Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 1. szám - FORDÍTÁSOK - Csernov–Bélay Vilmos: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Moszkva, 1940. Bevezetés. A levéltári dokumentumok tudományos-politikai és gyakorlati jelentősége / 1–9. o.

­ n­­­ gitják /a politikai és gazdasági helyzetüket, egyes osztályok szerepét, az osztályharcok, kulturális viszonyokat, életmódot stb../. Marx, Engels, Lenin és Sztálin arra tanítanak minket, hogy a je­len építéséhez ismernünk kell a múlt tapasztalatait. Ez annyit jelent,­hogy miközben most a kommunista társadalmat építjük,tud­­nunk kell, hogyan éltek a mi korunk előtt az emberek, tanulmá­nyozni kell népüink történetét. Régi múltunkat azoknak az emlékeknek a segítségével tudjuk ta­nulmányozni, amelyek abból az időből fennmaradtak. Ilyen emlékek elsősorban a korszaktól függően, a levéltári dokumentumok. Minél távolabb van tőlünk időben az a korszak, amelyet tanulmányozunk, annál nagyobb jelentőségük van a levéltári dokumentumoknak. Múl­tunknak tanulmányozásával külön tudományág foglalkozik: a tör­ténelem. A történettudomány, az emberi társadalom különböző kor­szakainak tanulmányozása során, az írásbeliség megjelenése után mindenekelőtt a levéltári dokumentumok felé fordult, amelyek ab­ból a korszakból maradtak ránk, és széleskörűen felhasználja a s­zokat tudományos kutatói tevékenysége során. A levéltári dokumentumok sohasem vesztik el tudományos jelentős­ ivüket. Bátra ilyen régi legyen is egy-egy doku­mentura eredetére nézve, amennyiben a nép életének valamilyen tényét világítja meg valamelyik korszak, már értékes a tudomány számára. Tudományos jelentőségük miatt a szovjet nép megőrzi azokat a dokumentumokat, amelyek múltját megvilágítják. Ilyen módon a levéltári dokumentumok alapvető jelentőségét tudo­mányos értékükben kell keresnünk. A kapitalista társadalomban valamennyi tudomány osztálytudomány, mivel az uralkodó osztály tartja kezében és ennek az osztálynak érdekeit szolgálja. A kapitalista országokban a burzsoázia kezé­ben van a hatalom, amely a tudomány vívmányait osztálycéljai ér­dekében használja fel, vagyis arra, hogy megerősítse uralkodó helyzetét és fokozza a dolgozó osztályok kizsákmányolását. Csak a Szovjetunióban, ahol felszámolták a kizsákmányoló osztá­lyokat és a hatalom a dolgozók kezében van, válnak a tudomány vívmányai az egész nép tulajdonává. A szovjet tudomány a világ élenjáró tudománya. A történettudomány politikai tudomány. Miközben az emberi társa­dalom múltját és egyes népek történetét tanulmányozza, a törté­nettudomány annak az osztálynak politikai uralmát erősíti, ame­lyik az adott időpontban hatalmon van. A Szovjet történettudo­mány a szovjet nép múltját tanulmányozva, annak jelenlegi hely­zetét erősíti, míg a kapitalista országok történettudománya a burzsoázia politikai helyzetének erősítését szolgálja. Ilyen módon a levéltári dokumentumoknak, amelyeken a történettu­domány felépül, nemcsak egyszerűen tudományos, hanem tudományos és politikai jelentőségük van, minthogy tudományos-politikai fegyverként szolgálnak az uralkodó osztály kezeiben­, amelyik

Next