Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-03 / 69. szám
rendeli, hogy az illető kerületek új követet válasszanak, akkor természetesen elő fog állani az igazolás kérdése, s örömmel fogadom tárgyalását; de még ezt a’ képviselőház ki nem mondotta, mindaddig annál kevesebbé kívánom, hogy a’ verificatiohoz hozzá szóljunk, minthogy először önmagával jönne a’ ház következetlenségbe, mert emlékezem az esztergomi kerület esetére, a’ midőn ez képviselője iránt bizalmatlanságot nyilvánított a ház előtt, ’s a’ ház akkor azt mondotta : ha én mondom , hogy valaki nem képviselő többé, csak akkor szűnik meg az lenni; — tehát ezen oknál fogva, de másodszor még azért sem, mert nézzük, mikép történt a’komáromi kerület választása? A megyei bizottmány rendelte, hogy uj választás legyen, ’s mi ez? nemegyéb, mint a’ képviselőnek vissza hivása. Minthogy pedig az illy eljárást semmi esetre nem helyeselhetjük, sem önmagunkkal ellenkezésbe jönni nem akarhatunk, ugyanazért a’ szóban forgó választást el nem forgathatónak vélem. Luzsinsky Pál: Véleményem szerint azon elvhez híveknek kell maradnunk, mellyet e’ házban sokzsor hallottunk kimondatni, hogy t. i. rendkivüli körülmények közt rendkívüli eszközökhöz is kell nyúlni. Köztudomású dolog, hogy Halasi Ede az ellenséghez átment, ’s Komárom megye illető kerülete ritka hazafiúságát bizonyította be az által, hogy uj választást tartott,’s azt hiszem, hogy hazánkban, hol gyakran látjuk a’ hazafiatlanság rut példáit, örömmel kell fogadnunk az alkalmat, ha tettlegesen nyilatkozik a’ tiszta hazafiúság, ugyanazért én Csernátoni elválasztatását melly a’ legtisztább hafiai buzgalomból eredett, helyben hagyandónak vélem. Martincsek: Én is ugyanazon elvből indulva ki, mellyet előttem szólott képviselő társunk felemlített, azt tartom, hogy rendkívüli körülmények közt rendkívüli eszközökhöz is lehet nyúlni, ha a’ hazát, a’ nemzetet megmenteni óhajtjuk Tudjuk jól, hogy ki volt mondva, mikép mindenki, ki csak tagja e’ nemzetnek, bár mit tehet a’ haza védelmére, megmentésére, ’s az ellenség elnyomására, nem is várva a’ felszólítást, tegyen meg mindent, mi polgári ’s hazafiui kötelessége szerint tehetségétől kitelik; ha tehát e’ felhívásnak engedve, Komárommegyének két kerülete a’ legtisztább hazafias buzgalommal sietett a’ helyeiket hűtlenül elhagyott képviselők helyett újakat választani, ezzel ama hazafi érzelmű nép nem azt bizonyította be, hogy benne azon rosz szándék léteznék, miszerint valamelly ürügy alatt az egyik vagy másik követet visszahívni akarná, hanem épen teljes és tökéletes bizonyságát adá a’ nemzet képviselői irányában viseltetett bizalmának, ’s a’ képviselőház akkor fogja viszont bizodalmát a’ nép iránt bebizonyítani, ha a’ szóban forgó választást helyben hagyja a’nélkül, hogy valamelly további rész következményeitől tartana. (Zaj: Felkiáltások: szavazzunk!) — Tudjuk, nulla regula sine exceptione, ’s vegyük figyelembe, milly szigorú törvényei vannak a’ nemzetnek a’ végrendeletre. Hogy egy végrendelet külső formájára érvényes legyen, 5 tanúnak kell azt aláírni, ’s mégis tudjuk, hogy pestis ,vagy cholera idejében nem volt szükség az 5 tanú, hanem az egyszerűen irt végrendeletet is a’ bíróság elfogadta, mert rendkívüli körülményekben a’ legnagyobb törvénytől is kivételek vannak, így szinte a’ törvény azt mondja, hogy minden képviselő 3 évre választatik, hanem ha a’ képviselő meghal, vagy köztudomásra elhagyja állását, akkor választói új választást rendelhetnek. (Zaj) Azért vagyok itt, hogy megmondjam véleményemet. (Zaj Elnök: Ilyen zajban a’ gyorsírónak is lehetetlen hallani). ’S ha már csakugyan előbb a’ háznak határozatára volt szükség, vallyon lehet-e azt bizton felvenni, hogy a’ kerületnek tudtára lehetett volna adni a’ határozatot. Itten tehát lehetetlenség forgott a’ dologban. Midőn tehát kötelességül tétetett minden honpolgárnak, hogy minden felszólítás nélkül valamelly felsöbbség részéről, a’ mi jót csak eszközölhet a’ hazára nézve, azt tegye meg, ezen jó szándékot is méltányolni kell. (Zaj) Tudjuk, hogy Windischgraetz mindenféle proclamatíoiban az is foglaltatott, hogy ezen országnak védelmét csak egy csoport teszi, és a’ nép nem is akar felőle tudni, hanem csak erőszakoltatik a’ védelemre. Ezen példa tehát annak megczáfolására szolgál, hogy a’ nép nem akarja magát védeni; sőt ebből kitetszik, hogy maga a’ nép akarja szoritni a’ képviselőházat a’ haza védelmére. Tehát ezen körülményeket tekintetbe véve, nem hiszem, hogy lehessen aggodalom ezen esetnek rész következései iránt. Ez csak egyes kivétel, tehát pártolom a’ választmánynak véleményét. Madarász József: Kötelességemnek tartom a’ képviselőház figyelmét egy esetre felhívni. Midőn az országgyűlés magát először megalakította, akkor jól emlékezem, voltak esetek, hogy némelly helyeken bizonyos helyettesek is választatván, szóba jött a’ kérdés, ha valljon az illy helyettesek követekül elfogadtassanak-e vagy sem ? ’S a’ ház akkor azon helyetteseket kivételkép elfogadhatóknak ítélte, ezt tehát a’ háznak figyelmébe ajálva, felhívom már most továbbá figyelmét a’ febr. 28-ki határozat keletkezésének alapjára, miként t. i. a’ helyeiket hűtlenül elhagyott képviselők iránt már jan. 25-én létetett indítvány, hanem tárgyalása elhalasztatott, ’s később történt, hogy tudomására esett a’ háznak, mikép Komárommegyének bizonyos kerületeiben új követeket vagy választottak már, vagy választani akarnak, ’s a’ képviselő ház, nehogy azon helyzetben jőjön, hogy akkor keljen határozni az olly képviselőkről, kik helyeiket vagy félelemből, vagy hűtlenségből, vagy bármi egyéb közbe jött körülményeknél fogva hagyták el, mikor az újonnan megválasztott képviselők már meg is érkeztek, kimondotta, hogy tehát a’ helyeiket üresen hagyott képviselők helyett mások választathatnak, mert lehetetlen volt nem helyeselnie a’ népnek azon szent törekvését, mellynélfogva méltán követelheti, hogy képviselője jelen legyen azon országgyűlésen, melly a’ hazát megtámadó ellenség által pártütőnek bélyegeztetik ; ’s annyival inkább határozta ezt a’ képviselő ház, mert olly megyében választattak az új képviselők, mellynek nagy része az ellenség által bírva van, ’s az ellenséggel szemközt állva megmerte mondani, mikép azon országgyűlést tartja hazája alkotmányszerű törvényhozó testének, mellyet követei olly hűtlenül elhagytak, ’s ők pártütőnek mondanak. Ezekre, ’s még azon körülményre figyelmeztetvén a’ házat, mikép e’ ház nem is tudhatott még bizonyos tényt Halassi Ede képviselő viseletéről, midőn a’ komáromi lakosok igen jól tudhatták már, hogy Halasi Ede nem csak követi állását hagyta el hűtlenül, hanem tökéletesen az ellenség szolgálatába is lépett; mindezen indokoknál fogva, ha a’ képviselőház az országgyűlés elején, a’ rendkívüli körülmények közbejötte miatt, a’ helyettes követek választását, — mi egyébiránt szerintem is alkotmánytalanság, — helyben hagyni jónak látta, bizonnyára kötelessége az országgyűlésnek ezen méltányosságot azok irányában is gyakorolnia, kik az ellenséggel szemközt is megmerték választani követeiket. De még azon körülményt is bátor vagyok a’ képviselő ház ii BELFÖLD. Miskolc, martius 30-án. A’ felső magyarországi védsereg szépen alakul. Korszerű volt az eszme, azért pártoltatik. Tíz nap alatt magában Miskolczban 400-nál több állott be, mind válogatott szép legény. A’ többi megyékben is a’ toborzás szép sükerrel halad. Az eddig beállott védek száma az 1600-at haladja. Hurbán ellen már mintegy 600 útban van, 200 indul holnap. A’ többi bebarangolja a’ felső megyéket, nyugtalanítja az ellent, foglal zsákmányt, lelkesíti a’ népet, ’s tobort új védeket. 10 nap alatt már szép zsákmányra tőnek szert e’ derék fiúk, miket nagyából összeállítanom nem lesz érdektelen. Losonczról hozatott 959 bakkancs, 18 pár csizma, 92 ökör. Kassáról 650 mázsa kén, 530 mázsa salétrom, 86 mázsa repesztő puskapor. A’ bányavárosokból 2639 márk ezüst. Szepesből, 12,000 pftnyi vászon, 879 pár szurony, 150 pár vágó szurony, 856 font puskapor, 751 pár puskavessző, 436 puskacső, sok fegyver, 18 mázsa czin, 29 patrontás, bornyú ’sat. Nógrádból öt szekér durva vászon, és a’ gácsi álladalmi pénztár, melly 500 osztrák katona őrködése daczára miénk jön. Mind ez 10 nap alatt, a’ védsereg alakulása közben. Ha a’ zsákmányok árát, mellyeknek az álladalom birtokába jutott a’ nélkül, hogy a’ védek érte, valamit követeltek volna, könnyű számítással 100,000 pftra vesszük, ugye nehány véd nehány nap alatt kikereste azon ősziét felét, mi az összes 4000-re tervezett védsereg 3 havi költségeire kívántatik. Közelebbről országos biztosunk Szemere elfogatta Bubnát, Majthényi László nógrádi biztos jobb kezét, küldvén ellene hevesből nógrádba nehány védet a’ hegyeken keresztül. Ez a’ Bubna 17 pandúrral régóta zsarolja a’ vidéket, rettegésbe tartja a’ népet. A’ derék védek elhozták egyúttal a’ nógrádi néptől incassált pénzt is. Ha e’ védsereg előbb alakulhat, nevezetes tényezője lett volna az ellenség megsemmisítésének, most megoltalmazza, megtartja Felsömagyarországot a’ hadseregnek, mellynek tárháza és kutforrása. Akkor kivinni nem lehetett volna, most bálványozzák ez eszmét átalánosan, mert a’ népnek neveltetnie, érnie kellett a’ nyomor által, hogy tegye saját érdekeért, saját tűzhelyéért azt, mit nemes fellángolásból ’s az összes hazáért tenni vonakodott. Ungvár, mart. 20. Midőn önök tömjéneznek a’ szabadság egyenlőség ’s testvériség istenének oltáránál, — ’s mig önök a’ gunyhók ’s a’ puszták fiának is azt mondják: „te ember vagy“ melly nevet nehány hóval ezelőtt csak néhányan tartottak sajátoknak, mint hajdan Lévi fiai a’ papi hivatalt, ’s még önök állítják, hogy itten e’ szavakat: „legyen világossága nem csak a’ paloták számára mondotta; — akkor és az alatt itt, hol e’ sorokat irom, e’ politicai Szaharában vannak emberkék, kik daczolva az előrehaladó kor szellemével a’ szabadságot saját személyükben keresik ’s az egyenlőség szent eszméjét a’ mindenki irányában basai önkénykedés által akarják életbe lépetni. — Illyesmi azonban nálunk nem váratlan. A’ legközelebb mult évi politicai események reánk nézve híjában mutogatták rázkodtató hatalmukat, mi azok közé tartozunk, kikről mondatott: „se nem tanultak se nem felejtettek semmit“. A’ bizottmányokra szorított megyei gyűlések maradtak azok, mik voltak, egy kicsit olcsóbb kiadásban ’s jobban compacttá erősödve. A’ táblabirói czim eltűnt ugyan, de azért a’ táblabiróskodás még mindig életben van, — tevés helyett sok hasztalan beszéd, a’ régi hires lőcsei formára, retrograd tendentiák egymás legyezgetése, hivatalos postok feletti viták, sok határozat, kevés végrehajtás. — Vessünk egy pillanatot határozatainkra. Már a’ múlt octoberben tárgyalás alá került az adó kivetése, — voltak, kik az országgyűlésen kifejtett eszmék szerint kívánták annak kulcsát meghatároztatni, azonban számtalan kifogás hozatott fel ellenök, végre Maradi urak sürgetésére határozattá lett, hogy az összes adónak felét a’ nemesség (!) felét a’ régi adózók viselendik, ’s az elsők bár a’ castok szerinti különböztetést fájlalták, megnyugodtak ez intézkedésben mert ideiglenes, ’s mert generosus. Azonban csak hamar bele untak Maradi uramék a’ bőkezűségbe, az adó kérdése ismét fölmerült, ’s ekkor már megelégelték az egy harmad részt fizetni, a’ kulcs általános kijavítása most is sürgettetett, — de hasztalan. Majd olvastatott Szemere Bertalan félmagyarhoni teljhatalmú k. biztosnak rendelete az adó pontos behajtása iránt, igényelvén azt az árva hon megmentésének sok szükséget ’s az adókulcs ismét szőnyegre került, voltak ismét, kik általános kijavítást sürgettek, de Maradi uraimék jobbnak találták az általok is igen hijánosnak és igaztalannak ösmert régi kulcsnak a’ tiszti irodábani kijavítását, sikerült még is egy küldöttség kinevezése, melly azzal bízatott meg, hogy a’ régi kulcsot elövevén hasonlítsa össze az országgyűlési tervvel, s a’ mennyiben ez reánk alkalmazható használja fel. És jön ócska mente uj folttal, mit elfogadni nem lehetett ’s azért néhányan az általános ujjáöntést ismét és újra sürgették, maga a’ küldöttség annak czélszerüsége mellett nyilatkozott, szerencsére Horváth Simon is jelen volt, ’s ő — ki hajdanában conservativ pártfönök volt, mozgalmas időnkben pedig egyik elhatározott hazafi — szinte pártólag szólalván fel, uj kulcs és uj összeírás készitése elhatároztatott. Több hete mióta e’ történt, ’s van-e valami eredmény ? — Mindenki vágyik olvasni becses nevét a’ haza oltárára ajánlottak sorozatán, már több határozatok hozattak iránta; de valahol mindig zátonyra akad. — Ezer reményeket költött bennünk ama kormányi rendelet , mellynél fogva Eötvös Tamás kormánybiztosul megyénkbe küldetett, — ’s a’ levertség mibe Schlick betörési fenyegetései, fő- ’s első alispánunk betegeskedéseik, — ’s másodalispánunk gyengesége megyénket hozták, — már megérkeztével oszolni kezdett, — ’s midőn mozgó sereg kiállítása iránt a’ bizottmányhoz felszólítást intézet, — az, sőt annak saját erszényünkből aránylagos hozzájárulás utjáni felszerelése is elhatároztatott. A’ kiállítás lehető lelkesedéssel megkezdetett ’s foly, mert a’ nép általában véve nem rész — ’s még is már e’ hó 20-ik napján tartott bizottmányi ülésben keletkeztek devalvatiót sürgető hangok, azonban hála egy pár lelkesebbnek, elenyésztek mint pusztában. — Hát az ujonczozás hány praeclusi terminusok mellett történt meg ? Pestmegye Solti járásába — mellyről olly sok szép és lelkesítő dolgokat volt már alkalmunk közleni, — közelebbről aatyáskodó osztrák kormány egy bakót küldött „királyi biztos“ név alatt, kinek neve Gaal Eduárd. Ez az ember akként oszzogatja ő felsége nevében a’ kegyelmet, hogy kiválogatja a’ legjobb szellemű ’s legbecsületesebb polgárokat, ’s deresre huzatván őket, ötvenet vágat rajtok, mi közben sátáni gúnymosolylyal szokta kérdeni a’ kínzottat: „kell-e szabadság ?“ Halld meg e’ dolgot oh nép, és tépd ezer ízekre az illy vad zsarnokot, ha falud küszöbén be merte tenni lábát. Szegény Soltiak, vallyon nem jut-e eszékbe Ludas Matyi szava, mit ez Döbröginek mondott midőn lehuzatta ,háromszor veri ezt kenden ’stb. Kikindán Rajacsics szerb országgyűlést tart. Annak rendi és módja szerint, van felső- ’s alsóház. Tanácskoznak is már nagyban. Most itt Szerbia alkotmánya van a’ vita szőnyegén. Ne csak hadd vitatkozzanak, hadd határozzanak, már elmegy Perczel a’ sanctióra! Erdélyből azt írják a’ déli sláv lapnak: Bem serege egy orosz gyors vadászt fogott el, kinél egy, Windischgraetzhez intézett sürgöny találtatott, következő tartalommal: „Ő felsége I. Miklós czár, kegyelmesen megengedni méltóztatott, hogy a’ herczeg tábornagy, az orosz seregek segélyét akkor vegye igénybe, midőn legjobbnak látja. Ezen ukart, mellyröl eddigelé tudomásunk nem volt, Engelhard a’ havasalföldi orosz seregek tábornoka küldötte febr. 6. Windischgraetznek. Promemoria a’ feketesárga lobogós rablóknak, így így csak folytassátok tovább is azon nemtelen aljasságokat, miknek forrása úgyis kiáshatlan mélységben gyökerezik becsületszegény kebletökben; csak tépjétek le magatokról a képmutatás costumejét, mellyel eddig a’ jó hiszemű világot ámitottátok; hajítsátok el álarczotokat, melly alatt olly gazul űztetek hamis játékot Europa közvéleményével: hadd lásson, hadd ismerjen meg benneteket az általatok félre vezetett nép, és ismervén tanúlja megvetni, lelke mélyéből utálni azon nyomorú gazságot, mellyre politikátokat épitétek. Ti voltatok azok, kiknek vazalljai Sukorónál Ivánka csapatától körülvéve, szorúltságukban fehér kendőt lobogtatának megadás jeléül, ’s az ekkor hozzátok közeledő őrnagyot körülvéve elfogtátok. Nem így tett-e Schlik Kassánál a’ huszárokkal? Nem igy tettetek-e’ a Tisza partján ? Nem igy tettetek-e’ Erdélyben Piskinél ? Ezt nevezitek ti hadi taktikának ? ... . És mind e’ mellett, nem ti vagytok-e azok, kik Pesten, plakát után plakátokat rakgattok az utczák szögletére, mikben saját gazságaitokat, a’ legnyíltabb szemtelenséggel mi ránk akarjátok kenni? Gyülevész seregeitek a’ demoralisatio non plus ultráján állanak , ’s örökösen a’ mi katonáinkat gyalázzátok. Mindennap újabb és újabb győzelmeket hazudtok. Erdélyt már kétszer állítottátok tisztának a’ „pártütő magyaroktól“ táborunkat már háromszor is szétvertétek. ’S mit fog majd mindezekre mondani a’ világ, ha megtudja, hogy Erdélyből a’ muszka és osztrák sereg csúfosan kikergetve, ’s a’ két fő fészek Szeben és Brassó birtokunkban, és a’ reactio pártja egészen megtörve van; magyarországi seregeink pedig e’ perezben már Pest alatt állanak? Utálattal fordúl el tőletek a’ becsületesség, és átkot mond nevetek fölött az igazság; mert becstelenek vagytok, mint valótok a’ múltban és lennétek a’ jövőben, ha kígyó fejetöket meg nem törnék az igazügy vitéz bajnokai. — 249 gyelmébe ajánlani, hát ha valamely rendkívüli esetben akár halál, akár lemondás, akár egyéb közbejött ok miatt megüresülvén a’ képviselői állomás, e’ körülmény a’ képviselő ház értésére nem esik, hát ez esetben az illető kerület képviselő nélkül maradjon? (Felkiáltások: Inkább, mintsem hogy visszaélések történhessenek.) Én azt tartom, méltán megkövetelheti a’ nép, hogy képviselő nélkül ne maradjon, ’s úgy hiszem, hogy a’ képviselőház, rendes időkben igen is ragaszkodhatik a’ parlamentáris formákhoz, ’s magam sen vagyok a’ revocatiónak barátja, egyébiránt a’ jelen eset nem is következteti a’ revocatiót, mert nem revocatió fordul itt elő, hanem azon körülmény, hogy a’ követ az ellenséghez szegődött; de azt tartom, a’ képviselő ház felett is áll még valami, ’s ez a’ nép, és ha a’ nép megtudja az esetet, mikép képviselői nincsenek a’ képviselő házban, mig ez a’ képviselőháznak tudomására nem jutott, akkor a’ nép iránti kötelessége e’ háznak elfogadni az újonnan választott követeket: ez okoknál fogva pártolom a’ választást. (Szavazunk.) (Vége következik.) Eleneink és mi. IV. Elleneink,értve itt mindig a’ tudósokat, kik Budapesten kard helyett tollal csatáznak ellenünk) axióma gyanánt állítják fel, miszerint „Magyarországra nem lehet keservesebb méreg és métely a’ democratiai elveknél. Ne hökkenjünk meg előre ez állítástól, hanem mintha olly együgyü jámborok volnánk, kik a’ nyomtatott szavak felett mindig képesek elálmélkodni: hallgassuk végig jó lélekkel, minő okokkal igazolják tudós elleneink e’ mondásukat. ,,A’ democratiának főérve (igy okoskodnak antipodjaink) az egyenlőség; de minekutána a’ democratia nem szokott egy pontnál megállani, tehát tör az egyenlőséget a’ törvény előtt teszi ki, azután a’czimekben, később pedig a’ vagyonban, ergo, a’ democratia okvetlenül communismust szül.“ — Már most állapodjunk meg itt egy kissé. A’ democratiának egyik f-sa igen is, az egyenlőségről, még pedig a’ törvény előtti egyenlőségről szól; és üdvös voltának egyik okát épen ebben találjuk. De szerettük volna, ha bölcs elleneink motiválják vala előttünk azon fictio poeticát, hogy a’ democratia nem szokott egy pontnál megállani ’s csak előzménye a’ mulhatlanul rá következő communismusnak. Francziaomágra utaltok bennünket?... Igen, ott vannak communisták, és pedig nem csak a’vagyon- és lélekben szegény osztály, hanem az úgynevezett intelligentia körében is. De hát egy őrjöngő töredéket állitsunk-e fel például,’s róluk azon még őrjöngőbbekhez illő tételt vonjuk-e le, hogy tehát mindeneknek az ő utjokon kell járni. Az emberiség története telve van jó és rósz , szép és rut, lélekemelő és leverő adatokkal, mert az ember fény és árnyoldalát látjuk benne hű képekben festve ; ’s ha ugyanazon ok egy helyt jó, máshelyt rósz következményeknek volt szülője, nem az-e a’ józan ész tiszte, hogy mindkettőnek fejlődési történetét vizsgálja, ’s ezekből olly tudományt abstraháljon magának, mellyet aztán czéljainak intézésében iránytóúl használjon. ’S ha ti nekünk tanúságul Francziaországot hozzátok fel, mi azt feleljük rá. Jól van, láttuk a’ forrást,melyből itt a com-