Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Ara 41 A ra Arany-fény, fn. az arany sárga, csillogó fénye, -festék, fn. feloldott aranyból készített festék, -festvény, fn.l) aranyfestékkel készített festvény; 2) a. m. aranyszer. * -fili, fn. aranyfüst. -foglalata, mn. aranykeretbe foglalt. Aranyfokozat, Arany folyamat, l.Haladvány. Aranyfonál, fn. aranyból, v. aranynyal készített fonál, -eresztő, Aranyfonó, fn. aranyfonálkészitő gép,fn, fn. (nt.) növény a fünyügök osztásából. Arany-fövény, fn. aranyport tartalmazó fövény, homok, -futtatás, fn. fának, ezüstnek, papírnak aranyhártyával v. aranyoldattal való bevonása. -fű, 1. Gödie. Aranyfürt, fn. 1) fürtalakú aranyékszer; 2) á. é. aranyszínű sárga hajfürt; 3) sárga színű szőlőfürt. -őz, cs. aranyfürttel ékít. Aranyfüst, fn. igen vékonyra nyújtott aranyhártya. Innen: Aranyfüstös, mn.műves, fn. fa-, v. ezüsttárgyakat aranyfüsttel behúzó iparos. Arany-glét, fn. némelyek által a beretválkozásnál szappan helyett használt, egérkőből készített szer. -gyapj, -gyapjú, fn. mn. a spanyol király birtokában levő egy lovagrend díszjelvénye. -gyapjas , mn. aranygyapjuval díszített; aranygyapjas vitéz, -gyár, fn. gyár, melyben aranyműveket készítenek, -gyík , fn. (állatt.) csillogó aranyszínű gyík. -gyopár , fn. (nt.) sárga virágú növény a gyopárok osztályából, -gyökér, fn. (nt.) a vaáliliom népies neve. -gyűrű, fn. aranyból készült gyűrű, -hab, 1. Aranyfüst. Aranyhal, fn. aranyszínben játszó hal ; aranyhajú angyal (Sajó); aranyhajú nő, -hal, fn. 1) aranyból készített halalakú mű; 2) (állati.) aranyszínben játszó pikkelyekkel fedett hal; chinai aranyhal; tengeri aranyhal, -halvag, fn. (vt.) arany- és halvány-vegyülék. Aranyhím, fn.aranyfonállal való hímzet. -zés, fn. aranyfonállal való hímzés, -zö, fn. aranyhímzéssel foglalkozó míves. Arany-holaspár, fn. (állat.) a pisztrángok osztályához tartozó hal. -homok, fn. aranyrészeket tartalmazó homok, -hon, fn. eldorádó, meseszerű ország, melynek talaja csillog az aranytól. Arany-hő, fn. (ttan) a. m. fajhőség, -itó, fn. aránylagosan kisebbített mérték a földabroszon, 'stítyzók, fn (nyomda.) az ólombetűk alakjának, nagyságának jegyzéke. Aranyka, fn. (nt.) apró sárga virágú növény. Arany kém, fn. 11. Alchymista; 2) az arany valódiságát vizsgáló személy.Ic, fn. műtét, melylyel az arany valódiságát vizsgálják. Arany-kence, fn. olvasztott aranyból készült máz. -kert, fn. (költ.) kert, melyben aranygyümölcs terem, igy nevezik a csalóközi szigetet, -kohbányat, fn. (b.)aranyérc-olvasztásnál kiváló sárgás tajték, -kor, fn. 1) a régi pogány mesés világnak azon kora, midőn Saturnus uralkodott; 2) amely nép életében azon korszak, midőn az hatalmának, miveltségének legmagasb fokát éri el; Erdély aranykora (Jók.), -kő, fn. 1) aranyrészt tartalmazó kő ; 3) talkkövek osztályához tartozó drágakő (chrysolith). Arány körző, fn. (mt.) a petekör v. elip3 rajzolására használt körző,kulcs, fn. alapmérték, melynek segítségével vmit helyes arányban felosztani lehet, aránymérték; adókivetésben használt aránykulcs. Aranykulcsos, fn. 63 mn. fejedelmi, udvari kamarás. Aránylag, id. nem magában véve, hanem arány szerint, más hasonlajúhoz mérve. Innen: Aránylagos, mn. -oz, cs. bizonyos arány szerint kimér, kiszab. Aranylapitás, fn. tömör aranynak vékony lappá nyújtása. Aránylat, fn.(mt.) két egyenlő viszony egyenlőségjele általi összekötése. Aranylemez, fn. aranyból készített lemez, -lik, k. (személyt.) aranyszínben játszik. Aránylik, k. (személyt.) 1) (mt.) arányban van; kettő úgy aránylik négyhez, mint négy nyolchoz ; 2) á. é. látszik, tetszik. Arany ló, mn. aranyszínben játszó ; két szeme bájtűz, mely egeket leidézne, arany lók (Vör.). Arany-málinkó, Aranymálú, fn. (állatt.) aranyszín begyü madár a verebek osztályából, -más, fn. (vt.) aranyhoz hasonló színű ólom és rézvegyülék (Similor), -máz, 1. Aranyagyag. Arany-menyekre, fn. ötven évig együtt élt házastársak örömünnepe, -mérleg, -merő, fn. aranypénz súlyának megmérésére használt mérleg. -mérték, fn. az arany aranysúlya. Aranymérték, 1. Aranykulcs. Aranymérv, 1. Viszonykitevő. Arany-mérv, fn. (mt.) rézlapba metszett vagy papirosra rajzolt aránylagos kisebbített mérték. Arany metszet, 1. Arany vágat. Aranymise, fn. a felszenteltetés ötvenedik évfordulati napja után mondott ünnepélyes mise. Aranymives, 1. Aranyműves. Aranymosás, fn. a folyók homokjában létező aranypornak mosás általi elválasztása, -mosó, 1. Aranyász. ■ Aranymutató, fn. (mt.) számtani arányban a különbség, mértaniban a hányados. Arany mü, fn. aranyból készült mü. Aranyműves, fn. aranyból különféle müveket készítő iparos, -holt, fn. bolt, hol aranyból készített müveket árulnak,jegy, fn. az aranymüveken látható jegy, mely az arany finomságát, keveréki arányát mutatja. Aranyolvasztó, fn. 1) aki az aranyat olvasztja; 2) katlan, melyben az aranyat olvasztják. Aranyos, mn. 1) aranynyal futtatott, ékített (pl. kard, kehely); (km.) mesterembernek aranyos a keze; 2) aranyrészeket tartalmazó (pl. földréteg) ; 3) á. é. aranyos mise, hajnali v. adventi mise; aranyos gyermekem, leányom, kedves gyermekem, leányom. _ Arányos, mn. kellő arányban, mértékviszonyban álló(pl. termet). Innen: Arányosan, id. Arányosság, mn. -it, cs. kellő arányba tesz, kellő mértékviszony szerint rendez. Innen: Arányosítás, fn. Arányosított, mn. Arányosztó, mn. (nyt.) arányosztó számnév, e kérdésekre: hányával? hányankint? hányhány? megfelelő osztó számnév, mint: kettejével, kettenként, kettőkettő. Aranyoz, cs. aranynyal futtat, díszit, szobrokat aranyoz. Innen: Aranyozás, fn. Aranyoz, cs. 1) bizonyos mérték, arány szerint