Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Alá 16 Ala Alább, id. 1) alantabb helyen, mélyebben; 2) mélyebbre, alantabb helyre; 3) á. é. csekélyebb áron, olcsóbban; nem adhatom alább, mint mon­dottam. Alábbhagy, Alábbhagy, cs. nem oly fent jár, mint azelőtt, enged; alábbhagy követelésivel, enged követelésiben; (szej.) bezzeg alábbhagyta mostan. -irt, mn. (msz.) vmely irományt aláírásá­val hitelesítő személy; én alábbirt bizonyítom: mn. leebb fekvő sorban irt. -kijelölt, mn. a mi v. aki leebb ki vagyon jelölve. -levő, mn. alantabb levő. -oz, cs. (haj.) aláhúz, pl. vitorlafákat az ár­bocról a födélzetre. -száll, k. 1) a madár b­ebb röpül; 2) mélyebbre ereszkedik, süpped- e vil­lámterhes felhő , mindég alábbszállott; 3) á. é. (kér.) értékben csökken; a búza alábbszállott. -való, mn. silányabb, hitványabb, alacsony sorsú; (bibi.) Isten az emberek között az alábbvalót emeli fel. Álablak, 1. Vakablak. Alábocsát, cs. magasb helyről b­ebb ereszt. * Alahor, m­. tt.-t­ tb.-ok; 1) szekér hátuljához erősített kerékkötő gerenda; 2)kocsikenéskor hasz­nált emeltyű. Alácserél, cs. titkon az alatta lévőt kicseréli; alácserélt borjú. Alacson, Alacsony, mn. 1) csekély magas­ságú; alacsony ház, torony; (sohasem mondják alacsony hegy, alacsony part, hanem nem magas hegy, kis part); alacsony fa; alacsony termetű ember; alacson tetejű kalap; alacsony szék, asz­tal; á. é. csekély rangú, sorsú; alacsony ere­det, származás; alacsony vérből származni; ala­cson szolgálat, hivatal, tisztség, rang; 3) aljas, gonosz, becstelen, galád; alacsony tett, magavise­let; alacsony módon bánni vkivel. Innen: Alacso­nyan, Alacsonyul, id. Alacsonyság, mn. Alacsonyit, cs. 1) alacsonyabbá tesz, magas­ságából elvesz; 2) á. é. vhit becsületében kisebbít, gyaláz. Innen : Alacsonyitás, fn. Alacsonykodik, k. nemtelenül viseli magát, alávaló dolgokat visz véghez. Alacsonylelkű­, mn. aljas, nemtelen, alávaló. Innen: Alacsonylelkűség, fn. Alácsusztat, cs. 1. Alácserél. Aladár, m­. finév. Aradság, 1. Alattság. Aláesik, k. magasb helyről lefelé esik. t Alafa, mn. 1) ételadag; 2) tekintély, méltóság, tisztesség, becsület, jutalom; bízd a jövendőkre ér­demed jutalmát, ha szolgáltad időd vékony alafát ód, (Rimái). * Alafás, cs. vki alfelét üti, veri. f Alafás, mn. tt.-t. t.-ak. javadalmas, java­dalommal járó. Alá-fel, id. majd le, majd felfelé; aláfel járni. -felé, ma lejelebb fekvő hely felé. -foglal, cs. (bölcs.) egy osztályba soroz. Innen: Aláfogla­­lás, mn. -fü­gg, k. magasb helyről lecsügg. -fut, k. magasb helyről lefelé szalad, fut. Alag, fn. ált. földalatti üreg; pince; külön, (b.) a hegységbe szintesen vágott bányaüreg (Stollen). Alagásási engedély, fn. (b.) engedély, mely által vkinek jog adatik arra, hogy vmely bányát mint sajátját ásathassa. Alagbér, fn. alag használatáért járó díj. Alagcsa, fn. kies. (b.) kisebbszerű alag (Läufel). Alag-csatorna, fn. (b.) csatorna a bányában I levő viz kivezetésére, -csövezés, fn. (gazd.) eres I és forrásos földben a felesleges nedvesség kitakarí­tására való csövek alkalmazása, -falazás, fn. (b.) I a bányaüreg oldalának fallal való megerősítése (Stollenmauerung­) -fenék, (b.) a bányaüreg alja, -férő, fn. (b.) az alag magassága, tágassága (Stollenhieb), -folyás, fn. (b.) a bányaüregből folyó viz. -fő, fn. (b.) az alag bejárása, -irány, fn. (b.) a bánya­üreg által képezett vonal, -járás, fn. (b.) a bányaüregben való járáskelés, -karózat, fn. (b.) az alagfenék kétsorú karózata. -kötés, fn. (b.) a bányaüregben létező ácsmunka (Stollen­zimmerung). -munka, fn. (b.) alag felszereléséhez tartozó v. alagban végeztetni szokott munka. Alagozó, fn. alagot készítő munkás. Alag-sor, fn. vmely épület földalatti üregei. Alagszáj, fn. (b.) bányaüregbe való bejárás, (Mundloch). -szállítás, 1. Aknaszállitás. Alag-szárny, fn. (b.) az alag mellék ága. -talp, 1. Alagfenék. -tér, fn. (b.) a bányaüreg tere. -it, fn. hegy belsején keresztül, v. vmely folyam alatt átjárás végett vágott út. -víz, fn. (b.) a bánya­üregben összegyűlt víz. -vonal, 1. Alagirány. Alagy, fn. vmi eszmünek alapja, magja. Alagya, fn. (ideg.) szomorú érzelmeket tartal­mazó költemény, elegia. —­i, 1. Alagyás. * Alagy­ár, mn. bárány szelíd, jámbor, á. é. bamba, buta. Alagyás, mn. 1) alagya alakjában írott; ala­gyás versek; 2) alagyákat tartalmazó. Alá-hág, k. 1) magasb helyről lelép; 2) á. é. árban, értékben csökken, -h­ajlik, k. felülről ható nyomás, erő miatt legörbül, -hajol, k. saját ere­jéből lefelé hajol, görbül, -hajt, cs. 1) hajlékony tárgyat lefelé görbít; (msz.) készülőben levő ruha széleit egymásra hajtja; á. é. vh. felsőbbségnek engedelmeskedik; aláhajtani magát a törvénynek; 2) felülről lefelé hajt üz. -hord, cs. magasb hely­ről apránkint levisz. -húz, cs. 1) vmit magasb helyről lefelé von; 2) vmely iratban a kiemelendő szó, mondat alá vonást tesz. Innen: Aláhúzás, mn. Aláír, cs. 1) vmely okmányt saját v. megbízás­ból más nevének odaj­egy­zésével hitelesít; 2) ada­kozási iratra saját nevét az adakozók nevei közé írja, s ez által a kívánt célra bizonyos összeget igér. Innen: Aláírás, fn. Aláírási­ cím, fn. (kér.) kereskedői cég. -könyv, fn. hatósági könyv, melybe a kereskedők cégei beirvák. -jegy, fn. adakozásra felszólító irat. Aláírat, fn. 1) az aláirónak az illető okmány alá jegyzett neve; 2) (kér.) aláírás által megigért pénzmennyiség. ?Alaj, fn. a festömű­vészetben vászon, fa, papir stb.­anyag, melyre a rajz, festék és színek felhor­­datnak. Alajok, fn. alsó ajak. ? Alaj festés, fn. a festömüvészetben az első színalap. Alajos, m. finév. ? Alajoz, cs. a festömüvészetben a vászon, fa, papir stb. anyagot a festék és színek elfogadására elkészíti. Innen: Alajozás. * A bajt. cs. vél,gondol; alajtván ő-magokat szel­letlátókat (münch. cod.); öldökléseket alajtasz, hogy tesznek (bécs. cod.). Innen: Alajtás, fn. Alak, fn. ált. idom, forma, ábra; innen: 1) ál­arc ; 2) gyermekjátéki fabábu, marionette; 3) em-

Next