Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Alk 24 Áll szabott. Innen: Alkotmány­szerűség. -tlen, mn. nem alkotmány szerint való; alkotmánynyal nem egyező. Alkotmány talan, mn. alkotmány nélkül való, alkotmánynyal nem biró (ország, nemzet). Innen: Alkotmánytalanság. Alkotó, mn. 1) vmit bizonyos forma szerint készítő, létrehozó, teremtő; alkotó ész, képzelet; alkotó művészet; 2) vminek lényegét tevő; alkotó rész. '— mn. vmit létrehozó, teremtő lény; ország­alkotó ; világ alkotója Az Isten, -i, mn. 1) alkotó tulajdonságú; alkotói szellem; 2) alkotót, mint személyt illető; alkotói munka. Alkotott, mn. bizonyos alak szerint kép­zett , szerzett, létrehozott, teremtett, Isten ké­pére alkotott ember. Alkotvány, fn. 1) alkotó vmi, tevő rész, alkotó miség , test és lélek az ember lényeges alkotványai; 2) külön, alkotmánylevél; 3) a. m. Alkotmány. ? Alkotva, fn. k. alkotó eszköz, gép, aminek készítésére. Alkö, fn. 1) akármi alapját képező kő; 2) a béke alatti kő a malomban. Alköntös, fn. ruhadarab, melyre még felső ruhát öltünk, ilyen, mente alatt a dolmány. Alkony, fn. színlésből hullatott köny, kroko­dil köny. Alkövet, fn. második követ, a követségnek rang szerinti második személye. Alkravágó, fn. (b.) szegődött bérért dolgozó bányász. ? Alkrész, 1. Alkatrész. Alkszik, 1. Alkuszik. Alktat, cs. közbevetés által eszközli, hogy az ellenfelek megegyezzenek, feleket egyeztet, alkura léptet. Alku, fn. ált. a felek akarat­ának összeillesztése vmi tárgyra nézve, tehát: egyezkedés, szerződés; alkuba állani, ereszkedni, bocsátkozni; alkura lépni vkivel; alkun meg állani, megállapodni, megnyugod­ni; alkut megállani; alkut megszegni, felbontani, visszahúzni, visszavonni, megmásolni, megszegni, megrontani; alkura bocsátani vmit; alkut kötni; áll az alku ; külön: 1) adásvevési egyezkedés; foly az alku; felcsapni az alkura; 2) peres felek közti egyezkedés; alku útján elintézni a pert; (km.) jobb az ösztövér alku,mint a birokkövér végzése;3)hada­kozó felek közti egyezkedés; alku szerint kiadni a foglyokat, letenni a fegyvert; f 4) a. m. alkalom­­szerűség, illőség, méltányosság; (km.) az Istennek szavát nem alku megvetni. Alkubér, m­. szegődött bér. Alkudás, 1. Alkuvás. Alkudatlan, mn. a mi nincs kialkudva. Alkudhatatlan, mn. a­kivel megalkudni, meg­egyezni nem lehet. 1. Alkhatatlan. Alkudik, k. alkuban van, egyezkedik vkivel. 1. Alkuszik. Alkudott, mn. alku szerint kikötött, alku­dott bér. Alkudozik, k. adásvevési, perlekedési v. ha­­dakozási ügyben újra meg újra próbálja az egyez­kedést, az alkut; (ra, re) a vevő többet többet ígérve , az eladó követelésiben alább hagyva, minden módot megkisérve huzamosb ideig alku­dik; (szej.) alkudozik, mint cigány a lóra. Innen: Alkudozás, Alkudozó. Alkudtat. 1. Alktat. Alku­ház, m­. (ker.) kereskedők gyülhelye, hol állampapírokra v. terményekre alkudoznak. tőzsde (Börse), -könyv, fn. (b.) a szegődött bérért dol­gozó bányai munkások szerződési könyve.-kötés, fn. a megtett alku folytán kötött szerződés. Alkulcs, fn. tolvajkulcs, melylyel több zár nyitható. Alkuirás, 1. Alkulevél. Alku­levél, fn. ált. alkukötést tartalmazó irat, szerződvény, hiteles iromány; külön, a) biztosító társulat által kiadott biztosítási irat; b) (ht.) vár átadásának feltételeit tartalmazó irat.­­mester, 1. Alkár. Álkúp, fn. (mt.) csúcsban végződő mértani szabályos test, melynek alapja nem a kör, hanem többszög. Alkusz, 1. Alkár. Alkuszdíj , m­. az alkusznak fáradságáért járó díj. Alkuszerü, mn. alku szerinti; alkuhoz mért, szabott; alkuszerű fizetés. Innen: Alkuszerűleg, id. Alkuszerző, 1. Alkár. Alkuszik, k. 1­ a. m. Alkudik; (km.) nem al­kuszik a nap a menyével; nehezen alkuszik két eb . csonton; f 2) illik; alkuszik, hogy te szeressed; eszik meghallanod (hat. leg.). Alküszöb, 1. Ajtóküszöb. Alkuterem, 1. Alkuház. Alkatlan, mn. 1) alku nélküli, a­mire alku nem létetett; föltétel nélküli; 2) igehatározólag; alku nélkül; föltétel nélkül. Innen: Alkutlanul. Alkuvás, 1. Alkudozás. Alkuzat, fn. alkuszerű szerződés. Alkvány, fn. tt. -t; 1) alkuiéról; 2) kialkudott vmi, kialkudott tárgy. Alkvás, 1. Alkudozás. Áll, fn. (bt.) az arcnak az alsó ajak és toka közötti része; kerekded, hosszúkás, hegyes, rövid áll; hasított, gödrös áll; vki állát megcsípni; állát dörzsölni; (szej.) szegre akasztani állát, koplalni; felkopik az álla, nem éri el vágyát; leesett az álla, meghökkent, megszompolyodott. Áll. k. 1) lábain v. alapján fölegyenesedve nyugszik (élő v. élettelen tárgyakról); egyenesen, büszkén, kevélyen, katonásan áll; talpon, sarkon, lábujjhegyen áll; sorban, egymás mellett, körben áll; négykézláb áll; térden áll, térdel; a szent feszület előtt térden áll vala (Zr.); fejre, talpra, lábujjhegyre áll; veszteg áll, meg nem mozdul; szárán v. lábán áll a gabona, széna, nád, nincs learatva, levágva ; lábán áll a fa, nincs levágva; (szej.) úgy áll, mint a fancsali feszület; áll, mint a bálvány; 2) á. é. A) (személyes) a) (nak, nek­ vmivé lesz; béresnek, katonának áll; b) (neki) mohón , erősen be­lekap ; neki áll a munkának; neki áll az ördögnek is, megtámadja; c) szavának állani, szavát meg­tartani ; d) (-t, -ot, -et) helyt állani, elfoglalt he­lyéből ki nem mozdulni, semmi erőszaknak nem engedni; bajt állani, vívni; lesz ve­lesben állani; őrt állani; boszút állani; jót állani, kezeskedni; fogadást,esküjét,ígér­etét, szavát állani, megtartani; vkinek útját állani, vkit menés közben megtá­madni ; vkit útjában megakadályozni; nem állha­tom szó nélkül, nem tűrhetem; a patkót sem állja vad lovatok lába (Ar.) nem tűri; szíjj­madzag nem álla, ha erősen húzod (Ar.); parancsot vesz a csá-

Next