Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

46 Áru Árp Árpakása, fn. héjától megtisztított s eledelül használtatni szokott árpa. -lé, fn. 1) leves, melybe árpakása vagyon főzve; 2) beteg v. gyermekek számára árpakásából készített pép. Árpa-kenyér, fn. árpalisztből sütött kenyér, •lé, fn 1) árpával készített ital; 2) (tróf.) sör. •maláta, fn. serfőzés után az árpából megmaradt moslékos rész. -nemű, van, az árpa osztályához tartozó. Árpás, mn. tt.-at, tb. -ak; 1) árpát tartalmazó, v. termő ; ár­pás föld, szekrény; 2) árpával vegyi­tett; árpás búza. Árpa-sör, fn. áztatott árpából készített ital. •szalad, fn. a. m. Árpamaláta, -szem, fn. az árpa magja. Árpávalérc, 1. Árpaérc. Árpa viz, fn. italul használt viz, melybe árpa­szemek vannak beáztatva. Árper, 1. Árverés. Árpát, fn. (ker.) ráadási összeg, melyet a bank­jegynek, v. vmely más értékpapírnak ezüst v. aranypénzzel való felcserélésénél fizetni kell (agio). Árr, m­. tt. -t; tb. -ak; hegyes szúró eszköz a börféle tárgyak varrásának elősegéllésére. 1. Ar. Arra, id. 1) azon irányban, azon táj felé; arra ment; 2) azután, azon tárgyra, mely mondva volt, arra hirtelen fölugrott; ő is arra törekszik; 3) igé­vel összetéve rá igekötővel felcserélhető; arra­­venni, rávenni, -felé, id. azon irányban, táj felé. •nézt. -nézve, id. azt illetőleg, arra vonatkozva; arra nézve semmi kifogásom, -való, mn. arra alkal­mas, azon rendeltetése van; a tinta, toll arra valók, hogy írjunk vele. Árrév, mn. tenger áradásakor használt kikötő. Arról, id. 1) azon táj felöl; arról jött, 2) azon dologról, tárgyról; megemlékezzél arról (hibásan róla), hogy ünnepeket szentelj (bibi.) ; én arról nem tehetek ; 3) annak következtében; (szej.) úgy meg­verlek, hogy arról koldulsz, annak következtében nyomorékká leszesz. Árrvéső, fn. orrhoz hasonló vékony véső. Ársor, 1. Arlap. Árszabály, fn. az adás-vevési cikkek árát meghatározó hatósági rendelet, -az, cs. az adás­­vevé­-ii cikkek árát meghatározza. Innen : Ársza­bályozás, fn. -zat, 1. Árszabás. Árszabás, mn. (kér) a szabott árnak megha­tározása. Innen: Árszabási,mn.Árszabásszerü, mn. Árszabott , mn. meghatározott árú , szabott értékű. Arszlán­, mn. 1) 1. Oroszlán; 2) á. é. piperköc; 3) m­. finév. Art. cs. 1) kárt tesz; a) anyagilag­ nem árt, ne­kem sem hideg sem meleg; (km.) a méreg kóstolással is árt; b) erkölcsileg, rágalmazás által ártani vki­­nek; még a légynek sem árt, jámbor ember; mit árt az nekem? nem árt az neki, ha szigorúan tartják; (km.) sem nem árt, sem nem használ, mint a körösi szentelt viz; nincs oly nyomorult ember ki ártani nem tudna; aki ártani akar nem fenyegetődzik; 2) á. é. (visszatérő névmással) amibe­­ avatkozik, elegyedik; ne ártsd magad más dolgába ; nem ár­tom magamat sem a mesteremberek közzé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral (Vör.). In­nen : Ártás, mn. Ártalmas, mn. kárt okozó, hátrányos. Innen: Ártalmasan, ih. Ártalmasság, fn. -kodik, k. ártal­mas tettet gyakorol. Ártalmatlan, mn ártalmat, kárt nem okozó. Innen : Ártalmatlanul, ih. Ártalmatlanság, fn. Ártalom, fn. ártás által okozott kár, sérelem.­­ Ártandó, mn. a. m. ártalmas. Innen: Ártan­dó­ság, fn. Ártány, fn. tt. -t; 1) kiherélt kandisznó ; * 2) emsedisznó, melynek görgőjét kivették. Ártatlan, mn. tk. ártalmat nem okozó, ártal­matlan; 1) erkölcsi szenny nélküli, feddhetlen, ártatlan angyali teremtés; (szej.) ártatlan, mint a ma született gyermek, mint a juh; ártatlan, mint a bakkecske (gúnyos); 2) műn hibás, nem bűnös; a bírói vizsgálatból kitűnt, hogy ő ártatlan; ártatlan vér. Innen : Ártatlanság, fn. Ártatlanul,id.-kodik, k. 1) ártatlanul viseli magát; 2) ártatlannak teteti magát. Ártér, fn. szabályozott folyóknál azok part­jától töltésig terjedő tér, melyet az árvíz dlönt. Árterv, fn. amely nagyobb mi­ve, épületre for­dítandó költséget meghatározó terv. Arth­atatlan, Árthatlan, mn. ártalmat nem okozható. Articsóka, fn. (nt.) növény az együtt nem­zők seregéből Artifiola. Artifipozdor, fn. (nt.) növény a pozdorok osztályából (Scorzonera hispanica). Ártó, mn. kárt, sérelmet okozó. Innen: Ártóing, id. Áru, fa. (kér.) 1) eladásra szánt bármily jószág; á. é. áruul adni magát, becsületét eladni; (km.) vásár nélkül is elkel a jó áru; 2) alku szerinti el­adás; áruba bocsájtani, ereszteni vmit, árut sza­kaszt, véget vet a vásárnak. Áruba-bocsátás, fn. vmely jószágnak eladásra szánása. -bocsátott, mn. eladásra szánt. Áru-bárca, (kér.) az árukon levő kereskedői jel. -bélyeg, fn. (kér.) némely árucikkekre az után­zás megakadályozása végett ütött gyári bélyeg, -bevallás, fn. (ker.) a vámokon átszállított áruk minőségének és mennyiségének bevallása, -cikk, fn.­­(ker.) az áruk egyes külön faja. Áruda, fn. (ker.) nagyobbszerű árutár, hol mindennemű kereskedelmi és különösen fényűzési cikkek áruba bocsáttatnak (bazár). Áru-értő, fn. az áruk ismerésében jártas sze­mély. -ház, fn. (kér.) áruraktárakat magában foglaló épület, -hely, fn. (kér.) lakhely, hova az eladásra szánt árukat összehordják. -hordó, fn. (kér.) 1) áruk szállítására használt hordóféle edény, 2) házaló kis kalmár, -isme, fn. (kér.) a kereskedelmi árucikkek minden oldalú megis­­merettésével foglalkozó tudomány, -jegyzék, fn. (kér.) egyik kereskedő által a másikhoz eladás végett küldött áruk mennyiségét és árát tartal­mazó jegyzék Innen: Árujegyzétei, mn. -kelet. fn. iker.) az eladásra szánt áruk kelendősége, -kész­let. fn. (ker.) am­ely ker­ske­lő boltjában és rak­tárában levő különféle áruk­észlete. -ki­ldelék, 1. Árujegyzék.

Next