Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

31 Ált Alp Alpári, van. 1) Alpár helységből való; 2) együ­gyű, nemtelen; (km.) megjárta az alpári táncot; rászedték. Alpárkány, fn. vmely épület falának alsó sze­­gélyzete. Alpart, fn. 1) lapályos tengerparti vidék; 2) (haj.) szögletet képező folyam- v. tengerpart, hol a hajó szélvész alkalmával menedéket talál. Alpári, 1. Csalpart. Álpénz, fn. utánzott, hamis pénz. Alperes, 1. Alpörös. Alpoh­árnok, fn. a főpohárnok után első rangú udvari tiszt. Alpók, fn. (állatt.) pók alakú állatka. Alpör, fn. szenvedőleges pör, melylyel az alpö­rös védelmezi magát. Alpótszög, fn. (mt.) vmely más szöget 180 fokig kiegészítő szög, pl. 75 fokú szögnek alpót­­szöge 105 fokú szög. Alpöfeteg, fn. pöfetegalakú kinövés. Alpörös, fn. vad, kereset alatt álló peres. Álpróféta, 1. Állás. Álráma, fn. vmely kép v. tükör keretalakú ki­hajlása. Alrend, fn. 1­ 1. Alosztály; 2) alsóbb tisztelet­beli fokon álló osztály. Innen: Alrendű, mn. al­­rangú, alrendű papság. Alr­ész, fn. aminek alsó része; az ölfaalrésze. Alrévész, fn. a révész segédje. Álruha, fn. 1) felső kabát alatt használt öltöny; 2) alsó szoknya. Álruha, fn. az illető személy nemének, rangjá­nak eltitkolása végett használt ruha. Álruház, cs. álruhába öltöztet. Álruházat, fn. a katonasági kisebb ruhadara­bok (sipka, mellény stb.) oszlete. Alsós, fn. 1) alsóbb polgári állapot; 2) á. é. ala­csony lelküség. Innen: Álságos, mn. Álságosan, id.­­ Álság, m­. álnokság, alattomosság, hamisság; nincs tenálad valami álság (B. C.); és tanálcsot tő­nek , hogy Jézust álsággal megtartanák (R. M. Passio). Alsó, A) mn. 1) függélyesen egymáson levő egyfajú tárgyak között a legalantabb fekvő ; alsó sor a könyv lapján; 2) azon irányban fekvő, merre vmely folyam vize hömpölyög ; alsó Magyar­­ország , Magyarország déli része ; alsó Egyiptom, Egyiptom éjszaki része, mert a Nílus észak felé folyik; 3. á. é. alárendelt, csekély tekintetű; alsó állomás, hivatal, stb. B) fn. egyik képes kártya; tök-, makkalsó. Alsó-falga,fn. a várfalat környező alacsonyabb fal. -ház, fn. 1) amely utcában legalantabb fekvő ház; 2) az országgyűlésen a képviselők testülete. * -ing, fn. pendely, szoknyaing. Alsor, fn. 1) legalsó sor; ? 2) a föld belseje. Alsó-rendű, fn. alárendelt állapotban levő. -tábla, fn. a régibb magyar országgyűléseken a karok­ és rendek testülete. Innen: Alsótáblai, mn. Alszárlit ÚH, fn. (b.) az ércnek egyik bánya­­üregből a másikba való hordása. Álszűr, 1. Lábszár. Álszárny, fn. (állatt.) szárnyalakú tollazat né­mely madarak lábszárain. Alszázados, második rangú kapitány. Álszégyen, fn. pirulás oly dolog miatt, mely­nek oka nem mi vagyunk, s mely az erkölcsiséget sem sérti. Alszékony, 1. Aluszékony. Alszél, fn. 1) dél felöl fúvó szél, déli v. délszaki szél; 2) a végbélen hangadással kinyomuló szél, fing; 3) amely tárgy alsó széle. Álszemély, fn. álnév alatt lappangó személy. Alszemélyzet, fn. amely hatóság, társulat al­sóbb rendű tisztviselőinek öszlete. Al­­szemérem, fn. indokolatlan szemérem, oly dolgok miatt, melyek az erkölcsiséget nem sértik,­­szenvedő, fn. (nyt.) szenvedő alakú, de cselekvő jelentésű (ige), deponens,­­szer, fn. a kitűzött cél elérésére csak látszólag alkalmas szer. Alszerű, mn. aljas, silány, hitvány. Alszijkanyar, fn. (gép.) vmely gép kerekét forgató szíj alsó kanyarulata. Alszik. A) k. 1) a nyugalom azon állapotában van, midőn a testi érzékek működni megszűnnek, a léleknek is csak képzelő tehetsége munkálkodik; mélyen, csendesen, jó ízűen­­, jó ízűn, nyugtalanul, horkolva alszik; ébren alszik, minden kis neszre felébred; és bosszant alszik; mindkét fülb­e alszik, félelem, gond nélkül, jó ízün alk­atik; úgy alszik, mintha ökörbőrt vonnának a fagyon, hatalmasan hortyog; félszemre alszik, mint a nyúl; aluszik, mint a güzü, mint a juhászbunda; csak alunni jár a lélek belé, egészen oda van, halófélben van; (km.) akárki is jámbor, míg alszik; a szegény ember étele helyett is aluszik; 2) á. é. a) csendesen van, csilla­pul, alszik bánatom; b) sűrűsödik, kocsonyássá leszen; még nem alszik a tej. B) cs. az egész éjszakát végig aludtam, egész éjen át aludtam; két, három órát aludtam; aludjunk rá egyet, ne határozzunk ma, hanem engedjünk magunknak időt a meggon­dolásra reggelig ; egyet alszom rá, előbb jól meg­gondolom; estek­, v. első álmát aluszsza; hajnali, reggeli álmát aluszsza; á. é. örök álmát aluszsza, meghalt. Álszín­, 1. Állap. Álszín­, fn. 1) amely tárgy nem valódi, hanem csak látszólagos színe; 2) arcpirosító; 3) á. é. ürügy, ál-ok. -szirom, fn. (nt.) növény a tiz-hí­­mesek egy-anyások osztályából (bherleria). Alszolga, fn. kis béres. Álszónok, fn. állításait ál-okokkal támogató szónok, -sag, fn. nyegle, kontár szónokság. Alszüglet, fn. (mt.) 180 foknál nagyobb szög. Álszü­z, fn. szűziességet színlelő, alattomban pedig fajtalan életű nő. Ált. 1. Által. Altábornagy, fn. tábornagyi helyettes. Al­tábornok , fn. második rangú tábornok, alvezér. Által. 1. Ágymedence. Által, nh. általam, általad, általa, vkinek v. vminek eszközlésével, segitségével, pártfogásom által nyert hivatalt; kezem által esett el; levelet sze­retnék küldeni általad. Által , id. 1) keresztül , vmely hely egyik végétől a másikig; innenső oldaltól a túlsóig v. megfordítva; falon által, nem látni; szán­tóföldön, réten által nem szabad menni; 2) bizo­nyos idő egész folyama alatt, egész éven által.

Next