Köznevelés, 1950 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-15 / 1-2. szám
46. KÖZNEVELÉS VI. ÉVFOLYAM, 1-2. SZÁM, 1950. JANUÁR 15. Főszerkesztő : ORTUTAY GYULA BÓKA LÁSZLÓ Felelős szerkesztő : SZÁVAI NÁNDOR. AZ ÚJTÍPUSÚ TANÜGYIGAZGATÁS FELADATAI — Részletek a tankerületi főigazgatók december 14—15-i értekezletén tartott előadásból — A TANÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉVEL teljesen új főigazgatói hivatalokat teremtettünk. Ezek a hivatalok a régieknek csak a nevét örökölték. Általuk valósítottuk meg eddig széttagolt köznevelésünk egységét. Célunk az volt, hogy területenként összefogjuk az összes oktatási intézményeket az óvodáktól a középiskolákig és kollégiumokig. A központi irányításnak egyöntetűen kell érvényesülnie úgy, hogy azt egységesen alkalmazzuk a helyi problémák figyelembevételével, így érjük el azután a reform második döntő célját: elébe sietni a helyi tanácsok megszervezésének. Mire a helyi tanácsok megalakulnak, olyan egységes szervezettel kell rendelkeznünk, amely folyamatosan, zökkenő nélkül kapcsolódik be azok munkájába, amely nem egyes szektoraiban, hanem mint egységeit látja területének köznevelési kérdéseit. A gyakorlat megmutatta, hogy nagy, döntő feladataink végrehajtása során — mint az államosítás, a Mindszenty-féle reakció elleni harc, a választási küzdelem — magától széttört a tanügyigazgatás régi kerete. Meggyőződtünk arról, hogy a tanügyigazgatás kettős vonalán nem irányíthatjuk eredményesen iskoláink, pedagógusaink munkáját, nem valósíthatjuk meg azokat a döntő feladatokat, amelyek előttünk állanak. Le kellett rombolnunk azokat az akadályokat, amelyek — például a választások során is — szükségessé tették, hogy a gimnáziumokat — szinte illegálisan — a tanfelügyelőkhöz kapcsoljuk. A reform további döntő célja még, ami ezzel szorosan összefügg, a tanügyigazgatási hivatalok politikai megerősödése. Az átszervezés előtt sokszor nem támaszkodhattunk teljes mértékben a hivatalokra. A főigazgatók és a tanfelügyelők teljesen tarka képet mutattak a politikai fejlettség, a politikai megbízhatóság szempontjából. A széttagolt tanügyigazgatás egységének megteremtése, a helyi problémák eredményesebb megoldása, a helyi tanácsok felé való fejlődés előkészítése és a tanügyigazgatás politikai megerősödése volt tehát az a négyes cél, amelynek érdekében hozzá kellett látnunk az átszervezéshez. Bármilyen hiba vagy zavar mutatkozik is még a hivatalok munkájában, megállapíthatjuk, hogy a reformot sikeresen hajtotuk végre. A reform eredményes végrehajtása tette lehetővé, hogy azzal egyidejűleg mélyreható decentralizálási tervet dolgozzunk ki:a feladatkörök egy részének a tanügyigazgatás körébe való áthelyezését akarjuk megvalósítani személyi és politikai vonalon csak úgy, mint a pedagógia és ideológia terén. Mielőtt azonban egy ilyen decentralizálást végrehajtanánk, szemügyre kell vennünk azokat a feltételeket, amelyek megvalósítása nélkül a decentralizálás helyes végrehajtását nem biztosíthatjuk. Ezzel kapcsolatban utalnom kell arra, hogy a népi demokrácia fejlődése során — egy időben — a fokozott centralizálás elve érvényesült, mert minél magasabb fokon álltak az állami hivatalok, annál inkább biztosíthatták a politikai irányítás helyes vonalát. Így azonban a központi szervek a munka és a felelősség csaknem teljes egészét magukhoz szívták, ez pedig a munkájukat rendkívüli módon megnehezítette. A minisztérium számára lehetetlenné vált, hogy sikeresen lássa el az irányítás és ellenőrzés elsődleges feladatát A központosítás egy ideig politikai szükségesség volt, de éppen a tanügyigazgatásban beállott politikai fordulat lehetővé tette számunkra azt, hogy a decentralizálást most már sikeresen végrehajtsuk. A siker első feltétele azonban, hogy azok a hivatalok, amelyek most valóban döntő feladatot kapnak, politikailag jó hivatalok legyenek. Olyan hivatalok, amelyek a szocialista építés feltétlen szolgálatában állnak. A decentralizálás másik feltétele a szakmai felkészültség: a hivataloknak úgy kell feladataikat végrehajtaniuk, hogy a fejlődés, az állandó tervszerű fejlődés biztosítva legyen, hogy a problémákat helyesen mérlegelve, meg tudják oldani azokat — pedagógiai, iskolaszervezési, ideológiai és személyi szempontból egyaránt. A decentralizálás végrehajtásához feltétlenül biztosítanunk kell ezenkívül a központi irányítás érvényesítését. Ez a harmadik feltétel. Ha a központi irányítás nincs biztosítva, ha a megyei szervek ezt a központi irányítást nem fogadják el, vagy nem úgy hajtják végre, ahogyan azt az irányítás szelleme, elvi megalapozása kívánja, akkor nyilvánvaló, hogy ez anarchiához vezet. Ha tehát a központi irányítás nincs biztosítva, akkor nem decentralizálással állunk szemben, hanem általános felbomlással, ami egész köznevelésünket veszélyezteti. ÁRA: 2 FORINT