Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-17 / 81. szám

ÍBSg** védeni és ott»im»zni, Mellyel m­agát &t osászári h­áz szitogatott, han­em Magyarország leigázását be ifi Vótfézü­l, ’fi fóéscifl­litófa »«regeit, minden szomszéd austriai tartományokból ’* fellázasz­­tott minden szenvedélyt, vadságot, embertelenséget, mi csak az országban feltalálható volt. ’S miután annyi erő ellenében akkor még kószált ellenek lévén, a’ fővárost magtartani nem tudtuk,­­ hatalmában elbizakodván végre annyira ment, hogy Magyar­­­­országnak nemzeti létesét e­tt ö­r­lö­tt n­e­k, ’s a’ s magyar nemzetet a’nemzetek sorából ki tölt­ött­­­­nek nyilatkoztatta ki martius 6-iki manifestu- I­mában. De mielőtt ezt tette volna, egy olly bűnt is követett­­ el, mellynél nagyobbat sehol a’népek nem ismernek, azt t. i. hogy saját ügye mellett, saját alattvalói ellen egy idegen ha­talomnak az orosznak fegyveres segitségét hasz­nálta fel a’ népnek legyilkolására; ’s midőn a’ magyar nemzetnek status életét eltörlöttnek mondatta ki, egy­szersmind hazánknak területi épségét eldarabolá. Erdélyt, melly sokáig tőlünk elszakadva volt, ha végre istennek hála a’két nemzet közös egyetértésével, ’s az akkori királynak hozzájáru­lásával vissza csatoltatott, a’ magyarnak keblétől elszakitotta, sőt Erdélyben is a’ szászföldet közvetlen az austriai birodalom­nak kiegészitő tartománya gyanánt nyilatkoztatta. A’ magyar koronától Hovátors­ágot és Slavoniát elszakította,’s Magyaror­szágban rácz vajdaságot alakítván, Magyarországtól külön testté változtatta. — Ezek szárazon a’ tények, ’s merényletek, mellyek ellenünk elkövetettek. Már most kérdem én lehető-e az, hogy valaha lekisebb pietással viseltessék a’ nép egy ollyan uralkodó ház iránt, melly a’ múltaknak sok bűnei után legközelébb elle­nünk mind ezeket követte el. Én ezt uraim lehetetlennek tartom. (Átalános felkiáltás, ügy,ven!) ’s ezen véleményben vagyok, ha valaha még ezen ház Magyarország fölött uralkodnék, nem találkozhatnék bíró az országban, ki a’ gyilkost, a’ rablót, a’ tolvajt, a’ gyujtoga­­tót büntetni merje, midin a’ trónuson ül a’rab­­ló, f­y­u­j­t­o­g­a­tó, gyilkos, és tolvaj. (Közhelyeslés.) Az austriai háznak Magyarország trónusán ülé­se nem csak a’ jobbérzésnek, de az erköltsiségnek szerte tiprása volna az ember keblében. (Igaz) ’S el kellene bomlani a’ moral minden kötelékének, melly a’ sta­tusban az országot összetartja,’s Magyarországnak rab­lók és haramiák országává kellene változni. Ennek kitenni egy országot nem szabad, ennek kitenni a’ nemzetet a’ legnagyobb bűn volna, melly nem csak határos az öngyilkolás­sal, hanem mondhatni, öngyilkolás ! És kérdem én, ha olly méltányosok és mérsékletiek valánk, hogy nem léptünk ki a’ forradalmi térre, hanem védelmeztük magunkat az igazság­talan megtámadás ellen, ’s védelmünknél közbe jön minden a’ mi egy nemzet ellen bűn lehet, magának a’ nemzetnek az élők sorábóli kitörlése merénylete is, kérdem é­n, ha ezek­nek ellenében a’ nép erejének érzetére felébredett, nem tar­­tozunk-e mi a’ magyar szabadságharczban elhunyt testvéreink szent emléke iránt azon tartozással, hogy a’ miért ők elvérzettek, annak jutalmát vé­gi** el a’ nemzet számára; kérdem én, nem tarto­­zunk-e mi nemzeti képviselők a’ nép iránt azon köte­lességgel, hogy a’ nép, melly a’ kormány ’s az országgyűlés parancsára, nem csak örömest adja fiait a’ szabadságharczban elvérzeni, nem csak örömest viseli a’ hadjáratnak minden ter­heit, hanem egyszersmind készséggel ’s örömmel teszi ezt, nem kötelességünk-e nekünk megtenni azon lépé­seket, mellyek magukban foglalják a’ biztosítást, hogy valamint az érettünk vérző vitéz hadsereg, úgy az annyi áldozatokat hozott nép el fogja venni méltó gyümölcsét áldozatainak, ’s hogy a’ harcz­nak vége nem alku leszen egyesek javának vagy dipsvágyánk számára, hanem győzelem, a’ sza­badság győzelme a’nép és nemzet számára. (Le­­irhatlan hatás.) Uraim! a’ magyar nemzetet mérsékelt és óva­tos nemzetek sorába fogja iktatni e’ napokra nézve a’ história, mert mi mindekkoráig nem mondottuk ki a’szót, melly szónak kimon­dásával, más nemzetek szabadság harczaikat kezdették, ’s aka­ratjukat nyilvánították, hogy többé rabszolgák lenni nem akar­nak. De én azt gondolom, hogy ennek ideje már elkövetkezett. A’ népnek határozottsága, seregeink győzel­mes előhaladása, és a’ hazafial 's becsületbeli kötelességnek érzete azt sugallatja velem,hogy itt van az idő, midőn ki kell mondanunk, hogy az austriai ház á­lt­a­­ a’k­ö­z­t­ün­k és közöttesen­­állott kapocsnak elszakitását, a'nemzet a’ ma­ga népfelségi akaratával szentesíti, (Közhelyes­­lés, lelkes éljenzés)’s hogy a’ magyar nemzet fellép az európai status család sorába, mint önálló füg­getlen hatalom, melly készületlenül találtatván a’ múlt hónapok harczaiban ellenében azon hatalomnak, mellyet Európa legna­gyobb hatalmasságai közé számítottak, ennyi időn keresztül, nemcsak megtudta magát­ tartani a’ legnagyobb részek közt, hanem elég erőt tudott kifejteni, hogy előtte fussanak az annyira elhíresztelt császári seregek; megmu­tatta , hogy a’ szabadságra méltó, hogy a’ szabadságra elég e­­rös. Most Magyarországnak ki kell mondani,hogy akarata is van ezen erejét utolsó csepp vérig a’ szabadságra, mellyre méltó, felhasználni. (Helyes). Egyszersmind uraim ki kell ezt mondanunk azért is, hogy az európai s­t­á­tu­s c­s­al­á­d, melly­­tő­l magunkat elszakitottaknak semmi esetben nem tekint­hetjük, tudja meg hányadán érez, miképen gondol­kozik, ’s mit akar a’ magyar! Azért ki kell mon­dani, hogy az austriai ház árulása, hitszegése ’s a’ma­gyar nemzet ellen fegyverfogása által elszakítván a’ közte, és köztünk fenálló kapcsolatot, Magyarország uralkodá­sára méltatlannak nyilvánittatik,és örökre számkivettetik, úgy más­részt meg kell mondani Európa népeinek, hogy midőn kényszerítve voltunk ön­védelmünkért fegyvert fogni, az annyi veszélyek közt vívott harcznak ezen gyümölcsét elidegenithetlen természetes jogaink­nál fogva magunknak decretáljuk, Europa népei irányá­ban a’ békét és barátságot óhajtjuk, ’s tisztel­ni fogjuk minden nemzetnek jogait, de megkí­vánjuk, hogy a’ mieinket is tiszteljék. (Helyes). Mert ném­elly hatalmasságok már ismét hozzá kezdenek nyúlni azon tacticához, mellyet régóta szoktak követni, hogy elérjék diplomatiai ármányok utján azt, a’mit fegyverrel nem tudtak elérni; congressust részint kezdettek, részint tartani szándé­koznak a’ végett, hogy az 1815-ki bécsi congressus alkalmával megállapított elvek alapján rendelkezhessenek a’ nemzetek fö­lött, mellyek igazságos önvédelmükben vérzenek az önkény el­lenében; akarnak rendelkezni a’ nemzetek fölött , mint rendelkezik a* m­ajorofi a’ nyáj fölfüt, Me k innod*. (•Jájivd darálóivá és szakítva szét úszágokat. Vagy kapcsolván­y össze elemeket, mintha a’ nemzetek semmik nem volnának, mint allodiumok, mellyek felett a’ congressus osztoz­­hatik. Nekünk uraim el kell foglalni Európában azon állást, hogy valahányszor az európai nemzetek hatal­mának képviselői nem saját ügyök, hanem Europa ügyei fölött akarnak intézkedni, rólunk nélkülünk senki ne intézked­jék, hanem szavunk legyen azon kapcsolatnak kérdésében, melly köztünk és a’ civilisalt Europa többi népei között feláll, ’s mellyet a’ jognak, méltányosságnak és barátságos békének alap­ján a’ civilisatio előmozdításával öszvekötve fentartani lenfonó­ban óhajtunk (Helyes). Tehát mind a’ jog, mind a’ j­azafiui kötelesség, mind a’ körülmények állása, mind a’hadsereg iránti méltányosság, a’ melly hadsereg megkívánhatja már, hogy a’ nemzet egyszer mond­ja meg, hogy m­ig a’ hadsereg vérzik, biztos is lehet abban , hogy senki e felette alkudni nem fog olly feltételek mellett, melly feltételek végett nem volt volna méltó vérét ontani; és a’ kötelesség a nép iránt, miszerint a’ nép tudja, hogy elveendi áldozatainak gyümölcseit, melly a’ jóllét, szabadság és boldog­ság; én mind ezen indokoknál fogva itt az isten tem­plomában felhívom önöket uraim,nemzeti képviselők, hogy szá­mot vetve isten, lelkiisméretök, ’s haza iránti kötelességükkel, vegyék bölcs tanácskozás és elhatározás alá indítványomat, mellyet a’ következőkben van szerencsém előterjeszteni: „Mondassák ki a’ nemzet nevében határozatilag : 1- ször. Magyarország a’ vele törvényesen egyesült Er­délyisel és hozzá tartozó minden országokkal, részekkel és tar­tományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai statusnak nyilvánitlatik, és ezen egész status területi egység feloszthatatlannak ’s épsége sérthetetlennek kijelentetik. 2- szer. A’ Habsburg-lotharingiai ház a’ magyar nemzet elleni árulása, hitszeg égé és fegyvert fogása által, nem külön­ben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek és Horvátországnak Magyarországtóli elszakitását, és az ország önálló status életének eltörlését fegy­veres erőszakkal megkísérteni, ’s e’ végett idegen hatalom fegy­veres erejét is a’ nemzet legyilkolására használni nem iszonyo­dott saját kezeivel szaggatván szét, úgy a’ pragmatics sanctiót, mint átalában azon kapcsolatot, melly két oldalú kötések alapján közötte ’s Magyarország és tartományai között fenállott; ezen hitszegi habs. loth. ház Magyarország, a’ vele egyesült Erdély, és hozzá tartozó minden országok, részek és tartományok fe­letti uralkodásból ezennel a’ nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, és az ország területéről, ’s minden polgári­ jogok élvezetéből számkiveh­etik. A’ minthogy ezennel trónvesztett­­nek, kirekesztettnek és számizöttnek a’ nemzet nevében nyil­­vánittatik. (Szónok, kezeit ég felé emelve mondja:) Úgy légyen Ámen! (Az egész templom magasztos lelkesedéssel Áment visz­­hangozott.) 3- szor. Midőn a’ magyar nemzet elidegenithetlen termé­szetes jogánál fogva az európai status családba önálló ’s füg­getlen szabad statusként belép , egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy minden más statusok irányában, ha saját jogai nem sértet­nek, békét és barátságot tartani, ’s különösen azon népekkel, mellyek ezelőtt velünk egy fejedelem alatt állottak, valamint a’ szomszéd török birodalmi és olasz tartományokkal jó szomszéd­ságot alapítani ’s folytatni, ’s a’ kölcsönös érdekek alapján ba­rátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata. Mielőtt a’még hátralévő indítványt megtenné«, méltóz­­tassanak megengedni, hogy az itt felolvasott inditványok nyo­mán a’ megteendőnek némi indokolására egy pár szót mondjak. Ha ezen indítványokat a’ nemzet képviselői elfogadan­dják, és, a’ mit óhajtók, a’ kezökbe tett nemzeti hatalommal szemte­­sitendik, úgy, az uj kormányrendszernek kérdése az, a’ mii ez után következik. Kormányrendszereket kidolgozni minden részleteiben nem egy pereznek, nem egy napn­ak feladata, és a’ nemzetnek kö­telessége , midőn egy nemzet jövendő kormányzat formái f­elett határoz, magát kellőleg tájékozni nemcsak bent, hanem tájékoz­ni egyszersmind az európai nemzetek és conjuncturák irányában, miszerint mindenek felett ollyat tegyen, a’ mi szabadságát és függetlenségét az országnak megóvja és biztosítja;­­s egyszer­­­­mind ezzel kapcsolatban tegyen ollyat, tegyen annyi jót, a’ men­­­nyi jót csak tenni a’ körülmények gondos r­eglomolása enged. Én a’ mondó vagyok, hogy e’ nemzetnek jövendő kormány formáit is senki más, mint csak a’ nemzet képviselői határozhatják meg. A’ melly perezben Magyarországon akadna ember, a’ ki urává akarna lenni e’ nemzetnek, a’ ki bármelly hatalmat mástól, mint e’ nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon ember­re uraim vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy a'­­nemzet felett más határozhasson valaki, amint e n­emzet maga; (t köztetszés) hanem addig, mig a’ nemzet kép­eseiéi a’ körülmények megfontolásával a’ jövendő kormányzati rendszert minden részleteiben kidolgozandják, az országban kormánynak lenni kell, és mennél nagyobbak és nehezeb­bek a’ körülmények, annál inkább szükséges, hogy ezen kor­mány tagjai személyes felelősség mellett sáfár­kodjanak a’ nemzetnek reájuk bízandó ügyé­vel. Ed­dig a’ körülmények úgy hozták magokkal, hogy a’ honvédelmi bizottmány, mellynek én is uraim önök parancsából tagja és el­nöke vagyok, testületileg kormányozta ez országot; hogy, mi­ként teljesítettük kötelességünket, itélend felettünk a’ história, valamint ítélni joguk van önöknek uraim. Hanem, mi a’ nemzet által alakítandó ’s a’ személyes felelősség básisira alapítandó uj kormány­tagok kezébe azon tiszta meggyőződéssel teendjük le azon sáfárkottást, melly eddig reánk bízva volt, hogy nehéz kö­rülmények között tettünk legalább annyit, hogy a’ nemzet nem­csak nem veszett el, hanem hogy joggal, óvatossággal, méltá­nyossággal elérhettük azon napot,­­amilyre nekem nem mint kor­mány­tagnak, vagy elnöknek, hanem mint e’ nemzet egyik szol­gájának ’s képviselőnek lélekism­eretemmel számot vetve kimon­danom lehet, hogy én elérkezettnek látom azon időt arra, hogy önöket felhívjam: kimondani Magyarország státus életének ön­­j­állóságát, függetlenségét ’s az austriai hitszegő háznak elker­­ül­getését.­­S hogy a’ körülményeket ennyire legalább vezetni tu­d-­j­­a a’ honvédelmi bizottmány, ez, én nekem is, valamint tisat­­­­társaimnak, ha majd, a’ mit isten adjon reám nézve, mihamarább visszatérendek a’ szerény és szegény Magánéletnek csendébe­,­­ hogy érezzem mint egyszerű polgár a’ törvények tilalmát és­­ azon szabadság jótékonyságát, mellynek m­egoltalmazásában m­a-i­gam­ is egyik csekély eszköz voltam a’ nemzet kezében, azon meggyőződést nyújtja nyugalmunk párnájául, hogy nem ron­tottuk el a’ nemzet ügyét, hanem segítettünk azon annyit, ere­jét nevelte, mennyire tehetségünk ’s a’ körülmények engedték.­­ (Közmegelégedés, éljenzés) Hanem, itt az idő, a’ midőn a’ col­­✓ segítsttsi közfikd­hyzati rendszer többé a* jelenkor naps., fii igényeinek illeg­yén­s fe­l,ez j — itt az idő , a’ midőn nem olly kormány kell, a’ melly csak a’ háznak választmánya, hanem olly kormány, a’ melly egy kormánynak minden kollekt­i­ve­ fellévén ruházva, nagyobb körben­ nagyobb hatalomul­­ in­­tézhesse a’ nemzet kormányzati ügyeit, de egyszersmind sze­mélyes felelősséggel is álljon az országgyűlés és az országgyű­lés által a’ nemzet irányában, ’s ne fedezhesse magát azon pa­lásttal, hogy ő egy választmány. Hogy ha másként tetszik hű, országgyűlésnek,másként határozhat,'s azt mondhatja hogy a’col­­legialis kormányzatot akarja: — én nem! Midőn a’ nép vised a’ terhet, vérzik ott a’ hol kell, és midőn a’ nép állja az áldozato­kat, akkor kell, hogy a’ kormány fér fiai is fejeikkel játszanak; ha megtudnak feledkezni azon kötelességről, a’ melly köteles­ség az ő hű kezükre bizalik; é s azért mert illy felelősségre szükség van, azt indítványozom uraim, hogy addig is m­ig a’ nemzet a’ fenebbi indítványok alapján az ország kormányzati rendszerének minden részleteit meg állapítaná, m­ét áztassanak ideiglenesen egy a’ személyes felelősségre fektetett kormány­ról gondoskodni aként, hogy annak tagjai bírjanak a’ kellő ha­tósággal és hatalommal a’ nemzet javát eszközölni, de egyszer­smind legyenek felelősek fejekkel minden cselekvéseikért a’ nemzetnek, és a’ melly kormány ne legyen úgy alakítva, hogy akár folio akár duodez kiadásban valamelly­­ine curista legyen közötte, de cselekedjék ,mindenki saját felelőssége mellett az elsőtől az utolsóig. (Közhelyeslés). És ezért indítványom kö­vetkező : 4. Az ország jövendő kormányzati rendszerét minden részleteiben a’ nemzet­gyűlés fogja megállapítani, addig pedig, mig ez a’ fentebbi alap elvek nyomán megállapittatnék, az or­szágot egyetemes kiterjedésében egy kormányzó elnök fogja a’ maga mellé veendő ministerekkel úgy saját magának mint az ál­tala kinevezendő ministereknek személyes felelőssége és szám­adási kötelezettsége mellett kormányozni.­ Méltóttassanak ezen indítványokat aként venni, hogy én itt elveket akartam csak kimondani, nem pedig az egész nyilat­­kosványt, mellyet a’ netán ma hozandó határozatok nyomán kell formulálm, ’s ezért még szükségesnek látnám, hogy: 5. Ezen határozatokban foglalt elveknek nyilatkozványba foglalása ’s fogalmazása három tagbóli választmányra bízás ék. Tisztelt képviselők! Előterjesztettem indítványaimat. E’ nap Magyarország történetében talán mind ekkoráig élt napok között a' legnevezetesebb teend , hogy ha én nem hibáztam felfogásában a’ körülményeknek, és ha nem hibáztam azon azámitásban, hogy mások is akint éreznek a’ haza irányában, a’ mint én érezni kötelességemnek ismerem. Én nem ajánlom önök pártfogásába uraim ezen indítványokat, sőt arra szólítom fel önöket, hogy félre tévén minden tekintetet a’ világon, pusztán isten és önlelkiismeretöktöl ’s a’ haza iránti kötelességüktől kérve számot, vegyék bírálat­os ítélet alá ezen indítványokat, és ha ú­gy­­ át­a­u­dj­á­k, ho­gy e­z­en in­dí­tvá­n­y­ok j­ó­k, te­­g­y­é­k l­e önök ma uraim Magyarország jövendő sz­a­ba­ds­á­g­ána­k, j­ó­l­é­t­én­e­k, boldogságának alap­ját ! (Átalános lelkesedés, éljenzés !) Elnök: Kíván-e valaki az előterjesztett indítványokhoz hozzá szólani? (Elfogadjuk egészen ) Pontonként kívánják fel­vétetni? (Igen.) Méltóztassan­ak tehát minden pontokra meg­­egyezéseket felállással kijelenteni. Irányi Dániel jegyző olvassa az indítvány 1. pontját: (Felolvasása után a’ képviselők ünnepélyes feladassal a megegyezésöket kinyilatkoztatják ) E­­­n­ö­k: A’ ház elfogadja az 1-ső indítványt, ’s a’ non - e­t nevében ezennel kimondom, hogy Magyaror­szág a’ hozzá tartozó minden ország aknai, ré­szekkel és tartományokkal egyetemben szabad önálló ’s független európai statusnak kinyilat­ko­ztat­i­k, ’s t­e­r­ü­l­eti egysége f­e­l­os­z­t­h­a­t­la­n, ép­sége sérthetetlennek kije­l­entetik. (Lelkes eljene­tés, öröm.) Olvastatik a’ 2-ik pont, melly hasonló lelkesedéssel ’s ha­­zafiui erélyes elszántsággal elfogadtatott. Elnök: Tehát a’ház közös akarattal elfogadta azt, hogy a’ H­ab­sb­ur­g-L­o­t­h­a­r­i­n­gi­ai ház trón­­vesztettnek tekintessék, és örökre a­ n­émet ne­vében száműzessék! (Uj helyeslés, ’s örö­­k­ fejezés.)­­ Olvastattak a’ 3-ik és 4-ik pontok, mellyek hass­­tó átk­­os többséggel, és helyesléssel elfogadtattak. A’ 4-ik pont­nál egyhangúlag felkiáltá a’ ház: Éljen Kossuth L. kormányzó­­ elnök ! _ L.­­ L. 11— «»»«t­i­n­k. A’ 3-ik é* 4-ik pontok hasonlólag a’ t. ház ál­tal elfogadtattak. Szász Károly. Kétség kívül mint önök, úgy én is azt kívánom, hogy azon kormány mind azon tu­jdon­oknál bírjon, mellyekkel egy erélyes kormánynak bírnia kell min­dig, mind azáltal, a’ mostani körülmények között egy kivételnek kell len­ni, t. i. az országgyűlés eloszlatását, nem akarom a­zon kor­mányra bízni (zaj) hanem azon jogot a’ jelen körülmények kö­zött az országgyűlési testületnek kívánom feltartani, és kívánom, hogy ezen kivét­­­tétessék be, határozatba. Bernáth József: Az e­lőttem szóló nézetében egyátalában nem osztozkodom. Akárki lesz a' kormány és nőt, kit a’ htz bi­zalma megtisztel, első bizonysága volna az irániéi bizalmlan­­ságnak, ha a’ felhozott indítványt elfogadnék. Azt hiszem, hogy a’ hallott igék által, ha azok testté válnak , biztosítva van a’, nemzetgyűlés arról, hogy nem fog eloszlat­ni, ha az eloszlatás a’ nemzet kárára lenne; de ha a’ jöven­­őség netalán azt kíván­ná, hogy eloszoljunk ugyan miért azam­ánt node veile tovább is együtt m­ara­dni, a­kár bírjuk, akár nem a’ nemzet bizodalmát, azért én a’ felhozott indítványt egyátalább mellőzendőnek tar­tom, mellőzen­dőnek annyival inkább, mert tisztelt kormányel­­nökünknek nyilvánításából megértettem, h­ogy az elvet ti­* táva hozatalára egy háromtagú választmány fog kiküldetni; várjuk be tehát ennek eredményét, akkor aztán hozzászó hitünk a’ do­loghoz alaposabban. Ed­zök: Figyelmeztetem a’ házat arra, hogy akkor, mi­dőn a’ kormány meg lesz alakítva, ezen országgyűlésnek min­dig hatalmában leend azt meghatározni, hogy azon kormány, hogy járjon el, melly felelős, mert a’ felelősség eszméjében já­j­­uik a’ kormány jövendője, ha a’ kormányforma megállapittatda, azt a’ jövő ülésen akármikor elővehetjük, és felette érdemlege­sen mindig lehet határozni. (Helyes!) Madarász Lás­z­l­ó: Nem tudom miként támadhat ag­godalom bár­melly képviselőben is, akkor, midőn épen a’kor­mány megalapításának főeszméje mondjt­k ki. A’ Kormányra nézve elég kimondani azt, hogy bírjon mint azon tulajdonok­kal, mellyekkel kell Magyarország, mint független európai stá­­tuskormányának bírni; én ennél többet nem kívánnék, nem azért, mert azon tulajdonokat megszabják neki azon kormányzati ha­tárok, mellyeket a’ nemzet képviselői szabnak mindig elébe, ea 197

Next