Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-20 / 84. szám
RENDELETEK. Magyarország főhadi kormánya parancsa nyomán rendeltetik : 1- e1. Azon főtisztek, kik jelenleg Debreczenben betegség, vagy hivatalos elfoglaltatás nélkül vannak, személy és bármelly ok tekintete nélkül 24 órák alatt illető parancsnokságaikhoz Debreczenből ezennel visszautasíttatnak. 2- or. A’ betegség miatt itten létezők kötelesek folyó hó 20-ig betegségök valóságáról magokat a’ térparancsnokság előtt törsz- vagy más helybeli katona főorvosi bizonyitványnyal igazolni, arról is bizonyitandók, hogy egészségök helyreállása, mintegy mennyi időt kíván ? 3- or. Minden magán ügyben mától Debreczenbe szabadsággal érkezendő fő tiszt urak, legyen szabadsága bár kitől adatva , személyválogatás nélkül vissza fognak utasíttatni. Debreczen, april 18.1849. Szentpály József, m. k. őrnagy-tőrparancsnok. D. 1. 10519—720. sz. A’ megyékbe, és kerületekbe lótenyésztés végett beosztandó apaménekkel kiküldött katonai egyének helyei, a’ mezőhegyesi ménes intézetnél másokkal lévén betöltendők. Odautasíttatnak a’ tartalék századok, és osztályok vezényletei, hogy a’ tartalékoknál levő azon felrokkant katonai egyéneket, őrmestertől kezdve lefelé, kik fegyverviselésre alkalmatlanok lévén, egyébként erkölcsi magok viselete mellett jó ló ápolók, ’a magokat a’ mezőhegyesi ménes-itézethez áthelyeztetni kívánják, a’ lovassági főfelügyelőséghez névszerint felterjeszteni elmulhatlan kötelességöknek ismerjék. Répásy tábornok távollétében, Ferenczy ezredes, Debreczen, april 17. úgy látszik, ’s hála,elve hiszszük, hogy az igazságos isten elégetni kezdi már a’ tengernyi szenvedéseket, mellyeket aljas ármány, árulás és esküszegés árasztott a’ magyar nemzetre. Igazságos ügyünkért küzdő vitéz seregeink diadalmasan haladnak előre, ’s a’ hű honfiúi kebel majdnem naponkint újabb és újabb örömérzettől dagadoz a’ táborainkból érkező hírek hallattára. A’ amat azonban vitéz sergeink a’ három hónap óta zsarnokok és rabló zsoldosok türhetlen járma alatt nyögött vidékeket isten segedelmével felszabadítják, ’s a’ közlekedés azokkal megnyílik, így mind több és több bünemlékei merülnek fel az udvari ármányoknak, hitszegésnek, istentelenségeknek; mind több tényei jutnak tudomásunkra az undok honárulásnak, cselszövényeknek és népámitásnak. A’ közlekedés tágasbultával jutott néhány nap előtt kezeimhez, ámbár még január 20-kán kelt, azon irat, melly homlokán e’ czimet viseli: „Pásztori levél a’magyarhon, kath. egyház minden tisztelendö lelkészeinek, és a’ minden renden levő, Krisztusban kedvelt kath. híveinknek az úrtól üdvet, áldást és békességet.“ Az aláírás helyén pedig ez áll: ,,A’ magyar püspöki kar.“ Hitemben ingadoznám meg minden emberi erény iránt, kiveszettnek kellene hinnem az emberek kebeléből minden igazságérzetet és istenfélelmet, ha elhihetném, hogy ezen úgynevezett pásztori levél valóban a’ magyar püspöki kar által íratott. Nem 1 'a püspöki kr, mellynek legszentebb hivatása: hirdetni az igazságot, ’s hirdetni azt még akkor is, ha pallos függne feje fölött, ha a’ kínpad, máglya ’s ezen halál iszonyatosságaiival kényszer istené is et a’ zsarnok hatalom igazságtalanság, hazudság hirdetésére, — az olly szent hivatása, istennek ’s önlelkismeretének olly szigorú felelősséggel tartozó püspöki kar e’ nyomorult, szerkezetére hitvány, tartalmára hazugságokkal, ámításokkal teljes iratot nem készíthette. A’ magyar püspöki kar, három hónappal ez irat kelte előtt, a’ múlt évi October 28-kán Olmützbe küldött feliratában azt mondá V. Ferdinánd királynak: -------,,A’ különböző népfajok, mellyek hazánkban laknak, a’ legaljasb ármánynyal bujtogattatnak fel a’ magyarok ellen; és számos ezernyi fegyveres nép barangolja be hazánkat, ölve, rabolva, pusztítva mindenütt a’ békés polgárokat.“ -------„És lelkünk mély fájdalmában tapasztaljuk, hogy mindez felséged uralkodása alatt, felséged legmagasabb nevében történik.“ -------„Lehetetlen elhinni, hogy felséged híven értesítve volna arról, miként izgatták fel nemzetünk és szabadságunk ellenségei, az egymással eddig békében, barátságban élt népfajokat; miként forgatták fel gyökerestül a’ status lételemeit, semmitették meg a’ felséged hozzájárultával ’s jóváhagyásával constituált törvényes hatalmakat, miként tiporták a’ királyi méltóság iránti kegyeletet, nem rettegvén hirdetni, hogy felséged a’ magyar nemzetnek kir. esküvel pecsételt jogait eltörülni, az utósó pozsoni országgyűlésen kir. szentesítésével megerősített törvényeket, a’ nemzet szabad alkotmányát ’s független kormányát megsemmiteni, az országot szolgai járomba vetni ’s jogtalan tartománynyá alacsonyitani szándékozik.“ ,,A’ magyar nemzet ezt még mindezen megtámadások daczára sem hiheti, ’s velünk együtt úgy van meggyőződve, hogy midőn a’ maga védelmére föllépett, e’ tért, mellyen jelenleg áll, nem csak önfentartása ösztönétől, hanem azon kötelességérzettöl is lelkesítve foglalta el, miszerint a’ kir. méltóságot megvédje azok ellen, kik a’ trón felségével ’s a’ nemzet boldogságával olly veszélyes játékot űzni nem iszonyodnak.41 — — „Kezeskedünk érte, hogy e’ nemzet, melly jelen felingerlett, független nemzeti szabadságát féltő ’s védő állapotában is mintegy ösztönszerüleg hódol a’ rendnek és törvénynek, nem kíván egyebet, mint békében éldelhetni a’ felséged jóváhagyásával szentesített törvényes szabadságot.“ — — „Azon reménység él kebelünkben, hogy felséged megemlékezvén azon ünnepélyes esküjéről, mellyet koronáztatásakor e’ nemzet jogainak és szabadságának megtartására — e’ haza népének boldogitására, a' mindenható isten színe előtt tett azon iszonyú feleletterhet, mellyel e’ véres háború a’ királyi trónra nehezedik, személyétől elháritandjak ’stb. Illy határozottan kárhoztatta odob. 28-án a’ magyar püspöki kar azon politikát, melly Magyarország irányában követtetik. Illy nyíltan kimondták, hogy e’ háború iszonyú feleletterhe a’ királyi trónra nehezedik. ’S bár állásuknál fogva szemközt a’ trónnal e’ felirat egy pontjában olly értelemben nyilatkoznak, hogy nem hihetik ugyam, miszerint ezen iszonyatosságok, melylyek a’ király nevében az ország ellen intéztetnek, a’ király megegyeztével történnének; főpásztori kötelességöknek nyilvánítják mégis kijelenteni, hogy azonnal kiveszne a’ nép kedélyéből minden kegyelet a’ trón iránt, mihelyt bebizonyulna, hogy a’ király megegyeztével intéztetnek az ország ellen e’ hallatlan csapások. Mióta e’ feliratot a’ püspöki kar Olmützbe felküldötte, fájdalom valósággá lön, mit akkor a’ püspöki kar még hihetetlennek hirdetett, a’ trón iránti kegyeletnél fogva elhinni nem akart. Mind azon borzasztó megtámadások, mellyek addig Magyarország ellen intéztettek, a’ királynak egyenes parancsára történtek. De történt több is. Azóta jött be Windischgraetz császári hadakkal; azóta támadták meg császári tábornagyok kilencz oldalról az országot. Sőt történt olly dolog is, mit akkor még senki sem hihetett a’ császári házról, történt a’ legborzasztóbb, mit fejedelem népe ellen elkövethet. Nem elégedvén meg, hogy, az ármányosan fellázított ráczok, oláhok, honátok és szászok egész tartományokat vérbe, lángba borítottak; nem elégedvén meg, hogy császári zsoldos hadai az ország nagyobb részét pusztítva, rabolva, gyújtogatva összebarangolták, még idegen zsoldosokat is hivott be az ország és nemzet jogainak és szabadságénak legyilkolására; és kora diadalmámorában a’ szabad Magyar országot martius 4-kén kibocsátott iratában minden jogaitól ’megfosztván, őt külön álló részekre darabolta, ’s ezred éves státuséletét egy tollvonással megsemmitettnek nyilvánította. A’ világtörténet nem mutathatja fel mását ennyi ármánynak,hitszegésnek és árulásnak, mennyi Magyarország irányában elkölttettetett. És a’ magyar püspöki kar volna-e képes pártolása alá fogadoa mind ezen istentelen hitszegést, ármányt és árulást? És a’ magyar püspöki kar, mellynek legszentebb feladata hirdetni az igazságot, vetemedhetett volna-e olly iszonyú ha’tudságra, hogy „atyáskodó, szelid jósággali kormányzásnak, jogtinteletnek, igazságkiszolgáltatásnak, a’ szellemi és anyagi kincsek fejlesztése által boldogitásnak 44 mondhassa a’ fejedelmi udvarnak e’ hallatlan fellázadását a’ nemzet ellen? A’ magyar püspöki kar, mellynek a’ hívek előtt csak az igazság apostolaiként szabad fellépni, merte volna mondani Windischgraetzről, „hogy ő egyedül békességes czélból lépett az országba, hogy hadai a’ legszebb rendet tartják, ’s példás fegyelem alatt állanak, a’ személy és vagyonbátorságot biztosítják, az országban a’ törvényes rendet visszaállítják, ’s alkotmányos szabadságunkat, mellyet a’ pártütés koczkára tett, megmentsék?“ Nem ti a’ császári rabló seregek által felégetett, kirablott helységek, ti szegény lakosok, kiknek véreit, rokonait legyilkolták, kiknek marháját elhajtották vagy levágták, gabnatárait kiürítették, kiknek házfedeleit ’s házi szereit felégették, szekrényeit feltörték, ’s véresverejtékének meggazdálkodott filléreit kirablatták, ti szegény betegek, kiknek fejei alól még a’ párnát is kiragadván, annak tollait ördögi kárörömmel szélnek eresztették; ti vagyonosbak, kiknek ezüst szereit, midőn őket kénytelenségből megvendégeltétek, ebéd után zsebre dugták, bútorait összerombolták, vagyonait elorzották, ti helységek, mellyeknek templomait megfertöztették, ti mindnyájan, kiket ezen minden emberiségből kivetkezett ellenségenségre juttatott, az istenért, ne higyjétek,hogy ezen úgynevezett pásztori levelet a’ magyar kath. püspöki kar irta volna. Ne higyjétek, hogy az erény és istenfélelem annyira kiveszett volna a’ földről, hogy annak tisztek szerint legelső hirdetői atyáskodó királynak nevezzék a’ vérengző zsarnokot, jó barátnak a’ rablót és gyilkost, a’ törvényes rend helyreállítójának azt, ki minden isteni és emberi törvényeket szentségtelen lábbal tapod! Ne higyétek, hogy a’ vallástalanság annyira meggyökerezett volna, miszerint a’ vallás legfőbb hirdetői ’s tanítói testvér és anyagyilkolásra buzdíthatnának titeket, midőn ezen úgynevezett pásztori levélben arra intettek, hogy hűséggel, engedelmességgel viseltessetek azok iránt, segédkezeket nyújtsatok azoknak, kik hazátokat, ezen árva anyátokat, halálra zaklatják, véreiteket legyilkolják, magatokat ínségre juttatnak. Ne higyjétek tehát, hogy ezen alávaló, csábitó iratot, bár pásztori levél czimet visel is homlokán, a’ magyar püspöki kar készítette volna. A’ magyar püspöki kar, midőn kormányunktól felszólíttattót, buzdítaná a’ népet pásztori levelek által hazája védelmére, tölb ízben kijelenté, miszerint a’ papságnak nem hivatása a’ politíca, ’s félhető, hogy politicába avatkozván, ’s a’ népet olly tettekre is buzdítván, mellyeknek kimenete kétséges, könnyen híveik bizodalmát veszthetik el, ezt pedig elvesztvén a’ lelki üdvösség ügyeiben sem fognak sükerrel működhetni. Ne higyétek tehát, hogy az akkor így nyilatkozott főpapság, most, habár talán felhivatva az ellenségtől, önmagának ellentmondva képes volna kibocsátani illy egészen politicai színezetű pásztori levelet, melly azon felül még, (miként azon vidékek, hol az ellenség tanyázott, vagy csak át is vonult, elég sajnosan öntapasztalásukból tudják), annyi hazugságokkal van elárasztva, tényeket, törvényeket, jogokat annyira elferdít, hogy azt egy értelmes, igazságot, jogot, törvényt tisztelni tartozó püspöki kartól származottnak lehetetlen csak fel is tenni. Ne higyétek tehát, hogy ezen alávaló iratot a’magyar püspöki kar készítette. Ez is kétségen túl hasonló Windischgraetzi ármánynak és csábításnak eszköze volt, mint a’ „Közlöny“ hirlap azon száma, mellyet ő a’ maga nemzetgyilkoló czéljainak előmozdítására Pesten nyomatott berenczei által. Hiszen a’ magyar püspöki kar jelen sem volt Pesten jan. 20-kán. Önszántából tudtomra csak két megyéspüspök volt ’s van ott jelen. Ketten pedig semmi ürügy alatt, semminemű czélokra nem bitorolhatják ,,a’ magyar püspöki kar“ czimét, melylyel legalább is csak a’ többség élhet jogszerűen. A’ mi már magát ezen úgynevezett pásztori levelet illeti: annak czáfolatába nem bocsátkozom. Világos hazugságokat, mindenkitől átlátható elferdítéseket czáfolni hasztalan idővesztegetés. De aki azt olvasandja, eléggé meggyőződhetik, hogy azt czáfolni, kivált egy hirlap szűk korlátai közt teljes lehetetlenség is. Álljon itt maga az alávaló irat egész terjedelmében, czáfolatúl önmagának. Horváth Mihály, vál. csanádi püspök. PÁSZTORI LEVÉL a’ magyarhoni kath. egyház minden tisztelendő lelkészeinek, és a’ minden renden levő, Krisztusban kedvelt kath. híveinknek az Úrtól üdvet, áldást, és békességet! Jóllehet a’ mi isteni Üdvözítőnktől ránk bízott főpásztori hivatal körében leginkább csak azokra kell terjedni atyai gondosságunknak , mik Krisztusban kedvelt híveink lelki szüségeinek kielégítéséhez tartoznak; de mivel őket az üdvösség útján csak úgy vezérelhetjük legbiztosabban, ha kedves hazánk a’ pusztító belháború félelmei alól felszabadulván, abban a’ legfőbb királyi tekintély és hatalom, ’s vele a’ törvényes rend ismét helyre áll, kötelességünknek ismerjük, épen ez időszakban, midőn a’ legforróbban vissza óhajtott béke és nyugalom elérhetésére olly kedvező alkalom nyilt meg, atyai szózatot intézni a’ kormányunk alatt levő tisztelendő lelkipásztorokhoz, valamint Krisztusban kedvelt minden katholikus híveinkhez is, hogy engesztelő szavaink hangjaiból megértsék és szivükre vegyék alattvalói hűség és engedelmesség kötelességét, mellytől sokan a’ politikai viszonyok szövevényes fejleményei alatt eltántorittatván, az ellenszegülés veszélyes útjaira sodortattak. Mi, kik a’ honban áradozó békétlenség hosszú ideje alatt nem késtünk a’ lelkipásztorokat ’s kedvelt híveinket a’ törvényes felsőbbség rendeleteinek pontos teljesítésére inteni, ’s az újabb törvények engedményeinek okszerű és békés felhasználására figyelmeztetni, most sem állhatunk ellent lelkünk benső ösztönének, hogy a’ lelki vezérletünkre bízottakat a’ tévedések örvényéből kiragadni, ’s az ország kibékéltetésének közelgő idején, a’törvényesség utjára visszavezetni igyekezzünk. Mert a’ béke és szeretet Istenének szolgái lévén, valamint papi tisztünknél fogva a’ béke hirdetése és ajánlása illik leginkább mi hozzánk; úgy meggyőződésünk is az, hogy csak a’ törvényes engedelmességre való átalános visszatérés mellett lehet az országban naponta növekedő nyomor és ínség megszűntét reményleni. A’ sokszor hányatott és veszélyben forgott Magyarhon leginkább annak köszönheti már szinte ezer éves fenmaradását, hogy többféle nemzetiségekből álló lakosai a’ törvényes király trónja ’s az alkotmány körül egyesülvén, azt és ezt minden erejűkkel megvédeni, ’s irántuk a’ függés, engedelmesség és ragaszkodás hódolatát szóval és tettel bevallani törekedtek. A’ magyar nemzetnek, királyai iránti tántoríthatlan hűségét hazánk történetének évkönyvei magasztalva hirdetik, ’s maga a’ nemzet is e’ jellemző erényének öntudatából mindig uj erőt merített a’ trón és ősi alkotmány megmentésére, ho azokat veszély fenyegette. Az alattvalói hűség és engedelmesség, a’ kereszténynél vallás parancsolta lelkismeretes kötelesség, mellyet megszegni, az apostol bizonyítása szerint, annyit tesz, mint Isten rendeletének , ki által uralkodnak a’ királyok, ellenszegülni. Üdvözítőnk, az apostolok és első keresztények kötelező példái mutatják nekünk, hogy a’ törvényes fejedelmeknek engedelmeskedni tartozunk , mert Isten rendelete, hogy minden lélek alá legyen a’ felsőbb hatalomnak vetve. Az austriai házra ezelőtt több mint háromszáz évvel törvényes útón szállott a’ magyar korona. Később en pedig az ország rendeinek kivonatára, az 1723—diki 1-ső ’ s 2-ik törvényczikkek által a’ trónörökösödés rende úgy hátiroztatott meg, hogy az austriai örökös tartományok mindenkik uralkodója, egyszersmind,’s elválhatlan kapcsolatban, Magyarország törvényes királya is legyen.