Köznevelés, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1955-11-01 / 21. szám

CERQtLY ERNŐ A TANKÖNYVPÁLYÁZAT EREDMÉNYE A Tankönyvkiadó Válla’.at a Köznevelés 1955 április 15.-i számának mel­lékletében pályázatot hirdetett szépirodalmi jellegű olvasmányok írására az alsótagozati olvasókönyvek számára. A bírálóbizottság a tankönyvekben való közlésre a kővetkező pályázatokat fogadta el. I osztály: 1. Édesanya keze Jelige: Panni néni. Szerző: Dr. Takács Gyuláné, Kecskemét, II. Külső Szabadság út 7. 2- Űj ruhát kaptam. Jelige: Bocskai. A szerző jeligés borítékot nem kül­dött be- Kérjük, hogy jelentkezzélc. II- osztály: 3- Szocialista építésünk eredményei. Jelige: Újító. Szerző Kiss József Murony, Békés m. 4. összefogás. Jelige nélkül. Szerző: Krassó Vera, Bp., VI. Lenin-kőrút 9$ 5- A dolgozó édesanya. Jelige nélkül. Szerző: II- oszt. munkaközösség, Hatvan, I. sz. általános iskola. 6. Márton bácsi születésnapja. Jelige: Szép szó Szerző: Seres József OM- főelőadó, Bp. III- osztály: 7. ŰtLörőavatás. Jelige nélkül. Szerző: Kövér Lászlóné, Jászberény, általá­nos leányiskola. 8- Kitüntetés. Jelige: A legszebb hivatás Szerző: Leitner Etelka, általános iskolai h. igazgató Letenye, József Attila-u. 34'a. 9. Színház a faluban. Jelige: G E Szerző: Gergely Ernő, Vép (Vas rn), általános iskola IV. osztály: 10. Az utolsó csengetés. Jelige: Hajagos. Szerző: Nyerges Béla, Bp., VII-, Dob-u. ált. fiúiskola. 11- Május 1. Jelige: Hőskor I- Szerző: Sztrókayné Mándi Teréz, Bp., II-, Márti rok-u. 40. 12. Gál Pista bácsi szekere. Jelige: Baranya. Szerző: Lemle Géza tanár, Pécs, Üj-meszes 17 1. I. 6­13. lrénke szolgálatba mngy. Jelige: Megváltozott világ. Szerző: Szűcs Jenőné, Bp., V., Szalay-u. 3. II. 5. 14. Tóth Jani ie a mélybe szállt. Jelige: Tanító néni. Szerző: Árkossyné Szabó Margit, Bp., XII., Csaba-u 7'b. 15. A hős bányászok. Jelige: Szuhakáüó. Szerző: Hegyi Füstös István, Gyömrő, Kossúth-tér 13­16- A társadalmi tulajdon megbecsülése és Becsület do'ga egy olvasmány­ként. Szerzők: Öhegyi Vilmos, Bp., XIX-, Báthori-u. 142 és Szűcs Jenő tanító, Ócsa­17. Kenyérgyár. Jelige: Az áru útja II- Szerző: Sztrókayné Mándi Teréz, Bp., II., Mártírok-útja 40. A szerzők olvasmányonként 400 Ft honoráriumban részesültek. A pálya­díjat nem nyert kéziratok a főszerkesztőségen átvehetők. Szittkáz a falui an A cl?jm,értés őlrazmányok kíjzül Gergely Ernő szerző (Vép, Vas m álta­lános iskola) „Színház a faluban“ című olvasmányát, mely ,.A fa u kul­turális élete“ című témára készült, bemutatjuk a kartársaknck. A Fő-útról egy hatclmcs, bordószi- nű autóbusz fordult be a kultúrház elé. A pajtások, ak*k éryp ekkor raj- zottak elő ez iskolából, körülfogták. — Állami Faluszínház! — olvasta Takács Feri a felírást az autóbusz oldalán. — Estére színház lesz! — újságolta Balogh Péter. — Már tegnav láttam a hirdetést a Földműves szövetkezet kirakatában. Az autóbusz tetején most megszó­lalt a hangszóró. Vidám csárdás dal­lama töltette be a teret. Szálltak a hangúk a mézillatú akácsoron végig le az elvégig, fel a felvégig. Mintha csak erre várt volna Mi­hály bácsi a falu utolsó házában. Le- gényesen kihúzta magát, csakúgy ro­pogtak öreg csontjai. A zene utolsó hangjait már az utcaajióban fülelte. — Szeretettel köszöntjük Rétfalu népét — így folytatta a hengszóró — és közöljük, hogy az Állami Faluszín­ház ma este Móricz Zsigmond „Ludas Matyi”-ját adja elő a kultúrházban! bzn! — Megjöttek hát! — bólintott rá mosolyogva Mihály bácsi. Visszabal­lagott a. házba, előszedte a ládafiából a gondosan összerakott fekete ünnep­lő ruháját ér öltözködni kezdett. Ezalatt benépesült a kultúrház kör­nyéke. A fővárosi színészek ismerke­dő sétára indultak. Egyszerű városi ruhát viseltek, mm lehetett kitalálni, vajon ki lesz közülük a híres Ludas Matyi s melyikük a nagyhasú, gőgös Döbrögi. A sok cifra magyar mentét, a dí­szes hajdúruhákat már behordiák az öltözőbe. A festett díszletek is leke­rültek az autóbusz tetejéről és alig fél óra alatt olyan csudálatosán szép tájat építettek fel a kultúrház szín­padán, hogy a bekiváncsiskodó Ba­logh Péternek tátva maradt a szája a gyönyörűségtől. — Ez igen! — bólintott elismerően. — Ilyet még a tsz, meg a tűzoltók műkedvelői sem csináltak! A kultúrház nagytermében vasár- naponkint mozielőadás szokott lenni, de most leszerelték a fehér mozivász­nat és bordó függöny került a szín­padra. Már a fényszórókat is próbál­ták. Mire a színészek visszaérkeztek a sétából, a népkönyvtár olvasószobija is kiürült. A könyvtáros sem bánta ma, hogy előbb bezárhatja a szekré­nyeket, hisz neki is megvolt már a jegye az esti előadásra. Egyedül a Sportkör helyiségében volt még némi élet. Szólt a rádió, né­hányon sakkoztak és a zöld ping­pong asztalokon vidáman kattogtak a labdák. Mihály bácsi ekkor már ünneplőbe öltözötten ballagott be a Főtér felé. Galambomé, a tsz elnök felesége megállította: — Hová, hová, Mihály bácsi, ilyen kiöltözve? — Színházba! — vágta rá az öreg nagybüszkén. — Mióta a Zsuzsi uno­kám egyszer elvitt magával, azóta na­gyon rákaptam. Merthát nincs né­kem már sok időm hátra, aztán sok még a pótolni való. Vagy ötven évig voltam uraság kondása, kint éltem a tanyán, nem csoda hát, hogy nagy­apa lettem, mire megláthattam, mi­lyen is az a színház. Megszerettem. Pedig ott pipázni se lehet! Nagyot változott a falu, ha már az öreg kondás is a színházat választja pipa helyett! VI

Next

/
Thumbnails
Contents