Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Ált 33 Amb Ál-tőzs, fn. (ker.) sok adóssággal terhelt tözs. -tudós, fn. oly egyén, ki tudóst akar játszani kevés tudománynyal. Altúsz, fn. oly személy, ki egy másik túszért áll jót. Inn.: Altúszság, fn. Aluddogál, k. meg-megszakitva alszik, szundikál. Aludék, fn. (vt), a veresszőlö, egres stb. nedvének azon alkatrésze, mely annak kocsonyásodását eszközli. Innen: Aludéksav, fn. Aludt , mn. megsürüsödött , kocsonyásodott; aludt tej. -lé, fn. különféle hús megkocsonyásodott leve, aspik. -tej, fn. kocsonyássá, sűrűvé lett savanyú tej; (szój.) az aludttejet is megfujja, túl a rendén óvatos; összement, mint az aludttej; (km.) ha Isten akarja, aludttej is elsül,vér, fn. kihűlés által kocsonyássá lett vér. Alul, id. e kérdésre holt; 1) lenn, amely tárgy alsó részén; fogd meg alul; alul van; alul nyers a fa, felül száradni kezd; alul viz mossa a házat, felül tűz emészti; hegyen alul mennydörög, hegyen felül tiszta az ég; 2) á. é. a) bizonyos összegnél kevesebbért; bocsáron alul kelt el; b) bírálaton alul levő munka, mely hitványsága miatt bírálatra sem érdemes; várakozásomon, reményemen alul. * Alul-csapó, fn. malom, melynek kerekét alul hajtja a viz. -Írás, fn. vmely tárgy alsó részén levő irás. -irt, mn. aki vmely okmányt név aláírással erősít meg; alulirt elismerem, bizonyítom. -ra, id. leebb eső helyre; rakd alulra, -ról, id. 1) alul fekvő helyről, tájról; alulról fuj a szél, délről ; 2) alsó néposztályból; a mozgalom alulról kezdődött. * Aluminii, Alunnén, Alunnat, Alunnét, id. honnant kérdésre felelő helyhatározó, a. m. alulról; látá felbukni alunnan hajnalodó képét (Vör.). Aluszékony, mn. 1) aludni szerető, alvásban telhetetlen; 2) á. é. rest, hanyag, lusta. Innen: Aluszékonyan, id. Aluszékonyság, mn. Al úszik, 1. Alszik. Aluit, cs. 1) altat; alutó dal; alutó ital, altató dal; altató ital; 2) zsibbaszt; csudára méltó a Torpedo nevű tengeri hal, melyet ha kezedbe veszesz, megalutja karodat (Pázm.); 3) volt (tejet). Al-út, 1. Alagút. Ál-út, fn. 1) célra nem vezető, tekervényes, csalóka út; 2) titkos út; álutakon kerülte ki az üldözőket. Alutlan, mn. 1) alvás nélküli; 2) meg nem oltott, nem aludt; alutlan téj. Innen: Alutlanul, id. Alutlanság, fn. * Alutó, A) mn. álomhozó, altató; alutó ital; B) fn. híg testeket kocsonyássá sűrítő szer, máskép: oltó. Aluva, Aluvás, Aluva, 1. Alva, Alvás, Alvó. Alüledék, fn. nem valódi üledék. Álüstök, fn. hamis hajból készült üstök. Alva, fn. alvó állapotban, -járás, -járó, 1. Álombolygás, Álombolygó. Alva-látás, fn. delej-kórban szenvedő beteg tulajdonsága, melynélfogva az behunyt szemekkel is képes bármit meglátni, -látó, mn. delej-kórban szenvedő. Alvás, fn. tt.-t. alvó állapot. Alváskór, 1 Alomkór. Alvég, fn. 1) vmely tárgy alsó vége; 2) vmely falu alsó része; az alvégen lakik, -tag, fn. alsó végtag, pl. láb. Alverem, fn. vmely földalatti út veremalakú bejárása. Al vezér, fn. vmely hadseregnél a fővezér után első rangú főtiszt. Alvidék, fn. lapályos helyen fekvő vidék. Alvilág, fn. 1) a régi hitrégészetben a halottak hazája, melynek fejedelme Hádes, v. Plútó volt 21., Pokol. ? Álvitahely, fn. hely, hol a lovag- és harcjátékok gyakoroltatnak. Alvitorla, fn. (haj.) az árboc alsó részére erősitett vitorla. Alvívás, fn. a régi lovagkorban divatozott mulattató látványul szolgáló vívás,vívó, fn. az álvívásban résztvevő. Alvó,mn.l) álomban levő, nyugvó, alvó ember; 2) alvásra alkalmas; alvó-szoba, ágy; 3) csillapodó, enyhülő; ne riaszd fel alvó bánátimat (Vör.). -ágy, fn. alvásra alkalmas ágy. -ház, fn. alvásra elkészitett terem, -hely, fn. hely, hol aludni szoktak, v. lehet. Aly, 1. Alj. Alzálog, fn. zálogul letett jószág, melyet a zálogos újra elzálogosít. Alzsellér, f. vmely lakás albérlője, v. ö. Albérlő. Am. ksz. 1) bizonyító, erősítő szó; úgy ám; 2) ráhagyást jelentő szó; ám legyen ; ám lássa; 3) ellenmondó szó; szólna ám, ha menne; * 4) a.m. lám, ám megmondtam. Ama, 1. Amaz. Amaddig, id. azon helyig, tárgyig, a melyre mutatunk. Amadé, t. finév. Amakkor, általunk meghatározott időben. Amarant, fn. (nt.) növény az egylakiak osztályából, máskép: örökzöld, csákós, háromszinü, vereshasu, kövér amarant.szín, fn. amarant virágjának színe. Innen: Amarant színű, mn. Amarra, id. távolabb eső hely felé. Amarról, ih. 1) távolabb eső tárgy felől; 2) afféléi, e kérdésre kiről? v. miről? amarról szólok. Amaz, v. mássalhangzó előtt Ama, am. ragozva: amabba, amabban, amabból, amattól, amannál, amarzal, v. amarval; 1) több távolabbi tárgy között az, a melyre mutatunk; amazt add ide; 2) nyomaték végett használtatik a dicsőités kifejezésénél, ez értelemben: azon; ama jeles férfiú, kiről most szólottam. Amazon, m. tt.-t; regés korszakbeli hősnők, kik jobbik emlőjüket levágták, hogy nyilazásra annál alkalmasbak legyenek.-kő, fn. az ágyékban képződött kő. -köntös, fn. tógaalakú köntös, milyenben az amazont festeni szokták. Ámbár, Ámbátor, ktsz. noha, jóllehet, az ellentétes mondatoknál használtatik ; ámbár gazdag vagy, mégsem adsz közcélra semmit. Ámbra, fn. kellemes illatú gyantás test.-cserje, fn. ambrafa-cserje, v. ö. Ambrafa. -fh, fn. fa, melyből ambra csepeg, -fn, fn. (nt.) fa, melynek virága ambraillatú, -gyanta, 1. Ambra. Ambra-illat, fn. az ambra sajátos kellemes szaga, -só, fn. ambrából gyógyszerül készített só. Balagi szótár.3