Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bár 73 Bár Bárzsing, fn. 1) (bt.) nyerősége; 2) 1. Barzing, ( Basa, fn. 1) török tartományi főnök, vezér, várparancsnok; egy-, hét-, három lófarkas hasa; (szej.) török hasa, nagy a hasa; 2) harámbasa, a. m. haramiák főnöke; 3) á. é. túl hízott veres arcú férfi,dohány, fn. kis levelű török dohány, •rózsa, 1. Rózsabazsál. Basaság, fn. 1) basai méltóság, állapot; 2) amely basa hatósága alatt levő tartomány. Bastalélek, fn. káromkodási kifejezés: Bastalélek Karaffia Bástya, fn. 1) (erőd) a vár könnyebb védelmezésére szolgáló, földből felhányt, s fallal megerősített erős mű, leginkább a várak szögletein; egyszerű bástya, ha oldalai egyenes vonalúak; elkülönített bástya, mely a vár középfalzatától árok által van elválasztva ; kurtított bástya, begörbedő szögű; összetett bástya, ha az átellenes oldalak egyenlőtlenek; rendszeres bástya, szabály szerint épített; rendszeretlen bástya, melynek nincs torkozatszöge; félbástya, egy oldal- és egy homlokzattal; kettős bástya, mely egymás tetejébe van építve; tömör bástya, mely egészen földdel van megtömve; ellenkezőleg: űrbástya; bástyát hányni, tölteni; 2) (haj.) a hadihajók bombamentes fedele; 3) (msz.) a játék kezdetén a tábla szögletein álló toronyalakú schach-bábu; [4) a. é. erkölcsi v. anyagi támadás ellen gátul szolgáló bármi tárgy; a felelős minisztérium az alkotmány bástyája. Bástya-bolt, Bástya-boltozat, fn. (erőd) a bástyák alatt levő, lakhelyül és éléstárul szolgáló bombamentes boltozott üreg. -fok, fn. (erőd) amely vár szögleteit védő bástya, -él, fn. (erőd) a bástya homlokzata és oldalfala által képezett lapszög. -fül, 1. Bástyavéd. Bástya-gát, fn. (erőd) gátféle töltés a vízzel tölt várárkokban, mely a bástya szétomlását gátolja. -harcgát, fn. (erőd) bástyával ellátott sánc. -lak, 1. Bástyabolt. Bástyás, mn. bástyával felszerelt, erősített. Bástyaszög, 1. Bástyaér. Bástyaúr, Bástyaüreg, 1. Bástyabolt. Bástya-véd, fn. (erőd) kifelé domboruló mellvéd a bástyán. Bástyáz, A) cs. (erőd.) várat bástyával erősít, felszerel; B) k. (msz.) a schachjátékban a királlyal és bástyávalhelyet cseréltet (rocher). Innen: Bástyázás, fn. * Baszárka, fn. 1) oldalra vetett tarisznya; 2) a vándorló iparoslegények bőrtáskája; 3) ujjatlan ködmen. Boszorkányos, mn. baszorkányos baszardomadta, tréfás káromkodás. Baszik, cs. (alj.) nemileg közösül. * Bászli, mn. együgyű, ostoba, bamba. Innen: Bászliság, fn. Baszos, mn. (alj.) fajtalan életű, kurvás. * Baszuta, I. Bászli. * Báta, fn. irón, plajbász. · Batár, fn. tt.-t; üvegablakkal ellátott hintó. Butild, m. nőnév.~ Batiz, fn. tt.-t; finom gyolcsszövet. —, mn. batizgyolcsból való.gyolcs." 1. Batiz. Batka, fn. II. Lajos királyunk alatt divatozott kis pénz. (szel.) egy batkát sem ér; batkát sem adnék életéért. Batla, mn. (állatt.) madár a szalonkák osztályából; íbisz-, veres-, magyar-batla. Bálok: 1. Bádog. Batonya, 1. Batla. Bátor, mn. tt.-t, v. bátrat; tb.-ok, v. bátrak; fokozva •.•bátrabb, v. bátorabb; legbátrabb, v. legbátorabb; 1) önerejében bizó, veszélytől nem remegő, önárnyékától meg nem ijedő; bátor ember; (szőj.) bátor a kendesben, kis dolgokban mer; bátor, ahol senki sincs; bátor a kemence mellett; terem a bátor, valamint a félénk; (szőj.) nem Bátorban lakik, hanem Futakon; Bátori nemzetségből való; (km.) nem kell bátornak biztatás; a bátrakkal szerencse társalkodik. 2) veszélylyel nem járó; bátor utazás; 3) majd leszek oly bátor, udvarias szólásmód. f Bátor, m. hős. Bátor, ksz. 1) bizony; hozzá mene a róka és mondd neki, hogy bátor ne kevélykednék; (Pesti (láb.). 2) ráhagyó kifejezés; noha, ámbár,úgy legyen bátor, nem tartunk abban is semmi ellen; (Telegdi). Bátorgat, cs. vkit bátorságra gerjesztget, ösztönöz. -it, cs. 1) s a. m. vigasztal; az szizeknek haláláról bátorétanája (nád. codjj. 2) félelmet oszlat bátorrá tesz. Innen: Bátorítás, fn. Bátorító, mn. -kodás, m. tt.-t; bátorsággal, némi elszántsággal járó cselekvés, -kodik, k. 1) saját erejében bízva teszen vmit; bátorkodik veled megvívni; 2) túlmerészen s némi szemtelenséggel tesz vmit; még ide bátorkodik, szemtelenül ide jön; nagyra bátorkodik, vetemedik, (nád. cod.). 3) előre feltett engedelemmel cselekszik vmit; bátorkodom önt felkérni, udvarias szólásmód. -odás, f. tt.-t; az önbizalom kezdete, a lélek félelmének legyőzése. -odik, bátorrá lesz, leteszi félelmét. Bátorság, fn. 1) semmi veszélytől vissza nem rettenő indulat; bátorság a csatában; (szel.) inába szállott a bátorsága, megijedt; 2) kedv vmely merényes tettre; van e bátorságod a toronyba felmenni; 3) biztonság, minden félelmet eloszlató körülmény; bátorságban lenni vhol.levél, fn. biztosító írat, mely szerint vkinek vhol átutazni, megjelenni, tartózkodni szabad, -os, mn. tt.-t, v. -at; tb.-ak; biztos, veszélylyel nem járó; bátorságos vidék, utazás; (km.) falu nevében kardoskodni v. kardot kötni nem mindég bátorságos. Innen: Bátorságosan, id. Bátoságosít, cs. bátorságossá, biztossá tesz, biztosít. Innen: Bátorságosítás, fn. Bátorságosító, mn. Bátorságosított, mn. bátorságossá tett. Bátorságosítvány, fn. (ttud.) biztosító levél, biztosítvány. Bátorságtalan, mn. és id. tt.-t; 1) félénk, önerejében nem bizó; 2) veszélylyel járó, nem biztos, bátorságtalan éjjeli utazás. Bátorszívü, mn. saját árnyékától meg nem ijedő, nem félénk, bátorszívű férfi. Innen: Bátorszívüség, ik. Bátorszívűség, mn. Bátortalan, mn. és id. 1) félénk, gyáva, nyúlszivü; 2) szégyenlős, szemérmes, bátortalan a társaságban; 3) veszélylyel járó. Innen: Bátortalanság, m. Bátortalanul, id. -it, cs. félénkké, bátortalanná tesz vkit. -kodik. k. szégyen, v. félénkség miatt nem mer vmit tenni, nem bizik saját erejében.