Láthatár, 1934 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1934-03-01 / 1. szám

. Középeurópai kultúrkonferencia írta: Kodolányi János. Az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) már megalakulásakor célul tűzte ki úgynevezett Íróhetek rendezését. Kétéves fennállása alatt kétt­ízben rendezett is íróhetet, az elsőt a Balaton mellett, a másodikat Lilla­füreden. Ez idén a Margit-szigeten kívánjuk megrendezni az Íróhetet május utolsó, vagy június első hetében. Az előkészületek, tárgyalások már meg is indultak s minden reményünk megvan rá, hogy a Margit­szigeti Íróhét úgy külső díszben, mint a tárgyalásra kerülő kérdések fontosságában és eredményeiben felül fogja múlni az eddigi kettőt. Miért rendez az IGE íróhetet? Először azért, hogy a magyar írók egyetemesen, világnézeti és politikai különbség nélkül találkozót adjanak egymásnak az ország valamely szép pontján s kiszakadva a minden­napok őrlő forgatagából, teljesen az őket érdeklő kérdéseknek szentel­hessék magukat. Hogy leüljenek egymás mellé a fehér asztalhoz s meg­beszéljék ügyeiket-bajaikat, feladataikat s az egész magyar nyelvterület kultúráját érintő feladatokat. Másodszor azért, hogy dokumentálják minden magyar író összetartozását, ha irányban, felfogásban külön, sőt szemben állanak is. Harmadszor: fel akarják emelni szavukat az ország egész közvéleménye előtt olyan ügyekben, amelyek valamennyiüket ér­deklik s amelyek az író munkájának gyakorlati oldalát jelentik. A gondolat megragadta nemcsak az írókat, hanem a közvéleményt is. Tömegek tódultak a kongresszusi előadásokra s hallgatták azokat olyan áhítattal, amely mindennél jobban bizonyítja, hogy a közönség színvonala nem olyan alacsony, amilyennek szeretik beállítani. Szemtől­­szemben látva és hallgatva az írót, meleg kapcsolat alakult ki az olvasó és a mű alkotója között. A városok mindent elkövettek, hogy az Íróhét résztvevői egész életükben örömmel emlékezzenek vissza a mozgalomra s elvigyék magukkal a munka hétköznapjába a hit és öröm érzéseit. Hogy pedig az Íróhét nem csupán Magyarország közvéleményének ér­deklődését keltette fel, hanem hangja eljutott a határokon túl is, azt nem csak az utódállamokból érkezett írók forró bekapcsolódása bizonyította, hanem bizonyították azok a cikkek is, amelyek cseh, szlovák és román lapok hasábjain megjelentek. Egyetlen cikkíró sem feledkezett meg arról, hogy az IGE kezdeményezését mint egész Európa irodalmi életének fon­tos mozzanatát tárgyalja s dicsérettel illették az IGE-t, mint egyedül­álló mozgalom elindítóját. Ezek a barátságos hangok érlelték meg az IGE vezetőiben azt a meggyőződést, hogy az Íróhetek kereteit ki kell tágítani és közép-európai méretűvé kell tenni. Már Pakots József, az egyesület első elnöke elhatá­rozta, hogy a legközelebbi Íróhétre meghívja Lengyelország, Ausztria,­ Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia írótársadalmának képviselőit. Ennek a tervnek az a meggondolás volt az alapja, hogy Középeurópa gazdasági, társadalmi és kulturális erőit egyesíteni kell s ki járjon az.

Next