Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Adv — .7 — Agg Adviga. m. nőnév. fAdzig, Adzig, ih. addig. A-felé, AfFelé, ih. arra, a beszélő által megmutatott irányban. A-felett, Afféléit, ih. azon dolog, azon tárgy felett. A-felöl, Afféléi, ih. azon irányból, azon tárgyról; a-felől tudakozódott nálam. A-féle, Afféle, * Aféli, mn. olyanféle, azon fajtából való. , Afium, 1. Ópium. Afonya, Áfonya, fn. (nt.) veres bogyójú cserjés növény. Ag, 1. Agg. Ág. fn. tt.-at. 1) a növényeknek, különösen a faféléknek a törzsökön fölül minden irányba nyúló részei; zöld ág; száraz ág ; fattyú ág, mely gyökérről sarjadzik; (szőj.) ágról szakadt ember, jött-ment ember, kinek származását nem tudhatni ; te mint egy ágról szakadt, név nélkül, idegen a nagy világon úgy vagy közöttünk, (Vör.); ágrataló, akasztani való; (szőj.) ágon mutatni madarat, el nem érhető dologra biztatni; sokszor láttam ágon tarvarjut, nem mondasz újságot; (km.) a szegény embert v. árvát az ág is húzza; nyers fának száraz ágát várni nehéz; a fattyúágak mély gyökeret nem vernek; 2) á. é. minden tárgy oly részei, melyek a fatörzszsel oly összeköttetésben vannak, mint a fa ágai a törzszsel; innen: a) (vad.) az agancs két tülkének kiálló fokai; a tülöktö fölötti első ág szemág, amely mindjárt e fölött van, vendég szemág, jég ág; azután jö a közép ág; b) akármely tárgynak kinyúló hegyes része ; villa ága; c) amely nagyobb folyam mellékmedre; a Duna ága; d) (ht.) az ostrommunkálatoknál : futó árkok ágai; e) (bt.) az erek és izmok ágai; f) a nemzedéki leszármazásban : a családfa ágai, a vérségi fonalak, melyeknél fogva vki az ősi törzsekkel összefügg; egyenes ágon való rokonok; más ágból való; férfi ág, női ág ; (km.) a hamis keresmény nem száll harmadik ágra; a bölcsészeti tudomány egyik ága; az adó vmelyik ágát fölemelni; g) eszem ágában sem volt; eszem ágában sincs, nem is gondolok rá. *Ágabogár, k. hatol hetes, zavartan mentegetőzik. Ágncs, Ágacska, fn. (kies.) kis gyönge ág. Agács, 1. Ákos, Agancs, fn. (vad.) a fövad homlokcsontjából kinyúló, csontszerü, tömör, meg-megújuló ágas kinövés, -ár, mn. (állatt.) tt.-t; 1) himszarvas, a nyolc ágastól felfelé; 2) a téhelyröpüek osztályához tartozó rovar, -os.uk, mn. tb. (állatt.) állatok, melyeknek homlokcsontján kemény csontnyujtvány van kinőve, -osodik, k. agancsossá lesz, agancsokat kap. Agar, m. tt.-t, v.agarat; tb.-agarak ; a kutyafajhoz tartozó s vadkergetésre legalkalmasabb szikár állat; egyes fogó agár, mely egy maga, segítség nélkül fogja el a nyulat; á. é. (szőj.) hátrább az agarakkal, nem kell úgy hencegni; sovány, mint az agár, mint az agár a pozdorján, nincs dolga; (km.) kanagár a vendég, komondor a gazda, mindenki legbiztosabbnak érzi magát otthon ; nem örülnek a nyúlok, midőn az agarak fi.adzanak; nagy becsülete, mint a téli agárnak. Agarász, m. tt.-t, a ki agarakat tart és azokkal vadász.—. k. agarakkal vadász. Innen : Agaránzás, in. Agár-ló, 1. Agárkosbor. Agár-kosbor, fn. (nt.) a kosborok osztályához tartozó növény; máskép : vitézfa (orchis morio). *Agár-kutya, 1. agárkölyök. Agárkölyök, fn. fiu-agár. Agármony, fn. (nt.) a. m. agár-kosbor. Ágas, A) mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; 1) ágakkal biró, felszerelt, ellátott; ágas fa; 2) a mi a faágakhoz hasonló; ágas kapu; ágas szarvak; ágas szárny, a rudat kétfelöl összefoglaló horgas fák egyike; — B) m. tt.-t; 1) a földbe függélyesen beütött s felül két ágban végződő cölöp, füles, kutágas, mely a gémet tartja; (szój.) megfejné az az ágast is, ha tejet adna, zsugori, mindenből hasznot szeretne húzni; ágasra való, akasztófára való; á. é. tót ágas, az, midőn vki fejtetejével és két tenyerével a földet érinti, s két lábszárát ágasként szétveti; 2) (msz.) a rudat két felöl összefoglaló horgas fa; 3) (haj.) a hajó fedélzetét tartó oszlop. Ágas-akna, m. (b.) a bányában több mellékággal biró akna. -bogas, mn. tt.-t, v.-at; 1) összevissza tekergődzött ágakkal, csomókkal,bogokkal biró, ágas-bogas tetejű fa; 2) á. é. a) sokfelé ágazó; ágasbogas sógorság; b) szövevényes, bonyolódott ; ágas-bogas kérdés. Ágaskodik, k. a ló hátulsó lábaira áll s az elsőkkel mintegy ágast képez; (vad.) ágaskodik a nyúl, midőn két hátulsó lábára állva szertevigyáz (Kegelmachen); ágaskodik az ember, midőn lábujj-hegyre áll. Ágasmoh, fn. (nt.) a mohoknak egy neme. Agasodik, k. a növénynek, fának ágai nőnek; á. é. a nemzetségi törzs több ágra szakad. Ágas-póc, több ágakra szakadó oszlopfej. Ágasul, 1. Agasodik. Agát. Agátkő, fn. (ásványt.) a féldrágakövek osztályához tartozó egyik ásvány. Ágatlan, mn. és ih. ágakkal nem biró, fel nem szerelt; ágatlan fatörzs, ágatlan villa. Innen: Ágatlanul, id. Ágaz, A) cs. 1) a fa ágait levagdalja; 2) vmit ágakkal felszerel; favillát ágazni; B) k. 1) több ágra szakad; 2) származik, ered.nt. mn. 1) vmely növény ágainak oszlete; 2) részlet, cikk, cikkely; a hit ágazata, -ik. k. ágai nőnek, szaporodnak; á. é. több ágra szakad; ágaznak a folyók. Ág-bog, fn. 1) növények bogos ágazata; 2) á. é. szövevény, tekervény; ennek sok ágaboga van. -csa. 1. Ágacs. Agenda, fn. 1) a szentségek, sakramentomok kiosztásánál előforduló papi cselekvés, imádkozás; 2) ezekről szóló, ezeket tartalmazó könyv. *Ág-erdölés, fn. a fa felesleges ágainak levagdalása. -erdőlő, fn. aki a fa ágait lenyesegeti. * Ágész, cs. 1) a fa zöld ágait lelegeli; 2) az erdőn száraz ágakat szed. Ágfa, 1. Gallyfa. Ágfűrész, fn. kis félkézi fűrész a fák ágainak lefürészelésére. Agg, mn. tt.-ot, avult, régi, nagyon koros, nagyon öreg, törődött; agg kor; agg erdő; agg dada, v. kofa, vén asszony; agg lamos, ame-