Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Ala 19 — Álb Alapul, k. 1) alapja vettetik, létrejö, keletkezik; ismét egy jótékony intézet alapult; 2) á. é. bizonyos okból származik, támad , gyanúd, állításod, tévedé­sen alapul. Alap-illér, fn. (bt.) az alapcsont felett levő üt­­ér, -vágás , fn. a párviadalt megkezdő vágás, -vagyon, fn. (ker.) vmely üzlet alapját képező birtok, -vonal, fn. 1) (mt.) vmely mértani sík tal­pát képező vonal, a háromszög alapvonala ; 2) á. é. vmely tudomány alapvonalai, a tudomány alap­ját képező alkatrészek előadása, -vonás, fn. az írni v. rajzolni kezdő első vonásai, -vonal, 1. Alapvonal,­­vonzalom, fn. az emberi szív lénye­géhez tartozó vonzalom. Alapzat, fn. 1) vmely épület alapjának egész szerkezete; 2) vmely tarka tárgyon legnagyobb tért elfoglaló szín; 3) vmely tudomány általános elveinek öszlete. Al-ár, fn. földalatti ár. Al-arany, fn. festőarany, képek v. szobrok ara­nyozására használt ércvegyülék. Álarc, Álarcos, 1. Alorca, Alarcás. Alárendás , fn. árendás , ki haszonbérlőtől árendál vmit. Alárendel, cs. 1) vkit más parancsa alá helyez; vkit a községi hatóságnak alárendelni; 2) á. é. füg­gővé, engedelmessé tesz; az érzékiséget az észnek, a testet a léleknek alárendelni, -t, mn. 1) más pa­rancsától függő; 2) csekély, alsóbb rendű, alá­rendelt szerep. Innen: Alárendeltség, fn. Alárkol, cs. (bt.) sánchoz vezető földalatti utat készit. Alárok, fn. (bt.) sánchoz vezető földalatti ut. f Alás, f­. a. m. alvás; s felkölté őket alásokból (R. M. Passio). Aláss'a. m­. (nt.) a négyhimesek osztályából való növény (ptelea). * Alásfelez, k. 1) alá s fel jár; 2) hatol hetes, tétova beszél. Alászáll, k. 1) magasb helyről leereszkedik; ■mennyből alászállott; szállá alá? poklokra; a nap alászáll már, haloványodik arca-világa (Vör.); 2) á. é. árban, értékben csökken. Alászánt, es. (gazd.) a maggal bevetett földet még egyszer megszántja. Alátartó, mn. alánövö, alacson. Alátermett, mn. 1) alacsony növésű; 2) á. é. aljas, alacsony lelkű. Innen: Alátermettség, fn. Alatka, fn. a tenkely szalmája. Alatt, nh. 1) oly helyen, mely felett létezik vmi; asztal, félszer alatt; az ég alatt nincs párja; nincs uj a nap alatt, a földön, minden csak a már rég meg­történtnek ismétlése; 2) e kérdésre meddig , a. m. bizonyos idő folytában, három nap alatt; 3) á. é. vmi­vel fenyegetve, fejvesztés alatt megtiltani vmit. Alattas, 1. Alárendelt. Alattcsapó, 1. Alulcsapó. Alattiévá, 1. Alárendelt. Alattom­ban, id. titkon, lopva, suttomban, nem nyíltan. Alattom­i, mn. titkon, nem nyilvánosan történő. Alattomkodik, 1. Alattomoskodik. Alattomos, mn. tt.-t, v. at; 1) rész szándékból titkolódzó, színlelő, sunnyogó; alattomos gonosz­tevő; 2) titkosan szőtt, elkövetett, nem nyilvános ; alattomos tett. Innen: Alattomosan, id. Alattomosság, fn. -dl, mn. alattomban mesterkedő, titkolódzó, -kodik, k. alattomosan viseli magát, rész szán­dékát takargatva cselekszik. Alattonban , Alattonkodik, 1. Alattomban, Alattomoskodik. Alattos, mn. tt.-t, v. -at; tb.-ak. alattomos; alattos ártalmat forralva (Vör.). Alattság, mn. (haj.) vastag kötél. Alattvaló, mn. és mn. vkinek hatalma alatt levő, parancsától függő; a fejedelem és alattvalói közötti viszonyok; a jobbágyok a földesurak alatt­valói voltak. Innen : Alattvalói, mn. Alattvaló­­ság, fn. Alávág, cs. (b.) az ércréteg alsó részét vágja. * Alávaló, fn. ruhabéllés. Alávaló, mn. 1) hitvány, csekély értékű; alá­való búza; 2) á. é. aljas lelkű; alávaló gazember. Innen: Alávalóság, mn. Alávet, cs. 1) (gazd.) a magot szántás előtt veti a földbe; 2) vb. cselekedeteit más akarata szerint rendezi; alávetni magát a törvényes hatalomnak; 3) alattvalóvá tesz, hatalma alá kényszerít. Sala­mon a német császárságnak akarta alávetni Ma­gyarországot. Innen : Alávetés, fn. Alávon, cs. a leirott szó, v. mondat alá húzást csinál. Innen: Alávonás, fn. Aláz, cs. ócsárol, becsmérel, kisebbit, gyaláz. Alázat, fn. 1) a véghezvitt érdemekért kitünte­tést nem igénylő szerénység; 2) saját akaratának másokétól függővé tétele ; mély alázattal esedezem. -oh, mn. tt.-t, v. -at, tb. -ak, érdemet magának nem tulajdonitó, azzal nagyra nem látó; saját akaratát másokénak alávető, igénytelen , alázatos szív, lélek. Innen: Alázatosság, m­. (km.) alázatos­ság nem gyalázatosság, hanem szép erény. Aláz-felez, k. m. aláztam-feleztem; hímel-há­­mol, hatol-hetel, amit kopasz mentegetődzéssel elszínleni igyekszik. Alázatoskodik, k. alázatost játszik, alázatos­nak tetteti magát. Alázkodik, k. leereszkedik, magát lealázza, leereszkedőnek, alázatosnak tünteti fel magát. Innen: Alázkodás, fn. * Alázkodva, id. h­unyázkodva. Alázó, mn. a. m. lealacsonyító,­­dik, lealacso­­nyítást, megaláztatást szenved. Álbarát, fn. hűtlen, csalárd, nem valódi barát. Álbéke, fn. látszólagos béke. Alberik, fn. tinév. Albérlet, fn. (gazd.) vmely haszonbérlő által újólag árendába adott jószág. Albérlő, 1. Alárendás. Albert, fn. tinév. Albin, fn. tinév. Albiró, fn. 1) első folyamodványi biró; 2) vmely külváros birája. Innen: Albiróság, fn. Albor, fn. 1) a bor alja, söprűje; 2) a pályinka elseje, első lejárása a főzésben, virics. Álborda, fn. (bt.) melynek porca nem éri el a szegycsontot, ilyen az öt alsó pár, 1. Borda. Álbülca, fn. állításait álokokkal támogató sze­mély , sophista,­­elkedén, fn. felületes, csalóka okoskodás. A­ bőr , fn. az állat testén a felső bőr alatt levő hártya-boriték. Ál buzgalom, fn. képmutatásból eredő áhitat.

Next