Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Azo 59 Bab Azonrendü, mn. (bölcs.) ugyanazon rendből, osztályból való. Innen: Azonrendüség, fn. Azonság, fn. egyazonság, egy és ugyanazonság; személy azonsága iránt kételkedni v. kétségben lenni, kételkedni, váljon vmely személy az-e, ki­nek lenni állittatik. -os, 1. Azonos. Azonságos képen, ih. ugyanazonképen. Azonszabásu, Azonszerü, mn. egyező (con­formis). Innen: Azonszerűség, ih. Azonszerűség, fn. Azonszínü, mn. ugyanazon szinnel biró. * Azontugy, ih. azonképen. Azon túl, ih. azután, annak utánna. Azonzás, fn. tt. -t; ugyanazon dolgot ismétlő, szószaporitás. Azóta, id. azon időtől fogva, azon idő óta. Azótától fogva, 1. Azóta. Azsag, Azsaghipon. 1. Asag, Asaghipon. Ázsia, mn. az ó világ egyik része. Innen: Ázsiai, mn. Aztán, 1. Azután. Áztat, cs. vmit vizben v. más hig testben több ideig tart, hogy megpuhuljon; kendert, Unt áztat; az eső áztatja a földet. Innen : Áztatás, fn. Áztató, mn. -ó, fn. edény , melyben vmit áztatni lehet. Azúr, Azúrkék, 1. Lazur, Lazurkék. Azután, id. azon dolog, esemény után. Azzal, id. azon dologgal, tárgygyal. B. B. harmadik betű a magyar ábécében; ajakbe­­tünek hivatik, mert csak a felső és alsó ajk segé­lyével mondható ki; rokon vele a p, v és/s a­mennyiben szinte a két ajk segélyével mondatik ki, az m is. Sok szóban a b a vele rokon betűkkel felcserélhető, így a) a p-vel: bizseg pizseg, bufög pufög, böfög pöfög ; stb. szabályszerűn szükséges e csere a keményh­angú képzők előtt, mint lab­da, lap­ta, lep­ke, seb­ke helyett; b) a­z-vel: zsibaj zsivaj, olybá olyva, Veszprém Veszprém, Bazil Va­zul; c) az­­-fel: bodor fodor, billing filling; d) az m-mel: badár madár, bekeg mekeg, gubó gumó. A b tájszokás szerint több szó elébe ragasztatik anélkül, hogy a szó előbbi értelmén változást tenne, mint: ámul bámul, iceg biceg, izseg bi­zseg, uborka buborka. Más szókban az értelmet némileg módosítja; m.: anya banya, állvány bál­vány, omlik bomlik; bárka az indogermán arca, Archeból; (km.)«!/» Isten három b­it (bor, búza, békeség). Bá, 1) isz. csodálkozást, ámulatot kifejező szó; (szej.) azt sem mondja bú-e v. bá; sem bát, sem bát nem mondott; * 2) bátya, bácsi; Bér a bá, Es­­tány bá. Bab, mn. (nt.) a babanemük osztályához tartozó növény (vicia faba); 2) ezen növény liszt állomá­nyú magja; öreg, apró bab ; futó, gyalog bab; ka­­kastökű bab; fige-, cukorbab; tót-, török-, disznó­bab; (szej.) babot sem ér, v. babot sem adnék érte, egy babfeketény­it sem ér, semmit sem ér; (km.) babot sem leveárt főzik; 3) tarka szöveteken, lova­kon stb. az alapszíntől különböző folt. Báb, fn. 1) leginkább gyermekjátékul használt s kis emberi alakot ábrázoló sa­­v. más anyagú készítmény; dróton rángatott s látványul szolgáló bábok (marionette); még báb való neki, fiatal a férjhez menésre; sakk-, tekejátéki bábok; a kapu bábja, bálvá­nya; egy báb cérna, melyet lemetelálva bábalakba tekergetnek; mézes báb,mézes kalács; 2) (állatt.) a rovarok, különösen a hernyók átváltozati állapota, midőn testüket egészen burok takarja, melyből mint lepék bújnak elő; 3) a szem közepén látszó kis gömbölyded alak (pupilla oculi); 4) a. é.cifrán öltözött s túlfeszes viseletű nőszemély; együgyű, mint a báb; 5) akivel más kénye kedve szerint bánik, én nem leszek bábja senkinek. Baba, fn. 1) gyermekjátékul használt báb ; 2) csecsemő, kis gyermek; 3) á. é. szerető, kedves; az én babám, nem kis baba (Vör.); 4) (haj.) saját tengelye körül mozgatható függélyes henger, ko­­borafa, gugorafa. Bába, m­. 1) szülő asszonyok vajúdásánál se­gélykezet nyújtó nő, szülésznő; (km.) sok bába közt elv­ész a gyerek; kurva legyen a bábád! 2) a népmesékben a. m. bűbájos vén boszorkány; réz-, vasorrú bába ; 3) gyermekjátékban tíz lábnyi hosszmérték; * 4) havasi szarka,­­asszony, 1. Bába. * Bábabukra, 1. Szivárvány. Babácska, fn. kis baba, kedves kis gyermek. Bábairc, 1. Pimpinella. Bábák, 1. Bábuk. Bába-kakas, fn. párzásra nem alkalmas, nem képes kakas, félkakas,­­kalács, 1. Disznótövis. Bábakása, fn. tejbe kása, tejben főtt rizs. Bábalak, fn. 1) emberi alakot ábrázoló báb, melyet dróton ráncigálnak (marionette); 2) á. é. feszes nöszemély. Innen: Báb­alakos, mn. Bábái, cs. bába módjára ápolgat vkit. -kodik, k. 1) a szülő nők mellett mint bába működik; 2) á. é. vminek létrehozásában segédkezet nyújt. Bábállapot, fn. (állatt.) némely rovaroknak, különösen hernyónemüeknek azon állapota, mi­dőn egészen burokkal vannak körülvéve. Bábaorvos, fn. szülészettel gyakorlatilag fog­lalkozó orvos. Babár, fn. (állatt.) a közönséges csigák legap­róbb faja. Itáb-áros, fn. gyermekjáté­ki bábokkal keres­kedő személy,­­árú, fn. gyermekjátéki bábokból álló árú. * Babás, fn. bábjáték, babást játszik, bábuval játszik. Bábaság, Bábáskodás, fn. szülésznői fog­lalkozás. Bábáskodik, 1. Bábáskodik. Bába­ szarka, fn. (állatt.) havasi szarka (lanius excubitor), -szék, fn. szék, melyre a vajúdó nőt helyezik, hogy könnyebben szülhessen, -szilva, fn. hö­­v. ragya ütötte szilva, birtoka, birtyóka. Babáz, k. bábbal, bábuval játszik, -ás, fn. gyermekszülés, gyerekezés. -ik, k. fiaaik, meg­­gyerekezik, gyermeket szül. Babba, 1. Csecse. Babér, m­. tt. -t. (nt.) 1) déleurópában tenyésző növény a sjétlakiak és kilenchimesek osztályából (Laurus); nemes babér, fahéj babér; 2) á. é. dicső­ség , dicskoszorú ; babér koszorúzza homlokát.

Next