Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

túró, midőn azoknak kellemetlen a ízük érzik. Innen : Avasság, fn. -ít, cs. avassá tesz. -odás, fn. avas állapotba való átváltozás, -odik, -ul, k. avassá leszen. Avat, cs. 1) uj posztót, szerkelmét vizbe már­­togat, hogy össze ne menjen; 2) uj házas­párt, gyermekágyas nőt ünnepélyesen templomba ve­zet; 3) vkinek titkos dolgot mond el s mintegy abba bevezeti; tudományba, titokba avatni vk­it; 4) hivatalba ünnepélyesen bevezet, beiktat; 5) (visz­­szaható névmással) mások ügyében kotnyeleske­­dik ; ne avasd magad mások dolgába. Innen : Avatás, mn. Avatag, mn. ócska, régiség miatt romlófélben levő. Innen: Avatagság, fn.­­áru, mn. állott, v. di­vatból kiment áru. Avatatlan, mn. 1) ami nincs beavatva; avatat­lan gyermekágyas nő; 2) avatatlan posztó, amint a gyárból kikerült; 3) avatatlan uj hivatalnok, ki a hivatal titkaiba nincs beavatva. V. ö. Avat. Avatkozás, fn. 1) hivatva, v.hívatlanul mások ügyébe való belebocsátkozás; 2) (trad.) a per fo­lyamata alatt a felpereshez csatlakozás, másik felperesként fellépés (Ingestio). Avatkozik, fn. hivatva, v. hívatlanul mások ügyében cselekvőleg elegyedik, keveredik, ne avatkozzál te abba a perbe avatkozni. Innen: Avat­kozó, fn. (ttud.) ki másnak folyamatban levő pe­rébe fölperesképen elegyedik. * Avatlan, 1. Avadék. Avatlan, 1. Avatatlan. Avat-m­ány, fn. jártasság, beavatás által létre­jött állapot. -ó, fn. aki vinit v. vkit beavat. ? -one, fn. amibe nem rég beavatott személy, újonc, -a pénz, fn. 1) avatásért fizetett pénz; 2) felpénz. -ott, mn. 1) ami v. aki be van avatva, avatott posztó; 2) á. é. vmely dologban tudományban jár­tas; tudományok avatott papja. Innen: Avatottság, ín. Avatotton, id. Avégett, Avégre, id. azon végből, azon célból. Avik. k. (személyt.) 1) avulttá leszen ; 2) á. é. vérré válik, meggyökeredzik; ha a dajkának vét­kes szólása a gyermekbe avik, könnyen ki nem tisztál belőle (Fázni.).­­ Avít, cs. áhít, kivan. Avit, cs. ócskává, avulttá tesz. Avitt, Avott, mn. ócska, elviselt, elhasznált. Avó. mn. híg keverék, melyben vmi­. pácolnak, senyvesztenek. Avul, k. ócskává, elhasználttá lesz, divatból kimegy. Innen: Avulás, fn.­­hatatlan, mn. soha szokásból, divatból ki nem menő.-t, mn. 1) ócska, elhasznált; 2) divatból kiment; 3) a kor igényei­nek meg nem felelő ; avult szokások; avult érdekek. Innen: Avultság, m­. Avval, 1. Azzal. Az, magánhangzón kezdődő neveknél használ­tatni szokott névelő. Az, távolabra mutató névmás, melynek mással­hangzója az utóragéhoz alkalmazkodik ; abba, abból, avval v. azzal, arról. Az a, mássalhangzóval kezdődő szó előtt hasz­náltatni szokott távolabbra mutató névmás , az a ház, azt a botot. Azál , fn. (nt.) havasokon tenyésző rózsa (Azalea). Azalag, fn. (állatt.) vizben,v. más folyadékban tenyésző parányi állat (Infusoria). Azalatt, id. azon idő alatt, azon­ közben. Azalék, fn. főzelék, ételnek való zöldség, v. hüvelyes növény,­­féreg, 1. Azalag. f Azaléki, mn. folyó tárgyból való; azaléki ál­dozat, ítaláldozat. f Azaránt, ih. azon képen­ kívül is kenje azaránt az orcáját (Franc.). Ázás, fn. viz­, v. más hig testtől való megned­vesedés. * Áznszt, cs. áztat. Azaz, ksz. vagyis, akkor használtatik, mikor vmit megmagyarázás végett más szavakkal is kimondunk, jőj el hozzám, azaz látogass meg. Az-az , magánhangzóval kezdődő szó előtt használtatni szokott távolabbra mutató névmás; az-az ember, azt-az asszonyt. Az harcsa, 1. Azalag. Azelőtt, id. annak előtte, hajdan. Azért, id. azon okból, célból; azért kár fáradni.­­ -is, isz. dacoló , ellenszegülő szó igenlő monda­­­­­okban; azért is fütyülök, -se, isz. dacra, ellensze­­­­gülésre ingerlő szó; azért se menj. -sem, isz. da- s colást, ellenszegülést jelentő szó, tagadó mondat­­­­ban ; azért sem megyek. Az-idén, id. ebben az évben; (népd.) az-idén, s az-idén megházasodom én.­­ Ázik, cs. viz-, v. vmi más folyadéktól átnedve­­­­sedik; ázik a föld, az ember, ha esik. Azokáért, id. azért, amiatt. , Azok­a, 1. Azóta. * Azombakság, m­. szószaporítás.­­ Azomban, kivételező ksz. különben, mind­azonáltal, egyébiránt. —,id. mindjárt, legott; csak menj előre én is azomban ott leszek. Azon, 1) az mutató névmás, on raggal, meg­toldva; azon ember, azon kert ; 2) s a. m. ugyanaz; meghigyjétek, most is azon az Isten, régi én. Azon, ih. azért amiatt. Azon aggódom, gondol­kodom; azon igyekszem, rajta leszek. * -arant, ih. azonképen. * Azonbakság, 1. Azonbakság. Azonban, 1. Azonban. Azon-egy, mn. ugyanaz, nem más. -fajú, mn. egyfaju, ugyanazon fajból való. -felül, ih. ahhoz járulva, azonkívül; d gazdag, azonfelül eszes is. -helyt, ih. tüstént, legott, nyomban, -hevenyé­ben, ih. mindjárt melegében. + -időbeli, mn. egy­korú. -ít, cs. (bölcs.) ugyanannak tart, ugyan­­egynek vél, mond; saját ügyét a honéval azonítja. Innen: Azonnál, mn. t -ként, ih. azon képen, azon módon.-kép,ih. oly módon, azon módra. -kívül,,ih. az elmondotton kívül, -korú, mn. 1) egy időben történt; 2) ugyanegy korból való. -közben, ih. ugyanazon idő, időfolyam alatt, -módon, 1, Azon kép. Azonnal, ih. mindjárt, tüstént, legott. Azon nemű, mn. ugyanazon nemből való.’ Azon nevü, mn. ugyanazon névvel biró. Azonos, mn. 1) (bölcs.) egyazon, egy és ugyan az; 2) (mt.) ugyanazon értékű és alakú; azonos egyenlet: a a. Innen: Azonosság. -ít, -itás, 1. Azo­­nít, Azonítás. Azonoz, cs. ugyanazon dolgot ismétli; a már egyszer elmondottat azonozni.

Next