Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Baj 63 Bak­ gos kenőcs, melyet a bajszszálak összetartására, kipederitésére használnak. Bajuszos, mn. bajuszt viselő, (km.) a bajuszos hétszer iszik, -hagyma, fn. (nt.) szántóföldeken a vetés között tenyésző hagyma, -légy, fn. (állati.) bajszalaku csáppal biró nagy légy. -odik, 1. Baj­­szosodik. Bajuszos-orsóhal, fn. (állatt.) hosszú bajszú kis hal. Bajuszpederító, 1. Bajuszfodorító. Bajuszpedrő, 1. Bajuszkenő. Bajuszszál, 1. Bajszszál. Bajusztalan, mn. 1) akinek még bajusza nem nőtt; 2) aki bajuszát leberetválja. Innen: Bajusz­­talanul, id. Bajviadal, Párviadal. Baj­vivás, fn. 1) küzdés, csatázás; 2) 1. Párbaj. -vívó, fn. 1) harcoló, csatázó; itt állunk mi Hun­niának rettentő bajvívói (K. K.); 2) párbajt vívó. Bak, fn. 1) tágasabb értelemben némely állatok közöl a hím: bak-páva, galamb, réce, pulyka; 2) külön, kecske, zerge, ötféle állatok hímje; kecske­bak, bakot; megitták a bak árát; bakot lőni, nagy hibát követni; egy bakot nyúzni, mindig egyet be­szélni; bakot fej; bak alá teszi a fejes dézsát, hasz­talan munkát tesz; a bakot is megfejné, felette kapzsi emberről mondatik, ki mindenből hasznot szeretne húzni; (szój.) egyik bakot fej, a másik rostát tart alája, egyik haszontalanabb munkát mivel a másikánál; addig őrizkedj a baktól, mig seggre nem taszít; kecskék között bak a bika; bakot tesz kertészszé, máskép­p­ekre bízza a hajat. 3) á. é. a) vágott fa hordására használt két ágú villaalakú nyeles eszköz; b) az úri kocsik elején a kocsis­ülés, és hátulján, hol az inas szokott állani; c) az ácsok négylábú állványa a gerendák faragására; d) a takácsok eszköze, melyre a fonalat tekerik; e) (csillag.) az állatkor egyik csillagzata, melybe a nap december 21-én lép; f) (haj.) a hajó fedél­­zetén több helyen kiálló oszlop, melyhez vontató, kikötő stb. kötelek erősíttetnek; g) kínfaggatásra való eszköz; bakba húzni. Baka, fn. 1) (nt.) mocsárokban tenyésző fejes káka; máskép: buzogány; 2) 1. Bakancsos; *3) csikót hívogató szó. Bakabé! (isz.) borjut haj­szoló szó, mikor akolba v­ ólba hajtják.­­ Bakács, fn. kocsigyártó. * Bakacsin, fn. fekete, v. kékszínre festett vászon. Bakafánt, Bakafántos, mn. házsártos, kap­­cáskodó. -oskodik­, k. házsártoskodik, köze­­ledzködik. Bak-ágyú, fn. három fontos golyókat lödöző sudár ágyú. -állás, fn. (ép.) bakokra rakott épí­tészeti állás. Bakalló, fn. 1) ált. rojt; külön, magyar csizma­­szárakra használt bojt; 2) húsos leffentyű az állón, különösen sertések és juhoknál. Innen: Bakallós, mn. Bakancs, fn. bokáig érő, rövid szárú fűzhető lábbeli; máskép: kölyökcsizma; (km.) felhúzta a bakancsot, Isten hozzád bocskor, oly emberről, ki felkapván az uborkafára, előbbi állapotáról meg­feledkezik. -os, m­. tt.-t; magyar gyalogkatona; máskép huszárnyelven: pocsolyakerülő; (km.) nem rúg patkót a bakancsos lova­­sárral él a ba­kancsos paripája; (népd.) akkor csinos a bakancsos, mikor a nadrága rongyos. Bákány, fn. (nt.) tt.-t; fejes kákanövény. Bakar, 1. Bakator. Bakarasz, fn. hüvelyk és mutató ujjal mért arasz. * Bakarász, k. kapkodva beszél. Bakator, fn. (gazd.) tt.-t; sötét rózsaszín bo­gyójú szőlő; máskép: rózsaszőlő, dinka, pankota. Bakavászik, 1. Bakázik. Bakáz, Bakázik, k. megbotolva elesik, buk­fencet vet; bakázik az őz, a nyúl futtában. Bakhahúzás, fn. a kínfaggatásnak egy neme. Bakhc'iz, fn. hímállatokból kipárolgó sajátos büzü szag. Innen: Bakbüzü, mn. -ü­ gerely, fn. (nt.) növény a gerelyek osztályából. Bakcsa, 1. Baksa. Bakcsacsa, 1. Bakszekér. Bakcsó, fn. madár a gémek osztályából; más­kép : vakvarjú; (szój.) úgy néz, mintegy bakcsó; (km.) szava árulja el a bakcsót. Bakdácsol, k. bukdosva, fejét lelógatva bal­lag; (vad.) bakdácsol a nyúl, midőn apró ugrá­sokkal lassan szökdécsel. Innen: Bakdácsolás, fn. Bakdü­hüdés, fn. a hímállatok erősen kitörő párzási vágya. Bakfenc, Bakfitty, fn. testgyakorló játék ne­me, 1. Bukfenc, Bak-fordító, fn. (csillag.) a földgömb déli része felett azon képzeleti körvonal, melyet a nap de­cember 21-én ér el (Tropicus capricorni). -fn, fn. (nt.) fekete betonika, növény a betoniák osztályá­ból (Betonica officinalis).-gede,fn.kis bakkecske. * -hát, fn. (gazd.) a szőlőkben a tőkesorok közt felhányt föld. f -hava, fn. télelő, december. * Bakik, k. bak módjára nősténynyel párzik. Innen: Bakó, mn. Bak-irha, fn.bakbörből készített irha.-kaloda, fn. kaloda, mely abban áll, hogy az illető bűnös kezét megkötözik, s őt leültetve a térdhaj­lás alatt egy fadarabot húznak át. Bakkan, k. 1) egyes bakogó hangot ad; 2)zök­ken, bukkan. Bakkancs, stb. 1. Bakancs. Bakkecske, fn. a kecskék hímje. Baklat, k. párzási vágy ingerli, nőstény után jár-kel. Bakló, fn. a sertések, juhok tokája. * Bakmacska, fn. hím­, kanmacska, kandúr. Bakó, fn. 1) hóhér; 2) nagy zúzó bunkó az olaj­malomban ; 3) dobverő pálca; 4) szerdás, oldal­tarisznya. Bakó, fn. együgyű bamba ember. Bakóbárd, fn. a bakó által a lefejezésnél hasz­náltatni szokott pallos v. bárd. Bakóra, fn. (b.) a bányákban használt egyke­rekű kis talyiga, különösen aprósó kihordására (Minuzienkarren). Bakog, k. 1) érthetlenül, akadozva beszél, ma­kog; 2) (vad.) bakog a fővad, midőn ijedtében böffentő hangokat ejt; 3) 1. Baktat. Bakói, cs. a kocsi bakjára szénát, r. más egyéb holmit rak. * Bakonta, m­. faeregető bakszán, v. talpszán. Bakony, m­. nagy erdőség Veszprém- és Zala­megyékben. * Bakonya, mn. mindenféle apró áruk.

Next