Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Ala 18 — Ala Alany, fn. tt.-t; 1) (nyt.) a mondatszerkezetben azon szó, melyről vmi mondatik; 2) (bölcs.) a bölcselkedő személy; 3) (kert.) csemete, melyben ágat nemesítenek. Alany, fn. tt.-t. (ásványt.) majdnem ezüst-fehérségű, erősen fénylő s tökéletesen nyújtható fém (Nickel),élecs, fn. (vt.) hamuszínü por, mely egy vegyrész álany s ugyanannyi éleny egyesüléséből jött létre, -éleg, fn. (vt.) fekete por, mely két vegyrész álany és három vegyrész éleny egyesüléséből jött létre. Alanyeset, fn. a mondatban azon szó, mely e kérdésre: ki, v. mi f felel meg. Alanyi, mn. alanyi,illető, arra vonatkozó. Alap, fn. 1) ált. a min vmi nyugszik, a mi vminek aljul, talpul, fenekűl szolgál; erős, gyönge, szilárd, széles, keskeny, porhanyó alap; alapját lerakni vmely épületnek; letenni vmely épület alapját; alapról újonnan emelt ház ; 2) á. é. minden tárgy, mely nélkül vmely erkölcsi, szellemi dolog fenn nem állhat; igazság az országok alapja; megvetette szerencséje, boldogsága, szerencsétlensége, boldogtalansága alapját; külön, oly tételek, elvek, melyeken vmely tudományos rendszer v. állítás, vitatás, mintegy alapon nyugszik ; alapigazságok; állítás, vitatás alapja; vád, védelem alapja; 3) amely tudomány elemeiben való jártasság; nincs alapod a történelemben; 4) (mt.) az arányszámoknál a hatványzandó változatlan szám. Alap-árok, fn. (ép.) az épület alapja számára készített árok. -ásás, fn. (ep.) vmely épület alapjának kiásása, -csont, fn. (bt.) a koponya alsó része (os basilare), -cikk, fn. vmely rendszernek, tudománynak alapul szolgáló cikk. -deszka, fn. (bt.) irányzatul szolgáló négyszögletű deszka az ágyúzásnál, -egyenlet, fn. több egyenleteknek alapul szolgáló egyenlet; p. o a + d [n — 1), és sz — [a -4- a] a számtani haladvány alapegyenletei. -elem, fn. vmely test alapját képező elem. -elv, fn. (bölcs.) vmely tudomány sarkalatos elve. -építés, fn. (ép.) vmely épület alapjának készítése. -értemény, fn. (nyt.) vmely szónak saját, nem átvitt, eredeti értelme,fa, fn. ált. gerenda, mely vminek alapul szolgál; külön, a pínczében levő boros hordóknak alapul szolgáló kantárfa. Alapjál, fn. (ép.) a fal földben fekvő része, melyen az egész épület nyugszik, -zat, fn. (ép.) az egész épület alapját képező falzat. Alap-festék, fn. amely tarka tárgyon a legtöbb tért elfoglaló szín festéke, -fogalom, fn. (bölcs.) több más fogalomnak alapul szolgáló fogalom, -fok, fn. (nyt.) első fok a melléknév-hasonlításban, midőn még semmi fokozási raggal össze nincsen kötve, -gerenda, fn. (msz.) vmely építmény ácsmunkájának alapját képező gerenda, -hang, fn. 1) legalsó hang a hangnyolcadban; 2) vmely zenei műnek alapját képező hang, -hangozat, fn. vmely vers elszavalásában alapul szolgáló hanglejtés, -igazság, fn. megdönthetően sarkigazság. Alapít, cs. létesít, létrehoz, maradandóvá tesz; hazát alapítani; kórházat, tanintézetet alapítni (kér.) üzletet alapítni, kereskedést nyitni; alapított adósság, állami adósság, melynek kamatai fizetésére és törlesztésére bizonyos közjövedelem van kimutatva és rendelve. Innen: Alapítás. Alapitvány, 1. Alapítvány. Alapítvány, mn. tt.-t. 1) közv. magán célokra kitűzött tökék s jövedelmek; iskolai alapítvány; 2) az alapítványról szóló okirat. Innen: Alapítványi, mn. alapítványi töke. Alapiz, 1. Tösz. Alapjelentés, 1. Alapértemény. Alapjog, fn. (trad.) több más jognak alapját képező jog. Alapkaró, fn. (vizép.) vizenyős helyen levő épület alapjául szolgáló karózat, fn. (vízép.) vizenyős helyen levő épület alapját képező karózat. Alapképlét, 1. Alapegyenlet. Alapkő, fn. (ép.) az alapfal alját képező kö talpkö, á. é. amitől vminek létrejötte, fenmaradása függ; a bölcseség alapköve az önismeret. -kör, fn. (gép.) alapul szolgáló kör. -lény, fn. (bölcs.) minden létezőnek alapját képező, végokául szolgáló lény. -mennyiség, 1. Alapszám. Alap metszet, fn. (mt.) mértani test alapjának átmetszete. -mondat, fn. fömondat. -nyelvizom, fn. (bt.) a nyelvet hátra húzó izom. Alapodik: 1. Alapul. Alapok: 1. Főok. Alapos, mn. tt.-t v. -at; tb. -ak; ált. 1) alappal biró, helyes okokon feneklő, alapuló ; alapos ok, gyanú, félelem; 2) hosszas tanulmányozás által szerzett, kimerítő, alapos tudomány, ismeret, vitatkozás, értekezés. Innen : Alaposság, fn. Alaposzlop, fn. vmely épület födényének alapul szolgáló oszlop. Alapoz, cs. 1) vmely kép alaprajzát készíti; 2) (ép.) az épület alapját csinálja. Innen: Alapozás, fn. Alap-pénz, fn. vmely intézet v. üzlet létrehozására, fenntartására szükséges pénzösszeg, -per, fn. (ttad.) több más pernek alapul szolgáló per. -rajz, fn. 1) vmely tudomány vázlata; 2) (ép.) az épület alapjának rajza, -réteg, fn. (ft.) a föld belsejében a legalsó réteg, -romlás, fn. (ép.) az épület alapjának romlott állapota, -sík, fn. (mt.) vmely mértani test alapját képező sík. Alapszabály, fn. 1) több szabályoknak alapul szolgáló szabály; 2) vmely testület tagjait kötelező szabályo -zat, fn. alapszabályok öszleze. Alapszám, fn. (mt.) 1) a logaritmusoknak alapul szolgáló szám, v. ö. Alap ; 2) tényezőkre nem bontható törzs-szám. -szer, fn. vmely keverék alapját képező gyógyszer, -szik, 1. Alapul. Alapszín, fn. 1) más színeknek alapul szolgáló szín, ilyenek: kék, sárga, vörös, mert a kék és sárga összetétele ad zöldet, kék és vörös violát, sárga és vörös narancs színt; 2) tarka tárgyon legnagyobb tért elfoglaló szín. Alapszó, 1. Alany: Alaptalan, mn. alap nélküli, okokkal nem támogatható; alaptalan gyanú, félelem; Innen: Alaptalanul, id. Alaptalanság, fn. Alap tan, Alap-tanulmány , fn. más tanok alapját képező tudomány, -test, fn. (vt.) vmely test alkotórésze, -tétel, fn. 1) főállítás, tétel; 2) (mt.) bebizonyítandó állítás, tétel, -tőke, 1. Alappénz, Alap-törvény,fn.vmely nemzet alkotmányának alapját képező törvény, -tudomány, m. amely tudomány általános elveit magában foglaló vázlat.