Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Any 37 Apa Anyajuh, fn. szaporítás végett tartott nőstény juh. * Anyóka, 1. Anyácska, Anya-kaptár, Anya-kas, fn. méhkas, mely a szaporítás végett meghagyott méheket tartalmazza. -kedvenc, fn. több gyermek közül az, ki az anyának legkedvesebb, leginkább a legifjabbik. -kelence, fn. köpü, 1. Anya-kaptár. Anya-kő, fn. (bt.) a nő méhében képződött kő.könyv, fn. 1) a lelkészi hivatalnál tartott könyv, melybe az újonszülöttek, szülök és keresztszülök nevei iratnak be; 2) tágasabb értelemben azon könyv is, melybe a házasság által egybekeltek és meghaltak nevei belivák (matricula). ? Anyai, fn. tt.-t. (nt. msz ) a virág nőszálának alsó része. Anyalj, fn. (nt.) az anyaszál alja, töve, melyből a gyümölcs kinös. Anyáskodik, k. anyai kötelességeket teljesít, gyermekeit anyailag ápolja. Anyain, fn. kancaló, melynek csikaja van. Anyalog, k. anyjával nyájaskodik, anyjának hizeleg; által, ügyetlenül nyájaskodik. Anyalog, 1. Agylúg. Anyámasszony, m. a. m. anyám; (tréf.) anyámasszony becéje, elkényeztetett gyermek; anyámasszony katonája v. kínja, elpuhult, gyáva ember, -os, mn. elpuhult, katuska; Ily anyámasszonyos képpel, Soha sem választá a nép el (fr.). Anyaméh, fn. 1) a női altestben levő üreg, hol a magzat megfogamzik és születésig marad; 2) a méhek anyja, vezére, királynéja,fii, fn. (nt.) női mnéhbajok ellen gyógyszerül használtatni szokott bármi fn. -kő, 1. Anyakő. Anya-mérce, fn. a község házánál tartott s a hatóság által hitelesített mérce, mely a lakosok mércéjére mintául szolgál,néne, fn. az anya nőtestvére, nagynéne. Anya-nyelv, fn. 1) az anyától tanult nyelv, melyet mintegy az anyatejjel szitja magába az ember; 2) tőnyelv, melytől más nyelvek származnak. Anyányi, mn. 1) megtollasodott, szárnyra kelő (madárfiók); 2) férjhez mehető (leány). Anya-ország, fn. ország, melynek lakosai által vmely hely gyarmatosittatott , pl. Észak-amerikának anyaországa Anglia,oskola , 1. Anyaiskola. Anya-pénz, fn. pénz, melyet az anya többnyire az atya tudtán kívül ad gyermekének, -per, 1. Alapper. Anya-rész, fn. a gyermekre anyja után maradt örökség, -rokon, fn. anyai részről való rokon, nőágrokon. -rozs, fn. hosszúkás, fekete émelygős szükszögféle rozs. Anyás, mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; anyához szokott, mindég az anya nyakán csüggö (gyermek). Anyaság, m. anyai állapot. Anyásít, cs. gyülekezetet anyaegyháznak tesz. Anyáskodik, 1. Anyáskodik. Anyásodik, 1) tollasodik, anyányivá leszen (a madár); á. é. anyásodik a serdülő leány is, mikor férjhez mehetővé lesz; 2) anyát, királynét, vezért kap (a méh) ; 3) gyülekezet anyaegyházzá lesz. Anyaszál, 1. Anyacsavar. Anyásul, k. anyányivá leszen, férjhez valóvá fejlődik. Anyaszál, fn. (nt. msz.) a virágkehely közepéből kinyúló szálacska, melynek hegyében van a porfogó. -szár, fn. (nt. msz.) magvat hozó teljetlen virág. Anyaszentegyház, fn. 1) Jézus Krisztus által alapított s egész földgömbön elterjedt különféle felekezetű keresztyén-hitvallási és erkölcsi testület; római katholika anyaszent egyház, mely a római pápát Krisztus helytartójául ismeri el; intézkedő, szenvedő, dicsőült anyaszentegyház; 2) egyes tartományokban lakó keresztyén hívek testülete; magyar, erdélyi anyaszentegyház; 3) egyes kerületek, városok, községek keresztyén híveinek gyülekezete (pl. dunántúli reformák; debreceni). Anya sziv, fn. anyai érzelem, vonzalom, szeretet. -szültmeztelen, mn. tetőtől-talpig meztelen, csupasz. Közbeszédben hibásan mondják: anyaszüz meztelen. -társ, fn. a férj és feleség édes anyjai egymásra nézve anyatársak; máskép: nászasszony. -tej, fn. tej, melyet a csecsemő édes anyja emlőiből szopik; (szej.) nincs édesebb az anyatejnél; legjobb étel az anyatej. -templom, mn. az anyaegyház temploma. Anyátlan, mn. anya nélküli, anyától megfosztott, elszakasztott; anyátlan árva gyermek. Innen: Anyátlanul, ih. -odik, k. 1) árvaságra jut. 2) királynéját, anyját veszti (a méh). Anyatoll, fn. toll, melyet az anyányi madarak elhullatott pelyheik helyett nyernek; á. é. a felserdült leányról is mondják; kiütött rajta az anyatoll. -töke, fn. magból fejlődött törzse a növénynek. -tyuk, fn. tojáson ülő, kotlós tyuk, v. csirkés tyuk. -város, fn. az ország fővárosa, -vér, fn. anyarokon, -virág, fn. (nt.) gyümölcsöt hozó, porhonos, bibés virág. Anyát, cs. anyának nevez, anyai címmel tisztel megkit,jótévőnénket anyázni. Innen : Anyázás, fn. Anyi, mn. tb.-ak. (vt.) vegybontás által idegen részeitől megszabadult (fém). Anyít, cs. (vt.) amely fémet vegybontás által elemi állapotra visz vissza, idegen részeitől megszabadít. Innen: Anyitás, fn. -ópor, fn. (vt.) szer, melynek segélyével a fémet anyítni lehet. ? Anyivad, fn. anyai részről való fi v. nőtestvér. Anyjok, fn. birtokragozva, anyjokom; igy szólítja a magyar ember, kinek gyermekei vannak, saját feleségét; látta azt az anyjok, szemével kisérte (Ar.). Anyo, Anyóka, fn. üreg, vén asszony, a banya szónak enyhébb kifejezése. * Anyok, mn. gyáva, anyámasszony kínja. Anyalog, 1. Anyalog. * Anyalog , 1. Amolyog. Anyós, m. tt.-t; 1) a férjre nézve a feleség, a nőre nézve pedig a férj édes anyja, a. m. nap, napa; 2) * öreg, éles anya. Ányos, m. finév. Anyui, id. 1) anyai módon; anyui bánik velem ; 2) anyai részről; anyui testvérek, egy anyától született, de külön apától nemzett testvérek; anyui rokon, anyáról rokon. Anyuk, fn. 1) 1. Anyácska; 2) 1. Anyóka. * Áp. 1. Záp. Apa, fn. rag. apám, apád, apja, apjok. a. m. atya; apáink, őseink; apja fia, atyjára ütött; a