszerezve legyen. Meglehet tisztelt képviselőház, Hogy az ellenség nem elégelve meg azon szenvedéseket, miket a’ nemzet nyakára ed­dig hárított, uj meg uj invasiukkal fogja megkísérteni megöld a’ magyar nemzetet: de l­e­g­y­e­n nyugodt a’ nemzet, mert ha leéltük a’ múlt idők nehéz napjait, a’ midőn bennünket az ellenségnek kész hatalma, a’ saját kebelünkben bujtogatott pártütéssel,fegyvertelenül, készületlenül, erő, pénz, katona, fegy­ver lőszer, puskapor, ágyú és minden nélkül talált, a’ mivel egy nemzet magát az igazságtalanul megtámadó ellen védelmezheti,’s mégis most april havában úgy állunk, a’ mint elmondani szeren­csém volt ,tehát hiszem a’magyar nemzetről, hogy nem lehet többé o 1l­y gyáva, miszerint arra, a mi még hátra van, ha tízszeres erővel akarná­nak is reánk ruhanni, megmérkőzni elhatáro­zott ne legyen, ’s elhatározott annyival inkább, mennyivel bizonyosabb, hogy már most készületlenek nem va­gyünk, ’s ha imittamott sorainkban megritkultunk is, de le­gyen aktva az isten érette, meg is tisztultunk, (úgy van.) ^é­^A’ kormány kötelessége szerint, gyámólitra a’ tisztelt ker iselőháznak rendithetlenűl elhatározott resignativus haza­szeretete által, ’s gyámolitva a’ népnek magasztos hazaszerete­te által, mellynek tanúja valók utamban mindenütt, de méllyé olly magas fokon nem találtam­ mégis sehol, mint épen azon vidékeken, mellyek az ellenség nyomását érezték volt, — a’ kor­mány, mondom, mindezektől gyámolitva, nem fog semmit elmu­lasztani , hogy ha uj meg uj ellenség fenyegetné is az országot, azzal is diadalmasan megmérkőzhessünk, és én nem csak a’ hitnek szent hitével, hanem­ az észnek meg­győződésével mondom: elérkezett a’ perez, midőn Magyarországnak szabaddá, független­né kell lennie, — elérkezett a’ perez, midőn Magyarországnak ’s különösen a’ nemzet kép­viselőinek kötelessége, isten, a’ világ, Euro­pa, és a’ nép előtt kimondani, hogy szabadok, függetlenéit lenni akarunk! (Leirbatlan lelkesedés, éljenzés és tapsolás.) Uraim ! ha én visszaemlékezem azokra, a’ mik épen most egy esztendeje történtek, és a’ mik közt az isteni gon ívelés­nek kiszámíthattad rendelete szerint én magam is az események által a’ szerénység porából , mellyet örömest vallottam maga­ménak, kiemelve, némi tevékeny részt vevők; ha visszaemléke­zem azon hűségre, mellyel az idők viszontagságai alatt iparkod­tam az austriai háznak trónusát megtartani segíteni; ’s ha vé­gig tekintem az árulást, hitszegést, ha végig nézem azon hálát­lanságot, mellyel ezen indulat, a melly indulata keblemnek közös volt a’nemzet összeségével,— az austriai ház által viszo­­noztatott: talán mentve volnék isten és emberek elött, ha sz­­­élyes bosszúval,’s a’ szenvedélynek némileg felingerült hang­ával mondanám azt, hogy v­e­r­e r­e­n­d­e­t n­e­z­­t­e­t­i­k isten kár mint ez életben, bocsáthat reá in szenvedést ocsáthatja reám a’ v­ér­p­a­do­t, b­oc­s­á­t­h­a­t­j­a reám ’ bürökpoharat, vagy a’ száműzést, de egyet­em­ bocsáthat reám soha, azt nem, hogy én] 'valaha az aus­triai háznak alattvalója legyek.] (Átalános tetszés, közlelkesedés!) Azt nem bocsáthatja reám­ isten sem, mert az embernek, ki el van határozva valamire, bár lánczokba szoritatnának minden tagjai, mindig marad elég ereje meghalni tudni, ha máskép nem mentheti meg magát. (Roppant hatás.) Hanem uraim! én mint egyike a’ nemzet azon képviselőinek, kiket a nép bizalma e’ nehéz időkben meg ivott arra, hogy Magyarországot először megmentsék, azután újjá— teremtsék, ’s tegyél jövendőjét szabaddá, naggyá, dicsővé,— én, mint a' nemzet képviselője, a’ személyes ingerültség, a’ személyes indulat és szenvedély minden gondolatát esküm sze­rinti kötelességemnél fogva keblemből a’ nemzet nagy kérdése­inek megítélésénél száműzni kötelesnek vallom magamat, azért mindezt mellőzve, higgadtan, szárazon , nem­ akarva szólni az indulatokhoz, veszem fel röviden az eseményeket, mint elöttünk állanak. Az 1848-ki törvények erős meggyőződésem szerint, Ma­gyarországon nem revolutio szüleménye. Az 1848-ki törvé­nyekkel a’ magyar nemzet nem tett revolutiót, nem volt az sem­' Ibi egyéb, ibént biztositott őrösi jogi k­r.skr, mellyek papiroson, ti ha királyok esküje a’ papiros k­arasztjánál több volt volna, a’ ki­rályok esküjében ’s a’ velők kötött alkukötésekben mindig sajá­tunk volt isten ’s világ előtt. Törvényeinkben ki volt mondva, hogy Magyarország szabad és független, és semmi más nemzet­nek alávetve nincs; még az is, hogy a’ király távollétében a’ királyi hatalom nagy részének gyakorlata a’nádorra, mint hely­tartóra bízatott az uj törvények által, nem uj ’s nem ismeretlen szerzemény történetünkben, mert a’ nádor ezer év óta mindig a’ királyok helytartója volt, ’s más változás nem történt a’ dolog­ban, mint csupán az, hogy a’ melly szabadságot, függetlenséget, ’s önállást ojdnak elötte a’ kormányszékek, ’s különösen a’ ma­gyar király­i úgynevezett helytartótanács törvény szerint fentar­­tani é­les volt volna, ez a törvényeknek fentartása, végrehaj­tása ’s biztosítása ministerekre, nem pedig egy collegialis ta­nácsra bízatott. Ez volt az egész változás, a’minő változásokat azok, kik a’ magyar históriát ismerik, többeket fognak feltalálni; mert hiszen maga a’ helytartótanács is nem olly régi institutio, a’ múlt, században hozatott be csak. Hanem azon magában cse­kély változás, hogy az igazgatóságok helyett igazgatók, ’s a’ tanácsnokok gyűlése helyett ministerek állíttattak, az országnak mégis egy nagy szerzemény volt, azon szerzemény t. i. melly által egyes emberek személyes felelőssége alá valának helyezve a’ törvények, ’s a’ nemzetnek azon jogai, mellyeket a’ collegiu­­mok, a’ collegialis administratiók nem őriztek meg, mert testü­let magában véve, személyes felelősséggel praxisban nem bir; hanem épen az, hogy a’ ministerialis kormányzat által a’ nem­zetnek jogai, mellyekhez tartozott, hogy a’népnek vérével’s pénzével az austriai ház’s bécsi tanácsnokai könyökkedvek sze­rint ne rendelkezhessenek, mondom, épen ezen ministeri fele­lősség, melly azon jogokat biztosítandó vala, azt ragadta ki az austriai zsarnok hatalomnak kezéből, mit mindeneknél nagyobb­ra becsült, t. i. az önkényes uralkodás lehetőségét az országon, ’s a’ hatalmat, hogy a’ magyar nép vérével ’s pénzével, nem sa­ját hazánk javára, megmentésére, hanem önkényes cséljaira ké­nye kedve szerint duponálhasson. ’S e’ szándékát valósította is 300 éven át; mert ha látjuk, hogy isten a’ jólétnek ’s boldog­ságnak minő elemeit adta e’ földnek; ha látjuk, mennyi erő, pénz, egészséges, ifjú erő van e’ népben, ’s végig nézünk az országon: „keserves fájdalommal kell elmerülni az embernek a’ m­ult előtt, milly borzasztó végzet volt az, hogy a’ boldogság annyi elemeivel, e’ jobb sorsra érdemes népnek olly szegény, olly nyo­morultnak kellett lennie, mert vérének az önkény támogatására, idegen nemzetek rabigába fűzése végett kellett omlani, ’s keserves véres verejtéké­nek az austriai udvar végetlen, ’s a­ népek sza­badságával ellenkező szükségeinek fedezésére kellett fordittatni. (Igaz!) Azt pedig nem lehetett meg­engedni, hogy nálunk fejlődjék ki az erő ’s vagyonosság, mert féltek, hogy ha majd vagyonosabbak leszünk, nem fo­gunk akarni szolgák lenni. Ez a’ 848-ki törvényeknek, nem mondom históriája, hanem belső lényege. Ezen törvényekre esküdött meg a’ király, V­ik Ferdinánd, de alig mondotta ki azt, hogy megtartom, ’s mások által megtarta­tom, már nevezett Horvátországba egy bánt a’ még ak­kor egészen meg nem alakított ministerium befolyása nélkül azon megbízással, kezdjen Horvátországban lázadást párt­ütést a’ magyar nemzet ellen; ’s csakhamar elkövetkezett a’ ráczoknak fellázadása, a’ melly annyi borzasztóságokkal volt összekötve, minőket alig ismer az újabb korban a’ história. ’S a’ király és az ő házának tagjai az egyik nyilatkozványt a’ másik után küldötték, hogy ekint ’s «kint roszalják a’ pártatást, hogy parancsolják, térjenek vissza a’ törvény ’s magyar ministerium iránti engedelmességre; ’s mig minekünk jó bolondoknak kik a’ minister­iumban valónk akkoron, e’ port szemünkbe szórták; még mi lehetetlennek hittük az árulás azon nemét, hogy midőn egy király ’s annak családja kárhoztat valamit ’s bűnnek mond, azt a­ bűnt tettekben minden hatalmával gyámolitsa, addig azon párt­­ütőknek küldöttek fegyvert, biztatták csókokkal, küldöttek pénzt, küldöttek austriai tiszteket, szóval mindent a’ magyar nemzet elleni háborúnak folytatására, miszerint a’ nemzet ereje önma­ga keblében szerteszaggatva leendvén,­­ aztán a’ maga császá­ri seregével, mint a’ gyenge bárányra lecsapó sas, egy­szerre semmivé tehesse e’ nemzetet ! ’S e’ képmutatós annyira ment, hogy önöket magukat uraim, tisztelt képviselők, azon ki­rály a’ végett hívta össze, hogy teremtsenek katonai erőt é s pénzerőt a’ kormánynak a’ végett, hogy azon lázadást ’s párt­­ütést, mellyet ő ’s királyi családja, leghatározottabban kárhoz­tatott, minél előbb legyőzzék, ’s Magyarországban a’ békét ’s a’ királyi esküvel szentesített törvények tekintélyét helyreállítsák, ’s es az alapja önök együttlétének; — de m­ig minket e’ végett együvehíttak, csak azt lesték, hogy érkezzék meg az idő, mi­dőn biztosan betörhet Jellacsics az országba, ’s nyomban a’csá­szári ó­lom nyílt paizsa alá vette őt az austriai ház, a’ pártütö kedves emberré vált, sőt annak, kit honárulónak bélyegzett egynéhány nappal elöbb, kezébe akarta letenni a’ Magyarország feletti hatalmat, ’s a’ magyar polgárok élete ’s vagyona feletti önkény­­es zsarnokoskodhatást. Mert azt gondolá, hogy ha m­i a’ rációkkal nem tudunk elkészülni Szent-Tamásnál az ott fen­­forgott árulások miatt, a’ betört Jellacsicscsal annál keveset­­­bé fogunk megmérkőzhetni; mert nekünk minden kísérte­teken keresztül kellett menni, ’s így keresz­tül mentünk saját hazánkfiai árulásának ki­­sértetein is, ’s maga azon vezér, kit a’ Drávához küldénk, úgy őrizze a’ magyar határt, már akkor csimborált az ellenség­gel, valamin most nyíltan küzd ellenünk, ha ugyan valahol meg sem lövetett. (Alávetés.) Bízott tehát az austriai hitszegés ab­­an, hogy a’ magyar hadseregek romjai, mellyek az országon nitt amott tengődtek volt, az armádia egységének eszméjét ma­­osabbra becsülendik, mint a’ haza szeretetet, és nem fognak a’ sárga fekete zászlók ellen küzdeni, mellyek alatt küzdöttek sokáig, és ha személyes bátorság ’s vitézség a’ dicső tettek so­rába tartoznak, küzdöttek dicsőségesen, de fájdalom küzdöttek gyakran a’szabadság elleni Azonban ő­ számításában megcsa­­latkozott az austriai ház. A’ Készületlen nép tömegestül állott fel, ’s 10—12 ezerével fogta el a’ fegyveres ellenséget,’­ mig Jellacsics csak nem Buda alá vonult, már a’ sukorói partokon annyi ereje volt a’ magyarnak, hogy ezen erő által az ellenség megveretve, fegyverszünetet volt kénytelen koldulni, a’ mit nagylelkűen megadánk neki, ’s a’ mit ő hitszegben megtört, ’s minden fegyverszünetnek azon feltétele ellenére, miszerint mind a’ két sereg előbbi positiójában szokott maradni, úgy nevezett Frankenbewegunggal kiszökött Bécs felé, seregeink utána men­tek; bár sebesebben nyomultak volna után­a! De Austriában, nem csak le nem fegyvereztetett Jok­acsics, sőt in­kább seregei Bécs szabadságának leigázására felhasználtatván, levetették nyíltan az álarezot, ’s maga a’ császári fővezér, csá­szári seregekkel jött Magyarországba azon pártütést nem csak

Next