Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
47 Áru Áru Áru-küldemény, fn. (kér.) amely kereskedőhöz, v. kereskedő által küldött árukészlete. -küldés, fn. (kér.) az árucikkeknek a kitűzött helyre való elküldése. -küldő, fn. (kér.) az árukat a megrendelőknek elküldő kereskedői v. gyári biztos (Spediteur). Árul, cs. 1) eladásra szánt jószágot bizonyos összeg pénzért kínál; (szej.) á. é. zsákban macskát árul,titkolódzik; 2) kelletés végett fitogtat; leányát árulja, mutogatja; összetéteiben 1. Elárul, Beárul -ás, m. tt. -t; 1) az árunak megvétel végetti ajánlgatása; 2) titokban tartandó dolognak felfedezése, mely másnak veszélyt hoz. Innen: Árulási, mn.ék. fn. (kér.) az eladott árucikkekért bekapott pénz. Árulevél, 1. Árujegyzék. Árulgat, cs. meg-megszakitva, v. kicsinyben árul vmit Innen : Árulgatás, fn. Árulkodás, fn. másnak veszedelmére törekvő alattomos vádaskodás; (km.) hitvány kereset az árulkodás. Árulkodik, k mást alattomosan v. költött rágalmakkal vádol. Innen: Árulkodó, fn. Árulmány, fn. mindenféle áru. Áruló, fn. és mn. 1)vmit eladni akaró személy; 2) á. é.a) titokban tartandó dolgokat másnak veszedelmére felfedező; b) az igaz ügyet hűtlenül elhagyó, honáruló. 1 Áruitató, f. a. m. Áruló. Árunéző, fn. a vámokon átszállított árukat megvizsgáló hivatalnok,nyilatkozat, 1. Árubevallás. Árupalló, Áruraktár, 1 Áruhely. Árurovancs, fn. (ker.) a raktárból kivett és az abban levő áruk neveit és mennyiségét tartalmazó jegyzék. Árus, 1. Árus, fn. Árusság, fn. kereskedői, üzleti állapot. Áruszállítás, Áruszállító, 1. Áruküldés, stb. Áruszám könyv, fn. (ker.) kereskedői könyv, melybe az eladott árukat és az azokért kapott pénz mennyiségét beigtatják. Áruszámla, fn. (ker.)a.m. Árujegyzék, -könyv, fn. (ker.) az árujegyzékeket tartalmazó könyv. Áruszámolás, fn. (ker.) számolás, melyet az eladó és küldő kereskedői biztos tesz a vett árukról. -szerzés, fn. (kér.) bizonyos fajú és mennyiségű árunak egyezmény szerint más számára megszerzése. Áruszerzési-kötés, fn. (kér.) áruszerzésre vonatkozó egyezmény, -üzlet, fn. (kér.) áruszerzésből álló adás-vevési foglalkozás. Áru-szerző, fn. (kér.) áruszerzéssel foglalkozó üzér. -zár, -telep, 1. Áruhely. Áru-tőzsde, fn. (kér.) hely. hol áru adás-vevés végett szoktak találkozni a kereskedők,tudomány, fn. (kér.) különféle áruk anyagának és tulajdonságának ismertetését tárgyaló gyakorlati tudomány Árva, fn. és mn. 1) halál által szüleitől megfosztott gyermek; (km.) nehéz kenyér az árváé; 2) á. é. a) ügyefogyott, segély nélküli; (szój.) árva mint a lehullott levél, mint az ágon ülő madár; árva lelkemre mondom; (km.) árva az árva, ha kapufája arany is; égett tőke, fekete árvaborju, nincs anyja; (Népd.) az ég alatt a fold színén, nincsen olyan árva mint én; b)étel-v.italmaradék,melyet vki tányérján s illetőleg poharában hagyott; ne hagyja itt. árváját; 3) hatályosító (emphaticus) szócska; egy árva szót sem szólott, egyetlen egy szót sem; nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben (Ar.); 4) összetételeiben mondatik oly növényekről, melyeknek bizonyos részök hiányzik, mint árva csalán, árva rózsa. Árva-atya, fn. árva-gyondnok, árva-ügyelő, ki az árvák vagyonára és személyére való felügyeléssel van hatóságilag megbízva. Innen : Árva-atyaság, -bíróság, fn. árvák ügyeiben itélő hatóság, -bizottmány, fn. az árvák vagyonára felügyelő s hatóságilag kinevezett testület, -biztosíték, fn. 1) az árvák vagyonának épségben tartása felett őrködő hatósági felügyelet; 2) azon törvényes biztosíték, mely mellett az árvapénzeket kölcsön kiadhatni, -csalán, fn. (nt.) az ajakosak családjához tartozó európai dudva, falánktalan levelekkel, -fa, fn. (haj.) a hajó hátsó részén magányosan álló oszlop a díszzászló tartására, -fűz, fn. alácsüngő ágazatu fűz, szomorú fűz (salix babilonica), -gondnok, -gondviselő, fn. az árvák részére hatóságilag gondnokul kinevezett személy, -ház, fn. közadakozásból épült intézet, melyben árvagyermekek neveltetnek. Árvahivatal, fn. 1) árvákról s azok vagyonáról gondoskodó tisztviselői állapot; 2) terem, hol e tisztviselőség működik, -káka, fn. (nt.) mocsáros vidéken tenyésző leveletlen tormáju káka a palkafélék családjából (scirpus palustris), -koros, mn. gyámság alatt levő, kiskorú, -korúság, fn. kiskorúság, -lányhaj, fn. (nt.) hajfürthöz hasonló fehér szálú növény a hajkák osztályából (Capillus Veneris), -lepényfa, fn. (nt.) tövistelen lepényfa, -pelyhím, fn. (nt.) az ajakosok családjához és a pelyhes virágúak neméhez tartozó dísznövény (celsia orientalis), -pénz, fn. árvák vagyonához tartozó pénz. -pinty, fn. (állati.) magányt szerető madár a pintyek osztályából, máskép siró pinty, -rekettye, fn. (nt.) erdei cserje a rekettyék neméből nem szúrós tövisekkel (genista silvestris). -rózsa, fn. (nt.) az alpokon tenyésző tövistelen szárú rózsa (rosa alpina). -rozsnok, fn. (nt.) igen rövid kalászu növény a rozsnokok osztályából (bromus inermis). Árvaság, fn. árva állapot. Árva-szajkó, fn. (állatt.) magányt kedvelő madár a szajkók osztályából, -szegfű, fn. (nt.) korán virágzó, s kellemes illatú növény a szegfűk osztályából, -szék, 1. Árvabizottmány. Árva-szülött, mn. és fn. az atya halála után született, máskép méhben hagyott (posthumus), -tisztség, 1. Árvahivatal. Árvaügy, fn. az árvákat érdeklő dolog, per. -elet,elő. 1. Árvagondnokság, Árvagondnok. Árvavagyon, fn. az árvákat illető birtok, pénz. Árvaveréb, fn. (állatt.) magánosan repkedő madár a verebek osztályából (passer solitarius),viola, fn. (nt.) apró virágú növény a violák osztályából. -virág: 1. Hóvirág. Árverés, 1. Árverez. Árverés, mn. tt. -t. nyilvános eladási mód