Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Árv . 48 -As, melyben az eladandó tárgy becsára felebbvezetik, s maga a tárgy a legtöbbet ígérőnek adatik. Innen: Árverési, mn. Árverez, cs. 1) vmit árverésen elad; 2) árverésben cselekvőleg vesz részt. Innen: Árverezés, fn. -é, fn. az árverésre hatóságilag kinevezett kikiáltó biztos. Árvés«, 1. Árrvéső. Árverés, fn. (ép-) építéshez szükséges költségek előleges meghatározása. Árvíz, fn. a folyók és tavak vizeinek esőzések és hóolvadások folytán történő feldagadása s medreikből való kitörése; tavaszi, téli árvíz; (szől.) árvízzel jött, árvíz hajtotta ember. ? Árzár, Egyedárusság. ? Árzat, mn. vmely vállalatba fektetett pénzösszeg. Arzöldkovag, 1. Aranypát. ?_ Árzsaru, 1. Egyedárusság. Ás, cs. 1) lapát alakú éles vaseszközzel a földet felmetszi, hogy porhanyó legyen kertet ásni; 2) körmeivel v. más éles eszközzel a földbe hézagot, gödröt csinál, váj; (km.) aki másnak vermet ás, maga esik bele nem más; 3) földből körmeivel v. más éles eszközzel vmit kiváj; burgonyát, répát ásni. Innen: Ásás, fn. Ásadék, fn. 1) ásás által helyéből kihányt földtömeg; 2) 1. Kövület,gyanta, fn. (ásványt.) megkövült gyanta, -maradvány, fn. maradvány megkövült állati v. növényi részekből, -váz, fn. vmely állat megkövült csontváza. * Asag, fn. a kemencében égő tűz élesztésére használt piszkafa. -hipon, fn. (nt.) növény a lopranöszök közül (hipon rutabulum). * -pl, cs. 1) asaggal piszkálja a tüzet; 2) asaggal ver vkit; asaggal kiver vkit. * -pemet, fn. 1) (nt.) hosszúlevelű növény a pemetek osztályából; 2) a kemence kisöprésére használt rúd, melynek végére növénycsomó köttetik. * -os, fn. asagon járó boszorkány. * Asaly, fn. tt.-t; fodrozott ereszték a női ruhaderék hátuljában, pellempály, csipkézett rovátkolt szegély a köntös alján (Ar.). ? Ásany, 1. Ásvány. Ásany-égvény, fn. ásványnemü égvény, m. p. a kőolaj, -fény, fn.az ásványok csillogása, -fonal, fn. ércből nyújtott fonal, -kéklet, fn. (vt.) ásványból készített kéklet. Ásat, mn. ásás által helyéből elmozdított földtömeg. Ásat, cs. másnak parancsolja, hogy ásson, -ag, mn. ásás által nyert (kövület), ásatag növény-, ásatvilág. -lan, mn. ami nincs felásva. Innen: Ásatlanul, id. Ásható, mn. amit porhangos voltánál fogva fel lehet ásni. Ásít, k. 1) unalom-, álmosság-, v. utánzási hajlamból száját önkénytelenül feltárja; (km.) ásitnak az agarak, jó vadászat lesz, 2) á. é. (ra, re) a. m. áhit, eseng vmi után ; hiába ásítasz rá, nem kapod meg. Innen: Ásítás, m. -ó, mn. álmosságból v. unalomból száját tátó; (nt.) olyan ajakos bokréta, melynek szétálló ajakai közt torkába beláthatni, -oz, -ozik, k. 1) gyakran ásít; 2) á. é. valami után vágyódik; (km.) Ásitozik, mint kutya a túróra. Innen: Ásitozás, mn. Áska, fn. (állatt.) rovar az egyenes röpük rendéből; közönséges áska, lótetü, lóféreg, pajod (gryllotalpa vulgaris). Áskál, cs. gyakran, v. több ideig, kis mértékben ás. -ódás, mn. más elleni alattomos agyarkodás, vádaskodás, -ódik, k. alattomosan agyarkodik, vádaskodik, akit mások előtt hazudozással eláztatni törekszik. Innen: Áskálódó, mn. Ásta, fn. (ásványt.) szerv nélküli test, milyenek az ércek, kövek, kövületek (Fossilia). Ásó , fn. 1) ásással foglalkozó személy; 2) ásásra használt nyélbe vert lapátalakú éles vaseszköz. Ásó-kapa, fn. ásóhoz hasonló kapa. -lapát, fn. a sírásók, ásóhoz hasonló lapátja, -lapocka, fn. kisebbszerü ásólapát a sirhant kiegyengetésére. Ásomány, 1. Ásvány. , Ásovány, fn. 1) f határárok, vizárok; 2) 1. Ásvány. * Áspa, 1. Motóla. # Áspál, 1. Motólál. * Áspis, Áspiskígyó, fn. (állatt.) egyike a legveszélyesebb kígyóknak. Asszony, fn. tt.-t. 1) ált. minden nőszemély akár férjes, akár leány, v. özvegy; (km.) az aszszony nem ember, nem férfi; néha az asszony is ember, ha férfiasan viseli magát; két lúd egy aszszony, v. három asszony egész vásár; nem titok, amit két asszony tud; egy asszony sem szemérmes a sötétben; amely asszony hányja-veti jámborságát, fekszik ott vlni; a szép asszony is , ha megvénül, csúnya időt ér; az asszony v. szeret, v. gyűlöl; a szép asszony s rongyos köntös mindenütt megakad; könnyebben felejti a kígyó farka vágását, mint az asszony legkisebb bosszúságát ; soha nagy titkodat asszony orrára ne függeszd, v. nem kell az asszonynak mindent orrára kötni ; az asszonynak fegyvere a nyelve ; ne higyj az asszonynak , mig a kerékvágást átlépheti, v. mig egy pénz ára borsot elbír; az asszonynak hosszú a haja, rövid az elméje; mosolygós asszonynak, görbés lónak , világos felhőnek nem kell hinni; asszonynak könye gonoszságának fűszerszáma; aki szóbeli asszonynyal társalkodik, hamar kurafi név ragad rá ; ha asszonyok simák megnyitnak; asszonyoknak fegyverük a fenyegetés; az asszonyok kenyárja hamar kiszárad; soha az asszonyt el nem lehetne tűrni, ha a világ fától szaporodhatnék; 2) kül. férjes, v. özvegy nőszemély; asszonynyá lenni, férjhez menni; aszszonyt hozni a házhoz; ifjú, v. iff asszony, fiatal polgárnő címe; nagy asszony, koros polgárnő címe ; özvegy asszony; (km.) ha szemérmes is az asszony, ne bizd idegen kézre; nem jól foly a dolog , hol az asszony viseli a gatyát; süveges aszszony ebszokás; minél jobban sír az asszony, annál hamarébb meg akarja férjét csalni; a pénz olvasva, az asszony verve jó ; mérges asszonynak haragos a lánya; tálban a konc, ne nézz az asszonyra, amit az ördög maga végbe nem vihet, vénaszszonyra bízza; jaj az olyan szegénynek sorsa, ki gazdag asszonyt vesz; 3) a. m. urnő; az úr s az asszony; ő asszony a háznál; a vár aszszonya; 4) keresztnév után a köznépnél megszóli.