Köztelek – 1927. 52-104. szám
1927-07-03 / 52-53. szám
200 holdig. 600 „ _ 1000 „ _ 2000 „ _ 3000 „ _ ezen felől _ Részvénytársaságok, szövetkezetek, vállalatok Egyéb tagok részére évi tagdíj _ II pengfi „ Budapest, 1927. julius 3. 52—5*. (3193—3194.) szám* XXXVII. évfolyam. 3 5 3 0 n 7 KÖZTELEK KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI LAP. AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tulajdona Az egyesületi tannea felügyelete alatt A szerkesztésért és kiadásért felelős Buday Barna ffiszerkeaztfi. Szerkesztet Rothmtyar Iar. Szerkesztőség : Budapest, IX., Köztelek U. 8. Telefon: József 351—06 Előfizetési árak OHGE- tagoknak : Negyedévre pengő Félévre II „ Egészévre M „ Előfizetiknek Negyedévre II pengfi Félévre 18 „ Egészévre II „ Külföldre a fenti Arak «• a paatakSltsé* ElUzeMit p«ak naptAri negyed«Tekre fogadunk el Kiadóhivatal: Budapest,EX.,Ülői ut 25. T.M., Jfcwf 899-82 OK8E «Tl tngmigl díj | Földbirtokosok, bér-Ifik fa uradalmak TARTALOM: Agrárpolitikai kérdések a felsőházban. Az állatkivitel megkönnyítése. (Pergelt Ferenc.) A magyar növénynemesítés feladatai a zöldmezőgazdálkodással kapcsolatban. (Galgóczy Miklós.) A szuperfoszfát ára. (Kovácsy Béla.) A napraforgópogácsák héjtartalma. (Zaitschek Artúr dr.) A kiszombori légykár. (Jablonovski József.) Négy éri egyedi takarmányozás tapasztalatai. (Stern Árpád dr.) Helytelen számitások. (ifj. lassi Végh János.) Amit a számok beszélnek. (Éber Ernő dr.) Bemutató tanulmányszemle a dr. Szelényi-féle alapit-Tsnyi tangazdaságban. Az állattenyésztési és állategészségügyi szakosztály gyűlése. Vegyes közlemények. Tőzsde, kereskedelem. Szerkesztői üzenetek. AZ OMGE KÖZLEMÉNYEI Kedvezményes utazás a nagykartali országos szántógépbemutatóra. A kereskedelemügyi miniszter úr az OMGE kérésére a Nagykartalon rendezendő országos szántógépbemutató (vasútállomás Aszód) megtekintésére utazó közönség részére a m. kir. államvasutakon és a MÁV kezelésében lévő helyiérdekű vasutak vonalain 50%-os utazási kedvezményt engedélyezett. A kedvezményes utazási igazolványok kiállítását az országos szántógépbemutató rendező-bizottságától (Budapest, IX., Köztelek u. 8.) kell kérni. Az igazolvány díja és postaköltség fejében személyenként és igazolványonként 80 fillért kell pénzben vagy postabélyegben beküldeni. A kedvezményes utazásra jogosító igazolvány igénybevétele nincsen korlátokhoz kötve, vagyis az OMGE tagjain kívül minden, az országos szántógépbemutató megtekintésére utazó gazda (földbirtokosok, bérlők, gazdatisztek, földművesek), a gazdasági szövetkezeti élet vezetői, lelkészek, jegyzők, tanítók, községi és közigazgatási tisztviselők, valamint azok családtagjai részére is kiszolgáltathatók. Az igazolvány kiállítását kérő levélben pontosan meg kell jelölni azt a vasútállomást, ahonnan az utazás kezdetét veszi. Testületek és községek részéről általánosságban nem lehet bizonyos számú igazolványt kérni, hanem egyenként fel kell sorolni azoknak nevét és foglalkozását, akiknek részére az igazolvány kiállítását kérik. A gazdasági akadémiák, földművesiskolák, gazdasági tanfolyamok és más iskolák hallgatói a kedvezményes utazásra jogosító igazolványokat az intézetük igazgatósága útján kérik. Nagyon kéri a rendezőség, hogy az utazási kedvezményt igénybevenni szándékozók ezirányú óhajukat mielőbb bejelentsék, mert a későbbi igénylés munkatorlódást és késedelmes elintézést okoz. Az igazolvány kiszolgáltatása tekintetében a jelentkezés sorrendje lesz a mérvadó. Az országos szántógépbemutató rendezőbizottsága. Agrárpolitikai kérdések a felsőházban. A „Köztelek" terjedelmes tért szentel azoknak a beszédeknek az ismertetésére, amelyek a felsőházban az állami költségvetés tárgyalása alkalmából elhangzottak s amelyek agrárpolitikai vonatkozásuknál fogva bennünket közvetlenül érdekelnek. A képviselőházi vita során is hallottunk figyelemreméltó beszédeket, egészséges bírálatokat s ezeket annak idején — egyéb forrás hijján — hírlapi közlések alapján ismertettük is. El kell ismernünk, hogy szakszerűség, tárgyilagosság és színvonal szempontjából a felsőházi beszédeket illeti a pálmadíj. És ez talán a két ház külön-külön természetéből önként következik. Mert az alsóház tagjainak a pártpolitikai tekintetekre kell ügyelnie, inkább hatása alatt van a napi aktualitásoknak s az alsóház türelmetlenebb hangulata sem kedvez hosszabb szakszerű fejtegetéseknek. Ezzel szemben a felsőház levegője hűvösebb, nyugodtabb; itt az egyéni függetlenséget pártpolitikai szempontok nem igen zavarják s mindezek mellett a korérettség, a tapasztalat és a közmunkában való avatottság is a felsőházi tagok javára szól. De végül a felsőházi tagok kiküldése általában vezető hivatásuknak és érdemeiknek közelismeréséből származik. Ennek a társadalmi kiválasztásnak az eredménye a tárgyalásokban már idáig is fensőségesen jutott kifejezésre. Annyi bizonyos, hogy a felhatalmazási vita alkalmából elmondott beszédek olyan kimerítő tartalmát adják az agrárpolitika időszerű kérdéseinek, hogy idők múltán Magyarország jelenlegi mezőgazdasági állapotait csupán ezekből a beszédekből rekonstruálni lehetne. Annyival is inkább közreadjuk tehát ezeknek a beszédeknek mezőgazdasági vonatkozásuknál fogva érdekes részeit, mert a helyzetmegállapítás mellett igen egészséges bírálatok és irányítások is foglaltatnak bennük, amelyek teljes mértékben méltók a gazdaközönség figyelmére és megszívlelésére. Minthogy pedig a napisajtó ezekkel a beszédekkel csak igen röviden foglalkozott, bő kivonatban való közlésükkel hézagpótló feladatot vélünk teljesíteni. Nagyon sajnáljuk, hogy Széchenyi Aladár gróf felszólalásának szövegét lapunk zártáig nem kaptuk meg, ezt talán pótlóan fogjuk közreadni. Alább adjuk Waldboltg Kelemen báró, Somssich László gróf, Vay László gróf és Bernát István beszédének gazdasági és szociálpolitikai részét, felszólalásuk sorrendjében alapját, nemcsak a gazdasági életnek, kereskedelemnek, iparnak, hanem egyszersmind a kulturális fejlődésnek is. Kiindulva ebből az alapvető érvelésből, nem tagadhatom, hogy az előttem fekvő költségvetést bizonyos aggályokkal tekintem és előre is megmondom, csodálkozom azon, hogy mindezek ellenére a földművelésügyi tárca költségvetése olyan szembetűnően mostohán van dotálva. Félek attól, hogy a pénzügyi és gazdasági politikánk eltér attól a biztos egyenes úttól, amely egyedül vezet nemzetgazdaságunk megerősítésére, fokozatos fejlesztésére és alapos konszolidálására. Félek attól, hogy sietünk nagyszabású és nagy perspektívával tervezett műépítményeket emelni, anélkül, hogy a fundamentum alapos lerakására kellő gondot fordítanánk, pedig biztos alapzat nélkül akármilyen csodálatraméltó építménynek sem lehet maradandósága, sőt sokszor már az építkezés idején beállanak fennakadások. Okvetlenül szükségünk van arra, hogy agrártermelésünket fejlesszük és hogy a sokszor, különösen papiroson és számtalan gyűlésen hangoztatott többtermelés végre megvalósuljon, de ahhoz a szükséges beruházásokat és anyagi eszközöket engedélyezni kell. Csak arra szorítkozom, hogy kiemeljek, vagy jobban mondva csak érintsek egyes tételeket, amelyeknek kellő alátámasztását okvetlenül szükségesnek tartom. Elsősorban is fel kell említenem gazdasági szakoktatásunk hiányosságait. Sajnos, a béke idején létesített és európai hírnevű gazdasági szakintézeteink és kísérletezési állomásaink a kellő anyagi támogatás hiányában ijesztő módon sülyednek nívójukban és maholnap nem fognak megfelelhetni hivatásuknak. Itt különösen a Rovartani Intézetet, a m. kir. Ampelológiai Intézetet, amely az egész szakvilágban elismert első intézet volt e téren, ajánlom az igen t. földművelésügyi miniszter úr figyelmébe, továbbá a bányászati és erdészeti kísérletezési állomásokat és a többi kísérletezési állomásokat, mert ezeken okvetlenül és sürgősen segíteni kell. Hibáztatom továbbá a termelés megszervezését. Gazdasági termelésünk nincs kellőleg beállítva a világpiac követeléseire és lehetőségeire. Nincs is megfelelő gazdasági hírszolgálat, vagy amennyiben volna, az nincs kellőleg kihasználva. Nagy hibának tartom továbbá, hogy a műtrágyaipar fejlesztésére és meglévő tőzegrétjeink kellő kiaknázására nem fordítunk nagyobb gondot, pedig mezőgazdasági többtermelésésünkre nézve ez rendkívül fontos, mondhatnám majdnem alapvető fontosságú két fajta A magyarországi műtrágyagyárak alig képesek az ország csekély szükségletét is fedezni. Pedig látjuk, hogy olyan országokban, ahol a műtrágyaipar felvirágzott és ahol ebből következőleg a termelés emelkedett, ott ez nem arra volt hatírozva, hogy csak a nagy uradalmak vegyék azt igénybe itt-ott, hanem igenis a kisember az, kinek elsősorban kell műtrágyát juttatni, mert az legjobban is végezteti a műtrágyázást és a legszívesebben is nyúl hozzá — mutatja ezt Németország—, mert hiszen egy kisbirtokot, néhány holdat sokkal könnyebben és jobban lehet műtrágyával kezelni, mint egy nagy uradalmat. De ennek alapfeltétele az, hogy az illető hozzá is juthasson a műtrágyához, mert azokat az óriási szállítási költségeket, amelyek ma a műtrágyát terhelik, elviselni képtelenek. Okvetlenül szükség van tehát arra, hogy a vidéken mindenütt a legsürgősebben létesítsenek műtrágyagyárakat. Ugyanez áll a tőzegre is. Nem akarok most erről részletesen beszélni, de ha tőzegrétjeinket nagyobb mértékben tudnánk a trágyaelőállításnál felhasználni, ez olyan többtermelésre vezetne, amely egészen hihetetlen számokban jutna kifejezésre. Tőzegrétjeink egyelőre úgyszólván csak a Fertő vidékén és a Balaton vidékén vannak némileg kihasználva. De bocsánatot kérek, hogyan lehet a tőzeget a Balatontól a tiszajobbparti vármegyékbe gazdaságosan elszállítani ? Hiszen a szállítási költség kétszerese annak, amibe a tőzeg ott helyben kerül. Felhívom tehát a földművelésügyi miniszter úr figyelmét Négy beszéd. Waldbott Kelemen báró : Magyarország, különösen mai helyzetében, kimondottan agrárállam és így nem csoda, hogy gazdasági életünk minden egyes ága számtalan szállal egybe van kapcsolva összes agrárkérdéseinkkel és hogy kereskedelmünk, iparunk, pénzforgalmunk, sőt egész államháztartásunk a legszorosabb kapcsolatban áll agrártermelésünkkel, amely úgyszólván mindezeknek alapját képezi. Gondoljunk csak arra, hogy mit jelent az országnak egy jó aratás. Merem állítani, hogy egy agrárországban az őstermelés képezi az egyedüli biztos 98—99°/6*os rézgálic, „Mezőgazdák" rézkénpor, „Urániazöld" és Molex arzénpor szőlőmoly ellen, Nospranen és Tutokil univerzális gomba- és rovarkár elleni permetezőszer és az összes egyéb növényvédelmi szerek, mindennemű epetakarmányok, hús-, vér- és halliszt, sörélesztő, lecirhynas tápporok, Semi-Solid póttakarmány legolcsóbban beszerelhető a Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezeténél, Budapest, V., Alkotmány utca 29. szám Mai számunk 34 oldal E számára 40 fillér