Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-17 / 81. szám
/ Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. "SamassadUs fca a’ nemzet képviselői, a amelly törvényt, vagy határozatot akarnak hozni, az mindig a’ nemzet képviselőinek hatalmában áll. Hanem engedjenek meg önök,, hogy ünnepélyes óvást teszek, hogy itt a’ törvényhozás eltérve azon főeszmétöl, mellyben kormányzatot állít fel ideiglenesen, egyszersmind magát a’ végrehajtó hatalomnak körébe kívánja áthelyheztetni. (Zaj) Méltóztassanak meggondolni, minden országban szükséges, 1-er a’ törvényhozó, 2-er a’ birói hatóság, 3-or a’ végrehajtó hatalomnak szigorú és szoros elkülönzése. És ha önök e’ kérdést vagy mind a’ három hatalmat Magyarország törvényhozására akarják bízni, akkor azon eszmék zavarába jönek, mellyből kibontakozni nem lehet. Az nem lehet tanácskozás tárgya, mint a’ kormány elnöke is tegnap mondá, ugyan azon szavakkal élt, mint itt a’ szerkezetben vannak, és akkor elfogadta azt a’ ház egyhangúlag, mikint a’ kormány bírjon mind azon kellékekkel,, mellyekkel bírnia kell minden kormánynak, és megmondá, hogy ne bírjon olly kellékekkel, mellyekkel nem szabad bírnia; már szeretném tudni, ha egyet kivesznek önök, nem kellene e’ százat oda tenni, hogy a’ nemzet jövendője kivételekkel koczkáztassék, mert minden kivétel megtörése a’ törvénynek. Kötelességem kimondani nézeteimet, midőn Magyarország ideiglenes megmentéséről van szó, (zaj) midőn Magyarország kormányzati formájáról legkisebb szó sem lehet, épen e’ kérdésben gördítsünk elő olly nehézséget, mellynél fogva nem bízunk abban, hogy azon kormány felelős lesz mindenkor a’ nemzetnek. (Felkiáltások : napirend!) Ez sokkal komolyabb, mintsem napirendre utasítással elálljak képviselői jogomtól. (Felkiáltások: el áll, el áll!) Engedjenek meg, nem állottam el. A’ kérdés sokkal fontosabb, ha egyszer e’ kérdés a’ parlamentaris discussio terén elövétetik, nem lehet a’ nélkül napirendre menni, hogy az egész kérdést napirendre áttegyük, ha úgy nyilatkoznak önök, hogy az egész tárgyat utasítsák napirendre, akkor elállok szavamtól. Szunyogh Rudolf: Megvallom uraim, én azért tartom feleslegesnek ezen indítványt, mert én itt egy főbb hatalmat nem ismerek, mint a’ nemzet törvényhozását, ’s azon kormányt, mellyet a’ nemzet törvényhozó testülete most kinevez, és annak elnöke által kinevezendő ministereket kifolyásának tekintem ezen háznak. Én azt hiszem, hogy ezen házat, melly most a’ souverain hatalmat viszi az országban, semmi más mint ön maga oszlathatja csak fel, mert ez a’ legfőbb hatalom, és a’ nemzet képviselőit csak a’ legfőbb hatalom képes eloszlatni. És én figyelmeztetem a’ házat egy itt Debreczenben tartott ülésre, mellyben a’ honvédelmi bizottmány elnökének felhívására tettek önök azon szent fogadást, hogy még Magyarország tökéletesen megmentve nincs, addig a’ ház együtt fog maradni, — ennélfogva feleslegesnek és szükségtelennek tartom azon indítványt, mert azt hiszem, hogy ezen törvényhozás melly hittel fogadta, hogy még az ország — nem ideiglenesem mint Madarász László mondá, hanem — álalánosan megmentve nincs, együtt marad. Elnök: A’ ház elfogadta azt, hogy a’ collegialis rendszertől elállva szükségesnek látta a’ felelősség eszméjére állapítani a’ kormányt. Olvastatott az 5-ik pont. Elnök: Minthogy Itt elvek vannak megállapítva, azokat szükséges formulázni,mellynek megtételére ajánlom Kossuth L. Szacsvay Imre és Gorove István urakat (Közhelyeslés.) * Madarász László: A’ kormány eddigi elnöke Kossuth Lajosnak nyilatkozata szerint szükséges, hogy a’ hazában egy erős kormány legyen, önök elfogadták azt, miként a’ kormányzati forma Magyarországra nézve megváltozzék, azon perezben mellyben kimondatik hogy a’ honvédelmi bizottmány, melly eddig vezette a’dolgokat megszűnt, szükséges arról gondoskodni, hogy egy más kormányzás állíttassák fel Magyarország ügyeinek vitelére. Én megteszem ekkép formulázva indítványomat (Zaj: az egész ház Kossuthot élteti!) Addig is mig a’ nemzetgyűlés a’ kormányzási forma felett intézkednék, Kossuth Lajos képviselő, a’ nemzet képviselőinek összes akaratával a’ magyar álladalom kormányzó elnökévé elválasztatik, ’s a’ kormány alakítására utasittatik. Elnök: A’ t. ház elfogadta azon indítványt, hogy Kossuth Lajos kormányzó elnöke leend az álladalomnak. (Éljenzés.) Kossuth Lajos: Azt gondolom, olly időket élünk, midőn valamint a’ tulbizakodásoknak, úgy a’ szerénységeknek sem lehet helye, hanem minden embernek kötelessége mind addig, mig a’ veszély tart, és a’ nemzet tökéletesen megmentve nincs, megállani férfiasan, becsületesen azon helyet, hova őt a’ nemzet akarata állítja, nem válogatni a’ térben, nem válogatni a’ munkában, hanem egyedül követni hazafiai kötelessége, és a’ nemzet iránti engedelmesség ösztönét. Én uraim le éltem életemnek javát, és ha vissza tekintek az életre, hosszas éveken keresztül nem volt egy napom, mellyben azt mondhatám: nyugodt valók. Nékem csak akaratom nagy, tehetségeim csekélyek, ’s ha valamit életemben eszközöltem, vegyék azt, kik utánam következendenek például arra, hogy az erős akarat, még a’ gyenge tehetséget is hasznossá teheti a’ nemzetnek! Hanem megvallom, és legyenek feljegyezve e’ szavak az isten ítélő könyvének lapjain, hogy én hazám boldogságának meleg óhajtásán kívül semmi más vágyat nem ismerek, mint azt, hogy legyen nékem szabad nyugodnom, hanem addig, mig a’ veszély tart, akár hova fog velem parancsolni a’ nemzet, és a’ veszélynek akármelly állását bizondja rám, én engedelmesen fogom elfogadni, ’s tenni fogok mit lehet. (Lelkes éljenzés.) De előre kikötöm azon feltételt, hogyha eddigi életemben, és azt az isten talán megengedendi érnünk, kevés időnek mondhassam, mi még a’ nemzet tökéletes megmentéséből hátra van — valamit hazámnak javára eszközölni szerencsés voltam, vagy lehetek, a’ mint a’ veszély percze elmúlik, szabad legyen nekem egy jutalmat kérnem, melly jutalom az, hogy engem bocsásson haza a’ nemzet, bocsásson vissza pihenni a’ magános polgárok körébe, élvezni hátra lévő napjaimban azon szabadságot, mellyet mindnyájunk közös kincse gyanánt kivívni, mint mindnyájan feladásunknak, úgy én önök bizodalmánál fogva legszentebb kötelességemnek ismerem. És azért uraim, addig mig önök vagy mást választanak, mit bár mikor tenni méltóztassanak, mihelyt csekély személyemet, vagy feleslegesnek, vagy pedig a’ körülmények kivonatához nem eléggé tehetségesnek és erősnek látandják, addig, mig elérkezik az idő, hogy a’ 3-dik vagy 4-dik pontbeli határozat értelmében a’ kormányrendszert állandóan minden részleteiben megállapítandják, vagy végre addig, még azon megállapodás mellett is nyílt homlokkal nem mondhatom el azt, hogy a nemzet már tökéletesen biztosítva van, addig én uraim, ha önök úgy parancsolják, leszek kormányzó elnökzajos éljenzés. De az örökké való istenre, önbecsületemre esküszöm azon perczen túl egy pillantatig sem, nem semmi egyéb, mint szerény és szegény magán polgár (kitörő éljenzések.) Ezzel az ülés eloszlott. V .»»fa.« I 56-dik fi és a* fa 1 sSháztan-A^r. 44-kén d. u. ? őr. ^*"Uh~ők: KTPerényi Zs. Elnök: A’ minapi ülés jegyzőkönyve fog mindenek előtt felolvastatni. Majthényi József jegyző felolvassa a’ jegyzőkönyvet, melly észrevétel nélkül hitelesíttetett. Elnök: Tisztelt felsőház ! Jelen voltak a’ tisztelt háznak érdemes tagjai, minthogy meghitítswlt rjfor-f képviselői háznak tanácskozmányában, úgy szinte a’ mai ülésben is jelen lévén tanúi voltak azon eseménynek, melly tegnap vitatás alá vétetvén a’ képviselőháznak mai ülésében határozattá emeltetett. Részemről mellözhetlen kötelességemnek tartottam azon iparkodni, hogy a’ képviselőházban mai nap előfordult tárgyalás miné előbb tudomására jusson a’ 1. felsőháznak, ’s minthogy a’ felső ház még jelenleg törvényeink szerint constituált része az országgyűlésnek, a’ fölött minél előbb tanácskozhassál. Ugyanazért a’ képviselőhöz elnökével értekezvén, ’s megemlékezvén a’ t. felsőháznak azon akaratáról ’s határozatáról, melly már ezelőtt a’ képviselőházzal közöltetett, hogy ha t. i. rendkívüli esetek fordulnak elő, azok a’ felsőháznak is mindig jóeleve tudtára adassanak, hogy ülést tarthatván, rögtön intézkedhessék azok fölött, minthogy a’ felsőház úgy volt meggyőződve, hogy rendkívüli esetekben, a’ nem lényeges formákat néha elhagyni szükség, — mondom értekezvén a’ képviselőhöz elnökével, ámbár a’ mai határozat még hitelesitve nem volt, de a’ mint tanúi voltunk, miszerint Kossuth Lajos indítványa egyhangúlag ’s nagy lelkesedéssel fogadtatott el, az rövid úton általam a’ 1. felsőháznak általtétetett. Ezt annyival inkább szükségesnek láttam, a’ mai estvéli órákban tartandó ülésünkben felvétetni, mert a’ kik közölünk a’ képviselőház ülésében jelen voltak, méltóztatnak emlékezni arra, hogy a’ határozat következtében az indítvány formulázására a’ képviselőházból 3 tag küldetett ki. Hogy tehát a’ kiküldött választmányban ’s az indítvány formulázásában ’s a’ határozatnak elkészítésében a’ 1. felsőház is részt vehessen, jónak véltem azt itten előterjeszteni, hogy választott tagjai által a’ felsőház is befolyást gyakoroljon e’ részben. Van szerencsém tehát a’ képviselőházban mai napon felolvasott indítványt ezennel bemutatni. Előre kell bocsátanom, minthogy az indítvány csak az eszméket foglalja magában, röviden azon eseményeket, vagy inkább csak megemlíteni, mellyek azon határozatnak előzményei voltak ’s mellyek szükségképen a’képviselőháznak egyhangúlag ’s egy szívvel tett nyilatkozatát magok után vonták. Röviden említem meg hazánknak eseményeit. Mióta olly zavaros körülményekbe hozattunk, hogy a’ nemzet a’ maga védelmére fegyvert fogni kényszerittetett, miszerint nemzeti életét védje, azon tettek által, mellyek mindnyájunknak tudomására hazánkban előfordultak, ’s mellyek hazánknak romlására, épen a’ dynastia részéről követtettek el, párosulva különböző eseményekkel, kellett szükségképen a’ legutóbbi nagyszerű eseménynek is kifejlődni. Ezt csak röviden említettem meg, mert az események mindnyájunknak tudomására vannak. Méltóztassék jegyző úr az indítványokat felolvasni. Majthényi József felolvassa Kossuth Lajosnak a’ képviselőház mai ülésében tett ’s egyhangúlag elfogadott inditványait az ország függetlenségének kimondása,a’Habsburg-lotharingiai háznak tróntóli megfosztása és az ország kormányána újbóli alakitatása iránt. Elnök: Méltóztassanak hozzá szólani. Újházi László sárosi főispán: Tisztelt felsöház! Bátori vagyok felszólitni a’ t. házat, kövessük mi is a’ nemzetgyűlés képviselőinek hazafiúi példáját, ’s fogadjuk el az indítványokat addig is, mig ezen nagyszerű határozat formuláztatnék, mindent további vitatkozás nélkül felkiáltás által, ’s mutassuk meg ig ’ nemzet előtt az egyetértésnek és elszántságnak igaz példáját. Felkelés és felkiáltás által elfogadtatik. Éljenzés és tapsolás.) Hunkár Antal főispán : Egy szívvel, egy lélekkel em merek többet hozzá szólni. (Éljenzés.) Elnök: Sokszor volt szerencsém részesülni az országgyűlési tanácskozásokban, de ennél fontosabb tárgy még soha elő nem fordult ’s nagyobb örömemre nem szolgált semmi, midőn a’ hazai ügyekben részt vettem, mint ezen egyhangú nyilatkozata a’ felsőháznak, midőn a’ képviselőháznak határozatát teljes hazafiúi érzettel egyhangúlag elfogadta. — Egy van még, a’ mit ennek folytán megemlíteni kívánok, az t. i. hogy miután a’ dolog illy rövid úton hitelesítés előtt közöltetett velem, nem tartom szükségesnek ezt határozatilag kijelenteni, mert a’ nélkül is ennek következménye az fog lenni, hogy vegyes ülésben fog felvétetni a’ formulázott indítvány; hanem értesíteni kívánom a’ t. házat arról, hogy a’ képviselőház részéről a’ választmány, melly Kossuth Lajos, Szacsvay és Gorove tagokból áll, még ma össze fog ülni; ha tehát méltóztatnak jóvá hagyni a’ t. ház részéről két tagot lehetne kiküldeni, ’s én ajánlanám Hordát Mihály püspök és Hunkár főispán urakat. (Helyes.) — Arra kérem a’ t. urakat, méltóztassanak tüstént Kossuth Lajos úrhoz elmenni, kinél a’ választmány tüstént megkezdi munkálkodását. — Jáég egyet említek meg, de nem határozatképen kívánom kijelentetni, hanem csak a’ két érdemes tagnak figyelmeztetésül, hogy a’ formulázott indítványban Dalmatiáról nincsen említés, ámbár megengedem, hogy az átalános kifejezésben benne foglaltathatik, de ha Erdély külön meg van említve, Dalmatiát is különösen meg kellene említni. (Ott van az indítványban minden részek és tartományokkal együtt.) Josipovich Antal zágrábi főispán : Ha Dalmatia Magyarország részeihez tartozik, nem találom okát, miért kelljen megemlíteni, mert úgy minden magyar megyéről külön említést kellene tenni Elnek: Úgy hiszem Erdélyt meg kellett említeni, mert eddig külön álló volt ’s nem tartozott inter partes adnexas. Hunkár Antal: Fiumé is önálló terület volt, ’s talán ez sem értetik inter partes adnexas. Horváth Mihály püspök : Fiumének megemlítését annál szükségesebbnek látom, mert a’ horvátok jogot tartanak rá, holott Mária Theresia adományozásánál fogva, az egyenesen Magyarországot illeti. Josipovich Antal: Horvátország soha sem tartott jogot Fiuméhoz, csak az utósó országgyűlésen, és akkor is nem anynyira Fiuméról, mint Buccariról beszélt. Elnök: Csak azért hoztam ezt fel, hogy ha szükségesnek látják, ki ne maradjon a’ formulázásból. Ujházy: Méltóztassanak megbocsátani, hogy visszatérek a’ küldöttség tárgyára. Igen érdemes két tagot méltóztattak oda rendelni, de én még bátor lennék ajánlani, hogy t. elnökünk is legyen szives a’ választmányban részt venni. Elnök : Köszönettel fogadom a’ szives megemlékezést, hanem azt gondolom, hogyha a’ képviselőház csak 3 tagot küldött ki, tőlünk elég lesz kettő. (Helyes.) Egyébiránt a’ képviselőház elnökével értekezvén, tudtomra adá, hogy a’ mint elkészül a formulázott indítvány, először tanácskozmányt fog tartani, és pedig ha vegyes tanácskozmány leend, azt tudtomra adandja. Meglehet, hogy a’ tanácskozmány holnap délután 5—6 órakor fog tartatni, nyílt ülés pedig későbben, de valljon hónap-e, azt előre meghatározni nem lehet. Ezt a’ t. ház tagjainak tudtára adni kívánván, hogy az átalaja küldendő bejelentésekre ügyelni méltóztassanak, ’s rendelést tenni, hogy hamar tudomásukra jusson; annyit mondhatok, hogy a’ tanácskozmány és nyílt ülés között nem sok időköz fog engedtetni. Egyébiránt megkérem a’ kiküldött két t. tagot, miszerint engem az iránt, mikor lesz kész a’ munka, értesitni méltóztassanak. Van még egy, a’ mi hivatalosan ugyan nem közöltetett velem, de hitelesen jelenthetem, hogy mikor a’ képviselőházban a’ határozat meghozatott, akkor kormányzó elnökül egyhangúlag Kossuth Lajos neveztetett ki. Méltoztatik a’ felsőtábla is hozzá járulni. (Felállás és éljenzés által a’ felsőház megegyezését nyilvánította.) Egyéb tárgy nem lévén, az ülés eloszlik. BELFÖLD, Debreczen, april 16. Mit a’ magyar háromszázados szenvedése alatt epedve várt; miért annyi becsületes vér ontatott, mi sziveink imádságának örökös utógondolata volt: megadta isten érnünk az időt, hogy ama kigyófajt, az osztrák dynastiát Európa szeme láttára lerázhattuk nyakunkról. Ápril 14- én kimondotta a’ magyar nemzet, hogy nem tűri többé a’ jármot, mellyet régidök mostoha körülményei reá kényszeritették; hogy nem tör királyi székében egy olly családot, melly a’ népek közt szentségtörő kezeivel önként szaggatja szét a’ bizalom és szeretet lánczait ’s nemzeteket áldoz föl gyalázatos önérdekének , hogy a’ vérben fürdő romok felett zsarnok hatalmát fölépítse. April 14-én kezdődik a’ magyar nemzet új élete. Ez lesz azon nap, mellynek emléke nemes tettekre gyujtandja a’ hálás maradékot, 's jövetelét minden évben egy szabad nemzet örömidvezlése hirdetendi. Debreczen lesz azon hely, hová mint a’ napimádó keletfelé, buzgó érzelemmel tekint a’ független magyar ’s áldani fogja azokat még poraikban is, kik a’ haza boldogságának talpkövét annyi részek közt, annyi küzdelemmel, annyi önfeláldozással letették. E’ nagyszerű lépés emlékét tegnap ünnepiette Debreczen városa. Vasárnap lévén, különben is ünnepünk volt, isten imádásnak ünnepe. Vetélkedve sietett mindenki Magyarország függetlenségének kinyilatkoztatáséri örömét, hazafiai lelkesedését kimutatni. Estvéli nyolcz óra tájban már kivilágittattak a’ városnak minden utczái. A’ csoportonként fel ’s alá járó nép élénk vidorsággal hullámzott a’ piatzon ’s várta a’ történendőket. Kilencz órakor megindult a’ városi polgárság több száz fáklyával zenekiséretében Kossuth szállása felé. A’ néptömeg egy tengerré lett, melly a’ szabadságtért nagy hoszszaságban ellepte. Mindenkinek szeme a’ kormányelnök labának ablaka felé volt fordítva. Az üdvözlősereg, vagyis Debreczen 50 ezernyi népességének érzelmét Könyves Tóth Mihály, derék egyházi szónokunk tolmácsolta. Elmondá beszédében, hogy a’ kormányelnök és a’ haza egy testté lettek, hogy e’ nemzetnek bizodalma, reménye, hite, egy férfiúban összpontosul ’s ez a’ férfi Kossuth Lajos, és kívánt kitartást, boldog sikert ’s menynyei áldást Magyarország kormányelnökének. A’százszorosan dörgő éljenzés után, melly a’ levegőt rázkodtatta, csendesség jön, mint a’ halottak csendessége. Egy szó zendült meg Kossuth ablakából; maga Kossuth beszélt a’ néphez. ..Ne ruházza a’ nép — igy szóla többek közt — senkire e’ világon azon érdemet, melly egyedül a’ nép érdeme. Én megragadtam gyenge karjaival a’ fáklyát, hogy világosságot terjesztenék a’ szolgaság ésetében. Én csak a’ fáklyatartó voltam ; de nem maga a’ világosság. Valamint a’ madár, melly a’ felkapott szemet elejti a’ sivatag pusztaságban, nem tulajdoníthatja magának az érdemet, ha az elejtett magból viruló mezöség lesz, mert az nem a’ madár érdeme, hanem a’ földdé melly a’ magot megtermelte, úgy én sem rovom fel érdemül magamnak, ha a’ mag, mellyet mint vándormadár a’ pusztaságban elejték, a’ ti kebletekben fogékony földre talált ’stb.“ Fölhívta a’ népet bizalomra, kitörésre, áldozatra, ha ezt hazánk körülményei ’s a’ kezdemény sikerének biztosítása úgy kívánják. Fölszólította a’népet, hogy ha majd dicsőséges eredmény koszorúzza Magyarország nehéz küzdelmeit, ne feletkezzék el a’ város megörökíteni emlékét azon napnak, mellyen a’ nemzet függetlensége e’ helyről kinyilatkoztatott ’s honnan a’ haza megmentésének nagy munkája vezettetett!... De hagyjunk fele’töredékes ismertetéssel ; általa csak becsét veszti a’ gyönyörű egész, mellyel Kossuth Lajos ez estve a’ nép lelkéig hatott. Adja isten, hogy mindenütt illy lelkesedéssel fogadtassák e’ nagyszerű nap határzatának hire, ’s ne legyen a’ hazában senki, ki életét többre becsülné valaha,mint a’nemzet rég elrejtett függetlenségének megóvását, biztositását. Mai napon a’ déli órákban a’ vadászok zászlószentelési ünnepélye tartatott, a’ ref. nagy templom előtt. Zászló anyyává kormányelnökünk neje kéretett fel. Az ünnepélyes cselekvény nagy parádéval, tömérdek nép jelenlétében ment véghez. Jelen voltak Debreczen szépei nagy számmal, sokan megjelentek a’ főtisztek közül. Tábori zenehelyét egyszerű czigánybanda pótolta. Legyen az a’ zászló folytonos győzelem hirdetője, és legyenek az ellenség rettentői, azon vitézek, kik e’ zászlóra megesküdtek. A’ Tisza partján őrszolgálaton volt debreczeni két század nemzetőr tegnap jött haza állomási helyéről. Kimentek elejökbe üdvözleni sokan az itthon volt nemzetőr tisztek közül. Hát még az asszonyok, kik szivszakadva várták már a’távollévőket. Égész tábor volt a’ kísérő asszonysereg; azt gondolhatta volna az ember, hogy ezen vitézek a’ Tiszamelléknek minden fejérnépét magokkal hozták fogságba. A’ szabadságtéren a’ polgármester üdvözlé őket, ’s végre Kossuth szemlét tartott fölöttük, méltányolva elismervén hűségöket,igaz hazafias készségüket, mellyre a’ haza még ezután is számolni fog. VEGYES HÍREK. Hitelt érdemlő dunamelléki tudósítás szerint Jankovics László Windischgraetz nógrádmegyei ismeretes jogbitorló satellese elfogatott. Vácz bevétele alkalmával a’ fogságunkba esett ’s megsebesült Göcz tábornoknak NI. Maros felé futamodott serege a’ mieink által üldözőbe vétetvén, több ágyú ’s löszerszekereknek jutottunk birtokába. Az ellenséges seregből egy zászlóalj Károly-gyalogság a’ Váczczal szemközt fekvő szigetben foglalván helyet, miután az átszállító kompok kötele embereink által elvágatott, a’ szigetbe menekült zászlóalj vissza nem jöhetvén, a’mieink által elfogatott. 108 Nyomatik az álladalmi nyomdában.