Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Ass 49 Asz táskép használtatik; Julis asszony; (népd.) Örzsi asszony szép asszony volt, komáztak is sokan vele; 5) rokonsági, v. kort különböztető cím; ángyom, komám asszony; néném, húgom , öcsém asszony ; 6) a magyar kártyában a tizes neve; 7) * menyétasszony. 1 Asszony-állat, m. asszonyszemély, nőszemély, -barát, fn. a nőnem iránt baráti érzelemmel viseltető férfi, -bírság, fn. törvényszékeken a beperelt nőkre kivetett birság. f -ember, fn. nő, némber, asszonyszemély, -félés, 1. Asszonykerülés. Asszony-fejkütő, fn. 1) fejkötő, milyent kivált a férjes v. özvegy nők viselnek; 2) á. é. föltenni az asszonyfejkötőt, úrnőt játszani; a férfi asszonyfejkötőt visel, ha papucs alatt van. -férfi, fn. 1) csira, kinél mindkét nembeli nemző-rész megvagyon (hermaphrodit); 2) á. é. elpuhult, gyáva férfi,fertőző, fn. tisztes nővel akár csábítás, akár erőszak által paráznaságot elkövető férfi,gyűlölő, fn. a nőnem iránt gyűlölettel viseltető férfi. Asszonyt, mn. asszonyhoz tartozó, azt illető, asszonyi illetmény. Innen: Asszonyilag, id. Asszonyiság, fn. -as, mn. nőies, asszonyoknál szokásos. Innen: Asszonyiasan, id. Asszony-illetmény, fn. (ttud.) leánygyermeket v. feleséget illető pénz, jószág. Asszony-jog, fn. (ttud.) a nők személyét és vagyonát biztositó jog. -ka, fn. fiatal nő; kicsinyített alakja az asszonynak,kerülés, fn. természeti hiányból v. előítéletből származott óvakodása némely férfinek a nőnemtől, -kodik, k. 1) férjes állapotban van; 2) úrnői hatalmat gyakorol. -kormány, fn. 1) női kezekben levő országos kormány; 2) női kezekben levő házi kormány; 3) á. é. 1. Papucskormány, -köny, fn. 1) nő által hullatott köny; 2) á. é. nem szívből, hanem tetetésből fakadó köny. -lak, fn. 1) asszony számára berendezett szoba, lak; 2) 1. Hárem, -munka, fn. nő által végzett munka, milyen kivált a kötés, hímzés, fehérvarrás, -nem, fn. minden élő nő egybefoglalva, nőnem, -nép, fn. amely társaságban v. családban levő nők összlete, fehérnép, fehércseléd, vászoncseléd,nyereg, mn. sajátos alkatú nyereg, a lovagló nők számára. Asszonyon, mn. 1) asszonyoknál szokásos; 2) á. é. a) elpuhult, félénk, gyáva; b) nőket nagyon szerető, azok után szaladozó, menyecskés, leányos. Innen: Asszonyosan, id. Asszonyosság, fn. -odik, k. elpuhul, elgyávul, asszonyossá lesz. Asszonyoz, cs. amely nőt asszonyomnak v. asszonynak nevez. Asszonyság, fn. 1) magasb rangú nő, úrnő ; Bokorné asszonyság ; 2) használtatik úrnők címéül : asszonyságod. Asszony-szabó, fn. női öltönyöket készítő iparos, -szavú, mn. vékony, sipító hangú (férfi), máskép: kappanhangé, -szék, fn. a nők ülőhelyéül szolgáló templomi szék. -személy, fn. a. m. asszony, máskép: nőszemély; mit tudnak azok a férfiak asszony személy nélkül? (Vöt.). Asszonysziv, fn. á. é. női gyöngéd, ingatag, változó érzelem; tud szeretni az asszonysziv, de csak magát s kényeit (Kisf. S.). -ü, mn. félénk, ingatag, változékony kedélyű. Asszonytalan, mn. asszony nélkül való; aszszonytalan társaság. Asszonytej, fn. 1) szoptatós nő emlőiben öszszegyült tej; 2) á. é. arcbőr tisztítására használt tej színű viz. Ásvány, fn. a földön, v. a föld gyomrában létező minden élelmiszer nélküli, test, milyenek a kövek, az ércek stb. Innen: Ásványi, mn. -ász, fn. az ásványok neveit, tulajdonságát ismerő tudós. -ésvény, fn. ásványrészeket tartalmazó lugsó. -festék, fn. ásványból készített festék, -isme, fn. az ásványok tulajdonságainak ismerete, -kő, fn. ércrészeket tartalmazó kő. -lugony, fn. (vt.) ásványos részeket tartalmazó lugsó. -lugsó, 1. Lugsó. Ásványolaj, 1. Kőolaj. Ásványország, fn. minden ásványok oszlete. -os, mn. ásványrészeket, ércet tartalmazó; ásványos fürdő, -rög, fn. egy darab kő, mely ércrészeket tartalmaz, -sav, fn. (vt.) bármely ásványból készített sav. -szén, 1. Kőszén. Ásványtan, fn. a természetrajz azon része, mely az ásványokat tulajdonságaik szerint ismerteti és osztályozza. Innen: Ásványtani, mn. -tár, fn. terem, hol ismertetésül mindenféle ásványok vannak összegyűjtve, -tudomány, -tudományi, 1. Ásványtan , Ásványtani. Ásványtudós, 1. Ásványász. Ásvány-vas, fn. a föld belsejéből nyert nyers vas, megkülönböztetve a sebvastól. -víz, fn. ásványrészeket tartalmazó viz. -zöld, fn. némely ásvány sárgás zöld színe. *Aszag, fn.limlom, összerothadt szemét,trágya; (szőj.) büdös, mint az aszag. -ár, fn. (állatt.) rovar a téhelyröpük rendéből; nagy aszagár (atenchus sacer). Aszal, cs. fonnyaszt, melegség által a nedvességtől megfoszt, kemencében vagy nap sugarinál szárít; gyümölcsöt aszalni. Innen : Aszalás , fn. Aszalt, mn.mány, fn. minden, ami aszalva van, különösen aszalt gyümölcs. Aszaló, fn. 1) hely, hol akár a nap, akár a tűz melegével aszalnak vmit; 2) kemencében megaszalt, megszáritott gabona; 3) az aszalásra felügyelő személy, -deszka, fn. deszka, melyen az aszalni való gyümölcsöt a kemencébe teszik, -ódik. k aszúvá lesz. Aszaló-ház, fn. gyümölcs-aszalásra kemencékkel ellátott épület, -kemence, fn. kemence, melyben gyümölcsöt aszalnak. -pléh, fn. vaslemez, melyen a gyümölcsöt aszalják.-rúd, fn. a kemencében az aszalódeszkákat tartó vasrúd. * Aszalós, fn. pántlikákkal felcifrázott asszonyi kis felöltő. Aszalvány, 1. Aszalmány. Aszály, 1. Ásaly. Aszály, fn. tt.-t. 1) a növényzetnek a nap melege által okozott elszáradása; 2) 1. Ászkor. Innen: Aszályos, mn. az izzadó földmíves az aszályos évszak képének mását homlokán hordozta (Gege). -ság, fn. szárazság, aszott állapot. Aszás, fn. nedvek kipárolgása miatti száradás, összezsugorodás. Aszász, fn. (nt.) növény az együtt-nemzők és egyenlő nősök osztályából (crepis). Aszat, fn. 1) gyom, hasztalan fű. 2) holt-aszat, bebalzsamozott s kiaszott holttest, múmia. -os. mn. aszattal benőtt. Ballium szótár.4