Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-27 / 90. szám
re nem hajtatott, ennek foganatosítása tekintetéből uj törvény hozatnék. Harmadik, hogy ha t. i. egyes helyeken, de én az egész országot veszem — több adatott, mint mennyi reá kivetve volt, ha be akarja számítani a’többet az 50.000-be, részemről felhagyom, hogy betudhassa; de erre nézve a’ kormánynak szabad kezet nem kívánok hagyni, hanem mindenesetre az ebbeli garantiát a’ törvényjavaslatba kivágom betétetni, ’s e’ tekintetben az indítványt pártolom. Zeyk József: Magam is azt gondolom, hogy ezen törvényjavaslatban tökéletesen felesleges a’ királyságontuli kerület megemlítése, mert a’ mi eset e’ tekintetben magyar honra nézve előfordul, vagy előadhatná magát, ugyanaz túl a’ királyhágóni kerületben is előfordulhat. Hanem azon vélekedésben nem vagyok, hogy azon eszmének, miszerint a’ többet kiszolgáltatás betudása megemlittessék, a’ törvényjavaslatbai beiktatása kimaradjon. Azt látjuk, hogy lehet ezen törvényjavaslatból következtetni azt, hogy a’ melly törvényhatóságban nem történt elegendő számban az ujonczok kiállítása, az kiállítassák; de az ellenkezőt t. i. hogy ott, a’ hol többet állítottak ki, mint a’ mostan kiállítandó szám, betudassék, következtetni nem lehet. Azt gondolom, valamint az egyik igazságos, úgy a’ másik is az. Azon esetben sem egyezhetem meg, hogy ez különösen mellőztessék el, ’s a’ kivitel a’ kormányra bízassák, hanem mondassék ki a’ törvénycikkben, hogy a’ melly törvényhatóság többet állított ki, mint őtet illeti, vagy reá méretett, azon feleslegnek mostan leendő betudása az igazgatásra bizatik. Egyébiránt mi azt illeti, hogy ha a’ múlt alkalommal kivetett illetőség több helyeken ki nem adatott, azt én koránsem a’kormány hibájául rovom fel, hanem azt a’ körülményeknek lehet és kell tulajdonítani; mert a’ melly törvényhatóságot az ellenség megszállott, ott a’ kiállítás tökéletes lehetetlenség volt. Részemről tehát azt látnám legtisztábbnak , ha mind két esetről a’ törvényjavaslatban semmi említés nem tétetnék, hanem csak az emlittetnék meg, hogy a’ hol több állítatott ki, ott a’ felesleg be fog tudatni. Papp Zsigmond : Igazságos az, hogy a’ hol több ujoncz állíttatott ki, tudassák be a’ most kiállítandók számába. Igazságos az is, hogy a’ hol az illetőségen alól állíttatott ki, állítassák ki egészen ’s igy az egyenlőség elve életbe léptetik a’ szerint a’ mint Pálfi János képviselőtársunk előadta. Ha a’ volt Erdélyre nézve épen az egyenlőség elve tekintetéből visszapillantunk, akkor a’ midőn az ujonczozás elrendelve volt, Pálfi János társunknak, ki az erdélyi körülményeket legjobban tudta, fel kellett volna szólalni, hogy az erdélyi törvények szerint meg volt mondva, miszerint azok, a’ kik az utolsó ujonczozás alkalmával sorsot hoztak, többé sorsot hozni nem fognak, ’s épen az egyenlőség elvénél fogva azt kellett volna mondania akkor, hogy már most azok fognak sorsot húzni, a’ kik a’ múlt alkalommal nem húztak, ’s ezen categoriába nem a’volt jobbágyság, hanem a’ nemesség esett volna; de miután nem történt, megkívánom az egyenlőség elvénél fogva, hogy valamint részletesen ne tétessék ki, hogy Erdélyre nézve kivétel van, hanem az egész Magyarországra egyformán, úgy jönne be, hogy azoknak kik többet állítottak ki, mint őket illette, ez betudassék, a’ ki kevesebbet adott, állítsa ki az egészet, ’s ennek véghezvitelét a’ kormányra bíznám. Török István: Én azt, hogy a’ melly helyek többet állítottak ki, mint múltkori illetőségük volt, tisztán befoglalva látom a’ §. elejéni sorokban; ugyanis az mondatik itt, hogy: ,,a’ múlt évben elrendelt katonaállitásból ne talán még hátralévő illetőségeken felül állítassák ki“. Mit lehet itt most érteni egyebet, mint azt, hogy a’ mit felül adtak, az az 50.000-ből a’ felül adó törvényhatóságra eső illetőségbe be fog tudatni. Miután ezen eszmét tökéletesen kifejtve látom a’ szerkezetben, annálfogva az indítványozott eszmét feleslegesnek tartom. Elnök: Ha a’ház az indítványt elfogadja, ekkor a’ betudás iránti intézkedés a’ kormányra bízatnék. (Maradjon a’ szerkezet.) Tehát a’ szerkezet megmarad. Most az egész törvényjavaslatra nézve fog szavazás történni; azok a’ kik a’ szerkezetet átalánosan pártolják, méltóztassanak felállani. (Felállanak.) Marad a’ szerkezet egészen. Egyéb tárgy nincs, az ülést eloszlatom. Ülés vége d. e. H ’s fél órakor. Vegyes ülés a’képviselőházban, ápril 24-kén d. u. 4 órakor. Elnökök: b. Perényi Zsigmond, Almási Pál, Almási Pál em.: A’ múltkori vegyes ülés eredményét méltóztatnak tudni Magyarország függetlenségi nyilatkozatának elfogadása tárgyában; azon ülés jegyzőkönyve még hitelesítve nem lévén, az a* most összehívott vegyes ülésben fog meghitelesittetni. Szacsvai Imre: a’jegyzőkönyvet felolvasta. Nem volt rá semmi észrevétel. Almási Pál em.: Egyéb tárgy nem lévén, vége az ülésnek. BELFÖLD. Podhering, apr. 23-kán. Folyó hó 19-kén a’ vereczkei szorosnál, Barco generál 3 zászlóalj Hartman ’s Deutschmeisterféle gyalogsággal, egy escadron lovassággal és egy üteg álgyúval bejött Beregbe. A’ határnál őrködő csekély honvéderő, mellynek álgyúja egy sem vala, a’ podpolóczi és rozgyilai fontos védpontokat, kevés ellentállás után, feladni kénytetenülvén, Podheringig visszahúzódott, hol 20-kán védelmi állást von; itt ■égy álgyúval 's egy pár honvédszázaddal erősödve, mellyhez a’ munkácsi és alsó vidéki nemzetőrség ’s népfelkelés csatlakozott, Bartini 21-dik h.v. zászlóalji őrnagy vezérlete alatt, a’ latorcai felbontott hid megett várá az ellent. Időköziben a’ marmarosi voronyeczki-féle vadászcsapatból mintegy 64 ember. Mandics százados vezérlete alatt, Debreczenbe szándékló útjából, alispánunk kérésére visszatérve, segítségünkre jött. Tegnap délelőtt 9 óra tájban az ellen egész ereje Sz. Miklósról az országúton kihúzódva, Podheringtől egy ágyúlövésnyi távolban harczi állást von: a’ lovasság az álgyúk megett felállott,a’ gyalogság pedig a’ Latorcza felé Kölcsin falu alá csatárlánczban előnyomúlt. Az ellenség adta az első álgyúköszöntést, mellyet a’ mieink azonnal viszonoztak, ’s olly szerencsésen, hogy az első pár lövés után az ellen egy álgyúfa leszereltetett, ’s az azt fedező lovasság zavarba jött. A’ gyalogság azonban a’ timsógyári épületek fedezése alatt a’ Latorczáig elő nyomulván, a’ viz innenső partján felállított honvédeink által erős puskatűzzel fogadtatott. A’ tüzelés a’ viz két partján sűrűen folyt délutáni 4 óra tájig; a’ hid melletti három fontos ágyúk hatalmas golyóós kartácszáporral köszöntötték folyvást a’ zsoldos tömeget, melly makacs elszántsággal nyomúlt a’ viz mentében a’ város közelébeni klastrom felé, miglen lovon vezénylő őrnagyakit a’ foglyok egyike Cordier-nek nevez), egy honvéd által lelövetvén, a’ lehangolt tömeg d. u. 4 óra tájban rendetlenül visszavonult, útjában a’ timsógyárban a’ gyári tisztek lakóit császárjához illő vandalismussal feldúlván, ’s a’ kölcsini szegény népnek házaiból is illendően rabolván. A’ visszanyomuló ellenség utócsapatjából az utániramlott néhány honvédeink hét Hartman gyalogot elevenen elfogtak, ’s két sebesültet behoztak, kiknek egyike kevés perczek után meghalt. Az ellenség sebesültjeit ’s holtjait maga öt szekeren viteté el; mieink közül hat halott, és ugyanannyi terhes sebesült. Honvédeink ’s a’ fentebb említett kis vadászcsapat, ’s a’ csatában részt vett kevés nemzetőreink becsülettel teljesítették kötelességöket; ’s örömmel hirdethetem a’ hazának a’ 21-dik zászlóaljnak e’ szép sikerrel kiállott rigorosumát. Tüzéreink különösen „zum Küssen“ működtek. Még a’ csatatéren vagyunk, várva az ellenség további mozdulatait. — Sajnáljuk, hogy a’ jólirű Zrínyi zászlóaljnak egy kis tartalék századja épen a’ veszély perczeiben tőlünk Beregszászba rendeltetett, ’s ezek elvonulásának látása a’ velök szemközt jövő nemzetőrök ’s a’ felkelt népre igen rósz benyomást tett. Brád, ápril. 21. Újdonság helyett ime küldöm önnek Csutak őrnagy urnak a’zarándmegyei oláhokhoz intézett szózatát: „Szózat Zarándmegye fellázadt oláhajku lakosaihoz. A’ szabadság igaz bajnokai — Magyarhon kormányzó testülete — engem egy katonasereg élén küldött hozzátok, hogy az istentelen ámitok által tévútra csábult sziveiteket és karjaitokat a’ népszabadság kivívására, mire — mint nép hivatva vagytok, megnyerjem, megszerezzem , kirendeljem. Az igazhivő magyarok kormánya e’szép vállalathoz két eszközzel ruházott fel engem: egyik a’ hóditó felebaráti szeretet, melly szelíd eljárásban nyilatkozik; másik az erőszak öldöklő fegyvere, melly az ellent irgalom és kímélet nélkül, de jogosan sújtja, ártalmatlanná teszi. — A’ szelídséget isten parancsold, és ti nem értétek meg azt; az erőszakot az igazság hatalma teremti, és ti, midőn fellépett az bennem, gyáván hajoltatok meg előtte, és honnan tevékeny karjait — bár perczekre elvond, magatok vakon, embertelenül, baromilag és jogtalanul alkalmaztátok. — Oláh embertársaim! hallgassátok szavaimat. — Én eddig csak ott sutték, hol fenyitö karjaimat a’ bűn fertelmessége hívta fel; nem irtottam falatokat, mint ti, kik buta-gyáván kínzótok és öltétek ki a’ védtelen árvákat ’s özvegyeket. — Én eddig csak az ellenünk röffent gazok táborába menekülő, javíthathatlan vétkesek házait rombolám szét, azért, hogy tulajdonosaik a’ békeszerető polgárok közt hajlékot ne találjanak, holott ti válogatás nélkül porrá, nektek úgy mint nekünk használhatlanokká tettetek bősz dühötökben várost és falut. — Én az öntudatos vétkest üldüzöm, mig ti a’ csecsemőig kiírtátok mindent, mi az igazak, jogszeretők, ’s a’ béke- és szabadságohajtók fajához tartozott. — Oláhok! ez boszut, ez elégtételt kíván. —De én nem követhetem az emberi indulatok szenvedélyes szavait; engem egy világölelő, higgadt kormány rendelete vezérel. — Azért — annak meghagyása folytán — tanácslom: legyetek józanok , hallgassátok meg az ész sugallatát. — Mi eleddig, mig egy népvéren táplálkozó kormány a’ rokon népek közé a’ kiirtás eszméjét el nem hinté, testvérileg éltünk egymással; legyünk — ha tetszik — testvérek, emberek ezután is. — Zarándmegye népe! vessétek meg a’ zsarnok császári család incselkedéseit tenjavatokért; legyetek szabadok, legyetek emberek, és nem — mint eddig valótok — igavonó marhái egy bitor hatalomnak, melly benneteket elbízottságában otromba eszközül használ.• Ezennel mondom: türelmünk pohara csordultig telt. Nyolcz napot adok a’ jóakaratu elcsábultaknak megtérésre, azontúl istennél a’ kegyelem; mert nekem rendeltetésem , vagy meghódítani e’megyét, vagy földet, mint tiszta földet, ha egyetlen lakó nélkül is, viszszaadni a’ magyar hazának.— Gondolkozzatok, és térjetek meg! Brád,april.20. 1849. Csutak, őrnagy, seregvezér. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Említettük közelebbről, mennyire más hangot vettek föl irányunkban az osztrák lapok, mint mellyen ezelőtt rólunk szólani szoktak; úgyszintén azt is, hogy legújabban egy párt kezd alakulni Austriában, melly a’ dynastiának erősen ajánlja a’ Magyarországgali kibékülést. Kimondottuk ugyanakkor, hogy az egyezkedés jelen körülmények közt többé lehetetlen. Tehát csupán fölebbi állításunk igazolására igtatunk ide egy bécsi levelet , mellyet a’ Prágában megjelenő „Constitutionelles Blatt aus Böhmen“ czimü hírlap april 14-ei számából szóról szóra átveszünk. A’ levél igy szól: „Bécs, april 12. A’ ministeriumot tegnap este Ollmützbe hívta a’ császár, hogy elvégre a’ magyar viszonyokat illetőleg , egy teendő határozott lépés fölött tanácskozzanak. Átalánosan hiszszük, hogy ha a’ fővezér személyére nézve változás nem történnék is, egy polgári igazgatóság fog felállittatni, ’s a’ ministerium jelentékenyebb befolyással birand a magyar ügyekre mint eddig. Annyit minden esetre biztosan remélünk, hogy amaz ép olly gondatlanul mint durván kiejtett „mit Rebellen unterhandle ich nicht“ féle elvről annyival inkább letesznek, mivel ez okvetlenül csak rosz gyümölcsöket fogna teremni, ’s sokakat, kik most közölünk a’ magyar táborban harczolnak, de tán hajlandók volnának a’ sárgafekete zászlókhoz visszatérni, ha remélhetnék, hogy e’ tettük elfeledtetik, vissza fogna tartóztatni. Hogy Magyarországot megnyerhessük, szelíden kell vele bánnunk, mert hogy meghódításából semmi sem lesz, azt az újabb események elég világosan bizonyitják.“ Eddig a’ levél. Köszönjük szépen a’ szomszédok jó indulatát, de ezúttal elkéstek vele. Köztünk a’ sógorság összeköthetlenül fölbomlott. A’ békét pedig majd megírják vitéz seregeink, mit a’ közelebbről tartott ágyú-conferentiák nyomán biztosan remélünk. Nyomatik az álladalmi nyomdában. NÉMETORSZÁG. Frankfurtban ápril 11-én nevezetes ülés volt. Az előfordulandó tárgyak fontossága annyi hallgatót gyűjtött a’ Pál templomába, hogy az, a’ rendes idő előtt 2 órával, már tömve volt. Simson elnök tett jelentést a’nemzetgyűlésnek a’ Berlinben járt küldöttség működésének eredményéről. Ez, olvasóink előtt már tudva van. Ennek nyomán azon kérdés merült föl: valljon, igy állván a’ dolog, nem volna-e czélszerű az alkotmányon némi változtatást tenni? Mire Gagern ministerelnök jelenté, miszerint a’ birodalmi gyűlés számos tagjai vele együtt abban egyeztek meg, hogy az alkotmány semmi esetre se változtassák meg. E’ nyilatkozatot én, így végzé beszédét Gagern, aláírtam nem azért, mintha meggyőződésem az alkotmány minden pontjával egyeznék, hanem mert nézetem szerint a dolgok jelen állásában mindenkinek áldoznia kell valamit, csakhogy a nemzetgyűlés valami egészet alkothasson. Én most is miként előbb, azon meggyőződéstől vagyok áthatva, miszerint az alkotmányon változtatnunk semmit nem lehet, ’s az úton mellyet ez élőnkbe ir, meg kell maradnunk. E’ zajos tetszéssel fogadott beszéd után, hadügyminister Peucker adta elő a’ dán háborúra vonatkozó jelentését. Azután négy rendbeli indítvány adatott be az alkotmány 68—84 §-ra nézve, mellyek közül hosszas vita után a’ Kierulfé fogadtatott el 276 szó többséggel 159 ellen. A’ határozattá emelt indítvány következő: „Az alkotmányzó birodalmi gyűlés a’ császársági küldöttség jelentése nyomán fölhiva érzi magát) ünnepélyesen nyilvánítani a’ német nemzet előtt, mikép a’ kétszeri tárgyalás után határozattá vált és kihirdetett alkotmányt és választási törvényt megtartani változhatlan akarata; 2) mellynek mi módon történendő életbeléptetése fölött intézkedni, egy 30 tagú bizottmánynak leend föladata, mellynek egyénes osztályonkénti szavazás útján fognak választatni.“ Erre 45 baloldali követ egy nyilatkozványt adott be, mellyben kijelentik, hogy ők szavazni nem fognak, mivel nem csak következetlenségnek, de egyszersmind gyakorlatiatlannak látják, a császár nélküli császárság eszméjéhez annyira ragaszkodni. Valóban a’ frankfurti gyűlés különös egy helyzetbe jött. Alkotmányában egy pyramist állított föl, mellyhez kötötte a’ német birodalom jövőjét; e’ pyramis hegyén a’ császárság állott. ’S most, miután a’ porosz király nem merte a’ császári nevet elvállalni, csak valami Reichsverweser-féle alakban szeretne a’ német statusok élén állani; Austriát pedig teljességgel nem akarják nyakukra ültetni: nincs bennök annyi lélek, hogy az alkotmány pyramisának csúcsáról a’ „császár“ szót leüssék ’s egy foederativ respublicát alkossanak; hanem ragaszkodva véres verejtékkel készített chartájokhoz, azt mondják, hogy ők tovább is maradnak „német császári birodalom.“ Monarchia császár nélkül, épen ollyan mint a’ harang ütő nélkül, amannak értelme, ennek hangja nincs, ’s mind a’ kettő nevetséges. Kiváncsiak vagyunk rá, valljon mit lesz most teendő a’ birodalmi gyűlés: kidoboltatja-e, hogy eladó koronája van, vagy csődöt hirdet a’ császárságra? Mindenesetre, a’ körülmény, mellybe a’frankfurti tudósok jutottak, igen sajátságos. Felelős szerkesztő Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. Névváltoztatás. 139. 234. 235. | B. Kandel Kristóf ’s gyermekei vezetéknevének Nyiri-re, Stamberger Antalénak Kőhalmi-ra, Volfard Józsefének Bulcsu-ra kért átváltoztatása ezennel megengedtetik Debreczen, april 25. 1849. 230 | B Gömör megyébe kebelezett Rozsnyó városnak az országos vásárjog gyakorlata mart. 24-ére, jun. 18-ára, sept. 24-ére és dec. 17-ére vagyis Gábor, Márk, Gellért és Lázár napjaira megadatván , ez jelennnel közhírré tétetik. Debreczen, april 24. 1849. Zoltán János, belügyi álladalmi titkár. Kiadó lak. 1—3. Várad utczán a’ 2209. sz. a. háznak egy része is, májustól kezdve bútorral, a’ másik része pedig pünkösdkor bérbe kiadandó lészen, értekezhetni iránta helyben a’ háznál.