Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-18 / 82. szám

Főhadnagyokúl: Sebestyén Sándor ) , , , Kupán Károly ) hadnagyok-April hó 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel. A. s 9690. A’ 6-dik huszár ezredhez Főszázadosul: Thomszdorf Ágoston, alszázados. Alszázadosul: ifj. Tóth György, főhadnagy. Főhadnagyoi: Násztray András, hadnagy. Hadnagyokai: Gartler Ferencz, Jánó Albert, Polacsek Gyula, Loog János, Kökényesi György, őrmesterek. April 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel. Réz Andor 4. huszár ezredbeli alszázados hadügyminis­­teri segédtiszt, rangban ifjabb bajtársai előléptetésük által hát­ramaradást szenvedvén, april i-sö napjától számítandó rangga és illetménnyel föszázadosul kineveztetik. A’ 7. huszár ezredhez Számfeletti hadnagyúl, Balla Pál jelen állásábani meghagyásával ápril 1-sö nap­jától számítandó ranggal. A’ 18-ik honvéd zászlóaljhoz, számfeletti főhadnagyul jelen állásábani meghagyatása mellett: Morvay Károly zászlóaljbeli számfeletti hadnagy, ápril 16. napjától számítandó ranggal és illetménnyel Az utász karhoz Hadnagyúl: Kussik György, aknász őrmester, folyó hó 16-ik napjától számítandó ranggal és illetménnyel Debreczen, april hó 15-én 1849. Mészáros Lázár, ideiglenes hadügyminister. RENDELET. A. 1­9130. A’ zólyommegyeiekböl, már rég megalakult, ’s eddigi táborozásaikban részt vett zólyomi önkénytes zászlóalj valósá­gos honvéd zászlóaljjá alakíttatván, a’ hadügyministerium által 51. számmal jeleltetik meg. Melly rendelet azon kijelentéssel tétetik közzé, hogy midőn a’ fentirt zászlóalj minden hivatalos felterjesztéseit, ’s zászlóalji ügyeinek kezelését az érintett számjegy alatt tenni utasittatik, egyszersmind más részről a’ nyilvánosság előtt megnyugtatik arról, hogy ezen uj 51. számú honvéd zászlóalj teljesen különbözik attól, melly Eszék várá­­bani harcziatlan magaviseletéért törvényes vizsgálat alá vonatott. Debreczen apr. 15. 1849. Mészáros Lázár, ideiglenes hadügyminister. NEM HIVATALOS RÉSZ. Debreczen, april 17. Austria végzetei beteltek. Magyarország képviselői folyó hó 14-kén ünnepélyesen és egyhangúlag kijelentették, hogy az austriai ház, min­den ágaiban Magyarország trónj­ához és sz. Ist­ván koronájához minden törvényes igényét örök­re elvesztette ’s hogy e’ hon földéről megmá­­solhatlanul száműzetik minden időkre. Roppant fordulata a’ végzetnek! Egy év előtt még nem akadt volna ember széles e’ hazá­ban, ki teljes készséggel ne sietett volna meleg szivvérének utolsó csepjét is föláldozni a’ törvényes dynastiáért; ma nincs ember e’ hazában, ki utálattal, megvetéssel és a’ boszú égető szomjával ne fordulna el ama családtól, mellynek trónját bűnei­nek ’s fertelmeinek súlya alatt látjuk összeroskadni. A’ Habsburgok csillaga leáldozott, ’s Magyarország — mint phoenix— ifjultan támad fel hamvaiból, és követeli vissza helyét a’ nemzetek sorában, mellytöl a’ polgárisodásnak olly roppant veszteségével megfosztatott. Háromszáz nehéz év után ismét szabadon lélekzünk sza­bad hazánkban; a’ borúlátók oszolni kezdenek, mellyek olly so­ká nehezedtek lelkünkre; ’s mi egy büszke faj büszke gyerme­kei, ismét sajátunknak nevezhetjük a’ földet, mellyért apáink drága vért adának váltságúl; — sajátunknak nevezhetjük sza­badságunkat, mellynek oklevele őseink vérével íratott, ’s mellyet — ha isten is úgy akarja — semmi földi hatalom nem fog többé elragadni. Magyarország függetlennek, az austriai ház trónvesztet­nek és örökre számüzöttnek nyilváníttatott: ekkorát fordult egy rövid év alatt a’ sors kereke! Soha sem merült föl esemény Magyarország történeteiben, melly ennél komolyabb ’s eredményeire nézve fontosabb lett volna. ’S mi nem tagadjuk, mikép Magyarország képviselőinek ezen nyilatkozata életkérdés lesz, úgy az eddig uralkodott dy­­nastiára, mint saját hazánkra nézve. A’ Habsburg-ház — mellyet kiválólag a’ magyar szent korona birodalmai tettek olly nagygyá és hatalmassá, miszerint a’ római császárság hanyatlása után is Sürbia elsőrangú hatal­masságai közt foglalhasson helyet ’s gyakorolhassa befolyását földrészünk ügyeiben, ’s melly Magyarország elvesztése által hihetőleg ama homályos létbe sülyedend vissza, mellyböl csak I. Rudolf tettereje ’s becsvágya által emeltetett ki — a’ Habs­­burgház, mondom, mit sem fog kisértetlenül hagyni, miszerint életfájától e’ halálos csapást elháríthassa, úgy viszont a’ magyar nemzet is, melly ezen ünnepélyes tette által elidegenithetlen ősjogát egy bitorló hatalomtól visz­­szafoglalta, komolyan ’s férfiasan számot vetve magával, utósó emberét ’s utósó fillérét is feláldozandja, miszerint Austriának minden ellentörekvéseit meghiúsítsa. Nem hiszszük, hogy ember akadjon közöttünk, ki e’mond­­hatlanul nagy pillanatban — melly élet vagy halál magvát hordja méhében — táblabirói kicsinkedéssel latolgatná a’ nem­zetnek ezen előbb vagy utóbb mulhatlanul bekövetkezni kellett eljárását; nem hiszszük, hogy akadjon olly gyáva közöttünk, kivel a’ haza sorsa által követelt áldozat nagysága elfeledtetné, hogy a’ múlt szombati határozatban egy 300 év óta méltatlanul lábbal tapodott nemzet égető fájdalma tört ki, ’s hogy egyesek áldozatával egy haza boldog jövendője, egy nemzet dísze, fénye és nagysága van mérlegre vetve. Nem hiszszük, hogy ember akadjon közöttünk, ki idétlen gáncsoskodással a’ kedélyeket lehangolni, a’ hazafi buzgóságot csökkenteni vagy a’ kétség és viszályok konkolyát kihinteni akarná; mert ez olly bűn lenne, mellynél nagyobbat e’ nagy­szerű perczben alig lehetne elkövetni a’ nemzet ellen. ’S ha mégis volna olly kába, ki magát elég erősnek hinné arra, hogy a’ sors kerekét megállítsa, ’s elég bölcsnek arra, hogy egy nemzetnek alkotmányos orgánumai által egy az alkot­mányt forgató usurpatioval szemközt nyilvánított akaratának nyíltan vagy titkon, csábok vagy fondorkodások által ellensze­güljön, annak azt mondjuk, hogy jobb lett volna nem születnie, sem hogy egy szabadsága mellett föllelkesült nemzetnek gáncsot vetni igyekezzék. De illyen ember — hála a’ nemzet nemzejének! — nem létez közöttünk, ’s mi hazánk évlapjain példátlan egyetértéssel vethetjük össze vállainkat s munkálhatunk a’ hajdan olly dicső független Magyarország újjászületésén. Austria pedig tulajdonítsa magának, ha örökre elvesztette azon nemzetet, mellynek hűsége koronájának legdrágább gyön­gye volt. Astria sem isteni sem emberi törvényre nem hivatkozha­­tik Magyarország képviselőinek f. hó 14-én hozott határozata ellenében. Austria alkotmányunkat, melly nem octrogált charta, ha­nem a’ magyar nemzet évezredes önálló életének fejleménye volt, martius 4-kei edictumában egy tolvonással megsemmitette; pedig Austria csak ezen alkotmány erejénél fogva viselé szent István koronáját. Magyarország alkotmánya, álladalmi önállósága ’s birodal­mainak egysége és épsége volt azon föltétel, melly alatt a’ ki­rályi méltóság az austriai házra ruháztatott. Austria mindezen föltételeket megszegte, mert megszegve királyi esküjét, eltörölte az alkotmányt, mellynek erejénél fog­va Magyarország trónját bírta; az osztrák birodalomba olvasz­totta hazánkat, mellynek függetlenségét esküvel és közlevelek­­kel biztosította; szétszaggatta a’ magyar korona birodalmait, mellyek épségben tartására hasonlag királyi esküt tőn. Austria szétszaggatta a’ pragmatics sanctiot, fölbontotta ama kölcsönös szerződést, melly által Magyarország birtokába jutott. Ennyi önkény és hitszegés után még gyáván hunyászkodva csúszni a’ zsarnok lábaihoz olly becstelenség lett volna, melly­töl csak a’ baromi létben tengő rabszolga arcza nem pirul. Ám teljenek be hát a’ végzetek, mellyek ostorát nem mi idéztük föl A’ magyar nép pedig gondolja meg, hogy egy évezredes lót tekint le rá az idők gúláiról; gondolja meg, hogy három század ínsége nyújtja kezébe a’ boszú fegyverét; gondolja meg, hogy ama jövendő, melly a’ diadal végéről int felénk százszoros kamattal téritendi meg mindazon nélkülözéseket és áldozatokat, miket tőlünk a’ hon, szabadság és emberiség ügye kér; ’s el­végre gondolja meg minden magyar, mikép azon ponton állunk, hogy valósulni láthassuk mindazt, mit egykor hazánkra nézve szépnek, nagynak ’s dicsőnek álmodánk; vagy pedig hogy ele­­nyészszünk örökre, ’s haljunk meg ama gyáva népek halálával, mellyekre nézve a’ történtek mentője csak egy jótékonyt tar­tott fen: azt, hogy örökre feledve legyenek. NEMZETI GYŰLÉS. CXL. ülés a’ képviselőh­ázban ápril 15-kén d.e. 10 ór. e­l­n­ö­k: A­l­m­á­s­s­y P­á­l. Olvastatott a’ tegnapi ülés jegyzőkönyve. Bezerédy Isván: Nekem egy csekély észrevételem van a’ jegyzőkönyvre. Mindenkor, de kivált a’ tegnapi tárgyban a’ legnagyobb pontossággal kell lennünk. Emlékeznek a’ t. kép­viselők, mielőtt Madarász László indítványát megtette Kossuth Lajosra nézve, midőn a’ kormányról szó volt, egy hangúlag Kos­suth Lajos volt kormányzónak kikiáltva, és ez olly fontos dolog, hogy a’ haza lássa , miszerint a’ képviselő testület természetes­nek és a’ dolgok mivoltából folyónak látja azt, hogy Kossuth legyen a’ kormányzó és nem is volt szükséges azt indítványozni, (igaz) annálfogva úgy kívánom ezt kifejeztetni, hogy a’ dolog teljes méltóságában álljon. (Helyes!) Elnök: Én is úgy emlékezem, hogy azon pillanatban, midőn a’ jegyző felolvasta, miszerint határozza el a’ ház, hogy egy­kor .is. alakíttassák a’ személyes felelősség eszméjén, ak­kor egyhangúlag felkiáltatott,hogy Kossuth Lajos legyen a’ kor­mányzó elnök; tehát a’ jegyzőkönyv hitelessége végett bejöj­jön-e Madarász László indítványa? (Nem kell!) Irányi Dániel: Ha a’1. ház meghatározta azt, hogy Madarász László indítványa egyátalában a’ jegyzőkönyvben meg ne emlittessék, akkor az kimarad. Besze János: Ha egész hitelességgel akarjuk szer­keszteni azt, hogy Madarász László mit mondott, abból egy szót sem lehetet oda tenni, mert a’ sok ,,Kossuth“ név kiáltozá­sok miatt Madarász beszédéből egy szót sem lehetett hallani, (úgy van!) mert mindnyáj­an közakarattal kikiáltottuk Kossuthot, és akkor felesleges volt indítványt tennie. (Helyeslés.) Bernáth József: Tegnap Szász Károly indítványt tett, azt hiszem, hogy azon indítványra semmi határozat nem következett, és igy arról említésnek sem kell lenni a’ jegyző­könyvben. Elnök: Végezzük be előbb az elsőt. Úgy hiszem, a’ ház úgy kívánja a’ jegyzőkönyvet kiigazítani, hogy akkor, midőn a’ 4-ik pont, t. i. a’ kormány változtatása felolvastatott és elfo­gadtatott a’ ház által, egyhangúlag, közakarattal Kossuth La­jos kormányzóelnöknek kikiáltatott. (Úgy van!) Most Szász Ká­roly indítványára nézve méltóztassanak szólani. Szász Károly: Mint az elnök kijelentette, hogy azon indítványnak vagy akkor, midőn a’ jegyzőkönyv megállapittatik, lesz az előhozásnak, pártolásnak, vagy elvetésnek helye, vagy akármikor, én ahoz tartom magamat. Elnök: Azt úgy érti a’ képviselő úr­, hogy bemenjen a’ jegyzőkönyvbe? (Felkiáltások: nem szükséges !) Tehát a’jegy­zőkönyvből azon indítvány kimarad. És igy kiigazítva a’ jegy­zőkönyv megállapittatott. A’ mai ülés jegyzőkönyvét Keller Já­nos fogja vinni. Zeyk József: Sász Károly által tegnap tett indítvány kimarad? (Kimarad!) Szász Károly: Tehát a’ formulázott jegyzőköny fel­olvasásakor bátor leszek az iránt szólani. Mészáros Lázár hadügyminister: Tisztelt házi Huf­­feland hires orvos azt mondá: A’ ki 30-ik évében nem ismerte mi hasznos, mi káros organismusának, az nem érdemli meg az egésséget; — én meg azt mondom, ki ősz szakállal, valamelly ügynek élén állt és nem számíthatja ki azt, hogy mikor folyt le az ő ideje, az sok lehet, de aligha hazafi. És mivel én érzem, és ha polgára akarok maradni a’ hazának, már jóval ezelőtt újabban a’ hires kassai csata után, de legfőkép most elérkezett­nek látom az időt, midőn virágokkal hintett hivatalomat ügye­sebb kezekbe általadjam, és pedig áldásommal. (Éljenzés.) És mivel ok nélkül nem lehet semmit is tenni, tehát néhány okai­mat előadom. A’kormánynak erősnek kell lenni, hogy pedig erős legyen, azon vezéreszméhez minden tagjának úgy kell szegődni, hogy mindenkit egy lélek, egy szellem és egy akarat lengjen körül; — és mivel én olly szerencsétlen voltam és újab­ban látom, hogy némelly ellentétben állok a’ mostani kormány­nyal, tehát lehetl­enné látom magamat; lehetlenné lá­tom pedig magamat a’ seregre nézve is azért, mert olly sze­rencsétlen voltam, hogy huzamos ideig azon unalmas hosszú­ságban nevelkedtem fel, melly a’ megholt austriai házat olly na­gyon kitüntette; és mig én azon ólmosságból ki akartam bon­takozni, addig azon sereg, mellyet először a’ ministerelnök, ké­sőbb az országos hadi­ tanács, azután a’ honvédelmi bizottmány, később a’ kormánybiztosok, meg sok megyei bizottmányok ve­lem együtt companiában teremtettünk, —­saskint repült, és pe­dig annyira a’ csillagok felé, hogy engem szegényt elhagytak, hátrahagytak úgy, hogy most magamat roccocónak látom. (Tetszés.) És mivel ezt úgy látom, azon perpetuusm­ Frakknó­­ságommal, a’ hadügy élére olly alakot szeretek állítani, a’ ki maga is a’ fiatalabbakkal egy délezeg paripán némellykor né­­melly ablak előtt egyet szöktet, és a’ magyar kellékek szerint a hol kell vágtat is, a’ ki feltétlen engedelmességet bir magának kivívni, — ha tud és ha lehet a’ feltétlen engedelmességet fel­jebb is adni, ha bír; — ki nem csak törvényeket tud szabni, és kiadni, hanem azokat mások által is megtartatni bírja, röviden, ki a’ mostani rendet, takarékosságot, hasznosságot, csínt és a’ többit, bírja kissé tágítani és azt a’ vezéreszmével egyhangú­­latba hozni.Ma vasárnap van april 15-e, holnap hétfő april 16.— tehát már ma 13 órakor éjfél után bevégzettnek látom és tar­tom pályámat azért, hogy hétfőn ápril 16-kán az új minister datálja mint a’ consulok az ö­peráját, melly nap a’ muszkáknak dies nefastus. (Tetszés.) Ezután nincs más kérésem a’ 1. ház­hoz , minthogy legyenek olly szívesek engemet mint egyszerű polgárt, és bajai követet körükben elfogadni, úgy mint én szí­vesen felkérem, és mint önök jónak találják. (Hangos és hosz­­szas éljenzés.) Meghalt Mészáros az első, tűnődtem hogy ta­lán parentátorom sem lesz, de reményiem, hogy egy veres sap­kás a’parentatiot meg fogja érni és jobban meg fogja érni mint egykor Mészáros, ki Egerben meghalt, midőn azt mondták: „Meghalt a’ Mészáros, hús nélkül hagyta a’ várost.“ (Tetszés.) És mivel ez úgy jön, és remény­em nem fogok békében nyu­godni, tehát éljen a’ jövendő hadügyminister. (Szűnni nem aka­ró taps és éljenzés.) Bezerédy István: Igen tisztelt barátomnak férfias nyilatkozata ollyan, hogy vétenék jelleme ellen, ha őt itt oppog­­nálnám, és szándékának megváltoztatására kényszeríteni akar­nám; azt azonban érthette felkiáltásainkból, hogy a’ ház érzi, 300

Next