Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Ada m Adó ■édes anyám adj tisztát rám; a leányt férjhez adni; egybe vegyitve adni házasulandókat; jó szót adni, szavát adni, megígérni; nem sokat adni vkire; szavára mit sem adok, szava mit sem nyom előttem; arra sokat adok, az sokat nyom előttem; értésére, tudtára, tudtul adni, tudósítani; eszére adni, érthetővé tenni; siralomnak adni (Ar) ; magát vmire adni, vmit rendes foglalkozásává tenni; elméjét, szivét vmire adni, vmire törekedni; magát vminek adni, szenvedéllyel neki esni vminek (pl. a kártyajátéknak, ivásnak, bor-italnak adta magát); elibe adni, előterjeszteni; túladni vmin v. vkin, magától eltávolítani; adjon Isten, köszöntés; (km.) c milyen az „adjon Isten11, olyan a „fogadj Isten“ ; Innen : Adás, fn. » ? Adag, fn. 1) vmely ételből ember v. állat számára egyszeri elköltésre való rész; 2) a beteg által egyszerre beveendő gyógyszermennyiség, -pl. cs. (gyógyt.) a beteggel szedeti vagy bevezeti a gyógyszeradagokat, -tan, fn. (gyógyt) a gyógyszeradagokról értekező tudomány. ? Adagy, fn. (állatt.) a puhányok osztályához és kagylók rendjéhez tartozó állat (Donax). Adakozást, fn. tt.-t. 1) a. m. alamizsnálkodás; 2) jótékony célú közintézetek anyagi elősegítése. Adakozat, fn. szegények felsegélésére, v. közcélra szolgáló adomány. Adakozik, k. 1) alamizsnálkodik; 2) közcélt adománynyal elősegít. Adakozó, mn. bökezil, alamizsnálkodó. Innen: Adakozóság, fn. Adalék, fn. vmely bevégzett egész bizonyos részéhez tartozó függelék; adalékok a magyarok történetéhez. ? Adály, 1. Adakozat. Adám, fn. finév. (szól.) Adám látott ilyen dolgot nőtlen korában v. Ádám látott ilyet süheder korában, váratlan különös esetről mondatik;alma, fn. a férfiak nyeldeklése felett levő kidudorodáselőtti, mn. az első ember előtti korból való. ? Adány, fn. tt.-t. adomány, ajándék. Adás-vevés, fn. kereskedelmi forgalom, melyben a működök egy része elad, más része vásárol. Innen: Adás-vevési, mn. Adász, 1. Ádáz. Adat, fn. tt.-ot: 1) vmely esemény felderítésére szolgáló megtörtént dolog; nincsenek reá adataim; 2) vmely irat keltéről szóló idő és hely jegyzéke. Adat, cs. rendeli, parancsolja, hogy vkinek vmit adjon. Adatot, cs. 1) vmely eseményt adatokkal felderít; 2) vmely iratra létrejöttének helyét, idejét felírja Innen: Adatolás, mn. Ádáz, fn. (nt.) az ernyősök rendéhez tartozó mérges növény (Aethusa L.); hajas ádáz; mérges ■ádáz. Ádáz, nm. 1. Ádáz, mn. Ádáz, A) k. dühöng, kegyetlenkedik; B) cs. vmit nagyon kiván. , Ádáz, (mn.)ttt; vad, kegyetlen, dühös. Innen. Adázság. fn. -ás, fn. tt.-t. vad kegyetlenség, dühöngés. -at, fn. kegyetlenségre hajlandó lelki állapot. -ó, mn. kegyetlenkedő, dühönc. -ul, ih. vad, kegyetlen módon. -»'. k. bőszül, kegyetlenné, dühössé lessz. Addig, 1. Addig. Addig. Addigion, id. a beszélő által meghatározott ideig, távolságig ; (km.) addig hajtsd a fát, mig vessző; addig jár a korsó a vízre, mig eltörik stb. Adelga, tn. kies. nönév Adelgundából. Adi, tn. kies. 1) finév Adámból.; 2) nönév Adélból. Adjutáns, 1. Segédtiszt. Admányoz, 1. Adományoz. Admiral, fn. a tengeri hadsereg főparancsnoka, -gálya, -hajó, fn. az admirálnak háború közben lakásul szolgáló gálya, -lobogó, fn. az admirálgályán lengő lobogó, -ság, fn. admiráli hivatal, -szék, fn. a hajóhad törvényszéke, -test, fn. egy admirál parancsnoksága alatt álló hajóhad. Adó, mn. csak az illető tárgy nevével összekötve használtatik ; m. hála-adó ember. Adó, m. tt.-trag. — ja, v. adója; 1) amit tartozáskép adni kell; vám adó; 2) kül. a közköltségek fedezésére kivetett pénzösszeg; országos v. községi adó; fejadó, földadó, keresetadó, személyadó ; adót vetni az országra, azt megróni; adó alá fogni, hajtani, szorítani, vetni; kivetni, beszedni, behajtani az adót: á. é. természet adója, halál. Adóalap, mn. birtok v. foglalkozás, melynek jövedelmétől adót kell fizetni, -alatti, mn. 1) aki adót fizet; 2) amitől adót kell fizetni. Innen : Adóalattiság, fn.beszedés, fn. az adónak az illető hivatalnok általi beszedése, -bevallás, fn. a birtokmennyiségnek és foglalkozásnak az adóhivatalnok előtt való elsorolása, -esikarás, fn. a törvénytelen adónak erőszakkal való beszedése. Adódik, k. (személyt.) önmagától jó, ha alkalom adódik. Adó-emelés, fn. pénzösszeg, melylyel a szokott adó vmely ágát szaporítják, -fektetés, fn. az adónak bizonyos országra, községre való kivetése, -fölosztás, fn. vmely község adójának egyes lakosokra birtokaránylag való szétosztása, -fizetés, fn. 1) adókötelességi teljesítés; 2) a kivetett adónak az adóhivatalba való beadása, -fizető, fn. aki adót fizetni köteles. Adogál, 1. Adogat. Adogat, cs. 1) részletenkint ismételve ad; 2) (msz.) a labdát fel-feldobja, hogy a másik a kezében levő bottal elüsse. Innen: Adogatás, fn. Adogató, fn. és mn. Adóhátralék, fn. az adónak a megrendelt időre le nem fizetett része, -hirdetés, fn. az adóról, v. annak mikori lefizetéséről szóló tudósítás, -illeték, fn. bizonyos időfolyamra adóul lefizetendő pénzösszeg. -írnok, fn. alsó rendű adóhivatalnok. -Jövedelem, fn. az adóból az állam v. község pénztárába begyült jövedelem, -kimutatás, fn. a lefizetett és még fizetendő adónak hiteles elősorolása. -kivetés, fn. amely ország, község, személy adójának meghatározása, kijelölése. Adókönyv, fn. 1) az adóhivatalban levő nagy könyv, melybe az adókötelesek nevét, lakását, az adónemeket, ezeknek mennyiségét szokták beirni; 2) az adóköteleseknek a lefizetett adóról nyugtául átadott könyvecske. Adóköteles, fn. a ki koránál v. állapotánál fogva adót fizetni tartozik,lajstrom, fn. az adó