Levéltári Híradó, 1. (1951)

Levéltári Híradó, 1. (1951) 1. szám - Borsa Iván: Bevezetés / 1–2. o.

BEVEZETŐ. - BEVEZETŐ . . A.felszabadulás, de főleg a fordulat éve óta gazdasági ás társa­dalmi fejlődésünk hatalmas lépésekkel haladt ültre­ .Politikai és gaz­dasági eredményeink mellett kulturális téren viszonylagos lemaradás mutatkozott, melyre Révai József a Magyar Dolgozók kár­ás a V II. kong­resszusán rámutatott. Ez a lemaradás fokozottan áll a levéltárakra. A levéltárak munkájában a felszabadulással bekövetkezett döntő poli­tikai fordulat nem­ jelentett azonnal változást, s a fordulat évének átütő ereje is csak 1960-ben éreztette hatását. Azelőtt az Országos Levéltár a magyar Nemzeti Múzeum keretében, ugyanakkor­­a megyei és városi levéltárak a régi megyerendszerben ten­gették életüket. A levéltáraknak ez az egymástól vegtő elszigeteltsé­ge, magárahagyatottsága,más területek fejlődése mellett talán még job­ban jelentkezett, mint a felszabadulás előtt. Ennek az állapotnak tu­­lajdonítható, hogy a Levéltári Közleményeknek csupán két kötete jelent meg - az egyiknek anyaga tulaj­donképpen" már a felszabadulás előtt e­gyütt volt -é­s öt éve..annak, hogy megjelent a Levéltári Közlemények utolsó /1946/ száma. Öt éve­ nélkülözik szakfolyóiratukat a levéltárak dolgozói. Ezen a mélyponton való túljutást a levéltárak a Magyar Tudományos Tanácsnak, illetőleg a magyar Tudományos Akadémiának köszönik, amely egyrészt az Országos­ Levéltár részére nagyobb arányú raktáréritést tett lehetővé, másrészt megtette a kezdeményező lépéseket a levéltá­rak egységes szakmai irányítás alá vonására. Kezdeményezése alapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950-ben törvényerejű rendelet­tel megszervezte­ az egységes magyar levéltárügyet, s ezzel megterem­tette a lehetőséget ahhoz, hogy levéltáraink ugrásszerű fejlődéssel i­gyekezzenek pótolni fejlődési"hiányaikat­ ~~ Ezzel majdnem egyidőben érkeztek meg­ az első szovjet levéltári tapasztalatok, amelyek a fejlő­dés eredményeit tovább szélesítik. Ilyen körülmények között természetesen fokozottabban jelentkezik az igény szakmai folyóirat iránt.." hiszen a szakmai képzésnek is első­rendű eszköze volna a Levéltári Közlemények. A Levéltárak Országos Központja alig több mint egy esztendős fennállása alatt egyéb felada­tok megoldása mellett - sajnos - nem tudta tető alá hozni a Levéltári Közlemények új sorozatának"első számát. Ugyanakkor szükségesnek mutat­kozott egy könnyebben megjelentethető folyóirat megindítása, melynek célja: külföldi levéltári.1"cikkek, rendeletek, szabályzatok fordulásai­nak közlése, kisebb tanulmányok /beszámolók közreadásai továbbá ismer­tetéseknek s a levéltárak híreinek közzététele. Ez a folyóirat hiva­­­tott arra, hogy az immár egységes szervezettel rendelkező magyar le­véltárügy teljes egységének megszilárdítását elősegítse azáltal, hogy ismertetéseket közöl egyes levéltárak helyzetéről, különböző munkákról, fontosabb átításokról. A Levéltári Híradó nem kívánja "feleslegessé tenni a Levéltári­ Köz­leményeket, melynek mielőbbi megjelenése vala korinyi levéltáros egyik legfontosabb problémája, régi vágya -• addig is azonban, a­mih­ez nem történik m­eg,­a Levéltári Híradó .komi kép legalább áthidalni igyekszik ezt a tátongó űrt fordításával és cikkeivel, amelyek közül­ egyik-másik majd a közleményekben is napvilágot fog látni. A­ felszabadulás, de főleg­ a fordulat éve óta gazdasági és társa­dalmi fejlődésünk hatalmas lépésekkel haladt előre"­ .Politikai és gaz­dasági eredményeink mellett kulturális téren viszonylagos lemaradás mutatkozott, melyre Révai József a Magyar Dolgozók Pártja­ II- kong­resszusán rámutatott. Ez a lemaradás fokozottan áll a levéltárakra. A levéltárak munkájában a felszabadulással bekövetkezett döntő poli­tikai fordulat nem­ jelentett azonnal változást, s a fordulat évének átütő ereje is csak 1960-ben éreztette hatását. Azelőtt az Országos Levéltár a magyar Nemzeti Múzeum keretében, ugyanakkor­­a megyei és városi levéltárak a régi megyerendszerben ten­gették életüket. A levéltáraknak ez az egymástól vettő elszigeteltsé­ge, magárahagyatottsága­ más területek fejlődése mellett talán még job­ban jelentkezett, mint a felszabadulás előtt. Ennek az állapotnak tu­­lajdonítható, hogy a Levéltári Közleményeknek csupán két kötete jelent meg - az egyiknek anyaga tulaj­donképpen" már a felszabadulás előtt e­gyütt volt -é­s öt éve..annak, hogy megjelent a Levéltári Közlemények utolsó /1946/ száma. Öt éve­ nélkülözik szakfolyóiratukat a levéltárak dolgozói. Ezen a mélyponton való túljutást a levéltárak a Magyar Tudományos Tanácsnak, illetőleg a magyar Tudományos Akadémiának köszönik, amely egyrészt az Országos­ Levéltár részére nagyobb arányú raktárépítést tett lehetővé, másrészt megtette a kezdeményező lépéseket a levéltá­rak egységes szakmai irányítás alá vonására. Kezdeményezése alapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950-ben törvényerejű rendelet­tel megszervezte­ az egységes magyar levéltárügyet, s ezzel megterem­tette a lehetőséget ahhoz, hogy levéltáraink ugrásszerű fejlődéssel i­gyekezzenek pótolni fejlődési"hiányaikat­ ~~ Ezzel majdnem egyidőben érkeztek meg"az első szovjet levéltári tapasztalatok, amelyek a fejlő­dés ere­dményeit tovább szélesítik. Ilyen körülmények között természetesen fokozottabban jelentkezik az igény szakmai folyóirat iránt..­ hiszen a szakmai képzésnek is első­rendű eszköze volna a Levéltári Közlemények. A Levéltárak Országos Központja alig több mint egy esztendős fennállása alatt egyéb felada­tok megoldása mellett - sajnos - nem tudta tető alá hozni a Levéltári Közlemények új sorozatának"első számát. Ugyanakkor szükségesnek mutat­kozott egy könnyebben megjelentethető folyóirat megindítása, melynek célja: külföldi levéltári.1"cikkek, rendeletek, szabályzatok fordulásai­nak közlése, kisebb tanulmányok /beszámolók közreadásai továbbá ismer­tetéseknek s a levéltárak híreinek közzététele. Ez a folyóirat hiva­­­tott arra, hogy az immár egységes szervezettel rendelkező magyar le­véltárügy teljes egységének megszilárdítását elősegítse azáltal, hogy ismertetéseket közöl egyes levéltárak helyzetéről, különböző munkákról, fontosabb átításokról. A Levéltári Híradó nem kívánja­­feleslegessé tenni a Levéltári köz­leményeket, melynek mielőbbi megjelenése valamennyi­ levéltáros egyik legfontosabb problémája, régi vágya -• addig is azonban, amíg ez nem történik meg."s a Levéltári Híradó­­némikép legalább áthidalni igyekszik ezt a tátongó űrt fordításával és cikkeivel, amelyek közül­ egyik-másik majd a közleményekben is napvilágot fog látni.

Next