Köznevelés, 1950 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1950-01-15 / 1-2. szám

46. KÖZNEVELÉS VI. ÉVFOLYAM, 1-2. SZÁM, 1950. JANUÁR 15. Főszerkesztő : ORTUTAY GYULA BÓKA LÁSZLÓ Felelős szerkesztő : SZÁVAI NÁNDOR. AZ ÚJTÍPUSÚ TANÜGYIGAZGATÁS FELADATAI —­ Részletek a tankerületi főigazgatók december 14—15-i értekezletén tartott előadásból — A TANÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉVEL teljesen új főigazgatói hivatalokat teremtettünk. Ezek a hivatalok a régieknek csak a nevét örökölték. Általuk valósítottuk meg eddig széttagolt köznevelé­sünk egységét. Célunk az volt, hogy területenként összefogjuk az összes oktatási intézményeket az óvodák­tól a középiskolákig és kollégiumokig. A központi irányításnak egyöntetűen kell érvényesülnie úgy, hogy azt egységesen alkalmazzuk a helyi problémák figye­lembevételével, így érjük el azután a reform második döntő cél­ját: elébe sietni a helyi tanácsok megszervezésének. Mire a helyi tanácsok megalakulnak, olyan egységes szervezettel kell rendelkeznünk, amely folyamatosan, zökkenő nélkül kapcsolódik be azok munkájába, amely nem egyes szektoraiban, hanem mint egységeit látja területének köznevelési kérdéseit. A gyakorlat meg­mutatta, hogy nagy, döntő feladataink végrehajtása során — mint az államosítás, a Mindszenty-féle reakció elleni harc, a választási küzdelem — magától széttört a tanügyigazgatás régi kerete. Meggyőződtünk arról, hogy a tanügyigazgatás kettős vonalán nem irányít­hatjuk eredményesen iskoláink, pedagógusaink munká­ját, nem valósíthatjuk meg azokat a döntő feladatokat, amelyek előttünk állanak. Le kellett rombolnunk azokat az akadályokat, amelyek — például a választá­sok során is — szükségessé tették, hogy a gimnáziumo­kat — szinte illegálisan — a tanfelügyelőkhöz kap­csoljuk. A reform további döntő célja még, ami ezzel szoro­san összefügg, a tanügyigazgatási hivatalok politikai megerősödése. Az átszervezés előtt sokszor nem támasz­kodhattunk teljes mértékben a hivatalokra. A fő­igazgatók és a tanfelügyelők teljesen tarka képet mutattak a politikai fejlettség, a politikai megbízható­ság szempontjából. A széttagolt tanügyigazgatás egységének meg­teremtése, a helyi problémák eredményesebb meg­oldása, a helyi tanácsok felé való fejlődés előkészítése és a tanügyigazgatás politikai megerősödése volt tehát az a négyes cél, amelynek érdekében hozzá kellett látnunk az átszervezéshez. Bármilyen hiba vagy zavar mutatkozik is még a hivatalok munkájában, meg­állapíthatjuk, hogy a reformot sikeresen hajtot­uk végre. A reform eredményes végrehajtása tette lehetővé, hogy azzal egyidejűleg mélyreható decent­ralizálási tervet dolgozzunk ki:­­a feladatkörök egy részének a tanügyigazgatás körébe való áthelyezését akarjuk megvalósítani személyi és politikai vonalon csak úgy, mint a pedagógia és ideológia terén. Mielőtt azonban egy ilyen decentralizálást végrehajtanánk, szemügyre kell vennünk azokat a feltételeket, amelyek megvaló­sítása nélkül a decentralizálás helyes végrehajtását nem biztosíthatjuk. Ezzel kapcsolatban utalnom kell arra, hogy a népi demokrácia fejlődése során — egy időben — a fokozott centralizálás elve érvényesült, mert minél magasabb fokon álltak az állami hivatalok, annál inkább bizto­síthatták a politikai irányítás helyes vonalát. Így azonban a központi szervek a munka és a felelősség csaknem teljes egészét magukhoz szívták, ez pedig a munkájukat rendkívüli módon megnehezítette. A minisztérium számára lehetetlenné vált, hogy sike­resen lássa el az irányítás és ellenőrzés elsődleges fel­adatát A központosítás egy ideig politikai szükségesség volt, de éppen a tanügyigazgatásban beállott politikai fordulat lehetővé tette számunkra azt, hogy a decentra­lizálást most már sikeresen végrehajtsuk. A siker első feltétele azonban, hogy azok a hivata­lok, amelyek most valóban döntő feladatot kapnak, politikailag jó hivatalok legyenek. Olyan hivatalok, amelyek a szocialista építés feltétlen szolgálatában áll­nak. A decentralizálás másik feltétele a szakmai fel­készültség: a hivataloknak úgy kell feladataikat végre­­hajtaniuk, hogy a fejlődés, az állandó tervszerű fejlő­dés biztosítva legyen, hogy a problémákat helyesen mér­legelve, meg tudják oldani azokat — pedagógiai, iskola­­szervezési, ideológiai és személyi szempontból egy­aránt. A decentralizálás végrehajtásához feltétlenül biztosítanunk kell ezenkívül a központi irányítás érvé­nyesítését. Ez a harmadik feltétel. Ha a központi irányí­tás nincs biztosítva, ha a megyei szervek ezt a köz­ponti irányítást nem fogadják el, vagy­ nem úgy hajtják végre, ahogyan azt az irányítás szelleme, elvi meg­alapozása kívánja, akkor nyilvánvaló, hogy ez anar­chiához vezet. Ha tehát a központi irányítás nincs biztosítva, akkor nem decentralizálással állunk szem­ben, hanem általános felbomlással, ami egész köz­­nevelésünket veszélyezteti. ÁRA: 2 FORINT

Next