Köztelek – 1919. 1-22. szám

1919-11-08 / 16. szám

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tulajdona. Az egyesületi tanács felügyelete alatt. Kiadásért felelős : Szilassy Zoltán, az OMGE. h. igazgatója. Felelős szerkesztő : Buday Barna. Társszerkesztő : Konkoly Thege Sándor dr. Szerkesztőség: Budapest, IX., Közterek-utcza 8. Kiadóhivatal, Budapest (Köztelek), IX. kerület, Üllői­ út 25. szám. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. Cenzúrát: Comcu. XXIX. évfolyam. Budapest, 1919. november hó 8. 16. (2569.) szára. KÖZTELE KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI LAP. AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az átmeneti idő alatt hetenként egyszer jelenik meg. TARTALOM: A somogyi határozat (Sz. Z.). A gabonaellátás válsága. A mezőgazdaság iparosítása. A megfékezhetlen mezőgazdaság. Többterd­elés és a kisérletügy (Weiser István dr.). Sertéstenyésztésünk jövő irányai (Kovácsy Béla). A fejőstehenek igázása (Wellmann Osz­kár dr.). A tejtermelés mai költségei. Uj rendeletek. A dohány beváltási árak emelése. A jövő évi cselédbérek. Vegyes közlemények. Kereskedelem. AZ OMGE KÖZLEMÉNNYEL A „Köztelek" lap pótdijá­nak befizetése. Lapunk előző számaiban ismé­telten közöltük, hogy ez év utolsó negyedére csak azoknak az egyesü­leti tagoknak és előfizetőknek küld­hetjük meg a „Köztelek" lapot, akik minden eddig beküldött összegen felül még 50 korona pótdíjat fizet­nek be. Ennek megkönnyítésére vidéki olvasóink részére csekklapo­kat is küldöttünk. Kérjük tehát olva­sóinkat, hogy az 50 K. pótdíjat vagy az előfizetésre vonatkozó megren­delést a kiadóhivatalhoz eljuttatni szíveskedjenek, mert a következő számokat csakis azoknak fogjuk megküldeni, kik az 50 korona pót­díjat már befizették, vagy a pótdíj megfizetésére írásbelileg kötelezték magukat. Helyettes igazgató: A somogyi határozat. Jóval a háború befejezése előtt, amidőn azon­ban már készülődtünk a háború sebeinek be­gyógyítására és az eljövendő béke új gazdasági és szociális rendjének megállapítására, minden oldalról fölhangzott a kívánság, hogy a háború rokkantjai részére az állam parcellázás útján földet juttasson, különösen azoknak, akiket a háború a mezőgazdasági foglalkozásukból raga­dott ki a harcterekre. Jól emlékezünk, hogy egy ilyen tárgyú értekezlet alkalmával Székesfehér­vár ékesszavú püspöke, aki a szociális kérdé­sekkel nemcsak előszeretettel, hanem nagy hiva­tottsággal is foglalkozik, egyik legmelegebb szó­szólója volt ennek az eszmének és különösen annak, hogy a rendelkezésre álló birtokok közül elsősorban a főpapi birtokok arra alkalmas részei használtassanak föl, hogy az állam a háború rokkantjainak megélhetésére, mint ő mondá, ne egy kintornát adjon a kezükbe, ha­nem a munkaerejüket teljes mértékben foglal­koztató, kellő munkaalkalmat és megfelelő haj­lékot és jövedelmet biztosító földdarabot. A kérdés azonban már régóta kinőtt azokból­­a szűk keretekből, amikor jóformán még csak arról volt szó, hogy elsősorban a háború rok­kantjai, másodsorban pedig a háborúban részt­vevők tömegesen jussanak a föld birtokához. Azóta már az egész földbirtok reformjának nagy kérdésévé alakult ki és ma már nem a rokkan­tak és hadviseltek kérdése ez csupán, hanem az egész magyar nemzeté. Egyformán érdekli ez ma már a nagy- és középbirtokost, valamint a kis­birtokost és a földnélkülieket is. És bár így a földbirtok reformját az egész közvélemény egy­formán sürgeti és annak megoldását mindenki epedve várja, egységes vélemény a reform ter­jedelme és végrehajtása tekintetében még ma sincs. Ez pedig abból származik, hogy a föld­birtok reformjának sürgetése nem egységesen őszinte és nemzeti szempontból fakad. A Károlyi-kormány és a vele társult bolse­viki irányzat részére a földbirtok reformja nem volt egyéb, mint a forradalom egyik eszköze és ténye. Hiszen az a földbirtokreform, amelyet a Károlyi-kormány szomorú emlékű földműve­lésügyi minisztere tervezett, tulajdonképpen senkinek sem kellett, csak magának a minisz­ternek, aki az e tárgyban tartott értekezleteken légből kapott statisztikai adatokon és forradalmi jelszavakon kívül egyébbel a maga reformjának szükségességét, helyességét és keresztülvihető­ségét megindokolni sohasem tudta. Neki elég volt, hogy az elégedetlenséget fölkeltse és szitja és ezáltal a forradalmi hangulatot ébren tartva és terjesztve, a budapesti kisded klikk forradal­mát a vidékre is kiterjessze. Kun Béla kor­mányának birtokpolitikája hamar lehűtötte a felizgatott kedélyeket. A forradalmi birtokpoli­tikát Kun Béláék oda kanyarították, hogy az többé nem a földnélküliek földbirtokhoz jutta­tását, nem az önálló és független birtokos osztály gyarapítását kívánta előmozdítani, hanem a földművelők igábahajtásának egyik eszköze lett, amelynek további célja volt még az is, hogy a bolseviki kommunistákon kívül levő független birtokos osztály is függő helyzetű proletariátussá alakíttassék át. A forradalmi demagógia és a bolseviki őrjön­gés által felkapott birtokpolitikai reform immár a lezajlott viharos idők emlékei közé tartozik. De fennmaradt továbbra is annak a szüksége, hogy megfelelő birtokpolitikai reformmal szapo­rítsuk azt a független birtokos osztályt, amely a nemzet valódi érdekeit képviseli és amely a szociális igényekkel, valamint a gazdasági ter­melés fokozásának érdekével egyaránt össze­egyeztethető. Erre a birtokpolitikai reformra szükség van, ezt meg kell valósítani. A jelenlegi kormány földművelésügyi minisz­terének, Rubinek Gyulának nézeteit és törek­véseit ebben a tekintetben lapunk olvasói ismerik legjobban, hiszen évek sora óta számtalan közleményben világította azt meg. Tudjuk jól, hogy az ő birtokpolitikája nem abban merül ki, hogy tekintet nélkül a szociális szükségletekre, a gazdasági lehetőségekre, a termelés fejlesz­tésének érdekeire és tekintet nélkül az ezáltal esetleg elpusztítandó gazdasági exisztenciákra, pusztán a földbirtokok elaprózására és minél több kézbe való juttatására irányulna, hanem arra törekszik, hogy a birtokpolitikai reformmal egybekapcsolt elaprózása a birtokoknak a valódi nemzeti érdekeket szolgálja, a birtokos osztályt szaporítsa és erősítse, a jogos szociális elége­detlenséget megszüntesse, a mezőgazdasági termelés emelését és fejlesztését előmozdítsa és az általános gazdagodást szolgálja. És tudjuk azt is, hogy a józan gondolkozású és az igazi Mai számunk 12 oldal. E­gyes szám ára 4 6€.

Next