Állami tanitóképezde, Léva, 1940

I. Megemlékezés. KRIEK JENŐ 1861-1940. 1940. szeptember 28-án, borongós, esős napon, bánatos szívvel, de Isten akaratában megnyugodva vonult ki a tanári testület és az ifjúság az intézetünk cseh megszállás előtti egyik legkiválóbb tanárának, Kriek Jenő c. igazgatónak temetésére. Hosszú hónapokon át betegeskedett. A Halál szívós szervezetét végre is megtörte. 79 éves korában fejezte be nemes pályafutását. A felszabadulás ujjongó örömében Léván az Öregdiákok nagy talál­kozóján könnyes szemekkel köszöntötték volt növendékei, kartársai s sze­retett városa a tanítók mesterét, Kriek Jenőt. Mélyen megrendült lélekkel terjedt el később a hír: meghalt Kriek Jenő. Kriek Jenő 1881-ben került a lévai tanítóképző-intézethez mint fiatal tanár. Egész életét szívvel-lélekkel a tanítóképzés és a köznevelés ügyé­nek szentelte. Lelkes működése nemcsak az ifjúság lelkében hagyott mély nyomokat, hanem a magyar tanítóképzés rendszerének kialakulásában és az intézet felszerelésében is. Teljes erejét, lelkes igyekezetét az akkor még fiatal intézetünk kezdeti nehézségeinek elhárítására fordította s az intézet belső fejlesztésére törekedett. Nyelvi és történelmi szakra volt képesítve s mégis — megszeretvén a természet csodás világát s megittasodván a ne­velés hatalmának erejétől — szakjától elütő tudományágak szakemberévé képezte ki magát a természetrajzban és neveléstudományokban. Szünte­lenül tanult. Alapos pedagógussá fejlesztette magát. Minden iránt érdek­lődött. Fogékony lelke minden új vívmányt megragadott. E korból való volt intézetünk legbecsesebb gyűjteménye, a természetrajzi gyűjtemény, melyet nagy szorgalommal maga gyűjtött, készített s rendezett szak­szerűen. Az ezredéves kiállítás alkalmával feltűnt a lévai áll. tanítóképző­intézet gazdag és szakszerű természetrajzi és földrajzi kiállításával s ezért elismerő oklevéllel tüntették ki az intézetet. Ő tanította később a kéz-

Next