Köztelek – 1927. 52-104. szám

1927-07-03 / 52-53. szám

200 holdig. 600 „ _ 1000 „ _ 2000 „ _ 3000 „ _ ezen felől _ Részvénytársaságok, szövetkezetek, vállalatok Egyéb tagok részére évi tagdíj _ II pengfi „ Budapest, 1927. julius 3. 52—5*. (3193—3194.) szám* XXXVII. évfolyam. 3 5 3 0 n 7 KÖZTELEK KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI LAP. AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tulajdona Az egyesületi tannea felügyelete alatt A szerkesztésért és kiadásért felelős­­ Buday Barna ffiszerkeaztfi. Szerkesztet Rothmtyar Iar. Szerkesztőség : Budapest, IX., Köztelek­ U. 8. Telefon: József 351—06 Előfizetési árak OHGE- tagoknak : Negyedévre­­ pengő Félévre II „ Egészévre M „ Előfizeti­knek­­ Negyedévre II pengfi Félévre 18 „ Egészé­vre II „ Külföldre a fenti Arak «• a paatakSltsé* ElUzeMit p«ak naptAri negyed«Tekre fogadunk el Kiadóhivatal: Budapest,EX.,Ülői­ ut 25. T.M., Jfcwf 899-82 OK8E «Tl tngmigl díj | Földbirtokosok, bér-Ifik fa uradalmak TARTALOM: Agrárpolitikai kérdések a felsőházban. Az állatkivitel megkönnyítése. (Pergelt­ Ferenc.) A magyar növénynemesítés feladatai a zöldmezőgazdál­kodással kapcsolatban. (Galgóczy Miklós.) A szuperfoszfát ára. (Kovácsy Béla.) A napraforgópogácsák héjtartalma. (Zaitsch­ek Artúr dr.) A kiszombori légykár. (Jablono­vski József.) Négy éri egyedi takarmányozás tapasztalatai. (Stern Árpád dr.) Helytelen számitások. (ifj. lassi Végh János.) Amit a számok beszélnek. (Éber Ernő dr.) Bemutató tanulmányszemle a dr. Szelényi-féle alapit-Ts­nyi tangazdaságban. Az állattenyésztési és állategészségügyi szakosztály gyűlése. Vegyes közlemények. Tőzsde, kereskedelem. Szerkesztői üzenetek. AZ OMGE KÖZLEMÉNYEI Kedvezményes utazás a nagykartali országos szántógépbemutatóra. A kereskedelemügyi miniszter úr az OMGE kéré­sére a Nagykartalon rendezendő országos szántógép­bemutató (vasútállomás Aszód) megtekintésére utazó közönség részére a m. kir. államvasutakon és a MÁ­V kezelésében lévő helyiérdekű vasutak vonalain 50%-os utazási kedvezményt engedélyezett. A kedvezményes utazási igazolványok kiállítását az országos szántó­gépbemutató rendező-bizottságától (Budapest, IX., Köztelek­ u. 8.) kell kérni. Az igazolvány díja és postaköltség fejében személyenként és igazolványon­ként 80 fillért kell pénzben vagy postabélyegben beküldeni. A kedvezményes utazásra jogosító igazolvány igénybevétele nincsen korlátokhoz kötve, vagyis az OMGE tagjain kívül minden, az országos szántógép­bemutató megtekintésére utazó gazda (földbirtokosok, bérlők, gazdatisztek, földművesek), a gazdasági szövet­kezeti élet vezetői, lelkészek, jegyzők, tanítók, községi és közigazgatási tisztviselők, valamint azok családtag­jai részére is kiszolgáltathatók. Az igazolvány kiállí­tását kérő levélben pontosan meg kell jelölni azt a vasútállomást, ahonnan az utazás kezdetét veszi. Testületek és községek részéről általánosságban nem lehet bizonyos számú igazolványt kérni, hanem egyenként fel kell sorolni azoknak nevét és foglal­kozását, akiknek részére az igazolvány kiállítását kérik. A gazdasági akadémiák, földművesiskolák, gazdasági tanfolyamok és más iskolák hallgatói a kedvezményes utazásra jogosító igazolványokat az intézetük igazgatósága útján kérik. Nagyon kéri a rendezőség, hogy az utazási ked­vezményt igénybevenni szándékozók ezirányú óhaju­kat mielőbb bejelentsék, mert a későbbi igénylés munkatorlódást és késedelmes elintézést okoz. Az igazolvány kiszolgáltatása tekintetében a jelentkezés sorrendje lesz a mérvadó. Az országos szántógépbemutató rendezőbizottsága. Agrárpolitikai kérdések a felsőházban. A „Köztelek" terjedelmes tért szentel azoknak a beszédeknek az ismertetésére, amelyek a felsőházban az állami költségvetés tárgyalása alkalmából elhang­zottak s amelyek agrárpolitikai vonatkozásuknál fogva bennünket közvetlenül érdekelnek. A kép­viselőházi vita során is hallottunk figyelemreméltó beszédeket, egészséges bírálatokat s ezeket annak idején — egyéb forrás hijján — hírlapi közlések alapján ismertettük is. El kell ismernünk, hogy szakszerűség, tárgyilagosság és színvonal szempont­jából a felsőházi beszédeket illeti a pálmadíj. És ez talán a két ház külön-külön természetéből önként következik. Mert az alsóház tagjainak a pártpolitikai tekintetekre kell ügyelnie, inkább ha­tása alatt van a napi aktualitásoknak s az alsóház türelmetlenebb hangulata sem kedvez hosszabb szak­szerű fejtegetéseknek. Ezzel szemben a felsőház levegője hűvösebb, nyugodtabb; itt az egyéni füg­getlenséget pártpolitikai szempontok nem igen zavarják s mindezek mellett a korérettség, a tapasz­talat és a közmunkában való avatottság is a felső­házi tagok javára szól. De végül a felsőházi tagok kiküldése általában vezető hivatásuknak és érde­meiknek közelismeréséből származik. Ennek a tár­sadalmi kiválasztásnak az eredménye a tárgyalá­sokban már idáig is fensőségesen jutott kifejezésre. Annyi bizonyos, hogy a felhatalmazási vita alkal­mából elmondott beszédek olyan kimerítő tartalmát adják az agrárpolitika időszerű kérdéseinek, hogy idők múltán Magyarország jelenlegi mezőgazdasági állapotait csupán ezekből a beszédekből rekonstru­álni lehetne. Annyival is inkább közreadjuk tehát ezeknek a beszédeknek mezőgazdasági vonatkozá­suknál fogva érdekes részeit, mert a helyzetmeg­állapítás mellett igen egészséges bírálatok és irányí­tások is foglaltatnak bennük, amelyek teljes mérték­ben méltók a gazdaközönség figyelmére és megszív­lelésére. Minthogy pedig a napisajtó ezekkel a beszé­dekkel csak igen röviden foglalkozott, bő kivonat­ban való közlésükkel hézagpótló feladatot vélünk teljesíteni. Nagyon sajnáljuk, hogy Széchenyi Aladár gróf felszólalásának szövegét lapunk zártáig nem kap­tuk meg, ezt talán pótlóan fogjuk közreadni. Alább adjuk Waldbolt­g Kelemen báró, Somssich László gróf, Vay László gróf és Bernát István beszé­dének gazdasági és szociálpolitikai részét, felszóla­lásuk sorrendjében­ alapját, nemcsak a gazdasági életnek, kereskedelemnek, ipar­nak, hanem egyszersmind a kulturális fejlődésnek is. Kiindulva ebből az alapvető érvelésből, nem tagadhatom, hogy az előttem fekvő költségvetést bizonyos aggályokkal tekintem és előre is megmondom, csodálkozom azon, hogy mindezek ellenére a földművelésügyi tárca költségvetése olyan szembetűnően mostohán van dotálva. Félek attól, hogy a pénz­ügyi és gazdasági politikánk eltér attól a biztos egyenes úttól, amely egyedül vezet nemzetgazdaságunk megerősítésére, foko­zatos fejlesztésére és alapos konszolidálására. Félek attól, hogy sietünk nagyszabású és nagy perspektívával tervezett műépít­ményeket emelni, anélkül, hogy a fundamentum alapos lera­kására kellő gondot fordítanánk, pedig biztos alapzat nélkül akármilyen csodálatraméltó építménynek sem lehet mara­dandósága, sőt sokszor már az építkezés idején beállanak fenn­akadások. Okvetlenül szükségünk van arra, hogy agrárter­melésünket fejlesszük és hogy a sokszor, különösen papiroson és számtalan gyűlésen hangoztatott többtermelés végre meg­valósuljon, de ahhoz a szükséges beruházásokat és anyagi eszközöket engedélyezni kell. Csak arra szorítkozom, hogy kiemeljek, vagy jobban mondva csak érintsek egyes tételeket, amelyeknek kellő alátámasztását okvetlenül szükségesnek tartom. Elsősorban is fel kell említenem gazdasági szakoktatásunk hiányosságait. Sajnos, a béke idején létesített és európai hír­nevű gazdasági szakintézeteink és kísérletezési állomásaink a kellő anyagi támogatás hiányában ijesztő módon sülyednek nívójukban és maholnap nem fognak megfelelhetni hivatásuk­nak. Itt különösen a Rovartani Intézetet, a m. kir. Ampeloló­giai Intézetet, amely az egész szakvilágban elismert első inté­zet volt e téren, ajánlom az igen t. földművelésügyi miniszter úr figyelmébe, továbbá a bányászati és erdészeti kísérletezési állomásokat és a többi kísérletezési állomásokat, mert ezeken okvetlenül és sürgősen segíteni kell. Hibáztatom továbbá a termelés megszervezését. Gazdasági termelésünk nincs kellőleg beállítva a világpiac követeléseire és lehetőségeire. Nincs is megfelelő gazdasági hírszolgálat, vagy amennyiben volna, az nincs kellőleg kihasználva. Nagy hibának tartom továbbá, hogy a műtrágyaipar fej­lesztésére és meglévő tőzegrétjeink kellő kiaknázására nem fordítunk nagyobb gondot, pedig mezőgazdasági többtermelé­sésünkre nézve ez rendkívül fontos, mondhatnám majdnem alapvető fontosságú két fajta A magyarországi műtrágya­gyárak alig képesek az ország csekély szükségletét is fedezni. Pedig látjuk, hogy olyan országokban, ahol a mű­trágyaipar felvirágzott és ahol ebből következőleg a termelés emelkedett, ott ez nem arra volt hatírozva, hogy csak a nagy uradalmak vegyék azt igénybe itt-ott, hanem igenis a kisember az, kinek elsősorban kell műtrágyát juttatni, mert az legjobban is végez­teti a műtrágyázást és a legszívesebben is nyúl hozzá — mu­tatja ezt Németország—, mert hiszen egy kisbirtokot, néhány holdat sokkal könnyebben és jobban lehet műtrágyával kezelni, mint egy nagy uradalmat. De ennek alapfeltétele az, hogy az illető hozzá is juthasson a műtrágyához, mert azokat az óriási szállítási költségeket, amelyek ma a műtrágyát terhelik, el­viselni képtelenek. Okvetlenül szükség van tehát arra, hogy a vidéken mindenütt a legsürgősebben létesítsenek műtrágya­gyárakat. Ugyanez áll a tőzegre is. Nem akarok most erről részletesen beszélni, de ha tőzegrétjeinket nagyobb mértékben tudnánk a trágyaelőállításnál felhasználni, ez olyan többtermelésre vezetne, amely egészen hihetetlen számokban jutna kifeje­zésre. Tőzegrétjeink egyelőre úgyszólván csak a Fertő vidékén és a Balaton vidékén vannak némileg kihasználva. De bocsá­natot kérek, hogyan lehet a tőzeget a Balatontól a tiszajobb­parti vármegyékbe gazdaságosan elszállítani ? Hiszen a szál­lítási költség kétszerese annak, amibe a tőzeg ott helyben kerül. Felhívom tehát a földművelésügyi miniszter úr figyelmét Négy beszéd. Waldbott Kelemen báró : Magyarország, különösen mai helyzetében, kimondottan agrárállam és így nem csoda, hogy gazdasági életünk minden egyes ága számtalan szállal egybe van kapcsolva összes agrár­kérdéseinkkel és hogy kereskedelmünk, iparunk, pénzfor­galmunk, sőt egész államháztartásunk­ a legszorosabb kap­csolatban áll agrártermelésünkkel, amely úgyszólván mind­ezeknek alapját képezi. Gondoljunk csak arra, hogy mit jelent az országnak egy jó aratás. Merem állítani, hogy egy agrárországban az őstermelés képezi az egyedüli biztos 98—99°/6*os rézgálic, „Mezőgazdák" rézkénpor, „Urániazöld" és Molex arzénpor szőlőmoly ellen, Nospranen és Tutokil univerzális gomba- és rovarkár elleni permetezőszer és az összes egyéb növényvédelmi szerek, mindennemű epetakarm­ányok, hús-, vér- és halliszt, sörélesztő, lecirhynas tápporok, Semi-Solid póttakarmány legolcsóbban beszerelhető a Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezeténél, Budapest, V., Alkotmány­ utca 29. szám Mai számunk 34 oldal E szám­ára 40 fillér

Next