Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-18 / 82. szám

lasztmány, attól, hogy saját ingó ét ingatlan minden javait is kösse le mentessék fel. Vélemény. A’ kérvényi választmány a’ ház 771/1848 sz. a. kelt ha­tározatából arra lévén utasítva, hogy az esedező gőzhajózási tár­saság kérelme tárgyában, a’ közlekedési ügyek vitelét, megbí­zott kormány taggal előleg értekezvén, adjon a’ ház elébe je­­­lentést, jelenti azon választmány, hogy az illető kormány tag­gal előlegesen értekezvén, arról, az egész dolog hogy állásáról, magának teljes és hiteles ismeretet és tudást szerzett ugyan, minden okosság és előrenézés azonban okvetlenül azt kívánja, hogy egy abból csalhatlanul következendő baj és kár kikerülése tekintetéből az említett gőzhajó ,­’s annak holléte körülményei sem a’ képviselőház előtt, most még a’ nyilvánosságnak át ne adassanak, se majd a’ Közlöny útján, köztudásra ne juttassanak; azért is. A’ kérvényt választmány, arról ez úttal és e’ helyen egé­szen hallgatván is — véleményét abban központosítja, hogy miután a’ folytatandó gőzhajózási társaságnak a’ „Debre­eze­n“ nevű gőzhajó csináltatásában nem magány nyerekedés, hanem a’ közönség szembetűnő hasznának eszközlése, a’ czélja ’s azon gőzhajót nem is egyedül maga aktából, hanem egyene­sen a’ közlekedési volt minister gr. Széchenyi István tudtával, sőt felszólítására csináltatta, és igy minden ne talán történhető balesetre, a’ közálladalom (legalább némi) kárpótlással a’ folya­modó gőzhajózási társaság részére még tartozónak is méltán tekintethetik — különben pedig van példa már arra, hogy a’ képviselőház kölcsön hasonló feltétel nélkül a’ vasúti társaság­nak néhány 100 ezer forintokat, Valerónak pedig magány gyá­ri vállalata gyarapítására, nevezetesebb sommát előlegeztetett az ország pénztárából, — ’s azoknál a’ folyamodó gőzhajózási­­társaság — tekintet alá nem esnék, végre magában a’ meglevő „Debreczen“ gőzhajóban és a’ részvényeseknél kinlevő, de maj­dan beszedendő 100.480 f­okban elegendő biztosítás mutatko­zik — a’ kérelmi választmány az esedező gőzhajózási társaság kérelmét igen is­ elfogadhatónak, és igy teljesítendőnek véli és ajánlja. A’ kérelmi választmány nevében és végzéséből Palóczy László m. k. választmányelnök. (Helyben hagyatott.) Olvassa továbbá a’ választmánynak, Gúthy Károly pesti elsőbiróságu váltótörvényszéki hivatalnoknak napdijazása iránti véleményét: „Guthy Károly pesti első biróságú váltótörvényszéki fize­téses gyakornok — a’ folyamodásában felhozva kifejtett okoknál fogva, azért esedezik, hogy neki is mint közálladalmi hivatal­noknak a’ többi közálladalmi hivatalnokok fizetéseikkel együtt járó napidijak rendesen adassanak ki. Vélemény. Miután áll és igaz az , hogy minden Pesten székelő fő és főbb itélőszékek — ’s közöttük a’ pesti első biróságú váltó­törvényszék is i. e. jan. 4-én kelt kormányi rendelet utján, pa­rancsot kaptak arra, hogy Pestet elhagyván, bírói működéseik folytatása végett, tüstént Debreczenbe jöjjenek; de ők ott ma­radva el nem jöttek. A’ folyamodó azonban, kellő időben akkor mindjárt Pestről ide jött, és igy: ő azért, hogy a’ törvényes felsőség parancsának hódolva engedelmeskedett, ’s Pestről De­breczenbe jött, sem nem büntethetik, sem kárt és rövidséget igaz­ságosan nem szenvedhet, sőt, ellenkezőleg azért lett volna mél­tányosan megrovandó, ha ő, azon váltótörvényszéket, mellyhez tartozik, Debreczenben nem találván, az említett ’s Pesten ön­ként az ellenség kezébe esett és maradt váltótörvényszékhez utazott volna Debreczenböl Pestre vissza, e’ felett a’ folyamodót azon pénzügyministeriumi (ő előtte kimondott) elvnél fogva is, hogy ő itt Debreczenben nincs alkalmazásban, a’ napidijaktól, a’ felebb felhozottakon kívül, elmozditni még azért sem lehet, mi­vel ő alkalmaztatását, itt helyben vátig szorgalmazta, ’s hogy meg nem nyerhette, annak valamint ő nem oka, úgy a’ miatt is, méltán sem nem károsodhatik, sem nem büntettethetik; a’ kér­vényi választmány úgy vélekedik, hogy az esedező kérelme méltányos és igazságos lévén, ő is, és annál inkább, hogy szá­mosabb új tagok alkalmaztattak, közálladalmi hivatalokra, mint már ezelőtt is, álladalmi tisztviselő, általa betölthető valamelly állásra alkalmaztassék; minden esetre pedig a’ közálladalmi hi­vatalnokok napi dijaik kiszolgáltatása iránt hozott képviselőházi határozatot a’ többiekkel egyaránt és egy értelemben kiterjesz­teni kelletik. A’ kérvényt választmány nevében és végzéséből Palóczy László m. k. választmányi elnök.“ Elnök: Méltóztassanak megengedni, hogy vélekedése­met e’ tekintetben kimondjam. Én nem gondolom, nem hiszem, hogy a’ ház méltóságával megegyeztethető volna, hogy a’ ház egyes folyamodó napdijazása felett határozzon; hanem ha va­lami, hát bizonyára ez a’ kormány teendői közé tartozik. (Pa­­lóczy közbeszól. A’ kormánynál már volt a’ folyamodás.) Any­­nyival inkább, hogy a’ kormánynál volt, nem szükség a’ tiszt, képviselőháznak e’ részben határoznia; mert a’ kormánynak bi­zonyosan van oka, miért nem akarja a’ kérdéses napdijakat meg­adni , ’s azt tartom, a’ kormány iránt létezni kellő bizalommal nem fér össze, hogy superrevisorium forum legyen e’ ház a’ kormánynak eljárása felett, úgy vélekedem tehát, hogy az ille­tő folyamodást a’ kormányhoz kell utasítani. (Több oldalról he­lyeslés. Egyes közbeszólások. Zaj!) Méltóztatnak tehát abban megnyugodni, hogy a’ kérdéses folyamodás a’ kormányhoz uta­­síttassék? (Meg!) Tehát a’ kormányhoz fog utasíttatni. Most egyéb tárgy nem lévén, az ülés eloszlik. Eloszlott déli 12 óra tájban, amrtMilli ami tmmeam — BELFÖLD. *Váczról. A’ tavasz éltető szellője a’ mezei virágok pompájával a’ népszabadságnak is meghozta szép napjait. — Seregeink, kik a’ tél zsibbasztó sanyaruságit erős lélekkel el­viselték , újult erővel indultak e’ hadjáratra, lelkesedett ragasz­kodással követve vezérüket, kinek rendületlen lelkületét a’ harcz viszontagságainak legborzasztóbb helyzetében tapasztalták. A ’Seregeink a’ télen át nagy iskolán mentek keresztül ’s tanulmá­nyaikról az újabb események tesznek dicső bizonyságot. Négy egymásután következő csata, f. hó 2-án Hatvannál, 4-én Tápió- Bicskénél, G-ikán Isaszeg mellett és 10-én Váczon a’ zsarnok bérenczek vérével jelelte seregünk diadalmas előnyomulásának útját. — A’ lelkesedés edzette karokat most kitanult vezérek bölcsesége irányozza , kik a’ halált szóró csapások következ­ményeit éles belátással felhasználni tudják. — A’ négy nevezett csatában az ellenség legerősebb állomásaiból jön kiszorítva, úgy hogy midőn Damjanics csak győzni szokott harczosai a’ Váczon álló ellenségre törtek, a’ gyávák vad megfutam­lásban a’ Dunán átkelve, halálra sebesitett vezérüket, Götz tábornokot is kezünk közt hagyák. — Mind a’ mellett épen nem mondhatom, hogy könnyű dolgok volt a’ nevezett csatákban seregeinknek, sőt mindenütt eleintén makacs ellentállásra találtak, ’s ha örvend­­nünk lehet seregünk győzelmes elöhaladásán, kétszeresen ör­­vendnünk kell, hogy elöhaladását elszánt hősiségnek köszön­hetni, melly a’ jövő szebb fejlődésének záloga képen szemlél­hető. Az említett győzelmek egyes eseményei a’ világtörténetek egyik legszebb lapját képzendik; elibünk tükrözendik a’ fér­­fierő mindenhatóságát, midőn joga és szabadsága mellett áll harczba. Hadfiaink előtt a’ halál elvesztette borzalmait, a’ sérü­­­lés fájdalmait. Szolgáljon egy eset például számtalanért. — A Czinkota melleti kis diadalban egy huszárnak egy golyó karját szétzúzta. Az orvos a’ kar elmetszését találja szükségesnek A’ műtétét megtörténik, a’ huszár szilárd tekintettel nyújtja oda karját, arcza nyugodt, színe nem változik és lelke a’ napnak szép tetteivel foglalkozik, mellyeket pajtásának sajátságos hu­szár modorában büszkén beszélt. Az orvos e’ spártai erényt a’ fővezérnek beszélte el, ki az érdem iránti elismerő készséggel a’ vitéz férfinak ajándékot küldött azon üzenettel, hogy ha ideje engedendi, maga akarja meglátogatni a’ szabadságért olly hős lélekkel küzdött és szenvedett harezfit. — A’ hazafi keble­sen dobog, midőn ez a czélzott hadfiakat hazájok szabadságát elér­­zékenyült hangon emlegetni hallja, melly­ért mindent elszenved­ni készek. A’ höslelkü huszár debrezeni fi, neve Szilágyi János, szolgál a’ Würtemberg-huszároknál. A’ világtörténet nem ismer az igazságnak dicsőbb harczát az igaztalanság ellen, mint minő a’ miénk és az igazság istene velünk van. Hold mező Vásárhely, april 12. A’ mit olly rég óhajtottunk, valahára megtörtént. Városunknak immár rendezett tanácsa van. A’ tisztválasztás, egy alattomoskodó párt fondor­­kodásai daczára is szerencsésen ütött ki; eredménye következő: Polgármester: Szabó Mihály, kit Török Bálint és Je­nei Imre jelölt társai közül emelt ki a’ közbizalom. Bíró: Fekete Mihály, ki előbb közszeretetü jegy­zőnk volt. Jegyzők: főjegyző Póka Sándor, aljegyzők: Vincze Sándor és Balázs János. Ügyész: Szathmáry Károly. Kapitány: Szomor Imre helyett Keresztes. Szathmári Károlyra nézve azonban alig hiszszük, hogy hi­vatalát elvállalja, mert ő jelenleg a’ ministeriumnál lévén ” ott tágasabb mezeje van hazájának­ szolgálni; és igy az ügyészi hivatalnak alkalmasint uj választás alá kell kerülni. Tanácsnokaink felét a’ földmivelő osztályból, más felét az intelligentia köréből választottuk, meg akarván nyerni ez által is a’ köznép bizalmát az újon választott tisztviselők részére, hogy így legkisebb okuk se legyen akár miért is csupán a’ ka­­patosokra neheztelni. Városunk kormányát tehát egészen új kezekbe tette át a’ nép bizodalma, és mi erősen hiszszük, hogy hivatalnokainkban csalódni nem is fogunk; ifjú tisztviselőink erélyessége kezes­kednek nekünk e’ részben; mi csak szerencsét és türelmet kí­vánunk terhes pályájokhoz. V. P. : Nem rég közöltük Dobay őrnagy ’s 36—ik honv. 7. alj­beli parancsnok úr levelét, Dam­ianics tábornok úr lelkes nejé­hez. Közöljük most a’ magaskeblü hölgy válaszát. „Tisztelt őrnagy úr! Felhívó levele örömsugárral töltötte el lelkemet, hogy ön, engem azon kitüntető szép kötelességben részesít: mert, mi lehet édesb, mi jutalmazóbb , mint azon ön­tudat, polgártársainkat lelkesíteni és buzditni, igazságos ügyünk, és szeretett hazánk iránt! És ime őrnagy úr, felhívása által felruházott engem azon dicső hatalommal, zászlóalját azzal ajándékozni meg, melly harczban, mint nemtörök lobog felettük, és mint emlékeztetőjük arra, hogy, győzni, vagy halni! Midőn őrnagy urat, felhívása teljesitéséről örömmel tu­dósítanám , további barátságába magamat ajánlva, maradok Gyula, április 5. 1819. tisztelettel Damjanics Emilia.“ Ha­j­d­u-S­z­o­b­o­sz­ló, apái 12-kén. Tvorniczky alezre­des úr lengyel dsidás osztálya, egy éji nyugvás után ma hagyott el bennünket. H. Szoboszló V. közönségéről általában és a’ valódi ma­gyar hazafius érzettől áthatott, ’s viselt tanácsról volt szeren­­­­csém szék­­i, ’s ha valaha örömest szóltam , úgy bizonyára most lelkem egész gyönyörűségével szólok ’s nyilvánítom hálás kö­­szönetem­et önöknek , azon sokat jelentő szivességekért, mely­­lyel itt Tvorniczky alezredes úr osztálya tiszti karát,’s az én 3-ik osztályom itt levő tisztjeit magyar barátsággal megvendé­gelni szíveskedtek. A’ kifejtett nyilatkozatok, ’s a’ szabadságért küzdő hon­talan lengyel barátink, testvéreink határozottsága,’s Kossuth urunk iránti hódoló tisztelet legyen önöknek zálogúl arra, hogy e’ csapat, ellenséget eredmény nélkül támadni soha nem fog; ’s adja isten, hogy e’ közös ellenség leverése után e’ testvérek­kel, illy barátságos érzelmekkel találkozhassunk! Dobay, őrnagy. Nyilatkozat. A’ keringő álhirek ’s gyanusitgatások megszüntetése végett a’ közönség tudtára juttatni kívánjuk, miszerint nagy­ pénteken reggel, 9 óra előtt két negyeddel, levegőbe röppent nagy-bá­nyai lőpor száritó-ház kigyuladása, épen nem az azok körüli örök kellő számbani ki nem tett állításának, vagy azok vigyá­zatlanságának , hanem egyedül a’ véletlen történetnek lenne tu­lajdonítandó; ugyanis századunk, mellynek a’ parancsnokság ál­tal a’ lőpor-gyár körüli őrszolgálat teljesítése legszorosabb kö­telességévé tétetett, a’ gyár fedezése, úgy a’ szerencsétlen eset alkalmával mint minden időben, két tizedes vezénylete alatt 38 nemzetőrrel teljesíttetett,melly őrizet kérdésen kivül képes a’gyárt az árulók alattomos szándékai ellen biztositani, de kellett tör­ténni annak — miként sokan is vélekednek — a’ kemenezének avultsága szülte megrepedésétől, vagy valamelly szerfeletti érintkezésből. Melly felvilágosítással tartoztunk, min magunkak, ’s tar­toztunk a’ méltányosságnak! Nagy-Bányán, április 12. 1849. A’ szinyérváraljai század tisztikara. • Lánczki Sándor, százados. Szilágyi Péter, főhadnagy. Nagy Sándor, hadnagy. K­Ü­L­FÖLD. AMERIKA. Kiköltözött németekből alakult közelebbről Philadelphiában egy clubb „Observer“, melly a’ minap proclamatiókat bo­csátott itthon maradt honfiaihoz, mellyben azokat a’ despotism­us szakadatlan üldözésére ’s a’ népfönség melletti ernyedetlen har­­czolásra szólitván föl, egyszersmind jutalmakat tűz minden ab­­solutismusra törekvő monarcha fejére; nevezetesen a’ porosz király fejéért igér 25,000 p. frt, akármelly más császár vagy főherczegért 15,000 frt, egy hadvezér fejéért pedig 10,000 fo­rintot ad. HIRDETÉSE K. 970 1—3 Csődület mérnöki, főorvosi, sebészi barom­­io­m orvosi, bábái állomásokra. Megyénkben ürességben lévő egy mérnöki, egy főorvosi, egy sebészi, két három orvosi, három bábái állomások csőd ut­ján lévén betöltendők, — az ezen állomásokat elnyerni kívá­nók — kiképzettségeket igazoló hiteles okirataikkal folyó évi május 20-ik napjáig első alispán Bálint Elek urnái Tasnádon bérmentes levélben vagy személyesen jelentkezzenek, hol egy­szersmind az ezen állomásokkal egybekötött illetményekről tu­domást szerezhetnek. Kelt Tasnádon 1849. márt. 28-kán tar­tott képviselő bizottmányi gyűlésből. Közép Szolnokmegye közönsége nevében a’ képviselő bizottmány. 168. sz. Köröztet­és. Bumbák János P. Bisztrai, Ungh megyei születés, magyar, 24 éves, Holnnczak Simon, Polyánkai Ungh megyei születés, ma­gyar 29 éves, Korpanecz György Poroskói Ungh megyei szü­letés , 20 éves. — Kucza István, Goroskói ung megyei szü­letés, magyar 22 éves, Kucseraska Antal T. Bisztrai Ungh me­gyei, születés 25 éves, 42. honvéd zászlóalj tartalék csapatbeli közvitézek az érintett tartalék csapattól apr. 6. Pircsről elszök­vén, az ország minden közhatóságai a’ nevezett szökevények kerestetésére, ’s a’ mennyiben keblükben feltaláltatnának a’leg­közelebbi katonai hatóságnak való átadásra ezennel hivatalosan felszólíttatnak. Debreczen april 13. 1849. Kiss Ernő, altábornagy, 160. Sz. 2­3 Gönczi Zsigmond, 43-ik h. zászlóaljbeli tisztb. őrmester, barna hajú, szakálatlan, mintegy 18 éves, kerek pirosas arczú, beszél magyarol, németül; több nyelveket is tudhat. — April 10-én a’ debreczeni szállító háztól elszökött, minél fogva az il­lető egyén kerestetésére ’s a’ mennyiben kebelükben feltalál­tatnék, a’ legközelebbi katonai hatóságnak való átadásra az or­szág minden közhatóságai ezennel hivatalosan felszólíttatnak. Debreczen aprilis 11. 1849. Kis Ernő, altábornagy. Hirdetmény: Bihar megye bizottmányának kérésére közzététetik, mi­ként Lukács Ignáczot követelőleg, Orosz Mihályt és Mezei Annát szenvedőleg illető 1837—ik évben 321. sz. a. betáblázott 1600 v. forintról szóló kötelezvény, továbbá ugyanazokat szenvedö­leg, Rozenfeld Jeremiást követelőleg illető 1845. évben 553. sz. a. betáblázott 244 ft 20 -ról szóló kötelező az adósok által ki­fizettetvén , és kitáblázás előtt elveszvén, ezen kötelezvények érdemében netalán követeléssel felléphető egyéneknek megjele­nési határidőül egy év és egy hónap tűzetett ki. Debreczen april 5. 1849. '■rTVOTB < ■ -ver. ssap^/ToaaiJiMBKM Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. 302 Nyomatik az álladalmi nyomdában.

Next