Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-19 / 83. szám

Kanizsán hol barátságosan fogadtattak, a’ vendég szeretetet csak­­­hamar rablással viszonoztak, ’s a’ ménestől minden há­zi álható lovat elloptak, mig végre a’ háziúr Szerviczky ia vaji, hogy vendégei vele is fenyegető hangon beszélnek, mindenét ott hagyva a’ temesvári várban keresett menedéket Karácsonyi László főispánnak, úgy szinte Kar­ácson István Lehel huszár szá­zadosnak birkáját, ökreit, ’s egyéb ingóságait elrabolták. — így haladtak ők egész a’ Marosig, a’ vajdaság képzelt határáig, lép­teiket vandalismus, öldöklés ,­­» a' kínzásnak minden kigondol­ható nemes kisérék, ’s midőn a’ foglalást megtörténtnek hitték, alakultak mindenfelé a’ szerb vajdaság teljhatalmú bizottmányai, ezek neveztek tisztviselőket, kik a’ rablást finomabb modorban, de nagyba kezdék folytatni, igy például Temesben S’apházy Ig­­nácz, Drakulits, Sztojanovits Mladen kerületi biztosok, által ve­­vén kerületeiket, azonnal hadi sarcz czíme alatt minden telekre 4 pengő frtot vetettek ki kerületeikben, mit irgalom nélkül a’ szegénységen rögtön meg is vettek, és most par postik­on járnak kelnek, hallottuk ugyan, hogy eme gaz tettükért, miután az egész világ szeme láttára történt, feleletre fognak vonatni, meg­látjuk vallyon a’ vad fajnak van e’ az igazság kiszolgáltatásáról fogalma ? Elfoglalván a’ bánságot,­­ Rajacsics re quasi bene gesta parlamentaereket küldött be Temesvárra ’s a’ várat Bukaviná­­tól fel­kérette — azonban ez azt nyilatkoztatta ki nekik, hogy a’ vár a’ császár tulajdona lévén, ő nem csak nem adja nekik, de sőt kész" azt utolsó csep vérig bár ki ellen óltalmazni. — eme nyilatkozat nagy elégületlenséget okozott nem csak Temesvá­ron, de általjában a’ ráczok közt, fenhangon kezdtek megcsala­­tásukról beszélni, fenyegetödztek, hogy Rajacsics 60 ezernyi se­­reggel jön a’ várnak, hogy ő birja a’ felség e’ tekintetbeni sza­vát ’s mindent mozgásba hozand, hogy jogszerű igényeinek nyomatékot is szerezzen, ’s a’ I. Rukavinának öszves várbeli ereje alig menvén 3000 főre, (Leiningen tábornok 4000 emberrel Erdély felé működik) meg­hökkent , hallván a’ fenyegetödzéseket, ’s azonnal futárt küldött Windischgraetzhez segítség eszközléséért egy részt, más részt pedig kérdést tett, hogy a’ ráczok irányában miként viselje ma­gát? a’ futár visszajött ezen válaszszák „Die Ungarischen Trup­pen wachsen wie die Schwaemme, ich kann folglich dem Gene­ral Bukavina keine Verstaerkung schicken, und zwar um so we­niger als es Thatsache ist, dass die Ungarischen Soldaten we­gen ihrer Tapferkeit nincht so leicht zu besiegen sind, dan ha­be ich Komorn in Rücken, und so lange ich diese Festung nicht besitze, muss ich auf einen entscheidenden Sieg verzichten, — bey solcher Lage der Dingen trachten Sie lieber Rukavina, wenn die Haut eines Löwen nicht hinreicht, die Haut des Fuchsen in Anspruch zu nehmen.“ — Ezen válasz következtében Rukavina csakugyan róka bőrbe öltözködött, ’s igyekszik a’ ráczokat mé­zes szavakkal, szép igéretekkel tartani, a’ ráczok nagy része igen jól tudja ezeket, képzelhetni tehát, hogy mi viszonyban állanak a’ császáriak, a’ vajdaság apostolaival. Rajacsicsnak működési tere most II. Becskerek és Kikin­­da, ott szedi az ujonczokat, ott organisálja a’ népfelkelést, hír­lik hogy 60 ezer embert akar seregeink ellen lábra állítani, ezek közt volnának természetesen a’ bánsági németek is, kik Krisz­tust nem várhatják buzgóbb fohászkodásokkal, mint a’ magyar seregeket. Midőn Temesvárott hite jutott annak, hogy a’ rácz parlamentaiiek a’ vár felkérése végett a’ városba megérkeztek, azonnal a’ polgárság köréből nagy számú küldöttség ment Lei­ningen és Rukavina tábornokokhoz azon kijelentéssel, hogy ha a’ vár a’ ráczoknak adatnék, ők tömegestől kivándorolnak. Az ollmützi alkotmányt e’ napokban ágyú-dörgések közt hirdette a’ katonaság nagy piaczunkon, rendbe állított katona­ságon kívül alig volt néhány ember jelen ezen erőltetett ünne­pélynél, ’s midőn az olvasásnak vége jön, nem volt ember, ki zsi­­ót kiáltott vólna, maga az öreg Rukavina , ’s az öt körül­­övedző haditest teljesítette ezen kötelességet. A’ magyar lapok Temesvárott rendesen szoktak olvastatni a’ hadi­ tanácsban, hogyan ’s mi után jönnek, azt nem tudjuk; elég , hogy azokhoz mi is néha eljutunk, ’s igy értesülünk drá­ga imádott honunk viszonyairól. Bemtől iszonyúan félnek, seregének vitézsége felöl az ide menekült szászok sokat beszélnek, persze csak sulyomba, mert a’ magyar sereg vitézségéről beszélni annyit tesz, mint magát bezáratni, a’ megye uj épületi börtön 130—150 politicai fogoly nélkül soha sincsen, itt sanyargatják vizsgálat nélkül hetekig, sokszor hónapokig a’ jó érzésű embereket, mig végre kibocsájt­­ják a’ nélkül, hogy elzáratását indokolnák. Bár mennyire tilos a’ reánk nézve kedvező hírek terjesz­tése, mégis csak megtudunk mindent nagyából, ’s midőn elle­neink nem tagadhatják a’ tényeket, azzal fenyegetnek, hogy jön 40 ezer orosz majd megtanítja a’ magyarokat engedelmeskedni, jobb lelkű császári tisztek magasztalással beszélnek Bemről és vitéz seregéről. Köpet ezredes harmad magával, miután becsület szavát adta, hogy a’ magyarok ellen harczolni nem fog, Bem által sza­badon bocsájtatott, ’s jelenleg köztünk van, azt mondja, hogy soha a’ császári seregekben nem volt az a’ fegyelem, melly Bem seregét jellemzi. A’ kápolnai, aradi, szebeni, reánk nézve diadallal vívott csatákról­ rendesen falragaszok jelentek meg Temesvárott, de mindannyiszor úgy mistificálták a’ közönséget, hogy hadi csel, vagy tactica volt Aradot elhagyni, vagy Szebent seregeinknek általadni, hogy annál bizonyosabban tétessünk semmivé. Temesvár rendes adóján felül, hetenként hadiadó fejében 600 p­o­ntot fizet a’ katonaságnak. Az itteni császári tisztektől martius i-je napjától fogva, elvétetett a’ hadi pótlék fizetés, ez nagy elégületlenséget szültt köztök. Temesvár, József külvárosát kis Debreczennek elkeresz­telték a’ schwarzgelbek, törhetlen érzelmű lakosai végett. Kiss Ernő, hős altábornagyunk ingóságai, több napok óta közárverés utján adatnak el; annyira vetemültek, hogy a’ te­mesvári takarék-pénztárban őrizet alá tett ezüstjét is kivették, ’s árvereztetik. Rajacsics Torontálban, a’ lakosoknál találtató búzát Kikin­­dára és N. Becskerekre fuvaroztatja, minden telek után csak 5. p. mérőt enged hátra az illető családoknak, a’ többit nyugtat­­vány mellett a’ mondott helyekre hordatja. A’ temesvári katonaság martius 1-je óta megkezdte az ujjonezozást Temesben, a lakosság nagyon csodálkozik, hogy octóber kezdetén, midőn a’ m­egye ujjonezozott, a’császári kato­nák azt hirdették, hogy a’császárnak nem kell katona, most pedig más húrokat penget. A’ 3600 főnyi népségű Uj-aradra 130 ujjon­etet vetettek fel, ti* német lakosságra jo­scura n­m lehetett a* schwarezgelb uralomnál, olly magyar érzelműtekké varázsoltat­­tak, hogy a’ tisza vidéki tős gyökeres magyarokkal fognak ve­télkedni hazafiságban.• Kassa, apr 10. April 1-jén délután 240 szabolcsi gya­log guerilla, körülbelül ugyanannyi lovassal érkezett Kassára, a’gyalogok vezére Egressy Gábor a’ városháza előtt kiállított csapatok élén a’ polgársághoz rövid beszédet tartott, mellyb­e kérte a’ tanácsot és polgárságot, hogy azon rövid idő alatt, mig Kassán időznek, csapatát szívesen lássa. A’ jámbor azt gondol­ta, hogy a’ városi tanács jelen lévén, ahol intézi beszédeit, pe­dig borzasztóan csalódott, mert midőn beszédet elvégezte, nem volt, ki válaszoljon, a’ városi tanács láthatlanná tette magát, csupán kettő volt jelen, kiknek egyikét a’ cassinóból citálták ki, és mindkettő csak mint néző elegyedett a’ sokaság közé, és vi­lágért sem tátotta volna fel száját, máskülönben a’ sok schwarz­gelb tettek által szerzett érdemnek vége lett volna; tehát merő consequentiából mindkettő mint a’ hal — halgatott, így tehát a’ tanács arra sem méltatta a’ városa védelmére távolról érkezett honfiakat, hogy üdvözlésöket, egy száraz viszontüdvözlettel vi­szonozta volna. Koncz József Kassa városa egyik lelkes polgára volt az, ki ekkor fellépve ét szónokolva a’ kassai pol­gárok becsületét megmentette. Kedden érkezett Kassára Luzsinszki Pál mint sárosi kor­mánybiztos. Szerdán a­ lovas guerilla csapat ment Eperjes felé, mint mondják, minden parancs nélkül merő bravourból; ez 11. 12 órakor történt délelőtt, éjjeli 12 órakor érkezett az eperjesi előörsökhez, hol egy kis csetipati volt, a’ drotároktól 4 fegyvert elszedtek, ’s mint mondják két chevauxlegerst és 3 drotárt elej­tettek. Lovasaink közöl csak egy ló esettel, mellyet szügy­be lőttek. Minthogy pedig sem ló sem embernek nem volt mit en­ni, mert semmi rendelés nem történt a’ kormánybiztos részéről, requirálni meg nem akartak, másnap 10—11 óra tájban vissza­érkeztek Kassára. Ez alkalommal történt, hogy egy őrmester — volt huszár — igen lelkesítette a’ lovas guerillákat, de őt csak 5 követte az egész csapatból, és így nem sikerült a’ 18 che­vauxlegerst elfogni. A’ guerilla tisztek gyávasága lévén a’ fő akadály, a’ nevezett őrmester hozzájok fordulván, lehordta őket, hogy ne hátra húzódjanak, hanem előre, és ne igy serkentsék a’ legénységet: „Előre menjetek legények,“ hanem előre rugtatva: „Utánam jöjjetek!“ És mit gondol ön, e’ lelkes őrmester, a’ gyáva tisztek abbeli vádjára, hogy a’ legénység között ingerültséget akart gerjeszteni, Kassán elzáratott, és csak tegnap bocsáttatott ki. Notabene ezen kirándulás minden gya­logság nélkül, csupán jó szerencsére történt, a’ gyalogok egé­szen másfelé mentek. Csütörtökön mint emlitém a’ guerilla csa­patok visszaérkeztek fáradtan és éhesen, nem volt, ki a’ fárad­taknak csak egy pohár bort is adott volna, csak Kerekes ismételt sürgetéseire rendeltetett számukra, de csak estve, egy kis vé­kony áldomás. Pénteken délben már combinált terv szerint el­indultak ismét Eperjes felé, midőn már Beníczky is főcsapatával, az Egressy gyalog portyázói, meg Madarassy 600 főnyi­ gueril­­lái is mindenfelől húzódtak Eperjes felé. Ugyanaznap Somosnál Egressy Gábor csapata a’­drotárok és rendes polákok által meg­­támadtatott, Egressy maga megsebesült, és elfogták volna, de a’ Tárcza túl partján levő guerillák, ugyanazok, kik délben in­dultak Kassáról, hallván a’ lövéseket, neki ugrattak a’ Tározá­nak, és rajta keresztül menvén, elég jókor jöttek, hogy egye­sült erővel az ellenséget szétverjék, mire az nyakrafőre Eper­jesnek szaladt. Előtte való nap Hanusfalvánál mint mondják Ma­­darasy gyalog guerilla csapatát a’ polákok visszanyomták, és pénteken egyesült erővel mentek Egressy ellen, ki által visz­­szanyomattak. Ugyanazonnap, azaz pénteken egy sárosmegyei faluban Koncz Józsefet, ki 4 lovas guerilla kíséretében mint fu­tár küldetett Beniczkyhez, a’ drotárok és vadászok egy vendég­­fogadóban elfogták, a’ huszárlovasokat mint beszélik, útközben lekonczolták, Konczczal mi történt? senki sem tudja. Annyi igaz, mindenét elrabolták, a’ csizmáját is lehúzták, és Eperje­sen, hova vitték, még az asszonyok és dámák szembe pörcdös­­ték, taszigálták, és minden csúfságot elkövettek rajta. Úsz sá­rosmegyei szolgabiró vezette Koncz nyomára a’ polákokat. — A’ mieink szombaton reggel mentek Eperjesre, de minthogy a’ gue­rillák fél órával későbben jöttek mint Beniczky, azon felül pedig tisztjeik gyávasága miatt nem sok csatakedvvel jöttek, a’ tímá­rokat bekeríteni nem sikerült, miért azok a’ szebeni utón tovább illantak. Beniczky 2 hat fontosával nem sok kárt tett bennök, mert messziről történtek a’ lövések, és a’ vadászok szárnyuk me­gűl lőttek. Azt mondják 2 drotár elesett, 3 megsebesült, 4 el­fogatott, a’ drotárok töltéseiket is elhányva nyakrafőre szalad­tak. Mondják, hogy a’ kórházban mintegy 600 fegyvert találtak a’ mieink és vásznat. Ma mieink Eperjesről Kassára váratnak. B­á­c­s­b­ó 1 apr. 8-án *) Perczel tábornok serege a’ hires „római sánczokat“ bevette. — Ma hadi szállása Goszpodinczen a’ csajkások kerületében van; — ott, honnét annyi nyomor, ín­ség áradt el szép megyénkre. — Szent-Tamás elfoglalása, és semmivé tétele után Turia, Földvár átkos emlékű elsánczolt fészkekből a’ rablók világnak szaladván, a’ csajkások kerületében kerestek nagy részt mene­déket ; de Perczel felkeres benneteket, istentelenek! ha a’ föld alá bujtok is. A’ jeles tábornok tegnap hadseregének egyik dandáréval Goszpodincze, a’ másikkal Nádas felé rontott be a’ lázadók ke­rületébe. — Goszodinczénél az ellenség több erős redoutokkal bővített romai sánczoknál gátlá előhaladását; — mintegy 12 ágyúval és több ezer részint szervián és határőrök, részint Sz. Tamásról és Turiáról oda menekült fegyveresekkel kelle­­tt nem nagy számú, de személyesen vezénylett seregének szem­beszál­­lani.­­ Hadseregének nagyobb része más után vonult be a’ vajdaság alapítóknak földére. Déli 12 órától 4-ig tartott kemény tüzelés után végre si­került rohammal a’ sáncz-vonalon áttörni, mire az ellenség ha­­nyathomlok megfutamlott. És igy a’ világhirességre kapót,római sánczok’ is bevétettek. Egy úttal nyolcz ágyú, és ezek közt egy 18 fontost fog­laltunk el. A’ szenttamási hidfősáncz bevételével kitüntetett szegedi honv. zászlóalj Földváry derék őrnagy vezérlete alatt rettenthet­­lenül sebesen rohaná meg a’ sánczokat, azokat megmászó, — az egyik redoutot három ágyúval tüstint elfogó, ’s evvel a’ diadalt részünkre eldöntő. A’ 3-ik számú huszárokból is egy csapat a’ szegediek alatt a’ sánczvonalon átkapaszkodván, éré utól a’ 18 fontos ágyút. Temérdek marha, ló jött ismét birtokunkba, mellynek egy része az álladalom­é, hadfiaké és főleg a’ hadsereget kisérő te­­merini, járeki, verbászi és más ráczok által kirablott bácskai népé lett. Goszpodincze a la Sz. Tamás porrá égettetett. Veszteségünk négy halott, ’s vagy tiz sebesült; az ellen­ség több száz halottat számit. — Egy csajkás császári tiszt fo­gollya jön. Tehát Perczelé a’ dicsőség, ki a’ némellyek szerint merő sátán, és sárkányokkal tömött római sánczokat áthágta, a’ vad csürhét azokból kikergette.— A’ Sz. tamási hős nevének hallat­tára is bizonyosan a’ rácz csorda kiszalad a’ világból. — Na a’ magyar vendée-nak vélt csajkás­ kerület ugyancsak hamar lejár­ja — Hja­­vig karácson, szomorú husvét jutott most a’ leghí­vebb Waffenbrüdereknek. A’ magyarok fizetik a’kölcsönt kama­tostól. Csak hamarjában mintegy 26 ágyút vett el Perczel sere­ge a’ ráczoktól. És a’ múlt nyáron, őszön, télen mennyi költség, sopánkodás, zaklatás, nyomor, aggodalom, bosszúság jutatott a magyarnak. Sz. Tamás bevehetetlennek hirdetett, de voltakép nem ismert sánczai miatt. Bezzeg okoskodunk már valahára; a’ gordiusi görcs szétvágva hever. Híjába járatlan volt az út; a’ be­csületes ember mást is annak tart, de az élet egy napján többet tanulunk most, mint az előtt 50 év alatt. A’ jótevő ég küldé ne­künk Perczelt. Mig Perczel tábornok az ellenséget oda lent tiporja, ad­dig a’ megyében szét bomlott mindennemű viszonyokat gróf Battyány Kázmér Szabadkán székelve rendezi. 6 f. hó 5-kén tért vissza a’ táborból; teendője sok, mig mindent a’ rendes ke­rék vágásba visszahoz. Rendez, teremt, intézkedik, hogy a’ za­varteljes tömkelegből egy rendszerezet egészet csináljon. Több rendeletei közül egyet itt közlünk melly igy hangzik: Rendelet Bács megye lakosihoz. Diadalmas fegyvereinknek már is sikerült e’ megyében a’ rabló csordákat legyőzni. Az óhajtott közbátorság, csend és béke—némelly része­ket kivéve—mindenütt ismét helyre áll. A’ közigazgatásnak újra rendes vágásába kell jönni, ’s minden jó honpolgárnak kötelessége őrködni, hogy a’ személ­y és vagyon sértetlen maradjon; kötelessége tenni mindent, a’ mi a’ közös czél elérésére, a’ közbátorság fentartására megki­­vántatik. A’ tisztviselők járásaikban megjelennek,­­ hogy a’ szük­séges rendet fentartsák a’ közigazgatás teendőit végezzék. Rendelem tehát, mint következik: 1- er A’ felsöbbségtöl kiadott rendeleteknek mindenki hó­dolva engedelmeskedjék, e’ tisztviselők intézkedései kellő fi­gyelembe tartatván, azokhoz kiki magát alkalmazza. 2­­or A’ községek elöljárói minden felsőbbi rendeléseket a’ legszigorúbb felelősség terhe alatt pontosan, ’s annak idejé­ben végre hajtani köteleztetnek; — valamint felügyelni, hogy a’ köz­ csend, és biztosság a’ legkevésbé se háborittassék meg, ’s előforduló esetekben a’ baj orvoslása iránt rögtön intézked­ni, minden előforduló esetekről a’ járásbeli tisztviselőt halan­­déktalanul, és híven értesíteni kötelesek.­­ Ha valamelly községben a’ közcsend megháborittatnék, rablás, lázongás ’s egyéb bűntettek követtetnének el, ’s az elöl­járók azok meggátlására minden lehetőt el nem követnének , ’s kellő rendszabályokhoz nem nyúlnának, illy esetben magok az elöljárók, mint részesei a’ gonosztettnek, fognak lakoltatni. 4- er A’ ki más honpolgár személyét, vagy vagyonát bán­tani merészli, az elöljáróságnak ellenszegül, — rögtön itélő bí­róság elé állitatván, — mint e’ sokat szenvedett haza ellen me­­rénykedő akasztófával, vagy agyonlövetéssel fog bűnhődni. 5- ör Miután a’ rácz rabló csordák e’ vidéken minden pol­­gárzati, és társadalmi viszonyokat szétbontván, — e’ megyét a’ legiszonyúbb rablás, pusztítás, öldöklés, és gyújtogatás szín­helyévé változtatták, — ’s akadtak e’ megye lakosai közül szá­mosan olly elvetemültek, kik a’ rabló gonosztevők módjára, — jó érzelmű honpolgárok javait pusztítani, és rabolni nem iszo­nyodtak, — annak okáért rendelem: a) Hogy mindazok, kiknél illy rablott javak léteznek, e’ rendelet vételétől számított négy nap alatt tartoznak azokat a’ helybeli elöljáróságnak feljelenteni avval, kié volt légyen az idegen vagyon; — ’s egyszersmind késedelem nélkül al­aladni. b) Hogy a’ városi, és helységbeli elöljárók folytonosan nyomozzák, kiknél legyenek illy rablott jószágok elrejtve; — az illyeneket jegyzékbe vegyék; — ’s ha jó szántuknál bé nem vallanák, honnét, kitől, mikor kapták legyen a’ náluk találtató rablott jószágokat; ’s azokat az elöljáróságnak beadni vonakod­nának, rögtön az elöljáróság tegyen jelentést az illető tisztvise­lőnél, városokban a’ kapitánynál, ki szigorú vizsgálatot tartván, a’ bűnösnek mint rablónak szigorú megfenyitése iránt lépéseket fog tenni. c) Ha a’ jobblelküek önként bevallják, mennyi és minő rablott jószág legyen birtokukba, ’s ezt jószántából az elöljá­róságnak átadják, ezt is az átadott vagyon nemének, a’ volt tu­lajdonos, és átadó nevének feljegyzése mellett haladék nélkül a’ járásbeli tisztviselőnek, a’ városokban a’ kapitánynak beje­lenteni, ’s átadni köteleztetnek. d) Tudva lévén, miszerint a’ sok rablott jószágok Baj­inak, Omorovicza, Pacsér, Bajsa, Topolya, Kula, Cservenka és Szivacz községekben rejtve tartatnak; e’ helyeken főleg a’ vizsgálat szigorúan fog megtétetni, ’s az átalkodott rabló czim­­borák keményen fenyíttetni. 5-ör Több az ellenségtől már is ment helyeken házak, földek elhagyottan gazda nélkül vannak, — e’ tekintetben a) Tudatom azt, hogy az efféle javak,az álladalom tulaj­donává váltak, ’s mint illyenek az álladalom részére lefoglal­tatnak. b) Ezen földek érdemeket szerzett, ’s jó honpolgároknak annak idejében ki fognak osztatni; addig is azonban, hogy ve­tetlenül ne maradjanak, használat végett azonnal alkalmas egyé­neknek egy évre ki fognak adatni. c) Ráczok nem fognak földet kapni. Ezeknek folytán rendelem: d) Hogy az elöljárók tüstént összeírják az illyen elha­gyott javakat”; külön véve azokat, mellyeknek volt tulajdonosaik a’ haza ellenségeivel czimborálva azokhoz átszőttek, és külön ismét azokat, mellyek ismert jó honpolgárokéi, jegyzékbe tevén azt is, ha kétséges, váljon a’ volt tulajdonos nem m­ent-e át az ellenséghez ? e) Az ekként összeirt javak lajstromát köteleztetnek az *) Tisztelt levelezőnktől már f. hó 10-éről is kaptunk tudósí­tást , azonban közöljük ezen elkésettet is. S z­e r­k. 805

Next