Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bar 71 Bar Barázdás, mn. barázdával hasított, jelölt Innen : Barázdásan, id. : Barbár, fn.tt.-t; 1) az ókorban minden nem római, v. nem görög; 2) műveletlen, vad népből való; 3) kegyetlen ember; 4) észak-afrikai személy. V, mn. durva, vad, kegyetlen, barbár tett. Innen: Barbárság, mn. Barbély, 1. Borbély. Barbora, 1. Barabora. Barca, fn. 1) pléhlemezből különféle használatra készitett jegy; harcot váltani a lánchídon; 2) levél-bélyeg, mark, levél-barca; 3) a. m. Barcaföld, Brassó vidéke. Barcaföld, fn. Brassó vidéke. Barcag, k. 1) tompa, mély hangon szól (az elefánt, bival) stb.; 2) * fogoly-madarat csalogat. Innen : Barcagos, fn. Barcaság, fn. Erdélyben a brassói szász kerület, Brassó vidéke. Barcag, 1. Barcag. Bárcs, fn. (nt.) növény a bogácsfélék közül (Cnicus). Bárcsak,ksz.óhajtást kifejező szó, a. m. vajda; bárcsak elmehetnék. Bárcsakánt, fn. (nt.) tüskés, terebélyes levelű fa, medvetalpfa. Bárcsakoró,]. Csimpaj. Bárd, fn. széles lapu, rövid nyelű, vágó vaseszköz ; különösen a kinagyolt gerendák tisztítására szolgál. Bard, fn. középkorbeli énekesek, troubadourok. Bárd-alakú, mn. (nt.msz.) bárdformájú, báróéhoz hasonló, idomú. ? Bardelejesség, fn. (tran.) állati delejesség. Bárd-fok, fn. bárdnak a feje, melybe a nyelet ütik.kés, fn. tészta és hús aprózására használt félholdalakú, két nyelű vágó eszköz. Bárdfa, fn. (ásványt.) máskép : axinitnak nevezett ásvány. Bárdlevél, 1. Ácslevél. Bárdol, es. 1) a gerendát bárddal simára egyengeti; (km.) ha vastag a fa, meg kell bárdolni; 2) á. é. vkit finomabb viseletre szoktat. Innen: Bárdolás, mn. -atlan, mn. 1) bárddal meg nem simított, faragott; 2) á. é. faragatlan, szegletes szokású. Innen: Bárdolatlanság, fn. Bárdolatlanul, id. Bárdos, fn. tt.-t; 1) bárdot viselő katona, ör; 2) egy régi pénz. Bárgyú, mn. ostoba, együgyü. Innen: Bárgyúság, fn. Bár-ha, ksz. ha bár.hol, ih. akárhol, akármely helyen,honnan, ih. akárhonnan, akármely tájról. Bari, Barika, fn. a bárány szó kicsinyített alakja. Barica, fn. (állati.) állat a habarcok neméből (alcyonium). Barka, fn. 1) fába tett kisebb metszés; a bor, a pipaszár barkája, cifraságul szolgáló bevágata; 2) a kikészített bőrön kiemelkedő kisebb domborulatok ; a borjúbőr barkája; 3) a posztó borzas felszíne; 4) (nt.) némely növény szőrös rügye; nyárfa, fűzfa barkája; barkát szentelni. Bárka, fn. 1) azon hajó elnevezése, melyen Noé és családja, a vízben nem élhető állatokkal együtt az özönvízkor megmenekült; Noé bárkája, csillagzat neve; 2) a fogott halak tartására lyukakkal ellátott kis halászhajó; 3) (haj.) tonka orrú, háromárbocos kereskedelmi hajó; 4) tréfás elnevezése az ódivatú esetlen nagy hintónak; 5) * gát, töltés. * Barkács, fn. lépes mézzel, viaszszal, sonkolylyal kereskedő személy. Bárka-csiga, fn. (állatt.) csiga, melynek bárkaalakú háza vagyon. Barkácsol, k. 1) mézzel, viaszszal, sonkolylyal kereskedik; 2) barangol, kóborog, barkácsol a nyúl, a dámvad. Bárkahajó, 1. Bárka. Barkái, cs. 1) szőlő ültetéskor a vesszőt imittamott meghántja; 2) barkával ellát. V. ö. Barka. Innen: Barkálás, fn. Barkálás, fn. (b.) az érces ásványoknak hajón elszállítása. Barkós, mn. 1) gödörcsés, pettyes (bőr); barkós kordovány; 2) borzas (posztó); 3) bolyhos rügyülék, mn. (nt. msz.) t. barkás növények osztályához tartozók. Barkaszentelés, fn. a barkás faágak megszentelése; katholikus egyházi szertartás. Barkáz, cs. 1) a bőrt gödörcsössé, pettyessé teszi; kordoványt barkázni; 2) vmit bemetszés által cifráz; verebélyi botot barkázni. Bárkáz, k. bárkán hajókáz. Barkázik, k. bimbózik, rügyezik, barkákat hajt némely növény tavaszszal. Bárki, nm. akárki, akármelyik személy. Barkó, fn. a fülektől lefelé növő pofaszakáll, fülbajusz; gömörmegyei palóc; (tréf.) barkó úgy segélyen. Barkóca, fn. (nt.)l) apró körtealakú gyümölcs, berkenye; 2) * furkós, bunkós bot. Innen: Barkócafa, Barkócagalagonya, fn. Barkócás, mn. bemetszésekkel cifrázott. Barkós, mn.,pofaszakáll viselő. ? Bárkor, 1. Állatkor. ? Barkörfény, fn. (csillag.) őszszel és tavaszszal napfelkelte és lemente után látszó gúla alakú fény. Barlang, fn. 1) természet által képezett földalatti üreg; aggteleki barlang; (szől.) sötét, mint a barlang; 2) a zsiványok rejthelye; 3) á. é. bordélyház, bünrészek. Innen: Barlangi, mn. -kóró, m. (nt.) ördög-lova, nyulárnyék, boszorkánykóró. •munka: Barlangmű, 1. Odorma. Barlangok k. (vad.) barlangban lakik. Barlangos, mn. barlangokkal bővelkedő. Bárling, 1. Amarant. Barmász, mn. barmokkal foglalkozó személy, -at, 1. Baromtenyésztés. Bármely, nm. akármely, ez v. amaz. -mi, nm. akármi, -miként, id. akárhogy. Barmit, 1. Elbarmít. Barmol, k. 1) nagyon sokat tanul, ész nélkül magolva; 2) * vmit ügyetlenül, roszul végez. Barmos, mn. barommal bővelkedő,kodlik, k. igavonó barom módjára dolgozik. Barmuk id. barom gyanánt. Barmul, 1. Elbarmul. Barna, mn. 1) leginkább vörös és fekete vegyületéből álló sötét színű; 2) nap, v. tűz által megpirított; barna ember; (népd.) akárminő füstös